33. fejezet: Győzködés és sok más (Lucy szemszöge)

Meg kell győznöm Kentint! Ezzel a gondolattal ébredtem. Nyögve, nyelve levánszorogtam és ettem. Nate csak röhögött az állapotomon. Megetettem a kutyámat és pittyegni kezdett a telefonom.
" Beteg lettem, nem megyek suliba. Délután itt legyél!
Castiel"
Képzelem, mennyire beteg! Kb. annyira, mint én angyali! Nem baj, úgy is terveztem, hogy átmegyek hozzá. Elindultam a suliba, és végig Kentinen járt az agyam. Hogy győzzem meg? Belépek a suliba és az érintett személybe botlok.
- Szia Lucy! Beszélhetnénk négyszemközt?
- Szia! Persze!
Arrébb mentünk és beszélgettünk egy kicsit.
- Miért gondolod, hogy szerelmes vagy belém?
- Nem tudom... csak érzem és kész!
És így folytattuk egy jó darabig. Az egész szünet elment. Amikor vége lett a sulinak, Kentin állt meg előttem.
- Eljössz velem valahova?
- Ma nem jó. Esetleg holnap?
- Holnap akkor beszélünk.
Azzal eltűnt. Sétáltam egy darabig és hallom, hogy valaki füttyentett.
- Nézzétek a cicust!
Már most sem voltak józanok. Egy kicsit gyorsítottam a tempón de ezek utolértek. Odaszorítottak a falhoz és elkezdtek tapizni. Aztán a semmiből megjelent Kentin. Helyben hagyta őket és én beborultam a nyakába.
- Köszönöm.- suttogtam a pólójába.- Hálám örökké üldöz!-amikor ezt kimondtam összeestem.
A vadászás nem sikerült valami jól az utóbbi időben, így túl gyenge voltam még a járáshoz is. Castiel szobájában tértem magamhoz. A nyakam égett és émelyegtem. Valahogy sikerült feltápászkodnom és odatámolyogtam a tükörhöz. Egy tetkó volt a nyakamon.

Megnéztem a derekamat, a hátamat, a csípőmet. Eltűntek a tetkók! Csak ez az egy volt. Bejött Castiel és átölelt hátulról.
- Nézd!- mutattam neki a tetkót.
- Tudom, hogy van. Az anyád figyelmeztetett.
- Nekem meg nem szóltál egy rohadt szót se?!- vágtam tarkón.
- De, most szóltam. A lényeg az, hogy nem lesz több tetkód ezen kívül, de ha használod az erődet, ez a tetkó tovább terjed. érted?
- Igen.- anya jól kitalálta! Egyszer csak belém csikart a fájdalom. Castiel karjaiba estem.
- Mi a baj?
- Éhes vagyok.- villogott a szemem és Cast fogta az adást.
- Most mi lesz?
- Tudsz olyan embert aki hamar ide ér?
