Novella: Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az? part 3

Castiel hanyagul feltette a kezét. Önkéntelenül is bevágtam egy grimaszt.
- Mondd!- mondtam és felültem a tanári asztalra.
- Mindig is ilyen ficsúr szokott lenni?- mondta gúnyosan és a fiúk elkezdtek rajta röhögni. Én nyugodt maradtam.
- Te pedig mindig ilyen bunkó paraszt szoktál lenni?- kérdeztem vissza és a lányok kezdtek nevetni. Castiel dühös arcot vágott be és betette a fülesét.
Még beszélgettünk az osztállyal. Óra végén megcsörren a telefonom.  Egy név villog a kijelzőn: "Linda". Remegve veszem fel.
- Halló?- kérdeztem bele a telefonba.
- Szia, szívem! Hazafelé vennél tejet?- kérdezte egy női hang.
- Te ki vagy?- kérdeztem döbbenten.
- Meg se ismered a feleséged?! Te bunkó állat, fogadjunk, hogy valami iskolás csitri ölelget most is éppen! Apám az esküvő előtt mondta, hogy nem vagyok hozzád való, de én hülye foggal körömmel ragaszkodtam hozzád! Mekkora hiba volt!- üvöltötte a telefonba.- És a gyerekhez majd mit szól a gimis barátnőd?! Mert én nálad hagyom az tuti! Majd ő pelenkázhatja gyerekfejjel!
Én egyszerűen kinyomtam, mielőtt leharapta volna a fejem telefonon keresztül. Feleségem van, aki terhes. Visszaültem a tanári székre, mert nem bírtam. Ez megint az ördög műve! Belenyúltam a zsebembe és a csipogó ott volt. Beütöttem a 666-ot és elnyelt a sötétség. Az osztályteremben találtam magam és lenéztem. Most szerencsére a padban ültem és a biosz könyv volt kinyitva. A táblánál pedig éppen Dóra (mint tanár) magyarázta az emlősök szoptatását. A fiúk érdeklődve figyelték, mondjuk nem csodálom!

A három lila tincs ismét kiütött vörös hajkoronájából. Úgy látom, hogy Castiel most kivételesen szeretné a tanár kedvence címet. Konkrétan a nyálát csorgatta.
- Befejezésnek pedig jöjjön a házi feladat!- mondta Dóra és a többiek kifejezték nemtetszésüket.- Még nem is mondtam, hogy mi lesz! A házi az, hogy késő estig maradjatok fenn, gépezzetek orrvérzésig és holnap találkozunk olyan dél körül! A koránkelés árt az egészségnek!
Mindenki lepacsizott mindenkivel és kivonultak a teremből. Egyedül én maradtam a helyemen és Dóra odajött hozzám.
- Nati, drágám! Hogy tetszett?- kérdezte visszafojtott röhögéssel.
- Komolyan?! Terhes feleség?!- háborodtam fel.
- Nem azt kérted, hogy esélye is legyen Lynn-nek!
- És ki a franc az a Linda?! Mindig vele teszel keresztbe!
- Majd megtudod, hogy ki ő! Jöhet a 3. kívánság?- kérdezte ásítva.
- Még át kell gondolnom!- mondtam és gondolkodni kezdtem, közben Dóra leült az előttem lévő padra.
- Kész van már?- kérdezte.
- Megvan! Azt kívánom, hogy tudjam meg, milyen pasira vágyik Lynn!- mondtam és Dóra felüdült.
- Ez a beszéd, Nat! Indulunk!- mondta és a száját az enyémre tapasztotta.
Ahogy a puha ajkak hozzáértek a számhoz, fényesség támadt. Mikor Dóra szájától elváltam, egy szobában találtam magam, de Dóra is velem volt.
- Hol vagyunk?- kérdeztem.
- Rosa szobájában!- mondta és leült az ágyra.
- És miért?
- Te kívántad!- mondta és az ajtóra mutatott. Hirtelen a lány osztálytársaim özönlöttek be, kivéve a húgomat és az ölebeit.
