Érdekes napra ébredtem. Amikor felébredtem Dante hajolt fölém.
- Ááááááá!!!!- akkorát sikítottam, hogy Dante befogta a fülét. Csak most néztem körül. Nem a sátorban voltam, hanem az ágyamban, a pokolban.
- Jó reggelt neked is!- mondta Dante mosolyogva.
- Mit keresek itt?
- Én hoztalak ide, mivel láttam Daket, ahogy a sátorod közelében leskelődött.
- Mit csináltál?- kérdeztem nevetve.
- Úgymond ráhoztam a szívbajt.
- Hogyan?
- Az nem lényeg! De mi van ezzel a horrorházzal?
- Semmi! Úgy is látni fogjátok a gömbön keresztül!
- Ez igaz! De jobb ha mész! Már keresnek.
- Jó és köszi.- mondtam és megöleltem.
Visszamentem a sátorba és Lys tényleg ott pánikolt a sátor előtt. Kijöttem a sátorból és megnyugtattam. Gyorsan elmentünk az ebédlőbe és a többieket is behívtuk.
- Mindenki itt van?
- Iris nincs.
- Akkor ide rángatom!- mondtam és kitrappoltam. Mit látok?! Iris és Nate éppen egymást falták. Odamentem hozzájuk.
- Lucy, ez nem az aminek látszik!- mondta Nate.
- Hmm... Tényleg? Nekem úgy látszik, hogy a barátnőm és a bátyám összejött. Mi baj lenne?- kérdeztem és keresztebe fontam a kezem.
- Óóó akkor az aminek látszik.
- Iris- fordultam Irishez- jönnél az ebédlőbe?
- Persze, mindjárt megyek!
Én eljöttem onnan és a többieket kértem számon. Először Kimhez fordultam.
- Sminkek és ruhaanyagok?
- Megvannak!- itt átfordultam Violához és Melodyhoz.
- Festékek és tanári engedélyek?
- Micsoda kérdés?! Persze, hogy megvannak!
- Lys, a teszt bábuk készen vannak?
- Igen!
- Alexy és Rosa, a ruhák tervei megvannak?
- Igen, el is hoztuk őket!
- Akkor majd együtt átnézzük. Iris, a szerszámok?
- Kifosztottam a gondnokot!
- Remek! A jelentkezési ív és a hangosbemondó a miénk. Szóval minden készen áll. Essünk neki!
Nekiestünk a munkának. Volt jó sok meló például: kiválasztani a ruhákat, kontúrt adni a szobáknak és mindenkinek megtanulni a teendőit, köztük nekem is. Én leszek úgymond a végállomás. Kopogtattak az ebédlő ajtaján. Kidugtam a fejem és Dante volt az. Gyorsan behúztam.
- Mit keresel itt?
- Kell őrző? Mert láttam, hogy mindenki be akar lesni az ablakon.
- Igen, örülnék, ha te őriznéd a bejáratot. Gyere, bemutatlak a többieknek!
Mindenkinek szépen sorban bemutattam mindenkinek és Rosa elhúzott onnan.
- Mindenki ilyen dögös a pokolban?
- Majd egyszer elviszlek, jó?
- Alig várom!
Mire végeztünk addigra már hat óra volt. Felmentem a hangosbemondóhoz ahol Nataniel szerencsétlenkedett. Hiába kérte a figyelmet. Mutattam, hogy álljon arrébb. A két ujjamat a számba tettem és akkorát füttyentettem, hogy besípolt a hangfal. Mindenki most már idefigyelt.
- Oké, kezdjük az elején! Ez egy horrorház, mielőtt bárki félreértené a dögös srácot az ajtóban! És igen, a kérdőívet muszáj kitölteni, hogy beállítsuk a nehézségi fokozatot!- igazából mindenki ugyanazon fog végig menni.- A kilépési jelszó a "Mindjárt bepisilek a félelemtől!" mondat teljes torokból ordítva. Akik végig mentek rajta hátul, egy külön teremben fognak várakozni, nehogy lelőjék a poént. Ja, és még valami! Deborah és Amber, el a kezekkel Dantétól! Köszönöm a figyelmet és kezdődjék a horrorház! De először a kérdőívek!- elléptem a mikrofontól és lementem a többiekhez. Kint az emberek röhögtek, mint az állat. Néhány perc múlva hozta Nataniel a kitöltött kérdőíveket.
- Oké, srácok! Először a lányokat fogom szólítani, később a fiúkat. Mindenki a helyére!- mondtam és a kezembe vettem a kérdőíveket. Ugorjunk neki!
2013. december 31., kedd
2013. december 30., hétfő
25, fejezet: A tájfutás 3.nap (Lucy szemszöge)
Ismét hajnalban keltem és ismét elmentem repkedni egy kicsit. Megint láttam Castielt de ezúttal egyedül. Leszálltam és hallgattam, hogy mit mond a telefonba.
- Szeretem Lucyt, de mit csináljak? Mi történt aznap este?- kérdezte. Szerintem Lyssel beszélt. Válaszoltak neki.
- Hogy mi?! Debbel nem csókolóznék! Bár megittam azt az italt és semmire nem emlékszem.- az a valaki bizonygatta, hogy ezt csinálta.
- És mit reagált Lucy?- és elmondták neki.
- Majdnem megfojtotta Debet? Ezt csak neki hinném el!- mondta és előbújtam a bozótból.
- Akkor elmondom én.- mondtam.
- Majd később visszahívlak!- mondta és letette a telefont.- Lucy mit keresel itt?
- Akkor kíváncsi vagy a történetre vagy nem?- kérdeztem.
- De! Mondd el!- mondta és leült egy kőre.
- Az úgy történt, hogy...- és elmondtam neki mindent. Azt hogy Deb lélekszívó, hogy Amber boszorkány, mindent. Mire befejeztem már majdnem megint vért könnyeztem.
- Akkor azért vagy olyan sokat Lyssel.- mondta én meg bólintottam.
- Ő mindig kiállt mellettem. Még akkor is ha te nem.- mondtam és eltűntem.
Eldöntöttem, hogy be fogok ma vallani mindent a barátaimnak. Visszafeküdtem a sátorba még egy kicsit. Most hagytam, hogy Lys átöleljen, mert szükségem volt rá. Csak arra nem számítottam hogy ébren van.
- Nagyon szeret téged. Menj vissza hozzá.- suttogta a fülembe.
- Még nem megy. Nem tudok bízni benne.- és hozzá bújtam Lyshez.
Csak most éreztem igazán, hogy ő legjobb barátom és CSAK a barátom. Én Castielhez tartozom, de Lys a legjobb barátom. Egyikőjük nélkül se tudnék élni.
- Köszönöm.- suttogtam.
- Ugyan mit?
- Azt, hogy a legjobb barátom vagy.
- Mindig szívesen voltam az.
"Eközben Lys fejében"
Én a barátomként tekintek rá. Ő a legjobb barátom és nem más! Castiel nagyon jól választott és én nem akarom őket elválasztani.
"Vissza a valóságba"
Még így voltunk egy darabig majd kivánszorogtunk a sátorból. Kint a tanárok vártak minket.
- A mai feladat az hogy nincs feladat. De viszont van egy szabály: lehetőleg ne gyújtsátok fel az erdőt.- mondták a tanárok, mire elnevettük magunkat.
Miután a tanárok végeztek odajött hozzám Nataniel.
- Mizu angyalfiú?- kérdeztem nevetve.
- Kéne a segítséged!- mondta mire komolyan rá néztem.
- Hallgatlak!
- A tanárok holnap akarnak rendezni egy horrorházat, de úgy hogy néhány diák szervezze és valósítsa meg.- arrébb húztam a tömegből.
- És miért én?
- Gondoltam az emberek halálra rémisztése a te asztalod így beajánlottalak.
- Ezt bóknak veszem. És én választhatom ki, hogy kivel dolgozom együtt?
- Persze!
- Akkor szólnál Melodynak, Rosának, Violának, Kimnek, Irisnek, Alexynek és Lysnek hogy jöjjenek az ebédlőbe?
- Már megyek is!- mondta és elrohant.
Én szép komótosan elmentem az ebédlőbe és már mindenki ott volt. Nataniel gyors azt meg kell hagyni!
- Köszönöm hogy eljöttetek! Először is mindent meg szeretnék magyarázni.- és mindent meg is magyaráztam és még bemutatót is tartottam. Mire végeztem mindenki átölelt és mondták, hogy megbocsátanak.
- De most foglalkozzunk a horrorházzal!- mondtam.- Javaslatok?
- Legyen több szobás és több témás!- mondta Iris. A többiek helyeselték.
- De hogy fognak eltalálni a különböző szobákba?- kérdezte Melody.
- Kinevezünk egy horrorisztikus vezetőt. Hogy is van a horrorfilmekben? Egy megijedt kislány? Furcsa történések amik csak bizonyos szobákban játszódnak le?
- A megijedt kislány!- mondták egyhangúan.
- De olyan kéne, aki el bírja húzni az emberkéket egyik szobából a másikba, mert maguktól nem jönnek.- mondta Lys.
- Akkor legyen Kim! Vállalod?- kérdeztem Kimet.
- Ezer örömmel!
- Akkor, Rosa egy kis lány ruhát tudsz holnap estére összehozni?
- Semmi akadálya!
És így ment délután négyig. Egy fantasztikus horrorházat sikerült összehozni. Mindenki ment a rábízott feladat teljesítésére. Az én feladatom az volt, hogy előadjam a tanároknak, hogy mi kéne és mi lesz. Ehhez Nataniel volt a segítségemre. Megbeszéltük, hogy lesz jelentkezési lap és kilépési jelszó (ami természetesen nem működik) a hangszórókba be fogjuk mondani, szóval nagy banzáj lesz. Este összegyűltünk a tanárok előtt és játszottunk.
- Ez egy zászlókeresős játék lesz. Az erdőben el van rejtve öt zászló és két csapatot szervezünk. Az egyik csapatkapitány Lucy a másik Amber. Válasszanak!
Ebből ilyen klánharc lett mivel én kiválasztottam az én barátaimat ő meg az övéit plusz Castielt meg még pár fiút.
- Le foglak alázni!- mondta Castiel.
- Azt még meglátjuk!
Elindult a verseny és már mindkét csapatnak 2-2 zászlója volt. Az ötödiket sehol sem találtuk és meglátom amikor Castiel mutatná fel. Odarohanok hozzá és ráugrom. Ő le akar magáról rázni, én meg elkezdem csókolgatni. Tudom, hogy furcsa taktika de bevált. Ellazult én meg kikaptam a kezéből a zászlót és elrohantam. Kirohantam az erdőből és megmutattam a tanároknak. Mi győztünk! Amikor Cast is kiért az erdőből eljártam neki egy győzelem táncot. Mi vagyunk a királyok! Viszont amikor mentem zuhanyozni egy kéz berántott a tusoló mögé. Eltakarta a szemeimet.
- Ki vagyok?- kérdezte eltorzított hangon.
- A perverz cukros bácsi, ismertebb nevén Castiel.- mondtam. Elvette onnan a kezét és eltaláltam.
- Mér vagyok perverz?- kérdezte mosolyogva.
- Mert rajtad feküdtem és elég erőteljesen éreztem, hogy kívánsz!- suttogtam a fülébe.
- Így van!- mondta és átkulcsolta a derekamat.
- Még kell idő!- mondtam és eltűntem.
Elmentem lefeküdni. Lys vigyorgó fejével találtam magam szembe.
- A te műved volt.- mondtam mosolyogva.
Ő csak bólintott és elaludtunk. Várom már a holnapot!
- Szeretem Lucyt, de mit csináljak? Mi történt aznap este?- kérdezte. Szerintem Lyssel beszélt. Válaszoltak neki.
- Hogy mi?! Debbel nem csókolóznék! Bár megittam azt az italt és semmire nem emlékszem.- az a valaki bizonygatta, hogy ezt csinálta.
- És mit reagált Lucy?- és elmondták neki.
- Majdnem megfojtotta Debet? Ezt csak neki hinném el!- mondta és előbújtam a bozótból.
- Akkor elmondom én.- mondtam.
- Majd később visszahívlak!- mondta és letette a telefont.- Lucy mit keresel itt?
- Akkor kíváncsi vagy a történetre vagy nem?- kérdeztem.
- De! Mondd el!- mondta és leült egy kőre.
- Az úgy történt, hogy...- és elmondtam neki mindent. Azt hogy Deb lélekszívó, hogy Amber boszorkány, mindent. Mire befejeztem már majdnem megint vért könnyeztem.
- Akkor azért vagy olyan sokat Lyssel.- mondta én meg bólintottam.
- Ő mindig kiállt mellettem. Még akkor is ha te nem.- mondtam és eltűntem.
Eldöntöttem, hogy be fogok ma vallani mindent a barátaimnak. Visszafeküdtem a sátorba még egy kicsit. Most hagytam, hogy Lys átöleljen, mert szükségem volt rá. Csak arra nem számítottam hogy ébren van.
- Nagyon szeret téged. Menj vissza hozzá.- suttogta a fülembe.
- Még nem megy. Nem tudok bízni benne.- és hozzá bújtam Lyshez.
Csak most éreztem igazán, hogy ő legjobb barátom és CSAK a barátom. Én Castielhez tartozom, de Lys a legjobb barátom. Egyikőjük nélkül se tudnék élni.
- Köszönöm.- suttogtam.
- Ugyan mit?
- Azt, hogy a legjobb barátom vagy.
- Mindig szívesen voltam az.