- Várj!- azzal kiment a szobából. Visszajött és mondta a fejleményeket.- Dake mindjárt itt lesz! Feküdj le, mintha beteg lennél!
Gyorsan befeküdtem az ágyba és vártam. Hát... hogy is mondjam... Dake szabályosan berúgta az ajtót.
- Lucy!!!- úgy mondta mintha a halálomon lennék. Egy kicsit túlzás, nem?
- Gyere ide!- suttogtam gyengén. Ezzel az alakítással megérdemelném az Oscart! Baromi jó színésznő vagyok, mert nem röhögtem el magam! Ez teljesítmény! Odajött és a kezembe fogtam a kezét. Éreztem ahogy jön az energia. Amikor láttam, hogy Dake már sápad, abbahagytam.
- Köszönöm, hogy itt vagy!- mondtam neki mosolyogva. Egyből elpirult.
- Oké, látogatási idő vége!- mondta Cast dühösen. Kivezette és mikor visszajött vigyorgó képpel vártam.
- Féltékeny vagy!- lejtettem egy táncot.
- Nem is!
- De!- beleültem az ölébe.- Nézz a szemembe és mondd hogy tévedek.
- Tévedsz!- kimondta és én felálltam.
- Akkor szia!- mondtam és kimentem a szobából.
Castiel hirtelen ott termett előttem és nekiszorított a falnak.
- Nem engedted hogy befejezzem! Nem csak féltékeny vagyok! Minden fiút aki a közeledbe jön, árgus szemekkel figyelek, nehogy a kezük "véletlenül" rossz helyre csússzon. Például így.- azzal megfogta a fenekemet.
- Helyes válasz!- mondtam és megcsókoltam. Miután vége lett eltoltam.
- Mi az?
- Tudtommal beteg vagy! Nem is szabadna érintkeznem veled!- a lógásnak is vannak következményei!
- Most ez komoly? És mit kell tennem?- mondta duzzogva Castiel.
- Gyógyulj meg és beszélünk! Miután meggyógyultál utána még tartani kell a távolságot egy hétig!- mondtam és teljesen kiakadt.
- Hogy mi?! Nem érhetek hozzád egy hétig?!
- Ha ezt teljesíted, és nem lécelsz le közben, megkapod a jutalmad!- az utolsó részt már a fülébe suttogtam.
- És mi lesz az?
- Majd megtudod!- azzal adtam neki egy hosszú csókot.- Viszlát egy hét múlva!- azzal elpárologtam. Ez a trükk nagyon megy nekem. Egyenesen haza mentem és lefeküdtem aludni. Castiel, tudom hogy fáj, de anya kíváncsi, hogy kitartasz-e mellettem. Már most hiányzik az érintése. Ezekkel  gondolatokkal aludtam el. Ma kedd van így jövő hét kedden jár le a határidő.