Lynn is köztük volt, és egyenesen az ágyhoz ment. Dóra nyugodtan maradt a helyén. Én integettem neki, mint a hülye, de nem jött el onnan. Melody lendítette a kezét és átment rajtam!
- Nyugi, nem látnak, nem éreznek és nem hallanak minket!- mondta Dóra.
- Szóval szellemek vagyunk!- mondtam és Lynn mellé mentem.
Lendítettem a kezem és simán átment rajta. Pizsamában volt, amiben eszméletlenül jól nézett ki. Dóra egy nyalókát szopogatott. A lányok elkezdtek beszélgetni.
- Kinek milyen pasi jön be?- dobta fel a kérdést Rosa.
- Neked van pasid!- mondta Iris.
- De attól még érdekel! Kezd te, ha már belém kötöttél!- mondta nevetve Rosa.
- Nekem az érzelmes pasik jönnek be, de azért ne bőgje el magát a naplementén!- mondta Iris.
- Nekem a művészlelkek!- mondta Viola.- És neked Lynn?
- Hát...nekem...- kezdte Lynn pironkodva. Én is leültem Dóra mellé és kíváncsian figyeltem.- Nekem az intelligens, mégis sportos pasik jönnek be.
A lányok nevetgéltek én pedig lenéztem magamra. Az intelligens része stimmelt, de a sportos... Hát inkább nem beszélek róla! Dóra rám nézett és a lányok elhalkultak, mintha lehalkították volna a hangfalat.
- Na? Jöhet a negyedik?- kérdezte Dóra mosolyogva.
- Juttass ki innen!- mondtam és az utcán termettem.
Dóra nem volt sehol. Másnap félve mentem iskolába. Beültem infóórára és bekapcsoltam a gépem. Beindult a windows és Dóra mosolygós feje jelent meg a képernyőmön.
- Mit keresel itt?!- suttogtam dühösen.
- Még hátra van 1 kívánságod! Nem sürgetlek, de ma jár le a határidőd!- mondta Dóra.
- 1 kívánság?! Nem kettő?!
- Akkor vegyük végig! Voltál menő...
- ...és egy hazug disznó...- tettem hozzá.
- Voltál a lányok álma...- folytatta a felsorolást.
- ...egy idegbeteg feleséggel az oldalamon...
- Megtudtad, hogy mire vágyik Lynn...
- Ez így csak 3!
- Kihagytad, hogy kijuttattalak a szobából!- mondta Dóra könyörtelen arccal.
- Mi??!!!! Az nem kívánság volt!
- Akartad és én megadtam! Szerintem kívánság!
- Oké, ezt megvitattuk, de most tűnj el a képernyőmről!
- Fogj fel úgy, mint a kék halált!
- Rólad a lepra jut az eszembe!- vágtam rá és Dóra sértett fejet vágott.
- Kívánj valamit gyorsan!
- Nem, mert végeztünk!- felpattantam a helyemről és ordibáltam a képernyővel.
- Aláírtad a szerződést!
- Felbontom!
- Nem teheted meg, fatökű! Kicsavarom belőled a lelkedet, ha addig élek is!- ordította, én pedig kiviharzottam a teremből.
A suli után bementem a templomba. Ott, mintha tanácsot kaptam volna az agyonkoptatott padokban. Jézus vérző sebbel nézett rám és mintha szólt volna hozzám. Kisétáltam és nem tudom, hogy hogyan Dórával találkoztam össze. Próbáltam összehúzódni, de ő kiszúrt.
- Utolsó kívánság?
- Nincs.
- Tudod, hogy ez nem járja! Neked jár még egy kívánság, nekem pedig a lelked!- mondta Dóra begurulva.
- De nem kell semmi!
- Lynn sem?
- Úgy is beleköpsz a levesbe! Nem éri meg!- mondtam az utcán.
- Biztos vagy ebben?! Csak fel kell vennem a valódi alakom! Ez a dögös külső csak álca!
- Állok elébe!- mondtam és egy lávafolyam közepén találtam magam.