"Eközben Lys fejében"
Én a barátomként tekintek rá. Ő a legjobb barátom és nem más! Castiel nagyon jól választott és én nem akarom őket elválasztani.
"Vissza a valóságba"
Még így voltunk egy darabig majd kivánszorogtunk a sátorból. Kint a tanárok vártak minket.
- A mai feladat az hogy nincs feladat. De viszont van egy szabály: lehetőleg ne gyújtsátok fel az erdőt.- mondták a tanárok, mire elnevettük magunkat.
Miután a tanárok végeztek odajött hozzám Nataniel.
- Mizu angyalfiú?- kérdeztem nevetve.
- Kéne a segítséged!- mondta mire komolyan rá néztem.
- Hallgatlak!
- A tanárok holnap akarnak rendezni egy horrorházat, de úgy hogy néhány diák szervezze és valósítsa meg.- arrébb húztam a tömegből.
- És miért én?
- Gondoltam az emberek halálra rémisztése a te asztalod így beajánlottalak.
- Ezt bóknak veszem. És én választhatom ki, hogy kivel dolgozom együtt?
- Persze!
- Akkor szólnál Melodynak, Rosának, Violának, Kimnek, Irisnek, Alexynek és Lysnek hogy jöjjenek az ebédlőbe?
- Már megyek is!- mondta és elrohant.
Én szép komótosan elmentem az ebédlőbe és már mindenki ott volt. Nataniel gyors azt meg kell hagyni!
- Köszönöm hogy eljöttetek! Először is mindent meg szeretnék magyarázni.- és mindent meg is magyaráztam és még bemutatót is tartottam. Mire végeztem mindenki átölelt és mondták, hogy megbocsátanak.
- De most foglalkozzunk a horrorházzal!- mondtam.- Javaslatok?
- Legyen több szobás és több témás!- mondta Iris. A többiek helyeselték.
- De hogy fognak eltalálni a különböző szobákba?- kérdezte Melody.
- Kinevezünk egy horrorisztikus vezetőt. Hogy is van a horrorfilmekben? Egy megijedt kislány? Furcsa történések amik csak bizonyos szobákban játszódnak le?
- A megijedt kislány!- mondták egyhangúan.
- De olyan kéne, aki el bírja húzni az emberkéket egyik szobából a másikba, mert maguktól nem jönnek.- mondta Lys.
- Akkor legyen Kim! Vállalod?- kérdeztem Kimet.
- Ezer örömmel!
- Akkor, Rosa egy kis lány ruhát tudsz holnap estére összehozni?
- Semmi akadálya!
És így ment délután négyig. Egy fantasztikus horrorházat sikerült összehozni. Mindenki ment a rábízott feladat teljesítésére. Az én feladatom az volt, hogy előadjam a tanároknak, hogy mi kéne és mi lesz. Ehhez Nataniel volt a segítségemre. Megbeszéltük, hogy lesz jelentkezési lap és kilépési jelszó (ami természetesen nem működik) a hangszórókba be fogjuk mondani, szóval nagy banzáj lesz. Este összegyűltünk a tanárok előtt és játszottunk.
- Ez egy zászlókeresős játék lesz. Az erdőben el van rejtve öt zászló és két csapatot szervezünk. Az egyik csapatkapitány Lucy a másik Amber. Válasszanak!
Ebből ilyen klánharc lett mivel én kiválasztottam az én barátaimat ő meg az övéit plusz Castielt meg még pár fiút.
- Le foglak alázni!- mondta Castiel.
- Azt még meglátjuk!
Elindult a verseny és már mindkét csapatnak 2-2 zászlója volt. Az ötödiket sehol sem találtuk és meglátom amikor Castiel mutatná fel. Odarohanok hozzá és ráugrom. Ő le akar magáról rázni, én meg elkezdem csókolgatni. Tudom, hogy furcsa taktika de bevált. Ellazult én meg kikaptam a kezéből a zászlót és elrohantam. Kirohantam az erdőből és megmutattam a tanároknak. Mi győztünk! Amikor Cast is kiért az erdőből eljártam neki egy győzelem táncot. Mi vagyunk a királyok! Viszont amikor mentem zuhanyozni egy kéz berántott a tusoló mögé. Eltakarta a szemeimet.
- Ki vagyok?- kérdezte eltorzított hangon.
- A perverz cukros bácsi, ismertebb nevén Castiel.- mondtam. Elvette onnan a kezét és eltaláltam.
- Mér vagyok perverz?- kérdezte mosolyogva.
- Mert rajtad feküdtem és elég erőteljesen éreztem, hogy kívánsz!- suttogtam a fülébe.
- Így van!- mondta és átkulcsolta a derekamat.
- Még kell idő!- mondtam és eltűntem.
Elmentem lefeküdni. Lys vigyorgó fejével találtam magam szembe.
- A te műved volt.- mondtam mosolyogva.
Ő csak bólintott és elaludtunk. Várom már a holnapot!
24. fejezet: A tájfutás 2.nap (Lucy szemszöge)
Amikor felébredtem még csak hajnal volt és nagy meglepetésemre Lys ölelt magához álmában. Próbáltam úgy kibújni a kezei közül, hogy ne ébredjen fel, ami sikerült is. Kijöttem a sátorból és kinyújtóztattam magamat. Olyan hajnali három lehetett és még nem ébredt fel senki. Mélyen bementem az erdőbe és átváltoztam. Repültem egy-két kört és kit látok meg?! Hát persze, hogy Castielt Dimmel vadászni. Pechemre észre is vettek, amikor leszálltam. Éhes voltam és gyenge, mivel hetek óta nem vadásztam. Dim bukkant fel elsőnek.
- Nem bírsz aludni?- kérdezi fülig érő mosollyal.
- Sajnos éhes vagyok.- mondtam.
- Ahogy én is.- mondta én meg néztem rá.
- Mármint ti Castiellel.- javítottam ki.
- Honnan tudod?
- Repültem az erdő felett és a vörös haját még egy helikopter is észrevenné.- mondtam és elnevette magát. És megszólalt mögöttem egy hang.
- Nicsak ki beszél!- mondta a hang és a kezébe fogta a hajamat. A hang Castielhez tartozott.
- Az enyém legalább természetes!- mondtam és csak egy kicsit használtam a mágiát. Annyit csináltam, hogy felforrósítottam a hajam. Egyből elengedte.
- És mit keresel itt?- kérdezte Cast ingerülten.
- Falni való lelkeket!- hirtelen megfordultam és izzó szemekkel ránéztem. Megettem volna ha lenne lelke.- Kár hogy neked nincs!- mondtam és megnyaltam a számat.
- És de kár, hogy belőled nem lehet táplálkozni!- suttogta a nyakamba. Még most is felizgulok ha ezt csinálja! De nem szabad! Nem, nem, nem! Úgy érzem magam, mint egy hisztis kis lány.
- Igen, hát ez nem jött össze!- toltam el.- További kellemes vadászatot!- mondtam és szó szerint elpárologtam. Imádom ezt a trükköt! Végül találtam pár részeget, és jól belakmároztam. Már reggel öt volt. Gyorsan visszamentem a táborba és éppen láttam, hogy Dimék is pontosan ezt csinálják. Visszabújtam a sátorba és aludtam még egy kicsit. Szerencsére csak öt tárgyat kell megtalálni, de még vannak plusz feladatok is. Az ötödiket gyorsan megtaláltuk és végeztünk a kincskereséssel. Rajtunk kívül még egy csapatnak sikerült. Vajon melyiknek?! Hát persze, hogy Castnak és Dimnek! Ekkor volt olyan nyolc óra. Megkerestük a tanárokat és azt mondták, hogy délig szabad foglalkozás! Volt két lehetőségünk: sétálhattunk körbe-körbe mint az idióták vagy elmehettünk a közeli tóhoz úszni. Hát persze, hogy mindenki az úszást választotta. Elmentünk a fürdőruhákért és indultunk a tóhoz. Én kifeküdtem napozni, amíg a fiúk bementek a vízbe.
Eltelt egy kis idő és elaludtam. Mivel volt rajtam egy rövidnadrág és póló, melegem volt. Egyszer csak nevetést hallok körülöttem, és éreztem, hogy valaki fogja a lábam és a kezeim.
Egyre jobban vízbe ért a hátam és kinyitottam a szemem. Látom, ahogy Cast és Lys visznek be a vízbe.
- Engedjetek el!- sikítottam.
- Oké!- mondták és beleestem a vízbe. Feljöttem a víz felszínére és ezt mondták a fiúk.
- Most már muszáj lesz fürdőruhában lenned.- mondta Lys és Cast.- Igazuk van! Megfázol!- tette hozzá Dim.
- Jól van, csak kimegyek!- már trappoltam is ki a vízből. A parton egy öltözőkabinban átvedlettem fürdőruhába és kifeküdtem a napra mert csupa víz voltam.
Amikor megszáradtam, árnyék vetődött rám, minden oldalról.
- Bejössz velünk a vízbe?- a vizeset vissza akarom neki adni!
- Igen!- és bementem velük a vízbe.
Birkóztunk és vízi csatáztunk és tíz óra fele megjött a többi csapat is. Dake egyből bejött a vízbe, ahogy minden fiú. A lányok inkább napoztak. Éppen birkóztunk, amikor a hajam előrecsapódott és láthatóvá váltak a tetkóim. Az egész hátamat és még a csípőmet is befedték. Dake egyből meglátta őket. Füttyentett és így szólt:
- Te aztán nem vagy kis pályás!- és ezt még csak a csípőmre mondta.
- Akkor ezt nézd!- mondtam és elhúztam a hajamat. Tátva maradt a szája.
- Ezt hol csináltattad?-maradnom kellett a fedősztorimnál.
- Még otthon, Brazíliában. A te tetkóid is jók!- mondtam és folytattuk az eszmecserét. Miután befejeztük, már ki kellett jönni a partra a dirihez.
- A következő feladat a lányoknak kedvez! Ebédet kell csinálni minden csoportnak és mi (a tanárok) le fogjuk értékelni egy tízes skálán. Leves, második és plusz pontért desszert. A konyhában mindent megtalálnak!- mondta a diri és mindenki mint az őrült elkezdett rohanni a konyha felé. Én Lyst visszatartottam és mutattam a bejárat felé a másik oldalon. Bementünk hátul és mi voltunk az elsők mivel Amber és a barátnői eltorlaszolták az ajtót. Főleg Amber. Mi szép komótosan összeállítottuk, hogy mit szeretnénk csinálni, és ez lett a vége: csirkeleves, tejfölös-gombás sertésszelet és desszertnek az én specialitásom. Elvonultunk Lyssel az egyik sütőhöz és hozzáláttunk. Én pucoltam a zöldségeket, ő foglalkozott a csirkével. Miközben a csirkeleves fortyogott, mint a szemközti sarokban Amber (kiderült, hogy a barátnői nem tudnak főzni, csak körmöt lakkozni), addig nekikezdtünk a sültnek. Betettük a sütőbe és jött a kérdés:
- Mikor kell majd kivenni?- kérdeztem.
- Amikor szép barna.- mondta legnagyobb meglepetésemre Lys.
- Te tudsz főzni?
- Igen, de azt hittem tudod!
- Hát nem tudtam!- mosolyogtam.
Elkészültünk a sülttel is és főztünk mellé rizst. Most jöttem én. A specialitásom neve: édességmámor. Vettem egy jó nagy üvegtálat és egy csomó édességet. Az üvegtálba először tettem M&M cukorkát és azt lezártam egy kis habbal. Jött a tejcsoki és azt is ugyanúgy. Akkor babapiskóta és utána eper. Minden réteget le kell zárni, különben egybefolyik és nem lesz szép. És jön az én személyes kedvencem: a sztracsatella fagyi. Mindig azt rakok a tetejére és arra egy kis tejszínhabot. A szélét körülraktam babapiskótával és eperrel. A végeredmény nagyon guszta lett. Az M&M cukorkát néha szoktam helyettesíteni mentás fagyival is. Lys csak nézett rám mint egy idiótára. Rávettem, hogy kóstolja meg, és rádöbbent, hogy ez finom. Kész voltunk és jöhetett a zsűrizés. A levesünk 10-ből 8-at kapott, de nem tehetünk arról, hogy nem egyezik meg az ízlésünk Mr.Farazei-al. A sültünk max pontot kapott, a desszertre meg kaptunk plusz 10 pontot. A kaját végül szét osztották a diákok között. Mi voltunk a nap győztesei. Még elmentünk egyet túrázni és utána lefeküdtünk aludni. Holnap vajon mi lesz a feladat?
Írói megjegyzés
A receptet nem próbáltam ki de aki esetleg kipróbálja, írja meg, hogy milyen.
Írói megjegyzés vége
- Nem bírsz aludni?- kérdezi fülig érő mosollyal.
- Sajnos éhes vagyok.- mondtam.
- Ahogy én is.- mondta én meg néztem rá.
- Mármint ti Castiellel.- javítottam ki.
- Honnan tudod?
- Repültem az erdő felett és a vörös haját még egy helikopter is észrevenné.- mondtam és elnevette magát. És megszólalt mögöttem egy hang.
- Nicsak ki beszél!- mondta a hang és a kezébe fogta a hajamat. A hang Castielhez tartozott.
- Az enyém legalább természetes!- mondtam és csak egy kicsit használtam a mágiát. Annyit csináltam, hogy felforrósítottam a hajam. Egyből elengedte.
- És mit keresel itt?- kérdezte Cast ingerülten.
- Falni való lelkeket!- hirtelen megfordultam és izzó szemekkel ránéztem. Megettem volna ha lenne lelke.- Kár hogy neked nincs!- mondtam és megnyaltam a számat.