32. fejezet: Életem legjobb napja. Vagy a legrosszabb? (Lucy szemszöge)

Eljött a suli ideje is. Legalább már nincsen annyi hátra. Már májusban vagyunk. Nyárias idő van, így ahhoz illő ruhát választottam. Egy minirövidnadrágot, egy inget és egy strandpapucsot. Az inget megkötöttem a derekamnál, így a ki volt a hasam. Gyorsan reggeliztem, fogat mostam és megetettem Devilt. Szegénnyel alig foglalkozom mostanában. Ma délután csak vele leszek! Pontosan fél nyolckor megszólalt a csengő. Ez Cast lesz! Kinyitottam és a vöri mosolyával találtam szembe magam.
- Jó reggelt!- mondom és adok neki egy csókot.
- Neked is! Mi ez a ruha?- néz végig rajtam.
- Ez egy nyári ruha!
- Akkor nagyon meleg van, ha ilyen ruhát veszel fel!
- Nyugi! Neked mindegy nem?
- Mondjuk igen.
- Na ugye? Tőled aztán kimehetnék meztelenül is az utcára.
- Hé, azt azért nem! Nem adjuk meg másnak azt az örömöt!
- Jól van! Inkább menjünk!
Elindultunk és beszélgettünk minden féléről. Egyszer azt veszem észre, hogy amikor beszélünk, nem a szemembe néz hanem a mellemre.
- Ki ne essen a szemed!
- Aha...- néz még mindig a mellemre. Megpofozom.- Hé, ezt miért kellett?
- Azért, mert nem figyeltél rám.
Ballagtunk tovább és megérkeztünk a sulihoz. Bementünk a kapun és külön teremben lesz óránk. Nekidöntött a szekrénysornak és úgy csókolóztunk. Valahogy deja vu érzésem volt...    mikor befejeztük ő elment a terem irányába, én viszont elmentem megkeresni Rosát. Meg is találtam, a folyosó végén természetesen.
- Szia Lucy!
- Szia Rosa! Mi történt veled a szünetben?
- Semmi különös! Felvásároltam szinte az egész butikot. Leighhel jól elvoltunk.- perverzen mosolygott.- És veled?
- Mi is Casttal jól elvoltunk, ha érted!- kacsintottam.
- Gratulálok!- poénból kezet is fogtunk.
Elmentem a mészárlás helyszínére, hétköznapibb nevén kémia órára. Lys a párom kémián, és egyszer majdnem leöntöttem kénsavval. Most viszont csak jóddal dolgoztunk.
- Történt valami érdekes veled a szünetben?- kérdeztem kíváncsian.
- Csak írogattam. De gyanítom, hogy veled történt valami.- mondta és mosolygott.
- Úgy látszik, hogy a fiúk is pletykálkodnak.
- Bizony!- mondta nevetve.
Kijöttünk kémia óráról és Dake jön velünk szemben. De furcsálltam, hogy be van verve a jobb szeme.
- Balhé volt?- kérdeztem aggódva Daketől.
- Igen. Olyan lánnyal flörtöltem, akinek kidobó a pasija.- mi csak röhögtünk Lyssel. Cast is szembe jött.
- Mi a nevetés tárgya?- ölel át.
- Dake bénázása.
- Mit csináltál már megint?- fordult Dakehez. Neki is elmesélte, és a térdét csapkodta, annyira röhögött.
Egyszer halljuk, hogy az udvaron ordibálás van. Mi is kimentünk és bunyó volt. Kentin verekedett az angyalfiúval. Közéjük léptem, mert tudtam, ha akarnának, se tudnának megütni. Éppen lendült mindkettejük ökle és én megfogtam őket.
- Tűnés! Nincs itt semmi látnivaló.- üvöltöttem a tömegnek.- Mi a gond fiúk?
- Semmi!- vágta rá Kentin és elviharzott. Mint egy durcis kislány.
- Mi a baj?- fordultam Natanielhez.
- Kentin szerelmes beléd, de én azt mondtam neki, hogy úgysem kap meg téged, erre nekem esett.
- Várj, várj! Hogy mi?! Ezt nem szabad Castielnek megtudnia.
- Késő!- hallom a hátam mögül.
- Castiel, várj!- futottam utána. Megfogtam a kezét, de csak nem állt meg.
- Utolsó kívánság?
- Miért?
- Mert ha félholtra verek valakit, börtönbe csuknak.
- Ne csináld! Kérlek! Majd én megbeszélem vele.
- Rendben.
Azzal elment. Már nem láttam aznap. Végigszenvedtem az órákat, és mentem haza. Délután Devillel kimentünk a parkba. Nagyon örült neki. Végre én is boldog voltam. A lágy szellő simogatta az arcom, az időjárás pont jó volt. A levegőt bejárta a tavaszi virágok illata, mintha csak április volna. Csak a kutyámmal foglalkoztam, semmi mással. Késő délután értünk haza és bátyám kajával várt. Ilyen se volt még! Lefeküdtem aludni, és csak azon járt az eszem, hogy veszem rá Kentint, hogy kiszeressen belőlem...