Az utcából egy vulkán lett, én pedig egy kövön hömpölyögtem az éles sziklaszirt felé. A forró láva sercegett a kő alatt, lassan olvadt a nagy hőtől. Az utolsó kő egy démon alakját vette fel és Dóra hangján kezdett beszélni.
- Idefigyelj, te kis takonypóc! Ez az utolsó esélyed a kívánságra! Ha nem élsz vele, marhasültet csinálok belőled!- ordította. Megijedtem tőle.
- Oké, oké!- odatartotta a fülét, hogy hallja.- Azt kívánom, hogy Lynn legyen boldog!
- Istenem!- mormogta és leestem.
Ordítva zuhantam. Egy nagy feketeség elnyelt, majd kirajzolódott valami fény. A hátam valami keményhez és hideghez ért. Kinyitottam aranybarna szemeimet és az alagsorban találtam magam. Úgy tűnik, hogy elaludtam. A nyakkendőm kilazítva van mellettem, az ingem kigombolva. Az a dohos pinceszag még mindig megvolt. A hátam a hideg kőfalon pihen. A legijesztőbb, hogy nem tudom, mikor aludtam el. Ránéztem a karórámra: 20.30. Jó sokat aludtam! Kinyújtóztattam a fáradt tagjaimat és feltápászkodtam. Kinyitottam a nehéz vasajtót és lementem a tornaterembe. Csak most vettem észre, hogy egy bárpult is fel van állítva. Aztán, mintha egy pillanatra káprázott volna a szemem. Hirtelen Dóra integetett a bárpultnál. Egyet pislogtam és eltűnt. A táncoló tömegen átverekedtem magam és a pulthoz értem, ott leültem. Egy lányt látok meg. Már a kinézete megigézett.

Szemei égettek, ugyanakkor értetlenséget sugároztak. Odamentem hozzá.
- Szia, Nataniel vagyok! Téged hogy hívnak?
- A nevem Linda.- mondta és én csak mosolyogtam.
Szóval Dóra erről beszélt! Még beszélgettünk, nagyon kedves és közvetlen lány. Lynn feledésbe merült, csak Linda maradt. Egész este beszélgettünk. Remélem ebből több is kisül, mint barátság!

Novella: Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az? part 2

- Térjünk rá a dolog üzleti részére!- mondta az ördög.
Bevezetett egy modern irodába. Lehuppant a tölgyfaasztal mögé és kényelmesen elhelyezkedett. Mutatta, hogy üljek le. Leültem és egy szerződés pottyant az ölembe, ami volt vagy 300 (!!!) oldalas. El kezdtem lapozgatni, mikor az ördög a kezemre tette a kezét.
- Ugyan már, nem kell átnézned se! Mindent elrendeztem, neked csak alá kell írnod!- mondta.
- És miből is áll az alku?- kérdeztem, mire az ördög elmosolyodott.
- Én tartozom neked 5 kívánsággal, cserébe megkapom a lelked!- mondta és adott egy tollat.
- Hé, hé! Mi az, hogy megkapod az ÉN lelkem? Nincs már elég?!- mondtam és felpattantam a kényelmes fotelból, ahol eddig ültem.
- Mire mész vele, hiszen nem is érzed! Tudod, hogy mi az a lélek egyáltalán?- kérdezi ártatlan szemekkel.
- Értékes lehet, ha ennyire akarod!- vágtam rá, ő erre felnevetett.
- Eszes fiú! Mindig is kedveltelek, Nat! Csak ne lennél ilyen távolságtartó velem!- mondta és közelebb lépett hozzám.
- Még a rendes nevedet sem tudom!- mondtam mire kezet nyújtott.
- A nevem Dóra. Így jobb?- kezet ráztunk.
- Egy fokkal igen. De nekem kell a lelkem.- mondtam.
- És mégis minek?- kérdezi "ledöbbenve".
- Mert... mert... mert kell és kész!- mondtam.
- Ugyan, Nat! Túl naiv vagy! Nem szeretnéd Lynn szerelmét?- kérdezi a fülembe suttogva.- Én meg tudom neked szerezni!
A falra mutatott, amin 8 képernyő volt összeillesztve. Ezen megjelent Lynn, ahogy egy büfében forgolódik. Egyből odatapadt a tekintetem.