- És de kár, hogy belőled nem lehet táplálkozni!- suttogta a nyakamba. Még most is felizgulok ha ezt csinálja! De nem szabad! Nem, nem, nem! Úgy érzem magam, mint egy hisztis kis lány.
- Igen, hát ez nem jött össze!- toltam el.- További kellemes vadászatot!- mondtam és szó szerint elpárologtam. Imádom ezt a trükköt! Végül találtam pár részeget, és jól belakmároztam. Már reggel öt volt. Gyorsan visszamentem a táborba és éppen láttam, hogy Dimék is pontosan ezt csinálják. Visszabújtam a sátorba és aludtam még egy kicsit. Szerencsére csak öt tárgyat kell megtalálni, de még vannak plusz feladatok is. Az ötödiket gyorsan megtaláltuk és végeztünk a kincskereséssel. Rajtunk kívül még egy csapatnak sikerült. Vajon melyiknek?! Hát persze, hogy Castnak és Dimnek! Ekkor volt olyan nyolc óra. Megkerestük a tanárokat és azt mondták, hogy délig szabad foglalkozás! Volt két lehetőségünk: sétálhattunk körbe-körbe mint az idióták vagy elmehettünk a közeli tóhoz úszni. Hát persze, hogy mindenki az úszást választotta. Elmentünk a fürdőruhákért és indultunk a tóhoz. Én kifeküdtem napozni, amíg a fiúk bementek a vízbe.
Eltelt egy kis idő és elaludtam. Mivel volt rajtam egy rövidnadrág és póló, melegem volt. Egyszer csak nevetést hallok körülöttem, és éreztem, hogy valaki fogja a lábam és a kezeim.
Egyre jobban vízbe ért a hátam és kinyitottam a szemem. Látom, ahogy Cast és Lys visznek be a vízbe.
- Engedjetek el!- sikítottam.
- Oké!- mondták és beleestem a vízbe. Feljöttem a víz felszínére és ezt mondták a fiúk.
- Most már muszáj lesz fürdőruhában lenned.- mondta Lys és Cast.- Igazuk van! Megfázol!- tette hozzá Dim.
- Jól van, csak kimegyek!- már trappoltam is ki a vízből. A parton egy öltözőkabinban átvedlettem fürdőruhába és kifeküdtem a napra mert csupa víz voltam.
- Bejössz velünk a vízbe?- a vizeset vissza akarom neki adni!
- Igen!- és bementem velük a vízbe.
Birkóztunk és vízi csatáztunk és tíz óra fele megjött a többi csapat is. Dake egyből bejött a vízbe, ahogy minden fiú. A lányok inkább napoztak. Éppen birkóztunk, amikor a hajam előrecsapódott és láthatóvá váltak a tetkóim. Az egész hátamat és még a csípőmet is befedték. Dake egyből meglátta őket. Füttyentett és így szólt:
- Te aztán nem vagy kis pályás!- és ezt még csak a csípőmre mondta.
- Akkor ezt nézd!- mondtam és elhúztam a hajamat. Tátva maradt a szája.
- Ezt hol csináltattad?-maradnom kellett a fedősztorimnál.
- Még otthon, Brazíliában. A te tetkóid is jók!- mondtam és folytattuk az eszmecserét. Miután befejeztük, már ki kellett jönni a partra a dirihez.
- A következő feladat a lányoknak kedvez! Ebédet kell csinálni minden csoportnak és mi (a tanárok) le fogjuk értékelni egy tízes skálán. Leves, második és plusz pontért desszert. A konyhában mindent megtalálnak!- mondta a diri és mindenki mint az őrült elkezdett rohanni a konyha felé. Én Lyst visszatartottam és mutattam a bejárat felé a másik oldalon. Bementünk hátul és mi voltunk az elsők mivel Amber és a barátnői eltorlaszolták az ajtót. Főleg Amber. Mi szép komótosan összeállítottuk, hogy mit szeretnénk csinálni, és ez lett a vége: csirkeleves, tejfölös-gombás sertésszelet és desszertnek az én specialitásom. Elvonultunk Lyssel az egyik sütőhöz és hozzáláttunk. Én pucoltam a zöldségeket, ő foglalkozott a csirkével. Miközben a csirkeleves fortyogott, mint a szemközti sarokban Amber (kiderült, hogy a barátnői nem tudnak főzni, csak körmöt lakkozni), addig nekikezdtünk a sültnek. Betettük a sütőbe és jött a kérdés:
- Mikor kell majd kivenni?- kérdeztem.
- Amikor szép barna.- mondta legnagyobb meglepetésemre Lys.
- Te tudsz főzni?
- Igen, de azt hittem tudod!
- Hát nem tudtam!- mosolyogtam.
Elkészültünk a sülttel is és főztünk mellé rizst. Most jöttem én. A specialitásom neve: édességmámor. Vettem egy jó nagy üvegtálat és egy csomó édességet. Az üvegtálba először tettem M&M cukorkát és azt lezártam egy kis habbal. Jött a tejcsoki és azt is ugyanúgy. Akkor babapiskóta és utána eper. Minden réteget le kell zárni, különben egybefolyik és nem lesz szép. És jön az én személyes kedvencem: a sztracsatella fagyi. Mindig azt rakok a tetejére és arra egy kis tejszínhabot. A szélét körülraktam babapiskótával és eperrel. A végeredmény nagyon guszta lett. Az M&M cukorkát néha szoktam helyettesíteni mentás fagyival is. Lys csak nézett rám mint egy idiótára. Rávettem, hogy kóstolja meg, és rádöbbent, hogy ez finom. Kész voltunk és jöhetett a zsűrizés. A levesünk 10-ből 8-at kapott, de nem tehetünk arról, hogy nem egyezik meg az ízlésünk Mr.Farazei-al. A sültünk max pontot kapott, a desszertre meg kaptunk plusz 10 pontot. A kaját végül szét osztották a diákok között. Mi voltunk a nap győztesei. Még elmentünk egyet túrázni és utána lefeküdtünk aludni. Holnap vajon mi lesz a feladat?
Írói megjegyzés
A receptet nem próbáltam ki de aki esetleg kipróbálja, írja meg, hogy milyen.
Írói megjegyzés vége
2013. december 28., szombat
23. fejezet: Tájfutás 1. nap (Lucy szemszöge)
Hát, a szilveszter után semmi életkedvem nem volt. És még suliba is kellett menni. Amikor először beléptem a szünet után a suliba mindenki bámult. A barátaim szóba se álltak velem, csak Lys. Mivel csak ő állt velem szóba, így szokatlanul sok időt töltöttem vele. Az egész telet együtt töltöttük és csak ő tudott jobb kedvre deríteni.
Eljött a tavasz és vele együtt a tájfutás. Még a tájfutás előtt elvittem anyához, és bemutattam mindenkinek. Dante és ő már össze is haverkodtak. Eldöntöttem, hogy a tájfutáson ő lesz a párom. Elérkezett a tájfutás napja és Lyssel szokásunkhoz híven együtt mentünk suliba. Egy csomót beszélgettünk amíg meg nem érkezett a busz.
- Lys, szerinted hova megyünk?
- A közeli erdőbe.
- És hány napos is a túra?
- 3 napot töltünk a szabad ég alatt. Miért?- kérdezi kíváncsian és mosolyogva. Lassan kezdek elolvadni ettől a mosolytól. Csak ne szeressek belé!
- Csak azért, mert hozni kellett sátrat és sms-eztem Dantéval amikor mondták, hogy miért kell.- mondtam és felhúzta a szemöldökét.
- Miről sms-eztél Dantéval?
- Mi közöd hozzá?- kérdeztem.
- Semmi, semmi!- mondta és elpirult.
- Ne féltékenykedj! Te vagy a legjobb barátom, nem más!- mondtam és mintha csalódott lett volna.
Lys mellett megtanultam odafigyelni az emberek viselkedésére. Mivel ő nem annyira szókimondó, így az arcából kell kivennem, hogy mit érez. Ő többek között előhívta belőlem a művészlelket is. Sokkal több időt töltök írással és rajzolással mostanában. A lényeg az, hogy megérkeztünk az erdőbe, ami csodaszép volt.Egyszer csak felhangzott az igazgatónő hangja:
- Gyerekek! Minden pár kap egy listát amin különböző tárgyak vannak. Ezeket a tárgyakat a 3 nap alatt össze kell gyűjteni. Van az erdő közepén egy tisztás, ahol van egy nagy ház, oda kell jönni minden este. Lesz egy negyedik nap is, amikor programok lesznek és a nap végén egy meglepetés. Szóval nyerjen a legjobb!- mondta és a tanárok mindent kiosztottak.
Minden diák elindult valamerre és mi is elindultunk Lyssel. Egy ideig kóvályogtunk, majd elkezdtük keresni a cuccokat.
- Mi az első a listán?- kérdeztem. A tanárok furfangosak voltak, mivel versben körülírták az adott tárgyat.
- "Égnek mered piros nyele,
Veszélyes, ha nem vigyázol vele."- olvasta fel.
- Szóval piros nyele van, ami fölfele áll.- fejtettem meg az első sort.- De minek van piros nyele?
- Azt írja, hogy veszélyes. Lehet, hogy egy kés?- mondta Lys.
- Igazad van! Akkor keressünk egy piros nyelű kést. De akkor, hogyhogy felfele áll a nyele?
- Talán felkötötték valamire.
Így elkezdtük a fák ágait nézni. Én annyira belemerültem, hogy belerúgtam egy fatuskóba.
- Azt a &#@{>!- kiáltottam el magam. Lys csak röhögött rajtam. Lenéztem a fatuskóra és megláttam beleállítva egy piros nyelű kést. Kihúztam és felmutattam.- Na, látod? Itt az ész!- mondtam és a magasba emeltem, amin még jobban röhögni kezdett.
- Oké, akkor lássuk a másodikat.- adta oda a papírt.
- "Fa ágán találod, a páva nagyon szereti,
De gondolom, te sem veted meg a termését neki."- mit is mondott erről a biosztanár...
- Legalább annyit tudunk, hogy fán van.- mondta Lys.
- Akkor menjünk körbe, hátha megtaláljuk.
El is indultunk és egy tónál találtuk magunkat. A tó szélénél cseresznyefák sorakoztak, amiknek gyönyörű viráguk volt. Elsétáltam odáig és néztem őket egy darabig. Aztán beugrott, hogy mit mondott a biológia tanár: " A páva kedvenc eledele a cseresznyevirág." Nem tudom, hogy jutott eszembe, de nem is lényeg.
- Lys, gyere!- mondtam és odajött.- A cseresznyevirág az!
- Miből gondolod?
- Emlékszem, a biosztanár mondta, mialatt rajzoltam a füzetembe!- mondtam és szedtünk egy maroknyival.- Mi a következő?
- "Éjszaka hagyták itt,
Nem kell senkinek,
A tölgy lábánál fekszik,
Törötten s elgyötörten"
- Hol van a tölgy?- kérdeztem.
- Gyere!- kézen fogott és elvezetett egy nagy tölgyhöz.- Valahol biztos itt van!
- A fa lábánál, vagyis a gyökerénél!- mondtam és körbenéztük a fát.
- Megvan!- hallom Lys hangját és látom a kezét, ami egy törött sörösüveget szorongat.
- Lys, te vérzel!- mondtam és a kezére néztem, amiből folyt a vér.
Körülnéztem és megbizonyosodtam róla, hogy senki sem figyel. A kezembe vettem a kezét és egy kicsit megszorítottam. A vére folyt az ujjaim között és felemeltem a fejemet és mormoltam néhány szót. Lys furcsán nézett. Ránéztem a vérére és belecsókoltam a tenyerébe.
- Nem is tudtam hogy ilyet is tudsz!- mondta és a meggyógyult kezére nézett.
- De tudok és olvasd a következőt!- mondtam elpirulva. De miért is pirultam el? Hiszen Lys csak a barátom. Nem szerethetek belé!
- "Így szól a mondás: Nincsen ... tövis nélkül."
- Szóval rózsát kell keresnünk.- mondtam és azt vettem észre, hogy Lys majd levetkőztetett a szemével. Amikor odafordultam egyből abbahagyta.- Mi volt ez?
- Mi mi volt?- kérdezte mintha nem csinált volna semmit. Én ezen csak mosolyogtam.
- Az a valami a szemeddel.- mondtam és mentem a rózsabokorhoz. Benyúltam a tüskék közé és a legbelső rózsát szedtem ki. Amikor kihúztam a kezem csak úgy csorgott a vér a kezemről. Ökölbe szorítottam a kezem és eltűntek karcolások. Mivel már sötétedett elindultunk a tisztásra. Már szinte mindenki ott volt és mindenkin volt seb bőven. Leadtuk a tárgyakat és felállítottuk a sátrat. Lezuhanyoztunk és befeküdtem a sátorba, Lys mellé. Tartottuk a távolságot és úgy aludtunk el. Vajon mit hoz a holnap?
- Lys, szerinted hova megyünk?
- A közeli erdőbe.
- És hány napos is a túra?
- 3 napot töltünk a szabad ég alatt. Miért?- kérdezi kíváncsian és mosolyogva. Lassan kezdek elolvadni ettől a mosolytól. Csak ne szeressek belé!
- Csak azért, mert hozni kellett sátrat és sms-eztem Dantéval amikor mondták, hogy miért kell.- mondtam és felhúzta a szemöldökét.
- Miről sms-eztél Dantéval?
- Mi közöd hozzá?- kérdeztem.