31. fejezet: Ottalvás... (Castiel szemszöge)

Nos... megúsztuk ép bőrrel. És Lucyt jobban szeretem mint valaha. Ma Lucynál alszom. Már délelőtt átmentem és Lucy nyitott ajtót. Még félkómásan is szép volt.
- Mit keresel itt hajnalok hajnalán?- kérdi félálomban.
- Lucy... tíz óra van.- mondom neki a röhögés szélén.
- Nekem ez még hajnal!- mondta és behívott.- Kérsz esetleg valamit?
- Nem.- furcsálltam ezt egy kicsit.
- Mert én kérek valamit!
- Mit?- egyre közelebb jött és megfogta a pólómat.
- Téged!- mondta és megcsókolt.
- Hé, hugi!- hallom Nate hangját.
- Mi az, tesó?- kérdi a bátyjához fordulva.
- Átmegyek Irishez. Ne várj haza!
- Sok sikert!- mondta Lucy, azzal a bátyja elviharzott.
- Mi volt ez?- az előző jelenetre céloztam.
- Ja, ez? Semmi. Én felmegyek, te addig kiválasztanál valamilyen filmet?- meg se várta a válaszomat, felment.
Elkezdtem átnézni a filmjeit, tipikus akció, horror, ski-fi, véres filmek. De volt egy ami kilógott a sorból... Egy Adam Sandler film volt, Az 50 első randi. Én ezt még nem láttam, úgyhogy ezt választottam. Lucy lejött az emeletről, fitten és fürgén.
- Anya ezt küldi neked!- mit küldhet nekem a Sátán? Már előre féltem. De ez felesleges volt,mivel előhúzott a háta mögül egy whiskey-s üveget.
- Öhm... kösz?- nem tudom, hogy ilyenkor mit kell mondani.
- Anya szívesen küldi! Milyen filmet választottál?
- Az 50 első randi.
- Az is megvan? Nem is láttam még!
Beraktuk és megnéztük. Elég érdekes története van az biztos! Belegondoltam, hogy milyen szar lehet, ha mindenre emlékeztetni kell valakit. Lucyval elhülyültük az időt, ami csókcsatába ment át. Felálltunk és én odanyomtam a falhoz. Ő is jócskán belemelegedett a csókolózásba, és átkulcsolta a lábával a derekamat. Én megálltam egy pillanatra.
- Biztos?- értette a célzást.
- Figyelj, bízom benned, és történjen, aminek történnie kell!- erre vártam, és felmentünk a szobájába.
Írói megjegyzés
Ezt nem részletezném tovább. Bocs, de az ilyenekhez nincs fantáziám.
Írói megjegyzés vége
Megtörtént aminek kellett és elviselhetetlenül jó volt! Boxerben fekszem az ágyon és egyszer csak Lucy felkel mellőlem.
- Mi az?
- Gondoltam csinálok reggelit! Jól jön az energia!- itt rám kacsintott.
- Megyek veled!- lementünk és megálltunk a konyha közepén.
- Mit csináljunk?- kérdezi.
- Legyen... palacsinta!
- Tudod, hogy kell csinálni?
- Én nem, de az internet igen!- vágtam rá.
Megnéztük a receptet és nekiláttunk. Pár tojás összetört és engem majdnem megcsapott az áram. Amikor Lucy sütötte a palacsintának elnevezett masszát, hátulról átöleltem.
- Mikor lesz kész?- kérdeztem. Olyan szexi, ahogy fehérneműben süt!
- Nyugi, mindjárt!- nevetett fel. Belecsókoltam a nyakába és ő felém fordult. Megölelt és megcsókolt. Visszafordult a palacsintához és ezt mondta.- te jössz!
- Muszály?
- Igen!- vágta rá.
Nekifogtam sütni, boxerben természetesen. Teljesen elmerültem a gondolataimban, és azt veszem észre, hogy Lucy ölel át hátulról.
- Olyan szívdöglesztő vagy ahogy sütsz! Bár az hogy boxerben vagy még hozzáad a látványhoz!- mondta perverzen Lucy.
- Te sem panaszkodhatsz, ami a látványt illeti!- néztem rajta végig.
Így folytattuk amíg kész nem lett a reggeli. Vagyis, ez nem is igazán nevezhető ételnek. Na mindegy. Együtt töltöttük az egész napot. Kíváncsi vagyok mi lesz a suliban. Igaz szívesebben maradnék otthon...

Egy kis reklám...

Elkezdtem egy új blogot és szeretném ha véleményeznétek. Egy lány, aki egy assassin (bérgyilkos) rendbe tartozik, feladatot kap: el kell vegyülnie egy gimiben és meg kell találnia egy bizonyos személyt... de nem csak a személy talál rá, hanem a szerelem is...
http://eleteshalalkozt.blogspot.hu/

30. fejezet: Titkok part 3 (Lucy szemszöge)