- Még így is gyönyörű!- motyogtam.
- Bizony, és csak rád vár!- suttogta még mindig a fülembe.
A kisfilm folytatódott. Lynn meglátott valakit és elmosolyodott. Egy szőke, rövid hajú fiúhoz odafutott, akin adidas pulcsi volt. Leült mellé és megcsókolta. Elöntött a düh, de ahogy jött, úgy el is párolgott, mivel a srác megfordult. Én voltam az!
- Hú, de dögös vagy rövid hajjal, Nat!- mondta Dóra.
Nem is reagáltam, csak közelebb mentem a képernyőhöz. A lány csókolgatta a srácot, nevettek. Aztán a srác mutogatta, hogy írjam alá. Aztán Lynn is megszólalt.
- Nat, írd alá! Már annyira hiányzol!- mondta Lynn és a kezemet odatettem a képernyőhöz.
Odafordultam Dórához.
- Tényleg megkaphatom?
- De még mennyire! Testestül, lelkestül!- mondta mosolyogva.
Odafutottam az asztalon fekvő szerződéshez és aláírtam. Dóra elvette tőlem a szerződést és berakta egy szekrénybe. A kezembe nyomott egy vörös kütyüt.
- Gyerünk, kívánj!- mondta sürgetve.
- Mi?! Most?
- Szerinted mikor? De siess, van 3 perc múlva egy földrengésem Manhattanban!
- Akkor...- gondolkodnom kellett.- legyek menő... és egy igazi macsó... és Lynn legyen a barátnőm!
- Úgy érzem, hogy egy kívánság van születőben!- mondta mosolyogva.- Tedd hozzá, hogy "Azt kívánom..."
- Azt kívánom, hogy Lynn legyen a barátnőm, legyek menő és féljenek tőlem az emberek!- mondtam és Dóra a tolla hegyével kezdett kopogni az asztalon.
- Hmmm... sok sikert!- mondta és megfordult velem a világ.
A vekkert szólt, én pedig lenyomtam. Nyúzottan keltem fel. Aztán észbe kaptam. Üzletet kötöttem az ördöggel! Gyorsan megkerestem azt a piros kütyüt, amit adott. Az a műanyag bizbasz végre előkerült! Elmentem a fürdőbe, majd öltözni. Ugyanúgy nézek ki, csak valahogy nem idegeskedem. A nyakkendőmet lazán hagytam lógni, az inget kigomboltam felülről. Felvettem egy fekete hosszú dzsekit.

Elkészültem és indulni készültem. Az udvaron megláttam egy éjfekete Hondát. Elmosolyodtam és felkaptam a bukót. Végigszáguldottam a suliba tartó utat és bevallom, élveztem. A sulihoz érve leparkoltam a motort és Lynn rohant felém, amint meglátott.
- Szia, Nati!- vetette magát a karjaimba.
- Szia, kislány!- megöleltem és mélyen beszívtam az illatát.
Megcsókoltuk egymást. Egy ideig ott álltunk összesimulva. Aztán elengedtem és ő elrohant a barátnőihez. Eddig tökéletes.És amikor megláttam Castielt, elröhögtem magam. Ez maga a megvalósult álom! Castiel egy kötött pulcsiban, szövetnadrágban, papírokkal a kezében nézett rám megvetően, miközben röhögőgörcsöm volt.
- Örülök, hogy végre beértél csengetésre! Már azt hittem, hogy sose érem meg!- mondta.
Elment mellettem, én pedig csak röhögtem. Bementem órára és egy karóval gazdagabban jöttem ki onnét. Meg akartam keresni Lynn-t. Találkoztam Amberrel és a barátnőivel.
- Hé, Nat! Miért jársz azzal a hülye kis libával? Inkább foglalkozz velem!- mondta és Nat elképedt. Itt nem a húga? Király! Dóra aztán tud valamit!
- Pfff... Majd pont veled foglalkozzak!- mondtam megvetően és elsuhantam mellette.