- Semmi, semmi!- mondta és elpirult.
- Ne féltékenykedj! Te vagy a legjobb barátom, nem más!- mondtam és mintha csalódott lett volna.
Lys mellett megtanultam odafigyelni az emberek viselkedésére. Mivel ő nem annyira szókimondó, így az arcából kell kivennem, hogy mit érez. Ő többek között előhívta belőlem a művészlelket is. Sokkal több időt töltök írással és rajzolással mostanában. A lényeg az, hogy megérkeztünk az erdőbe, ami csodaszép volt.Egyszer csak felhangzott az igazgatónő hangja:
- Gyerekek! Minden pár kap egy listát amin különböző tárgyak vannak. Ezeket a tárgyakat a 3 nap alatt össze kell gyűjteni. Van az erdő közepén egy tisztás, ahol van egy nagy ház, oda kell jönni minden este. Lesz egy negyedik nap is, amikor programok lesznek és a nap végén egy meglepetés. Szóval nyerjen a legjobb!- mondta és a tanárok mindent kiosztottak.
Minden diák elindult valamerre és mi is elindultunk Lyssel. Egy ideig kóvályogtunk, majd elkezdtük keresni a cuccokat.
- Mi az első a listán?- kérdeztem. A tanárok furfangosak voltak, mivel versben körülírták az adott tárgyat.
- "Égnek mered piros nyele,
Veszélyes, ha nem vigyázol vele."- olvasta fel.
- Szóval piros nyele van, ami fölfele áll.- fejtettem meg az első sort.- De minek van piros nyele?
- Azt írja, hogy veszélyes. Lehet, hogy egy kés?- mondta Lys.
- Igazad van! Akkor keressünk egy piros nyelű kést. De akkor, hogyhogy felfele áll a nyele?
- Talán felkötötték valamire.
Így elkezdtük a fák ágait nézni. Én annyira belemerültem, hogy belerúgtam egy fatuskóba.
- Azt a &#@{>!- kiáltottam el magam. Lys csak röhögött rajtam. Lenéztem a fatuskóra és megláttam beleállítva egy piros nyelű kést. Kihúztam és felmutattam.- Na, látod? Itt az ész!- mondtam és a magasba emeltem, amin még jobban röhögni kezdett.
- Oké, akkor lássuk a másodikat.- adta oda a papírt.
- "Fa ágán találod, a páva nagyon szereti,
De gondolom, te sem veted meg a termését neki."- mit is mondott erről a biosztanár...
- Legalább annyit tudunk, hogy fán van.- mondta Lys.
- Akkor menjünk körbe, hátha megtaláljuk.
El is indultunk és egy tónál találtuk magunkat. A tó szélénél cseresznyefák sorakoztak, amiknek gyönyörű viráguk volt. Elsétáltam odáig és néztem őket egy darabig. Aztán beugrott, hogy mit mondott a biológia tanár: " A páva kedvenc eledele a cseresznyevirág." Nem tudom, hogy jutott eszembe, de nem is lényeg.
- Lys, gyere!- mondtam és odajött.- A cseresznyevirág az!
- Miből gondolod?
- Emlékszem, a biosztanár mondta, mialatt rajzoltam a füzetembe!- mondtam és szedtünk egy maroknyival.- Mi a következő?
- "Éjszaka hagyták itt,
Nem kell senkinek,
A tölgy lábánál fekszik,
Törötten s elgyötörten"
- Hol van a tölgy?- kérdeztem.
- Gyere!- kézen fogott és elvezetett egy nagy tölgyhöz.- Valahol biztos itt van!
- A fa lábánál, vagyis a gyökerénél!- mondtam és körbenéztük a fát.
- Megvan!- hallom Lys hangját és látom a kezét, ami egy törött sörösüveget szorongat.
- Lys, te vérzel!- mondtam és a kezére néztem, amiből folyt a vér.
Körülnéztem és megbizonyosodtam róla, hogy senki sem figyel. A kezembe vettem a kezét és egy kicsit megszorítottam. A vére folyt az ujjaim között és felemeltem a fejemet és mormoltam néhány szót. Lys furcsán nézett. Ránéztem a vérére és belecsókoltam a tenyerébe.
- Nem is tudtam hogy ilyet is tudsz!- mondta és a meggyógyult kezére nézett.
- De tudok és olvasd a következőt!- mondtam elpirulva. De miért is pirultam el? Hiszen Lys csak a barátom. Nem szerethetek belé!
- "Így szól a mondás: Nincsen ... tövis nélkül."
- Szóval rózsát kell keresnünk.- mondtam és azt vettem észre, hogy Lys majd levetkőztetett a szemével. Amikor odafordultam egyből abbahagyta.- Mi volt ez?
- Mi mi volt?- kérdezte mintha nem csinált volna semmit. Én ezen csak mosolyogtam.
- Az a valami a szemeddel.- mondtam és mentem a rózsabokorhoz. Benyúltam a tüskék közé és a legbelső rózsát szedtem ki. Amikor kihúztam a kezem csak úgy csorgott a vér a kezemről. Ökölbe szorítottam a kezem és eltűntek karcolások. Mivel már sötétedett elindultunk a tisztásra. Már szinte mindenki ott volt és mindenkin volt seb bőven. Leadtuk a tárgyakat és felállítottuk a sátrat. Lezuhanyoztunk és befeküdtem a sátorba, Lys mellé. Tartottuk a távolságot és úgy aludtunk el. Vajon mit hoz a holnap?
2013. december 24., kedd
22. fejezet: Újév és sok más(Lucy szemszöge)
Nos, eltelt a karácsony. Nem csináltam semmit, csak otthon gépeztem. Engem valahogy nem hat meg Jézus születése. Karácsony után viszont összeültünk a haverokkal kitalálni, hogy mit is csináljunk szilveszterkor.
- Valami ötlet?- kérdezi Lys.
- Menjünk el vacsizni.- mondta Rosa.
- Az uncsi! Vénasszonyok vagyunk vagy mi?!- mondta természetesen Dake.
- Hé, srácok!- mondta Lys a telefonját szorongatva.
- Mi az?- kérdeztem.
- Fellépésünk lesz szilveszter este!- mondta. És mindenki tapsolni kezdett.
- Akkor menjünk próbálni!- mondtam.
- Lucynak igaza van!- mondta Lys és felálltunk.
Jó sokat próbáltunk erre a fellépésre. Konkrétan annyit, hogy amikor meghallom a dal dallamát már éneklem hozzá a szöveget. Eljött a szilveszter este és indultunk a fellépés helyére. A belvárosban volt, egy nagyon nagy házban. Előpakoltunk és akkor láttam meg Ambert és Debet. Ezek mi a francot keresnek itt?! De amint ez a gondolat átsuhant az agyamon már kezdenünk kellett. Felvettem a kék parókát (mért kell ezt viselnem, arról fogalmam sincs) és elkezdtünk játszani.
Lys éneklés közben:
Én és Castiel gitározunk:
És még Nataniel is beállt dobolni:
Más szóval nagyon jó hangulatot csináltunk. Lenyomtunk pár számot és utánunk egy DJ következett. Mi addig táncoltunk és hülyültünk.
"Eközben Amberéknél"
- Nézd, hogy riszálja magát!- mondta Amber.
- Ja, de valahogy csak el tudjuk szedni tőle Cas-t!- mondta Deb.
- Én lehet, hogy tudok valamit!- mondta Amber és beleöntött ey furcsa löttyöt az egyik pohárba aztán megkérte a pincért, hogy vigye oda Lucynak.
- Mi volt ez?- kérdezte Deb.
- Csak egy olyan szer amitől hallucinálni fog és nem ismer fel majd bizonyos személyeket.- kuncogott Amber.
"Lucy"
Hozott egy italt a pincér. Fura... Letettem az italt és félre vonultam. Egyszer csak éles fájdalmat éreztem a tarkómon és elsötétedett minden. Egy szobában ébredtem fel, az ágyhoz kikötözve, méghozzá fehérneműben!!! Az egyik sötét sarokból Dake jött elő.
- Hogy érzed magad?- kérdezte gonosz vigyorral.
- Voltam már jobban is. És miért is csináltad ezt?- kérdeztem unottan.
- Nos azért mert- egyre közelebb jött- megmondtam, hogy megszerezlek magamnak, nem?
- Neeeem!- tényleg nem emlékszem ilyesmire.
- Tényleg?- kérdezte megtorpanva.
- Nem mondtad soha!- mondtam neki tagoltan.
- Akkor most mondom!- mondta mérgesen.
- Nekem nyolc! És mit akarsz?
- Téged!- mondta és taperolni kezdett.
- Hééé! Álljál le mer baj lesz!- mondtam és rugdosni kezdtem.
- Mégis milyen baj?- kérdezte kanos vigyorral.
- Mondjuk ilyen!- és használni kezdtem az erőmet. Elégettem a köteleket és Daket a falhoz nyomtam vörösen izzó szemekkel.
- Mi vagy te?
- Egy olyasvalaki akivel nem jó kitolni!- mondtam és elkábítottam.
Kimentem a szobából és le az emeletről.
"Amber"
- Lenyomta Daket!- mondta Amber és Lucyra mutatott.
- Mi???????- visította Deb.
- De nézd! Cast itta meg az italt!- mondta Amber.
- Az jó!- és Deb odaszambázott Castielhez...
"Lucy"
Lejöttem a lépcsőn és mit látok?! Deb és Cast smárolnak! Ott ahol voltam a táncparkett közepén lerogytam a földre és elordítottam magam. Mindenki rám nézett és izzott a szemem és a hajam is. Kinyújtottam a kezem Deb felé és nem értem hozzá, de úgy szorult a falhoz. Velem van az erő! Ugye én nem tudok sírni, de valami mégis áztatta az arcom. Letöröltem és vér volt az. Odamentem Debhez és elkezdtem az átkot.
- Nézz a szemembe bűnös lélek, éld át azt a kínt s fájdalmat, mit másoknak okoztál.- befejeztem és Deb sikítozott a kíntól. Valaki megfogta hátulról a vállamat. Felé fordultam és Lys volt az.
- Hagyd rá! Nem ér ennyit.- mondta Lys és elfordított Debtől.
- Igazad van.- mondtam és elengedtem Debet.- Köszönöm.- mondtam és megöleltem Lyst. Félre vezetett a tömegből és csak vigasztalt.
- Most már jobb?- kérdezte.
- Igen, köszi. És bocs a felsőd miatt.- mivel teljesen összevéreztem.
- Jobb, ha hazaviszlek!- mondta és én bólogattam.- És üdvözletem Stephania- nak, jól megtanította neked az átkot.- mondta én meg elképedve néztem rá, mire elnevette magát.- Kiszedtem Dimből.- mondta magyarázatként.
Haza gyalogoltunk és közben beszélgettünk. Nem tartott szörnynek amiért a Sátán az anyám. Odaértünk a kapumhoz és búcsúzásként megöleltem.
- Köszönöm, hogy mellettem álltál.- dünnyögtem a kabátjába.
- Mindig melletted fogok állni.- mondta és elment. Felnéztem és kezdődött a tűzi játék.
- Boldog Újévet.- mondtam magamnak.
Hát mit mondhatnék... Volt már jobb szilveszterem is.
- Valami ötlet?- kérdezi Lys.
- Menjünk el vacsizni.- mondta Rosa.
- Az uncsi! Vénasszonyok vagyunk vagy mi?!- mondta természetesen Dake.
- Hé, srácok!- mondta Lys a telefonját szorongatva.
- Mi az?- kérdeztem.
- Fellépésünk lesz szilveszter este!- mondta. És mindenki tapsolni kezdett.
- Akkor menjünk próbálni!- mondtam.
- Lucynak igaza van!- mondta Lys és felálltunk.
Jó sokat próbáltunk erre a fellépésre. Konkrétan annyit, hogy amikor meghallom a dal dallamát már éneklem hozzá a szöveget. Eljött a szilveszter este és indultunk a fellépés helyére. A belvárosban volt, egy nagyon nagy házban. Előpakoltunk és akkor láttam meg Ambert és Debet. Ezek mi a francot keresnek itt?! De amint ez a gondolat átsuhant az agyamon már kezdenünk kellett. Felvettem a kék parókát (mért kell ezt viselnem, arról fogalmam sincs) és elkezdtünk játszani.
Lys éneklés közben:
"Eközben Amberéknél"
- Nézd, hogy riszálja magát!- mondta Amber.
- Ja, de valahogy csak el tudjuk szedni tőle Cas-t!- mondta Deb.
- Én lehet, hogy tudok valamit!- mondta Amber és beleöntött ey furcsa löttyöt az egyik pohárba aztán megkérte a pincért, hogy vigye oda Lucynak.
- Mi volt ez?- kérdezte Deb.
- Csak egy olyan szer amitől hallucinálni fog és nem ismer fel majd bizonyos személyeket.- kuncogott Amber.
"Lucy"
Hozott egy italt a pincér. Fura... Letettem az italt és félre vonultam. Egyszer csak éles fájdalmat éreztem a tarkómon és elsötétedett minden. Egy szobában ébredtem fel, az ágyhoz kikötözve, méghozzá fehérneműben!!! Az egyik sötét sarokból Dake jött elő.
- Hogy érzed magad?- kérdezte gonosz vigyorral.
- Voltam már jobban is. És miért is csináltad ezt?- kérdeztem unottan.
- Nos azért mert- egyre közelebb jött- megmondtam, hogy megszerezlek magamnak, nem?
- Neeeem!- tényleg nem emlékszem ilyesmire.