A bátyám végre hazahozott. Juhhééé! Laptopozok amikor egy ajtó csapódást hallok és egy puffanást. Mi a szösz? Biztos csak Nate akar rám ijeszteni! Lépteket hallok a lépcső felől. Csak Nate szórakozik! Így nyugtatgattam magam. Izomagyú emberek törnek be a szobámba, sötétzsarunak öltözve. Felkapnak az ágyról és egy kendőt szorítanak a számra. Belélegzem és elvesztem a tudatom. Egy dohos szobában ébredek, kikötözve. Ez nudli! Elégetem a köteleket és kisétálok innét. De van egy kis probléma... egy nagyon kicsi... nem működik az erőm! Csak a kezemnél nem működik, ahol a kötél van. Olyan furcsa illata van. Mintha angyal virág lenne. De az lehetetlen! Itt a földön nem terem. Csak a menny legtávolabbi zugában. De angyal se lehetett aki elkapott. Ők ügyelnek a tisztaságra és a kényelemre. Ha igazam van, végem! Egy démonvadász! Ki kell szabadulnom innét! Ráncigáltam, próbáltam elszakítani de nem ment. Ezt jól előkészítették. Kellek nekik, mivel még nem haltam meg. Körbe kéne nézni, de hogy? Egyszer egy lökést éreztem és megláttam magam előtt a bátyámat.
- Te mit keresel itt?- kérdeztem.
- Engem is elraboltak. Itt vagyok a szomszéd szobában. De most figyelj! Minden démonvadász a bőrünkre hajt. Így elérhetik a poklot és annyi társunkat mészárolhatják le, ahányat akarnak.
- Meg kell akadályoznunk!
- Tudom, hugi! Gondolkodom!- azzal eltűnt.
Nyüszítést hallottam az egyik szobából. Szegény Devilt is elhozták. Kis idő múlva lépteket hallok. Összeroskadok a székemen, és belépnek. Egy nő és két férfi. A nő arcát maszk fedi. Biztos ő a főnök.
- Kicsi Lucy! Nem menekülhetsz mindig!- kacagott fel a nő.
- Ki maga?
- Kicsim, az nem számít, hogy én ki vagyok! Csak az hogy te ki vagy!- mondta gúnyosan.
- De maga tudja, hogy én ki vagyok!
- Ez nagyon is igaz!
- Szóval mondja meg a nevét, vagy vegye le a maszkot, mert azt csak a gyávák viselik.- mondtam kegyetlenül mosolyogva.
- Ne szemtelenkedj!- mondta és arcon ütött. A vér csak úgy folyt az orromból. Felállítottak és egy fekete kocsihoz vezettek. Ott a nő levette a maszkot és egy zöld szempár néz a szemembe.
- Elena...- mondtam undorral.
Elena a főellenségem, de mostanáig nem sikerült elkapnia. Okos nő az biztos! Egyszer járt a pokolban, amire nagyon büszke. Már a harmincas éveiben jár, de vannak gorillái, akik elvégzik helyette a piszkos munkát. Megérkeztünk a dokkhoz és kiszálltunk. Megláttam Castielt és lefehéredtem. Nem akartam belekeverni. Odaállítottak a bátyám mellé a dokk szélére.
- Hugi, nem lesz baj!- én ebben nem vagyok biztos.
- És ha használnom kell az erőmet?
- A sebeid be fognak gyógyulni, vagy nem akarod megmenteni?- bökött Castiel fele.
- Akkor használnom kell.- mondtam halkan, de olyan határozottan, hogy a tesóm bólintott. Ez idő alatt Elena és Castiel tanácskoztak. Odajöttek hozzánk a gorillák. Most veszem észre, hogy Devil is ott van. Ez az! Füttyentettem és a kutya odajött hozzám.
- Tudod, mi a dolgod!- mondtam a kutyámnak és az bólintott. Koncentráltam és megpusziltam a kutyám fejét. Szeme egyből vörös lett. Csendben elintézte a két őrt és éppen rágta a kötelet, amikor Elena elkábította.
- Ügyes, nagyon ügyes!- tapsolt is mellé.
Odajött hozzám és lekevert egy pofont. Csak úgy csattant! Leguggolt hozzám és pont hozzáfértem a nyakához. Most vagy soha! Agyarakat növesztettem és beleharaptam. Így isfel tudom venni a lelket, de így undorító! Végeztem és belelöktem a vízbe. Nem tudom, hogy meghalt vagy csak elkábult. Felálltam és Castiel eloldotta a köteleket. Egymás nyakába borultunk.
- Többet ilyet ne csinálj!- sóhajtotta.
Erre én megcsókoltam jó hosszan. Köhögést hallok.
- Menjetek szobára!- mondja Nate mire elnevettük magunkat.
- Szívesen.- mondja perverzen Castiel.- Vér és Lucy! A két kedvencem.
- Arról ne álmodj, hogy én még egyszer vért szívok! Azt meghagyom neked!
És így mentünk haza. Azt mondta Castiel, hogy valamelyik nap nálunk fog aludni. Ez érdekes lesz...