Amber és a barátnői az ájulás határán voltak, mikor kimentem az udvarra. Lysandert látom meg közeledni, aki megvető tekintettel mér végig. Szóval itt is Castiel haverja... Viszont mögötte Viktor igyekezett felém. Ő a haverom?
- Csá, haver! Akkor a délután áll?- kérdezte, miközben lepacsiztunk.
- Persze!
- Ismét ott lesznek a múlt héti csajok!- mondta nekem mosolyogva.
- Milyen csajok?- kérdeztem döbbenten.
- Hát a vad Linda és a tüzes Kriszta! Tudom, hogy gyors kaland volt, de ennyire nem lehetett az!- mondta vigyorogva.
- Áááá, a Linda!- mondtam, mintha beugrott volna.
- Bizony, és csak téged akarnak! Akkor délután a plázában!
- Oké!- mondtam és mikor eltávolodott, én a hajamba túrtam.
Megcsalom Lynn-t? Ez nem lehet igaz! És ha megtudja?! Mit csinálok akkor?! Így gondolkodtam és egy elhagyatott sarokra tévedek ahol mit látok?! Azt, hogy Lynn éppen Kentint csókolja. Nem vettek észre, így elmentem onnan. Hogy az a...! Legalább nem kell azon agyalnom, hogyan valljam be neki. Tudtam, hogy ilyen tökéletes nem lehet! Hol van az a vörös kütyü?! Mindent kipakoltam a zsebeimből, mire megtaláltam. Mit is kezdjek ezzel? Ez egy kib*szott csipogó!!! Mit is tanultunk valamikor? Az ördög hívószáma a... 444... 888... Beütöttem, ami eszembe jutott. Megvan! 666! Beütöttem és elsötétült minden körülöttem. Elkezdtem zuhanni és az utcán fekve tértem magamhoz. Dóra néz rám, mint egy hülyére. Felpattantam és reklamálni kezdtem, közben ő kiverte egy kisgyerek kezéből a fagyit.
- Mi az, hogy megcsal?!
- Azt mondtad, hogy legyen a barátnőd, arról egy k*rva szót nem szóltál, hogy szeressen is!- mondta és ráijesztett a gyerekekre, mivel egy parkban voltunk.
- Azt hittem, hogy ha valaki jár veled, azt szerelemből teszi!- mondtam, mire elmosolyodott.
- Na és a vad Linda?- kérdezte vigyorogva.
- Azt se tudom, hogy az ki!!!- mondtam a kelleténél kicsit hangosabban. Minden szem ránk szegeződött. Dóra a derekára rakta a kezemet és úgy mentünk tovább.
- És mi a következő kívánságod?- kérdezi kíváncsian. Elgondolkodtam.
- Legyek az, akiről Lynn álmodozik!- mondtam határozottan.
- Azt kívánom...- kezdte a mondatot.
- Azt kívánom, hogy Lynn rólam álmodozzon!- mondtam és Dóra egyet tapsolt.
Egy tanteremben találtam magam, de én álltam a táblánál. Azt hittem, hogy éppen felelek, de nem így történt. A diákok álmos szemmel néztek rám, mivel én voltam a tanár! A diri állt mellettem és a következőt mondta:
- Ő lesz az osztályfőnökötök!- mondta és már el is tűnt.
Itt hagyott engem az "osztályommal". A lányok sóhajtozva néztek rám. A fiúk megvetően pillantottak felém. De hisz... ezek az én osztálytársaim! Automatikusan a saját helyemre néztem, ahol nem ült senki. Meg kellett szólalnom. Így néztem ki:

- Hiányzik valaki?- kérdeztem.
- A létszám teljes, tanár úr!- mondta Melody pironkodva.
- Köszönöm! Akkor sziasztok, a nevem Nathan...- mondtam, de nem ejtettem ki teljesen a nevem. Lynn felemelte a kezét.- Igen?
- Hány éves?- kérdezte és elpirult. A lányok egyből kuncogtak.
- 24 vagyok. Esetleg más kérdés?- kérdeztem gyanútlanul, mire Castiel hanyagul felnyújtotta a kezét.
(Folyt. köv.)