- Tényleg?- kérdezte megtorpanva.
- Nem mondtad soha!- mondtam neki tagoltan.
- Akkor most mondom!- mondta mérgesen.
- Nekem nyolc! És mit akarsz?
- Téged!- mondta és taperolni kezdett.
- Hééé! Álljál le mer baj lesz!- mondtam és rugdosni kezdtem.
- Mégis milyen baj?- kérdezte kanos vigyorral.
- Mondjuk ilyen!- és használni kezdtem az erőmet. Elégettem a köteleket és Daket a falhoz nyomtam vörösen izzó szemekkel.
- Mi vagy te?
- Egy olyasvalaki akivel nem jó kitolni!- mondtam és elkábítottam.
Kimentem a szobából és le az emeletről.
"Amber"
- Lenyomta Daket!- mondta Amber és Lucyra mutatott.
- Mi???????- visította Deb.
- De nézd! Cast itta meg az italt!- mondta Amber.
- Az jó!- és Deb odaszambázott Castielhez...
"Lucy"
Lejöttem a lépcsőn és mit látok?! Deb és Cast smárolnak! Ott ahol voltam a táncparkett közepén lerogytam a földre és elordítottam magam. Mindenki rám nézett és izzott a szemem és a hajam is. Kinyújtottam a kezem Deb felé és nem értem hozzá, de úgy szorult a falhoz. Velem van az erő! Ugye én nem tudok sírni, de valami mégis áztatta az arcom. Letöröltem és vér volt az. Odamentem Debhez és elkezdtem az átkot.
- Nézz a szemembe bűnös lélek, éld át azt a kínt s fájdalmat, mit másoknak okoztál.- befejeztem és Deb sikítozott a kíntól. Valaki megfogta hátulról a vállamat. Felé fordultam és Lys volt az.
- Hagyd rá! Nem ér ennyit.- mondta Lys és elfordított Debtől.
- Igazad van.- mondtam és elengedtem Debet.- Köszönöm.- mondtam és megöleltem Lyst. Félre vezetett a tömegből és csak vigasztalt.
- Igen, köszi. És bocs a felsőd miatt.- mivel teljesen összevéreztem.
- Jobb, ha hazaviszlek!- mondta és én bólogattam.- És üdvözletem Stephania- nak, jól megtanította neked az átkot.- mondta én meg elképedve néztem rá, mire elnevette magát.- Kiszedtem Dimből.- mondta magyarázatként.
Haza gyalogoltunk és közben beszélgettünk. Nem tartott szörnynek amiért a Sátán az anyám. Odaértünk a kapumhoz és búcsúzásként megöleltem.
- Köszönöm, hogy mellettem álltál.- dünnyögtem a kabátjába.
- Mindig melletted fogok állni.- mondta és elment. Felnéztem és kezdődött a tűzi játék.
- Boldog Újévet.- mondtam magamnak.
Hát mit mondhatnék... Volt már jobb szilveszterem is.
2013. december 21., szombat
21. fejezet: Egy varázslatos délelőtt (Castiel szemszöge)
Arra ébredtem, hogy a saját ágyamban fekszek. Akkor összegezzük a tegnapiakat: Lucy a Sátán lánya, aki nő és Lucy bátyja igazából az apja. Lucy már elmúlt 1800 éves amihez képest Dim egy csecsemő. Akkor körbevezetett a pokolban egy Dante nevezetű testőr aki igazából jó arc volt de nagyon kijön Lucyval. És még valami... a pokolbéli háremekhez nem akarok bemenni! Szerintem a tegnap éjszaka hosszúra sikeredett. Csörög a telefonom. Délelőtt 10 óra van, de szerencsére elkezdődött a téli szünet.
- Halló?- szóltam bele kómásan.
- Szia Castiel.- szólt bele Lucy.- Jobban vagy?
- Igen, legalább kihevertem a sokkot. Átjössz?- valamiért annyira hiányoltam.
- Igen, miért is ne? 10 perc és ott vagyok.- furcsa... eddig háromnegyed óra volt mire ideért.- ja és nyisd ki az erkélyi nagy ablakot!- most már értem...
- Jó szia!- és letettem.
De ezt nem bírom felfogni. A barátnőm a pokolban hercegnő. Szóval ha megbántom, akkor az apjától kapok. Akit mellesleg már láttam valahol ördögalakban, csak nem emlékszem hogy hol... Na, a lényeg, hogy nem kéne megbántanom. De nem is akarom. Legyen akármi, legyen akárhány éves én szeretem. Most kinyitottam az üvegablakot és beszállt rajta Lucy. Még így is gyönyörű. Amint leszállt, megöleltem. Meglepődött de ő is visszaölelt.
- Castiel, mi volt ez?- kérdezte miután elengedtem.
- Szeretem az ördögi barátnőmet.- mondtam és felhúzta a szemöldökét.
- Apámtól tartasz?
- Részben igen de tényleg szeretlek.
- Tudod, Castiel, én nem tudok sírni, de ha tudnék, most ott zokognék a válladon. Köszönöm.- mondta és mosolygott.- megyünk filmet nézni?
- Persze, mit szeretnél nézni?
- Válassz te! Én addig hozom a pop-cornt.- azzal eltűnt a konyhában.
Hmm... odafordultam a filmes polcomhoz és kiválasztottam találomra egyet. Ez az egy volt a Szellemlovas. Ideális... Lucy kijött egy nyers pop-cornos zacskóval.
- Nem akartad megcsinálni?- kérdeztem nevetve.
- Nyugi, mindjárt kész.- mondta mosolyogva. Ekkor pattogás hallatszott a zacskóból pedig csak a kezével fogta. Egy idő után abbahagyta és kirepedt a zacskó szája. Odanyújtotta felém.
- Kérsz?- én meg bámultam rá mint borjú az új kapura. Erre elnevette magát.- Kíváncsi voltam, hogy hogy reagálsz!- mondta nevetve.
Én meg csak mosolyogtam és betettem a filmet.
- Be kellett volna sötétíteni!- mondtam és álltam volna fel amikor Lucy beleült az ölembe arccal felém.
- Hagyd csak!- mondta és csettintett egyet, az összes redőny leszaladt és sötét lett. Ekkor Lucy felnézett és mormogott valamit amikor hirtelen a gyertyák meggyulladtak. Én erre csak füttyentettem. Ő kiszállt az ölemből és leült mellém és néztük a filmet. Amikor vége lett, Lucy tapsolt és az összes gyertya elaludt és az összes redőny felhúzódott. Menni készült.
- Várj!- mondtam és megöleltem hátulról.
- Miért?- mondta és éreztem hogy mosolyog.
- Úgy láttam tudod uralni a tüzet. Megmutatod hogy mire vagy képes?- itt belecsókoltam a nyakába. Egyébként nem voltam kíváncsi a képességeire, csak azt akartam, hogy maradjon.
- Ha már ilyen szépen kérted! Ülj le!- mutatott a kanapéra. Én leültem és néztem, hogy eltávolít mindent az útból. Amikor végzett, leült a földre és meditálni kezdett. Én csak néztem és azt vettem észre, hogy megemelkedik olyan fél méterre a földtől. Amikor befejezte a dünnyögést kinyitotta a szemét ami tűzvörösen izzott. Felállt és a ruhája is más lett. Mindössze egy miniszoknya és egy melltartó volt rajta. Amikor megláttam, majdnem kicsordult a nyálam. Kinyújtotta felém az ujjait és kis tűzgömbök jelentek meg az ujjai körül. És még mutatott egy csomó trükköt de én csak a szépségére tudtam figyelni. Mikor befejezte döbbenten ültem a kanapén. Nem váltotta vissza a ruháját, hanem úgy ahogy volt beleült az ölembe és a szemembe nézett. Elmosolyodott és elkezdte csókolgatni a nyakamat, közben a pólóm alatt matatott. Olyan jól esett, hogy azt nem tudom elmondani. Befejezte a nyakam csókolgatását és adott egy olyan csókot a számra mintha itt helyben leteperne. A fülembe súgott:
- Ezt még folytatjuk, de most mennem kell!- és adott egy csókot a homlokomra és kiszállt az ölemből.
- Hova mész?- kérdeztem.
- Majd meglátod! Hamarosan itt van a szülinapod!- mondta és elment.
Csak most vettem észre, hogy milyen éhes vagyok. Elmentem vadászni, de nem sikerült valami jól. Felhívtam Dimet.
- Haver, te honnan szerzed be a vért?
- Én Lucytól szoktam kapni egy zacskónyi embervért hetente.
- Kösz, haver!- és letettem.
Lucy már embervért is szállít? Elmegyek hozzá. Amikor odaértem, becsöngettem. Hát ki nyit ajtót? Hát persze, hogy Dante. Ő elordítja magát.
- Lucy! Téged keresnek!
Lucy is végre előjött.
- Mit keres itt?- mutattam Dante-ra. Látszólag Lucy zavarba jött.
- ....- nem értettem a dolgot, mivel nagyon halkan mondta.
- Mi?- kérdeztem ingerülten. Most már hangosabban beszélt.
- Tanácsot kértem tőle, hogy mit adjak szülinapodra.- mondta és most ő nézett ingerülten.
- Óóó...- most én jöttem zavarba. Erre elmosolyodott.
- Gyere be! Mit tehetek érted?- kérdezte most már kedvesen.
- Úgy hallottam, hogy Dimnek te adsz vért és én is szeretnék kérni.- mondtam és felnevetett.
- Milyen vért kérsz?- kérdezte mire ledöbbentem. Ebből van több fajta is?!- Van 1 hetes és két hetes de van mai is.
- Akkor mait kérek.
- Oké, tessék.- és a kezembe nyomott egy zacskó vért.
- Köszi!
És konkrétan kitolt az ajtón. Én hazamentem és egész délután azon gondolkoztam, hogy majd mit kapok tőle szülinapomra.
- Halló?- szóltam bele kómásan.
- Szia Castiel.- szólt bele Lucy.- Jobban vagy?
- Igen, legalább kihevertem a sokkot. Átjössz?- valamiért annyira hiányoltam.
- Igen, miért is ne? 10 perc és ott vagyok.- furcsa... eddig háromnegyed óra volt mire ideért.- ja és nyisd ki az erkélyi nagy ablakot!- most már értem...
- Jó szia!- és letettem.
De ezt nem bírom felfogni. A barátnőm a pokolban hercegnő. Szóval ha megbántom, akkor az apjától kapok. Akit mellesleg már láttam valahol ördögalakban, csak nem emlékszem hogy hol... Na, a lényeg, hogy nem kéne megbántanom. De nem is akarom. Legyen akármi, legyen akárhány éves én szeretem. Most kinyitottam az üvegablakot és beszállt rajta Lucy. Még így is gyönyörű. Amint leszállt, megöleltem. Meglepődött de ő is visszaölelt.
- Castiel, mi volt ez?- kérdezte miután elengedtem.
- Szeretem az ördögi barátnőmet.- mondtam és felhúzta a szemöldökét.
- Apámtól tartasz?
- Részben igen de tényleg szeretlek.
- Tudod, Castiel, én nem tudok sírni, de ha tudnék, most ott zokognék a válladon. Köszönöm.- mondta és mosolygott.- megyünk filmet nézni?
- Persze, mit szeretnél nézni?
- Válassz te! Én addig hozom a pop-cornt.- azzal eltűnt a konyhában.
Hmm... odafordultam a filmes polcomhoz és kiválasztottam találomra egyet. Ez az egy volt a Szellemlovas. Ideális... Lucy kijött egy nyers pop-cornos zacskóval.
- Nem akartad megcsinálni?- kérdeztem nevetve.
- Nyugi, mindjárt kész.- mondta mosolyogva. Ekkor pattogás hallatszott a zacskóból pedig csak a kezével fogta. Egy idő után abbahagyta és kirepedt a zacskó szája. Odanyújtotta felém.
- Kérsz?- én meg bámultam rá mint borjú az új kapura. Erre elnevette magát.- Kíváncsi voltam, hogy hogy reagálsz!- mondta nevetve.
Én meg csak mosolyogtam és betettem a filmet.
- Be kellett volna sötétíteni!- mondtam és álltam volna fel amikor Lucy beleült az ölembe arccal felém.
- Hagyd csak!- mondta és csettintett egyet, az összes redőny leszaladt és sötét lett. Ekkor Lucy felnézett és mormogott valamit amikor hirtelen a gyertyák meggyulladtak. Én erre csak füttyentettem. Ő kiszállt az ölemből és leült mellém és néztük a filmet. Amikor vége lett, Lucy tapsolt és az összes gyertya elaludt és az összes redőny felhúzódott. Menni készült.
- Várj!- mondtam és megöleltem hátulról.
- Miért?- mondta és éreztem hogy mosolyog.
- Úgy láttam tudod uralni a tüzet. Megmutatod hogy mire vagy képes?- itt belecsókoltam a nyakába. Egyébként nem voltam kíváncsi a képességeire, csak azt akartam, hogy maradjon.