29. fejezet: Titkok part 2 (Castiel szemszöge)

Itt vagyok Lucy ajtaja előtt de hallom, hogy valaki más is van benn. Odatapasztom a fülem az ajtóhoz és ezt hallom:
- ...vagy a pokolban maradsz erőd teljében.
Mi van?! Ezt nem mondhatja komolyan! Hazamentem és otthon duzzogtam. Tudom hogy nem szokásom, de most jól esett. Lehet, hogy Lucy itt hagy? Nem akartam beletörődni. És csak most jöttem rá, hogy az életemnél is jobban szeretem. Nem csak kihasználni akartam. Felpattantam és visszamentem a kórházba. Benyitottam Lucy szobájába, de üres volt. Kerestem egy orvost.
- Hova lett?- kérdezem a szobára mutatva.
- Ma délután hazaengedtük a bátyjával, azzal a feltétellel, hogy ágyban marad.
- Köszönöm.- mondtam és elrohantam. Ma már nem lesz kilométerhiányom, az biztos!
Elmentem Lucy házához és becsengettem. Ahogy számítottam rá, Nathan nyitott ajtót, mellette Devil ült.
- Menj, már vár téged!- mondta legnagyobb meglepetésemre. Megsimogattam Devilt, és felmentem a lépcsőn. Hallom ahogy csukódik az ajtó. Bekopogok.
- Gyere!- mondta elég gyenge hangon.
Benyitottam és látom, hogy egyedül fekszik a sötétben.

Odamentem és rám nézett. Még mindig volt kötés az arcán és még mindig ott volt a vágás de jól nézett ki.

(tudom, hogy ez Kakashinak a szeme, de nem találtam mást ami hasonlított volna)
- Mit csinálsz itt?- kérdezi lassan.
- Jöttem megnézni, hogy vagy.
- És még?- ült fel az ágyban.
- Hogyhogy még?
- Érzem, hogy akarsz valamit még mondani. Gyere, nekem elmondhatod!- az utolsó mondatnál megölelt.
- Ki vagy te, és mit csináltál Lucyval?- mondtam és elhúzódtam tőle.
- Okos kölyök! Gyere ma este a dokkra és megtudod!- mondta és eltűnt.
Mi??!!! Hol lehet Lucy?! Vártam estig és elmentem a dokkra. Jött egy fekete kocsi és kiszállt belőle megkötözve Lucy. És aki fogva tartotta az nem más volt mint...
Folytatjuk...

28. fejezet: Titkok (Lucy szemszöge)