- Ha már ilyen szépen kérted! Ülj le!- mutatott a kanapéra. Én leültem és néztem, hogy eltávolít mindent az útból. Amikor végzett, leült a földre és meditálni kezdett. Én csak néztem és azt vettem észre, hogy megemelkedik olyan fél méterre a földtől. Amikor befejezte a dünnyögést kinyitotta a szemét ami tűzvörösen izzott. Felállt és a ruhája is más lett. Mindössze egy miniszoknya és egy melltartó volt rajta. Amikor megláttam, majdnem kicsordult a nyálam. Kinyújtotta felém az ujjait és kis tűzgömbök jelentek meg az ujjai körül. És még mutatott egy csomó trükköt de én csak a szépségére tudtam figyelni. Mikor befejezte döbbenten ültem a kanapén. Nem váltotta vissza a ruháját, hanem úgy ahogy volt beleült az ölembe és a szemembe nézett. Elmosolyodott és elkezdte csókolgatni a nyakamat, közben a pólóm alatt matatott. Olyan jól esett, hogy azt nem tudom elmondani. Befejezte a nyakam csókolgatását és adott egy olyan csókot a számra mintha itt helyben leteperne. A fülembe súgott:
- Ezt még folytatjuk, de most mennem kell!- és adott egy csókot a homlokomra és kiszállt az ölemből.
- Hova mész?- kérdeztem.
- Majd meglátod! Hamarosan itt van a szülinapod!- mondta és elment.
Csak most vettem észre, hogy milyen éhes vagyok. Elmentem vadászni, de nem sikerült valami jól. Felhívtam Dimet.
- Haver, te honnan szerzed be a vért?
- Én Lucytól szoktam kapni egy zacskónyi embervért hetente.
- Kösz, haver!- és letettem.
Lucy már embervért is szállít? Elmegyek hozzá. Amikor odaértem, becsöngettem. Hát ki nyit ajtót? Hát persze, hogy Dante. Ő elordítja magát.
- Lucy! Téged keresnek!
Lucy is végre előjött.
- Mit keres itt?- mutattam Dante-ra. Látszólag Lucy zavarba jött.
- ....- nem értettem a dolgot, mivel nagyon halkan mondta.
- Mi?- kérdeztem ingerülten. Most már hangosabban beszélt.
- Tanácsot kértem tőle, hogy mit adjak szülinapodra.- mondta és most ő nézett ingerülten.
- Óóó...- most én jöttem zavarba. Erre elmosolyodott.
- Gyere be! Mit tehetek érted?- kérdezte most már kedvesen.
- Úgy hallottam, hogy Dimnek te adsz vért és én is szeretnék kérni.- mondtam és felnevetett.
- Milyen vért kérsz?- kérdezte mire ledöbbentem. Ebből van több fajta is?!- Van 1 hetes és két hetes de van mai is.
- Akkor mait kérek.
- Oké, tessék.- és a kezembe nyomott egy zacskó vért.
- Köszi!
És konkrétan kitolt az ajtón. Én hazamentem és egész délután azon gondolkoztam, hogy majd mit kapok tőle szülinapomra.
2013. december 20., péntek
20. fejezet: A vallomás (Lucy szemszöge)
Megyek és felhívom Castielt! Már kicsöng... Még soha nem féltem ennyire!
- Szia Castiel!
- Szia Lucy! Mi a baj? Remeg a hangod.
- Semmi baj. Csak gyere az erdőben lévő tisztásra olyan 11 óra körül. Meg kell beszélnünk valamit.
- Persze ott leszek!
- Jó, szia!
- Szia!
És most van este 10 óra. Azért hívtam az erdőbe, hogy senki se lásson és halljon minket. Remélem nem lesz semmi baj. Ideje elindulnom. Úgy döntöttem repülve teszem meg az utat és majd leszállok egy közeli fán. Kimentem a teraszra és elrugaszkodtam. Olyan szép fentről a város! Leszálltam az erdőben és láttam, hogy Castiel is most érkezik meg. Bakker, még felkészülési idő sincs!
- Szia Castiel!- rohantam oda hozzá és megöleltem. Ez lehet egy kicsit korai volt.
- Lucy! Mi a baj?
- Semmi, csak tudom, hogy nem vagy ember.- mondtam.- akkor mi vagy?- mondtam úgy mintha nem tudnám.
- Vámpír vagyok, ha hiszed, ha nem.
- Elhiszem. És tudod-e hogy én mi vagyok?
- Nem ember az tuti!- talált, süllyedt.
- Úgy ahogy mondod.
- De akkor mi vagy?- kérdezte kíváncsian.
- Ezt így nem lehet elmondani! Inkább megmutatom. Állj hátrébb!- hátrébb állt és átalakultam szárnyastul, mindenestül. Ő tátott szájjal bámult. Főleg az arcomon az azték jeleket.
- Te mi vagy?- kérdezte lassan. Megértem.
- Én...- mondtam és levegőt vettem- a Sátán lánya vagyok.
- Ezt nem hiszem el. Még a kinézeted ellenére sem.
- Mondd mit csináljak, hogy elhidd?- kérdeztem kihívóan.
- Mondjuk... legyen vörös szemed és hegyes szemfogaid.- mire kimondta visszaalakultam és még rá is vicsorogtam.
- Még valami?- kérdeztem unottan.
- Tudsz alakot váltani?
- Milyen kérdés ez?! Persze hogy tudok! Csak mondd mivé!
- Mondjuk vedd fel az én testemet!- már jó néhányszor megcsináltam! Megcsináltam és megszólaltam a hangján.
- Mondjuk vedd fel a testemet!
- Meggyőző!
- Ha még valamit kitalálsz kettéhasítalak a fejszémmel!- visszaalakultam és előkaptam a két méteres bárdomat.
- Jól van, jól van!- emelte fel a kezét nevetve.- és még van valami különlegesség?
- Igen.- levetettem a felsőmet és megfordultam. Hallottam ahogy levegőért kapkod.- jól megszemlélted? Mert most elviszlek anyához!
- Hogy mi???!!!!- mondta kétségbeesve.- a Sátán feleségével kell, hogy jó pofizzak?- utálom az ilyen embereket akik abban hisznek, hogy mindent a férfiak irányítanak! Villámgyorsan ott termettem és lecsaptam a földre. Ráültem a derekára és dühösen mondtam:
- A Sátán az anyám!
- A Sátán nő?- kérdezte elképedve.
- Mindjárt meglátod, hogy mennyire! És add önmagad!- rámosolyogtam és megnyitottam a kaput.
Mivel a kastélyon kívülre nyitottam meg a kaput így Castiel állt mint egy fadarab.
- Gyere már!- hozzá rángattam is. Mikor bejött becsuktam a kaput. Átalakultam a harci felszerelésembe és persze az azték minták is megjelentek. Láttam a közeli harcosokat, köztük Dante-t.
- Hé, Dante!- kiáltottam és ott termett mellettem.
- Tiszteletem, hercegnő!
- Mondtam, hogy tegezz nyugodtan! Hiszen egy idősek vagyunk!- mondtam és bólintott.
- És mit tehetek érted?- miközben ezt mondta gyanakvóan Castielre pillantott.
- Arra kérlek, hogy vezesd körbe Castielt. Mutasd meg hogy mennek itt a dolgok. És ne méregesd ilyen gyanakvóan, mert nem ember.- egyből megnyugodott.- és ne mutasd meg neki a háremeket. Nem bírná! A többit viszont mutasd meg!
- Oké, Lucy! És az anyád már vár!
- Már megyek is!- azzal kibontottam a szárnyaimat és elrepültem a kastélyig. Ott volt már a fogadóbizottság, köztük Máté is. ő odasuttogta:
- Meg fogja nézni.- Castielre értette.
- Tudom. Azért mondtam, hogy ne nézze meg.
Bementem és anya a nyakamba borult.
- Végre eljött ez a nap is! Miért húztad ilyen sokáig?
- Nem hiszem, hogy minden pasi repesne az örömtől, hogyha bemutatnám a Sátánnak.
- Hihi, ez igaz! De gyere inkább!- odavezetett a mindent látó gömbhöz. Éppen Castiel volt benne.
- Mit fogunk látni?
- Éppen a háremekhez mennek...- mondta röhögőgörccsel.
Mentek a háremekhez és a háromfejű kutyánk nekiugrott. Már ezen is nevettem, nem hogy a következőn. Ugyanis a háremvölgyet őrzik.
szellemek...
zombik...
és más egyéb lények, amiről azt se tudom, hogy micsodák
De ők még nem háremek. Ők csak az őrzők.
Ilyen egy háremcsoport:
De az a fej... amit Castiel vágott, amikor megjelent az első zombi... arra nincsenek szavak. Anyámmal ott fetrengtünk a röhögéstől.
- Na, attól nem kell félned, hogy bemegy a háremekhez.- mondta visítva a röhögéstől.
Amikor befejeztük a röhögést olyan bő fél óra elteltével akkor még beszélgettünk, amíg a fiúk meg nem jöttek.
- Na, fiúk, milyen volt a háremeknél?- kérdeztem fuldokolva a röhögéstől.
- Én oda vissza nem megyek, az tuti!- mondta Castiel.
Dante ott röhögött mellette és én odasúgtam neki:
- Ugye felvetted?
- Minden egyes percét.- mondta még mindig nevetve.
- Hé!- szólalt meg Castiel- azért nem volt olyan vicces.
Odavezettük a gömbhöz és megmutattuk.
- Jó, de csak egy kicsit.- mondta kuncogva.
- Na, ideje, hogy megismerd a szüleimet!- odavezettem a kanapéhoz. Anyám illedelmesen a kezét nyújtotta.
- Szia én Stephania vagyok! Ismertebb nevemen a Sátán.- mondta és Castiel ledöbbent.
- Ilyen fiatal anyukád van?
- Azért már nem vagyok olyan fiatal! Idén töltöm a 9860- at.- mondta és Castielnek az álla a földet söpörte.
- Akkor te hány éves vagy?- kérdezte és hozzám fordult.
- Idén töltöttem be az 1800-at!- mondtam büszkén.
- Szép életév! Ja és Castiel vagyok!
- Tudom- mondta anya. Csak most vettem észre, hogy Nathan is ott áll a teremben. biztos ő riasztotta az egész poklot.- és ideje, hogy megismerd Lucy apját. Akit szerintem már ismersz is.- Nathan előjött persze ördögi alakjában.
- Nem, nem ismerem.
- Így jobb?- szólalt meg Nathan és felvette az emberi alakját. Castiel kiakadt. Hozzám fordult és mielőtt bármit szólt volna megválaszoltam a kérdéseit.
- Ő nem a bátyám, hanem az apám és igen együtt lakunk.
- Ez nekem sok!
- Lucy vidd haza és holnap folytatjuk, jó?- mondta anya.
- Igen...- és már a réten álltunk.- Gyere, hazaviszlek!- mondtam és nyújtottam a kezem.
- Jó.- csak ennyit tudott kinyögni. Elvittem a szobájába és ledöntöttem az ágyra. Nyomtam egy csókot a homlokára és belesuttogtam a fülébe:
- Minden rendben lesz!
Kimentem a házból és védőburkot vontam a ház köré. Nincs annyi lélekjelenléte hogy meg tudja magát védeni. Hazamentem és elaludtam. Ez egy hosszú éjszaka volt.
- Szia Castiel!
- Szia Lucy! Mi a baj? Remeg a hangod.
- Semmi baj. Csak gyere az erdőben lévő tisztásra olyan 11 óra körül. Meg kell beszélnünk valamit.
- Persze ott leszek!
- Jó, szia!
- Szia!
És most van este 10 óra. Azért hívtam az erdőbe, hogy senki se lásson és halljon minket. Remélem nem lesz semmi baj. Ideje elindulnom. Úgy döntöttem repülve teszem meg az utat és majd leszállok egy közeli fán. Kimentem a teraszra és elrugaszkodtam. Olyan szép fentről a város! Leszálltam az erdőben és láttam, hogy Castiel is most érkezik meg. Bakker, még felkészülési idő sincs!
- Szia Castiel!- rohantam oda hozzá és megöleltem. Ez lehet egy kicsit korai volt.
- Lucy! Mi a baj?
- Semmi, csak tudom, hogy nem vagy ember.- mondtam.- akkor mi vagy?- mondtam úgy mintha nem tudnám.
- Vámpír vagyok, ha hiszed, ha nem.
- Elhiszem. És tudod-e hogy én mi vagyok?
- Nem ember az tuti!- talált, süllyedt.
- Úgy ahogy mondod.
- De akkor mi vagy?- kérdezte kíváncsian.
- Ezt így nem lehet elmondani! Inkább megmutatom. Állj hátrébb!- hátrébb állt és átalakultam szárnyastul, mindenestül. Ő tátott szájjal bámult. Főleg az arcomon az azték jeleket.
- Te mi vagy?- kérdezte lassan. Megértem.
- Én...- mondtam és levegőt vettem- a Sátán lánya vagyok.
- Ezt nem hiszem el. Még a kinézeted ellenére sem.
- Mondd mit csináljak, hogy elhidd?- kérdeztem kihívóan.
- Mondjuk... legyen vörös szemed és hegyes szemfogaid.- mire kimondta visszaalakultam és még rá is vicsorogtam.
- Még valami?- kérdeztem unottan.
- Tudsz alakot váltani?
- Milyen kérdés ez?! Persze hogy tudok! Csak mondd mivé!
- Mondjuk vedd fel az én testemet!- már jó néhányszor megcsináltam! Megcsináltam és megszólaltam a hangján.
- Mondjuk vedd fel a testemet!
- Meggyőző!
- Ha még valamit kitalálsz kettéhasítalak a fejszémmel!- visszaalakultam és előkaptam a két méteres bárdomat.
- Jól van, jól van!- emelte fel a kezét nevetve.- és még van valami különlegesség?
- Igen.- levetettem a felsőmet és megfordultam. Hallottam ahogy levegőért kapkod.- jól megszemlélted? Mert most elviszlek anyához!