Befejeztük a horrorházat, és szerintem jól sikerült. Mindenkire ráhoztuk a frászt. A legjobb az Dake volt, ő annyira megijedt, hogy lányosat sikított és sírt hozzá! Illetve amikor az Amnesia rész volt, ő megvárta amíg odaér a szörny! Ami meg a zombikat illeti... lekuporodott a sarokba és pityergett. Na, az a lényeg hogy sikerült, megcsináltuk! Mindenki levetette a jelmezt és lemosta a sminket. Kiengedtük az embereket és Rosa fantasztikus ötletének engedve üvegezni kezdtünk.
- Srácok. én már fáradt vagyok! Én megyek aludni.- mondtam.
- Csak nem félsz?- kérdezte Cast gúnyosan.- Félsz, hogy leverlek?- erre megálltam és villámgyorsasággal ott termettem előtte és a falhoz szorítottam.
- Csak szeretnéd, vöröske!- suttogtam a fülébe.- Játszok!- mondtam a többieknek.
Leültünk egy körbe és Dake pörgetett. Kipörgette Kimet.
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.- mondta Kim.
- Kit játszottál a horrorházban?
- A kislányt, akitől úgy lesápadtál, hogy belefolytál a falba!- mondta Kim, és mindenki fetrengett a röhögéstől. Most Kim pörgetett. Az üveg szája rajtam állt meg.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Mutasd meg az IGAZI alakodat!- hangsúlyozta ki az igazit.
- Biztos vagy benne?
- Igen, mutasd!
- Ti akartátok!- felálltam és koncentrálni kezdtem. Éreztem, hogy energia önti el a testemet és felizzanak a testjeleim. De éppen meghallom Dante hangját.
- Lucy, ne!!!!- mondta és odaugrott elém. Magamhoz tértem a kábulatból és elvesztettem a koncentrációt. Túl sok az energia! Elferdült előttem a kép és elestem. Hallottam ahogy odarohannak hozzám a többiek. Minden elsötétült. Másnap a kórházban tértem magamhoz. Körülnéztem és látom, hogy Castiel ott alszik a széken. Milyen édes! Itt maradt egész este. Nagyon fáj a hátam. De érzem, hogy az arcom is be van kötve. Jön be az orvos.
- Látom, magához tért!
- Mi történt?- kérdeztem.
- Egy halom gyerek az éjszaka közepén behozta önt harmadfokú égési sérülésekkel. A sérülés furcsa mintázatot alkotott a hátán, a csípőjén és az arcán. Azóta itt van.- mutatott rám és Castra.
- Köszönöm a tájékoztatást!- mondtam és az orvos kiment. Elgondolkodtam...
Látom, hogy Castiel is ébredezik. Én alvást színleltem, hogy hallhassam hogy reagál. Felébredt! Odajött az ágyamhoz és ezeket mondta:
- Mikor ébredsz fel? Úgy megijedtem, amikor összeestél. Ha felébredsz soha többé nem engedlek el. Ezt megígérem.- ekkor könny csordult ki a szeméből de gyorsan letörölte.- Még ilyenkor is szép a mosolyod. Te mindig vidám vagy akármi is történjen.- a kezemet a kezébe fogta.
Egy kicsit megijedt amikor megszorítottam a kezét.
- Köszönöm a szép szavakat!- mondtam nevetve. Kinyitottam a szemem és Cast ezt mondta:
- Egy jó darabig nem fogsz tőlem ilyesmit hallani!- mondta és elnevettem magam.
- Azt gondoltam. Gyere közelebb!- intettem és közelebb jött. A kezembe fogtam a kezét és a szívemhez szorítottam a kezét.- Ez itt még jó ideig dobogni fog! Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen!
- Lucy... a szemed nem stimmel!- mondta és hozott egy tükröt.
- Basszus!- mondtam ahogy megláttam a szemem. És az arcomon lévő vágást. Felemás szemem lett.
Még beszélgettünk egy darabig majd hazament. Olyan este tájban megjelent Dante is.
- Mi történt velem?!- faggatom szegényt.
- Jó, ideje megtudnod. A tested egy úgymond "doboz". Ha kiengeded az igazi alakodat a tested elporlad. Ez még a könnyebbik eset volt. És a tetkóid igazából leszorítják az igazi alakodat, ami napról napra erősödik. De ezek sem bírják örökké. Egyszer kiszabadulsz és keresned kell egy másik testet vagy maradsz a pokolban erőd teljében.
- Hogy mi?!
Folytatjuk...

A horrorház képgaléria

Így nézett ki a kislány...

... és a barátnői...

... a folyosó...

... illetve ez jött volna szembe (mint a játékban)...

... a bohóc ami kiugrott a hűtőből...

... és végül de nem utolsó sorban, a láncfűrészes...

... és Lucy megjelenése csontvázként...

... illetve emberi alakban.

Ti féltetek volna? És a zombikat még nem is tettem bele...

27. fejezet: Horrorház avagy megijedtem, mint az állat (Castiel szemszöge)