- Hogy mi???!!!!- mondta kétségbeesve.- a Sátán feleségével kell, hogy jó pofizzak?- utálom az ilyen embereket akik abban hisznek, hogy mindent a férfiak irányítanak! Villámgyorsan ott termettem és lecsaptam a földre. Ráültem a derekára és dühösen mondtam:
- A Sátán az anyám!
- A Sátán nő?- kérdezte elképedve.
- Mindjárt meglátod, hogy mennyire! És add önmagad!- rámosolyogtam és megnyitottam a kaput.
Mivel a kastélyon kívülre nyitottam meg a kaput így Castiel állt mint egy fadarab.
- Gyere már!- hozzá rángattam is. Mikor bejött becsuktam a kaput. Átalakultam a harci felszerelésembe és persze az azték minták is megjelentek. Láttam a közeli harcosokat, köztük Dante-t.
- Hé, Dante!- kiáltottam és ott termett mellettem.
- Tiszteletem, hercegnő!
- Mondtam, hogy tegezz nyugodtan! Hiszen egy idősek vagyunk!- mondtam és bólintott.
- És mit tehetek érted?- miközben ezt mondta gyanakvóan Castielre pillantott.
- Arra kérlek, hogy vezesd körbe Castielt. Mutasd meg hogy mennek itt a dolgok. És ne méregesd ilyen gyanakvóan, mert nem ember.- egyből megnyugodott.- és ne mutasd meg neki a háremeket. Nem bírná! A többit viszont mutasd meg!
- Oké, Lucy! És az anyád már vár!
- Már megyek is!- azzal kibontottam a szárnyaimat és elrepültem a kastélyig. Ott volt már a fogadóbizottság, köztük Máté is. ő odasuttogta:
- Meg fogja nézni.- Castielre értette.
- Tudom. Azért mondtam, hogy ne nézze meg.
Bementem és anya a nyakamba borult.
- Végre eljött ez a nap is! Miért húztad ilyen sokáig?
- Nem hiszem, hogy minden pasi repesne az örömtől, hogyha bemutatnám a Sátánnak.
- Hihi, ez igaz! De gyere inkább!- odavezetett a mindent látó gömbhöz. Éppen Castiel volt benne.
- Mit fogunk látni?
- Éppen a háremekhez mennek...- mondta röhögőgörccsel.
Mentek a háremekhez és a háromfejű kutyánk nekiugrott. Már ezen is nevettem, nem hogy a következőn. Ugyanis a háremvölgyet őrzik.
szellemek...
Ilyen egy háremcsoport:
De az a fej... amit Castiel vágott, amikor megjelent az első zombi... arra nincsenek szavak. Anyámmal ott fetrengtünk a röhögéstől.
- Na, attól nem kell félned, hogy bemegy a háremekhez.- mondta visítva a röhögéstől.
Amikor befejeztük a röhögést olyan bő fél óra elteltével akkor még beszélgettünk, amíg a fiúk meg nem jöttek.
- Na, fiúk, milyen volt a háremeknél?- kérdeztem fuldokolva a röhögéstől.
- Én oda vissza nem megyek, az tuti!- mondta Castiel.
Dante ott röhögött mellette és én odasúgtam neki:
- Ugye felvetted?
- Minden egyes percét.- mondta még mindig nevetve.
- Hé!- szólalt meg Castiel- azért nem volt olyan vicces.
Odavezettük a gömbhöz és megmutattuk.
- Jó, de csak egy kicsit.- mondta kuncogva.
- Na, ideje, hogy megismerd a szüleimet!- odavezettem a kanapéhoz. Anyám illedelmesen a kezét nyújtotta.
- Szia én Stephania vagyok! Ismertebb nevemen a Sátán.- mondta és Castiel ledöbbent.
- Ilyen fiatal anyukád van?
- Azért már nem vagyok olyan fiatal! Idén töltöm a 9860- at.- mondta és Castielnek az álla a földet söpörte.
- Akkor te hány éves vagy?- kérdezte és hozzám fordult.
- Idén töltöttem be az 1800-at!- mondtam büszkén.
- Szép életév! Ja és Castiel vagyok!
- Tudom- mondta anya. Csak most vettem észre, hogy Nathan is ott áll a teremben. biztos ő riasztotta az egész poklot.- és ideje, hogy megismerd Lucy apját. Akit szerintem már ismersz is.- Nathan előjött persze ördögi alakjában.
- Nem, nem ismerem.
- Így jobb?- szólalt meg Nathan és felvette az emberi alakját. Castiel kiakadt. Hozzám fordult és mielőtt bármit szólt volna megválaszoltam a kérdéseit.
- Ő nem a bátyám, hanem az apám és igen együtt lakunk.
- Ez nekem sok!
- Lucy vidd haza és holnap folytatjuk, jó?- mondta anya.
- Igen...- és már a réten álltunk.- Gyere, hazaviszlek!- mondtam és nyújtottam a kezem.
- Jó.- csak ennyit tudott kinyögni. Elvittem a szobájába és ledöntöttem az ágyra. Nyomtam egy csókot a homlokára és belesuttogtam a fülébe:
- Minden rendben lesz!
Kimentem a házból és védőburkot vontam a ház köré. Nincs annyi lélekjelenléte hogy meg tudja magát védeni. Hazamentem és elaludtam. Ez egy hosszú éjszaka volt.
2013. december 19., csütörtök
19. fejezet: Mindenhol vámpírok! (Nate szemszöge)
Sajnos tegnap nem tudtam elmenni a fogadásra mert még régen kitiltottak onnan. Reggel arra ébredtem, hogy a testvérem pankrátor ugrásban rám vetette magát.
- Hé ezt miért kellett?!- úgy beletérdelt a gyomromba, hogy szerintem be is horpadt.
- Azért mert a szép szóra nem keltél fel!- vágta rá. Ott a pont!
- És mit akarsz hajnalok hajnalán?- még csak 6 óra volt.
- Anya bosszút fog állni rajtad!
- Mit csináltam?- kérdeztem félálomba.
- Megmutattad nekem a tiltott varázslatokat és tegnap a tűzsárkánnyal győztem le Angelikát!
- Legyőzted? Kár, hogy nem lehettem ott!
- És ezt nézd!- átalakult és vérvörös azték minta jelent meg az arcán és a nyakán.
- Ezeket hol szerezted?
- Tegnap a vérhold mágia után.- majdnem kiestem az ágyból.
- Nekem ez sok! Inkább menjünk le reggelizni!
Lementünk reggelizni és pontban 7.30-kor megszólalt a csengő. Lucy mosolyogva szinte kitépte az ajtót a helyéről. És a vöri állt ott, ki más? Lucy elmesélte a szombati történetet és ahogy ott állt Castiel, ránéztem és egyből tudtam, hogy vámpír. Majdnem leestem a székről ahogy néztem. Igen, minden stimmel. A hulla sápadt arc, a felfallak tekintet, a furcsa mosolya ahogy próbálja elrejteni a fogait. Körül kell majd néznem a suliban! Azt már tudom, hogy Deborah lélekszívó, Lys árnyvadász és Amber meg boszorkány. De ki lehet még vámpír a suliban? Olyan 7.45-kor ismét megszólal a csengő. Biztos Iris az. Ja és Iris az szirén.
- Szia!-nyitom ki neki az ajtót és megcsókolom. Igen, végül összejöttünk.
- Szia! Mehetünk?
- Igen!- elindultunk és megfogtuk egymás kezét.
Iris olyan jó társaság! Végig beszélgettük az utat és megvitattuk, hogy lassan ezt meg kell tudnia Lucynak is. A suliban elváltunk és elkezdtem nagyon nézni a diákokat. Végül az udvaron találtam meg akit kerestem. Idő közben elkezdett esni a hó is. És reggel bejelentették, hogy elmarad a tájfutás és tavaszra teszik át. Egy hosszú barna hajú, érdekesen öltözködő fiúnál tudtam biztosan, hogy vámpír. Aztán leesett, hogy az Dim akinek Lucy bemutatott.
- Szia Dim!- remélem, hogy felismer.
- Szia, Nate!- na azért!- Mi kéne?
- Te vámpír vagy?
- Igen, de azt hittem tudod! Hiszen a húgod lát el néha vérrel.
- Ahha... csak azt akartam kérdezni, hogy te változtattad át Castielt?
- Igen. Már nagyon kívántam a vért és véletlenül nekiestem.
- És Lucy tudja, hogy Castiel vámpír?
- Szerintem nem. De eszes lány, biztos rájön.
- És Castiel tudja, hogy Lucy micsoda?- reménykedtem benne, hogy nem.
- Nem. Nem árultam el neki. Majd Lucy elmondja, ha akarja.
- Köszönöm. És vannak itt rajtad és Castielen kívül más vámpírok is?
- Igen, persze! Gyere, bemutatlak nekik!
Elvezetett az emeletre és benyitott egy ajtón. Hat fiú és öt lány volt bent. Ott volt köztük Kim is meg Armin és Alexy. Nem gondoltam volna róluk! Mindenkinek bemutatott és utána kimentünk.
- Ők voltak a friss vámpírok. Azért zártam be őket, nehogy megtámadjanak valakit.
- És Castielt hogyhogy nem zártad be?
- Ő valamiért különleges.Kiváló önuralmat tanúsít. Hát nézz rá!- mutatott Castiel és Lucy irányába.
- Hogy lehet az, hogy nem támad rá senkire?
- A húgod illata miatt. Mivel ő sokkal erősebb mint egy normális démon, így az illata sokkal édesebb. Én is amikor először megéreztem szinte rabul ejtett. De Castielnél más. Mivel ő szereti is Lucyt ezért ő sokkal csalogatóbbnak tartja.
- Szóval ha Lucy mellette van nem támad senkire?
- Úgy ahogy mondod! Max Lucynak fog nekiesni, de nem a véréért.
- Kösz az infót! Szia!
- Szia!
Szóval Lucy a védőfal. El kell mondanom neki azokat amiket megtudtam. Vége az iskolának és mentem haza. Lucynak nyolc órája van. Szegény! Megvártam amíg hazaért és nekikezdtem a mesémnek.
- Lucy, képzeld Castiel vámpír!
- Tényleg?! Akkor ezért volt olyan fura kisugárzása. De honnan tudod?
- Dimtől. Mivel ő változtatta át.
- És akkor miért nem mondta el azt hogy vámpír?
- Azért amiért te sem, hogy az anyád a Sátán.
- Akkor értem már. Ma mindent bevallok neki. Hiszen most már ő is szörny. Nincs mitől félnem.- próbálta magát nyugtatgatni, nem sok sikerrel.- És mi van ha szakít velem emiatt? Akkor mi lesz?- kérdezte már hisztérikusan. Ennyire szétesve még sosem láttam.
- Nyugi. Szeret téged! Nem fog elhagyni! Ha még is én gondoskodom arról hogy találkozzon anyáddal.- mondtam összehúzott szemekkel és erre elkezdett nevetni.
- Köszi!- és megölelt.
- Mit?
- Mindent. Hogy próbálsz lelket önteni belém amikor nincs is lelkem.- erre elnevettük magunkat.
- Hiszen ez a dolgom! Menyj hívd fel és beszéljetek meg egy találkát!- löktem finoman a szobája felé.
- Jó, már megyek is!- mondta jókedvűen. Remélem sikerül megbeszélniük.
- Hé ezt miért kellett?!- úgy beletérdelt a gyomromba, hogy szerintem be is horpadt.
- Azért mert a szép szóra nem keltél fel!- vágta rá. Ott a pont!
- És mit akarsz hajnalok hajnalán?- még csak 6 óra volt.
- Anya bosszút fog állni rajtad!
- Mit csináltam?- kérdeztem félálomba.
- Megmutattad nekem a tiltott varázslatokat és tegnap a tűzsárkánnyal győztem le Angelikát!
- Legyőzted? Kár, hogy nem lehettem ott!
- És ezt nézd!- átalakult és vérvörös azték minta jelent meg az arcán és a nyakán.
- Ezeket hol szerezted?
- Tegnap a vérhold mágia után.- majdnem kiestem az ágyból.
- Nekem ez sok! Inkább menjünk le reggelizni!
Lementünk reggelizni és pontban 7.30-kor megszólalt a csengő. Lucy mosolyogva szinte kitépte az ajtót a helyéről. És a vöri állt ott, ki más? Lucy elmesélte a szombati történetet és ahogy ott állt Castiel, ránéztem és egyből tudtam, hogy vámpír. Majdnem leestem a székről ahogy néztem. Igen, minden stimmel. A hulla sápadt arc, a felfallak tekintet, a furcsa mosolya ahogy próbálja elrejteni a fogait. Körül kell majd néznem a suliban! Azt már tudom, hogy Deborah lélekszívó, Lys árnyvadász és Amber meg boszorkány. De ki lehet még vámpír a suliban? Olyan 7.45-kor ismét megszólal a csengő. Biztos Iris az. Ja és Iris az szirén.
- Szia!-nyitom ki neki az ajtót és megcsókolom. Igen, végül összejöttünk.
- Szia! Mehetünk?
- Igen!- elindultunk és megfogtuk egymás kezét.
Iris olyan jó társaság! Végig beszélgettük az utat és megvitattuk, hogy lassan ezt meg kell tudnia Lucynak is. A suliban elváltunk és elkezdtem nagyon nézni a diákokat. Végül az udvaron találtam meg akit kerestem. Idő közben elkezdett esni a hó is. És reggel bejelentették, hogy elmarad a tájfutás és tavaszra teszik át. Egy hosszú barna hajú, érdekesen öltözködő fiúnál tudtam biztosan, hogy vámpír. Aztán leesett, hogy az Dim akinek Lucy bemutatott.