Írói megjegyzés
Bocsánat, hogy ilyen sokára hoztam a részt. Majd ehhez a részhez lesz külön egy képes rész, hogy el tudjátok képzelni a horrorházat. Mindenkinek sikeres és boldog új évet kívánok.
Írói megjegyzés vége
Először a lányokat, majd a fiúkat hívták. A környék csak úgy visszhangzott a sikolyoktól. Engem hívtak utoljára. Beléptem a kijelölt bejáraton és egy kislány futott felém.
- Segíts a barátnőimen! Kérlek!- rohant hozzám zokogva. Meg se várva a válaszom húzott az egyik szoba felé. Beléptem a szobába és megláttam a falnál két lányt. Ahogy közelebb megyek a kislány az ajtóban marad. Egyre közelebb mentem és megláttam a két lány arcát... Mind a két szemük fekete volt és vér folyt belőlük. Hátrahőköltem és nekimentem a falnak. A két lány felém fordult és elkezdtek közeledni felém. Amikor már majdnem elértek, akkor egy kéz átrántott egy másik helyiségbe.
- Ez necces volt!- mondtam magamnak.
Most néztem körbe. Itt fáklyák világították meg az utat. Valahogy olyan deja vu érzésem volt. Mintha ezt a környezetet láttam már volna... Aztán meghallottam a hörgést. Egyből megvolt, hogy az Amnesia nevű játékban volt ilyen. Elkezdtem futni, és egy nappali szerű helyiségben lyukadtam ki. Ott volt egy sistergős tévé. Megnéztem közelebbről és egy kört formált.
- Na, ne! Ó, ne!- mondtam magamnak, de válaszoltak rá.
- Ó, de!- hallottam egy rekedtes női hangot mögülem. Lassan megfordultam és megláttam Samarát az arcába lógó hajával. Kezében ráadásul egy bárd volt. Hátráltam és a falnak ütköztem. Félek! Úgy félek, hogy azt már tanítani kéne. Egy kéz hirtelen megragadott és átkerültem a fal túlsó oldalára. Ott már volt rendes világítás. Egyszer csak minden oldalról hörgést hallok.
- Mi a...?- körbefordultam, de csak nem láttam semmit.
Aztán egy kéz nehezedett a vállamra... Megfordultam és egy zombi volt ott! Egy olyan amilyet a háremvölgynél láttam. Felsikítottam és a zombi felnevetett! A sötét sarkokból előjött a többi is. Csak egy ajtó maradt szabadon, azon meg benyitottam. Nos, ott várt a texasi láncfűrészes. Amikor kirohantam az ajtón, addigra az összes zombi eltűnt. Mint egy horrorjáték! Volt két ajtó, egy kék és egy piros. Akkor először a kék! Benyitottam és a konyhában találtam magam. A pulton nem volt semmi. A hűtőn viszont volt egy cetli. Ez állt rajta: " Ne nyisd ki! A tanárok meglepetése van benne." Kíváncsi vagyok mi a meglepetés. Kinyitottam és majdnem szívinfarktust kaptam. Egy bohóc ugrott ki a hűtőből egy kenyérvágó késsel.
- Mit keresel a konyhámban?- kérdezte szürcsögős hangon.
- Semmit!- vágtam rá.
- A késeimért jöttél, ugye? Nem kapod meg őket!- azzal elkezdett kergetni a késsel. Kiszáguldottam az ajtón és rácsaptam. Jön a piros ajtó! Ez ilyen dolgozószoba szerű hely volt. A falnál egy kandalló. Közelebb mentem hozzá és lángra lobbant a belseje!
- Ugye milyen szép?- hallom a hátam mögül. Szinte a plafonig ugrom, amikor látom, hogy egy csontváz szólalt meg!- Így megismersz?- azzal átalakult Lucyvá.
- Úgy rám hoztad a szívbajt!- mondtam megkönnyebbülve.
- Ez a lényeg, nem?- mondta mosolyogva.
- Jól csinálod!
- Mit?
- Az ijesztéseket!
- Ez a lételemem!- mondta sóhajtva. Leült a gurulós székre és mutatta, hogy üljek le én is.
- Azt látom!- és leültem. A következőkre nem számítottam. Az egész szoba piros színű lett, a kandallóból is kicsapott a tűz. Megjelent Lucy előtt egy gömb.
- Van három kérdésed a jövővel kapcsolatban. Kérdezz!
- Oké... Akkor mi lesz velem egy év múlva ezen az estén?- kérdeztem és egy kép jelent meg a gömbben.
- Nos, egy ágyat látok, rajta téged egy szál boxerben, és éppen egy női hang szól neked.
- Hol lesz életem fordulópontja?- ez nem tom honnan jött.
- Az már meg volt.
- Hol halok meg?
- Jó kérdés! A gömb szerint nem halsz meg. Meg volt a három, menj!- azzal egy fuvallat kivitt a szobából. Ez kísérteties! Ott találtam magam az osztálytársaimmal. Lucy az már tud valamit!De furcsa, hogy ilyen tömören válaszolt a kérdéseimre.