- Szia Dim!- remélem, hogy felismer.
- Szia, Nate!- na azért!- Mi kéne?
- Te vámpír vagy?
- Igen, de azt hittem tudod! Hiszen a húgod lát el néha vérrel.
- Ahha... csak azt akartam kérdezni, hogy te változtattad át Castielt?
- Igen. Már nagyon kívántam a vért és véletlenül nekiestem.
- És Lucy tudja, hogy Castiel vámpír?
- Szerintem nem. De eszes lány, biztos rájön.
- És Castiel tudja, hogy Lucy micsoda?- reménykedtem benne, hogy nem.
- Nem. Nem árultam el neki. Majd Lucy elmondja, ha akarja.
- Köszönöm. És vannak itt rajtad és Castielen kívül más vámpírok is?
- Igen, persze! Gyere, bemutatlak nekik!
Elvezetett az emeletre és benyitott egy ajtón. Hat fiú és öt lány volt bent. Ott volt köztük Kim is meg Armin és Alexy. Nem gondoltam volna róluk! Mindenkinek bemutatott és utána kimentünk.
- Ők voltak a friss vámpírok. Azért zártam be őket, nehogy megtámadjanak valakit.
- És Castielt hogyhogy nem zártad be?
- Ő valamiért különleges.Kiváló önuralmat tanúsít. Hát nézz rá!- mutatott Castiel és Lucy irányába.
- Hogy lehet az, hogy nem támad rá senkire?
- A húgod illata miatt. Mivel ő sokkal erősebb mint egy normális démon, így az illata sokkal édesebb. Én is amikor először megéreztem szinte rabul ejtett. De Castielnél más. Mivel ő szereti is Lucyt ezért ő sokkal csalogatóbbnak tartja.
- Szóval ha Lucy mellette van nem támad senkire?
- Úgy ahogy mondod! Max Lucynak fog nekiesni, de nem a véréért.
- Kösz az infót! Szia!
- Szia!
Szóval Lucy a védőfal. El kell mondanom neki azokat amiket megtudtam. Vége az iskolának és mentem haza. Lucynak nyolc órája van. Szegény! Megvártam amíg hazaért és nekikezdtem a mesémnek.
- Lucy, képzeld Castiel vámpír!
- Tényleg?! Akkor ezért volt olyan fura kisugárzása. De honnan tudod?
- Dimtől. Mivel ő változtatta át.
- És akkor miért nem mondta el azt hogy vámpír?
- Azért amiért te sem, hogy az anyád a Sátán.
- Akkor értem már. Ma mindent bevallok neki. Hiszen most már ő is szörny. Nincs mitől félnem.- próbálta magát nyugtatgatni, nem sok sikerrel.- És mi van ha szakít velem emiatt? Akkor mi lesz?- kérdezte már hisztérikusan. Ennyire szétesve még sosem láttam.
- Nyugi. Szeret téged! Nem fog elhagyni! Ha még is én gondoskodom arról hogy találkozzon anyáddal.- mondtam összehúzott szemekkel és erre elkezdett nevetni.
- Köszi!- és megölelt.
- Mit?
- Mindent. Hogy próbálsz lelket önteni belém amikor nincs is lelkem.- erre elnevettük magunkat.
- Hiszen ez a dolgom! Menyj hívd fel és beszéljetek meg egy találkát!- löktem finoman a szobája felé.
- Jó, már megyek is!- mondta jókedvűen. Remélem sikerül megbeszélniük.
18. fejezet: Harc a pokolban (Lucy szemszöge)
Ma megyek a ruhámért Leighez. Remélem nem csicsázta ki. Bár jól ismer úgyhogy nem aggódom. Ami Castielt illeti... Tegnap éreztem rajta valami furcsát. Már nem ember. Dimitrit ki kell faggatnom. De örülök, hogy már nem ember mivel én sem vagyok az. És már az ujjamat is tetkó díszíti. Van legalább okom felvenni a motoros kesztyűmet. Elmentem Leighez és varrt nekem egy meseszép ruhát. Pont az én ízlésemnek megfelel és biztos anyának is tetszeni fog.
- Köszönöm Leigh! Pont ilyet szerettem volna!- ugrottam a nyakába.
- Örülök, hogy segíthettem. Próbáld fel!
Elszaladtam és felpróbáltam. Mintha rám öntötték volna! Kimentem és Leighnek elállt a szava.
- Istenien nézel ki! Akár egy hercegnő!
- Mert mondjuk az is vagyok!- itt kitört belőlünk a nevetés.
Így néztem ki benne:
Megköszöntem Leighnek és elmentem a ruhámmal. Olyan szép! Mivel ez egész napos lesz, ezért mentem is a pokolba. Ott anyám szó szerint a nyakamba ugrott. Egy hátránya még is van ennek az ünnepnek. Jönnek a rokonok. Én rühellem az egyik unokatesómat Angelikát. Igaz, hogy én vagyok a hercegnő de úgy viselkedik velem szemben is mintha ő lenne.
- Kicsim, hadd nézzem a ruhádat!- mondta anya.
Felvettem és megmutattam neki. Elmondtam neki, hogy a földön Leigh varrta nekem. Vezetett a tanácsterembe és közben beszélgettünk. Beértünk és megláttam. Angelika olyan peckesen ült mintha feldugtak volna a seggébe egy seprű nyelét.
Ő lenne Angelika:
Igaz, hogy az anyja a démonok vezére de akkor is! És az én szárnyam sokkal nagyobb mint az övé. Ez eddig mindig fordítva volt de most végre én vagyok a jobb!
- Luuuu- igen, ő így hív. Úgy leperzselném a haját!
- Angeeeeeel- mondtam én is. Csak nem fogom Ann-nek hívni!
Amint ez elhangzott elkezdődött a tánc. Mivel én hercegnő vagyok, én választom ki, hogy kivel szeretnék táncolni. Ez Angelikának nem adatott meg így ő egy szatírral táncolt. Én mindig más partnert választok és idén is így tettem. Dante-t választottam. Táncoltunk és a fülembe súgott.
- Miért engem?- kérdezte.
- Mert úgy láttam, hogy te soha, senkinek nem vagy a párja.
- Ez így van. Azért mert úgy vannak vele, hogy testőr nem táncolhat.
- Keresztülhúztam a számításaikat.
Vége lett a táncnak és megköszöntem Dante-nak a táncot. Most jött az evés. Falatoztunk és utána jött a kedvenc részem. A harc. Ha az örökös betöltötte az 1800-at meg kell küzdenie a démonok vezérével, akit most Angelika képviselt. Bevonultunk a harctérre és varázslattal lecseréltük a ruhánkat.
Én így néztem ki harci felszerelésben:
Angelika harci cuccban:
Elkezdtük és néhány órás küzdelem volt. De én bevetettem egy olyan varázslatot amit tiltottnak mondtak. A közönség el volt képedve ahogy előhívtam a tűzsárkányt. Ezzel legyőztem Angelikát és elfoglaltam a helyemet anya mellett. Ő is elfoglalta az ő helyét és ettünk tovább. Anya egyszer csak hozzám fordul.
- Ezt hol tanultad?
- Apámtól.- tényleg tőle tanultam, mert ő egyszer megmutatta a tiltott varázslatokat.
- Ezért még kapni fog!- jobb ha szólok majd neki.
- De legyőztem, nem? Az nincs ott hogy hogyan.- azt jelenti ha legyőztem akkor méltó vagyok majd egyszer irányítani a poklot.
- Ez igaz!
És folytattuk tovább a evést. Amikor ismét táncolni kellett már nem kellett párt választani és táncolni. Dante keresett meg és így szólt:
- Ezt az arénában, hogy csináltad?
- Tanulmányoztam egy kicsit a tiltott varázslatok könyvét.- mosolyogtam. Tényleg, azt is tanulmányoztam.
- Méltó örököse vagy az anyádnak, az biztos!
- Köszi! És ezeket a tiltott dolgokat úgy mondod mintha te nem csinálnád!- mondtam nevetve.
- Jó, igaz. Nem vagyok szent!
- Tényleg? Ezzel egy világ tört össze bennem.- még így elhülyültünk egy darabig, majd jött a vérhold.
Mindenki beállt egy körbe és anyám kezdte a varázsigét amit nekünk kellett folytatni. És a végén olyan történt amire nem számítottam. Amikor kiteljesedett a varázsige, lebegni kezdett a hajam, és izzani kezdett a szemem. Éreztem, ahogy végig áramlik az erő a testemen és bizsergés futott át az arcvonalamon. Kinyitottam a szemem és mindenki döbbenten nézett. Elővarázsoltam egy tükröt és megnéztem az arcomat. Egy vérvörös azték minta húzódott körbe az arcomon. Tök jól nézett ki! Mindenki körbenézett és kérdezgetett. Vége lett a fogadásnak és hazateleportáltam. Szerencsémre a tetkóm vörös részei eltűnnek az emberi testemről. De attól még a hátam tiszta tetkó marad. Ezt a titkomat hogy fogom elmondani Castielnek? Az a jövő titka marad...
- Köszönöm Leigh! Pont ilyet szerettem volna!- ugrottam a nyakába.
- Örülök, hogy segíthettem. Próbáld fel!
Elszaladtam és felpróbáltam. Mintha rám öntötték volna! Kimentem és Leighnek elállt a szava.
- Istenien nézel ki! Akár egy hercegnő!
- Mert mondjuk az is vagyok!- itt kitört belőlünk a nevetés.
Így néztem ki benne:
- Kicsim, hadd nézzem a ruhádat!- mondta anya.
Felvettem és megmutattam neki. Elmondtam neki, hogy a földön Leigh varrta nekem. Vezetett a tanácsterembe és közben beszélgettünk. Beértünk és megláttam. Angelika olyan peckesen ült mintha feldugtak volna a seggébe egy seprű nyelét.
Ő lenne Angelika:
- Luuuu- igen, ő így hív. Úgy leperzselném a haját!
- Angeeeeeel- mondtam én is. Csak nem fogom Ann-nek hívni!
Amint ez elhangzott elkezdődött a tánc. Mivel én hercegnő vagyok, én választom ki, hogy kivel szeretnék táncolni. Ez Angelikának nem adatott meg így ő egy szatírral táncolt. Én mindig más partnert választok és idén is így tettem. Dante-t választottam. Táncoltunk és a fülembe súgott.
- Miért engem?- kérdezte.
- Mert úgy láttam, hogy te soha, senkinek nem vagy a párja.
- Ez így van. Azért mert úgy vannak vele, hogy testőr nem táncolhat.
- Keresztülhúztam a számításaikat.
Vége lett a táncnak és megköszöntem Dante-nak a táncot. Most jött az evés. Falatoztunk és utána jött a kedvenc részem. A harc. Ha az örökös betöltötte az 1800-at meg kell küzdenie a démonok vezérével, akit most Angelika képviselt. Bevonultunk a harctérre és varázslattal lecseréltük a ruhánkat.
Én így néztem ki harci felszerelésben:
- Ezt hol tanultad?
- Apámtól.- tényleg tőle tanultam, mert ő egyszer megmutatta a tiltott varázslatokat.
- Ezért még kapni fog!- jobb ha szólok majd neki.
- De legyőztem, nem? Az nincs ott hogy hogyan.- azt jelenti ha legyőztem akkor méltó vagyok majd egyszer irányítani a poklot.
- Ez igaz!
És folytattuk tovább a evést. Amikor ismét táncolni kellett már nem kellett párt választani és táncolni. Dante keresett meg és így szólt:
- Ezt az arénában, hogy csináltad?
- Tanulmányoztam egy kicsit a tiltott varázslatok könyvét.- mosolyogtam. Tényleg, azt is tanulmányoztam.
- Méltó örököse vagy az anyádnak, az biztos!
- Köszi! És ezeket a tiltott dolgokat úgy mondod mintha te nem csinálnád!- mondtam nevetve.
- Jó, igaz. Nem vagyok szent!
- Tényleg? Ezzel egy világ tört össze bennem.- még így elhülyültünk egy darabig, majd jött a vérhold.
Mindenki beállt egy körbe és anyám kezdte a varázsigét amit nekünk kellett folytatni. És a végén olyan történt amire nem számítottam. Amikor kiteljesedett a varázsige, lebegni kezdett a hajam, és izzani kezdett a szemem. Éreztem, ahogy végig áramlik az erő a testemen és bizsergés futott át az arcvonalamon. Kinyitottam a szemem és mindenki döbbenten nézett. Elővarázsoltam egy tükröt és megnéztem az arcomat. Egy vérvörös azték minta húzódott körbe az arcomon. Tök jól nézett ki! Mindenki körbenézett és kérdezgetett. Vége lett a fogadásnak és hazateleportáltam. Szerencsémre a tetkóm vörös részei eltűnnek az emberi testemről. De attól még a hátam tiszta tetkó marad. Ezt a titkomat hogy fogom elmondani Castielnek? Az a jövő titka marad...
17. fejezet: A démonok éjszakája (Castiel szemszöge)
Ma van a buli napja. Valamiért nagyon fáj a nyakam... Mit csináltam tegnap este? Arra emlékszem, hogy Dimmel söröztünk, aztán egyszer csak valami furcsa volt a szemével, aztán filmszakadás. Megnézem a tükörben, hátha látszik valami. Megnéztem és látszott kettő pötty. Majd megkérdezem Dimet.
- Csá, Dim beszélhetnénk?
- Persze, mondjad.
- Mi volt tegnap este?- kérdeztem mire sóhajtott.
- Gyere az erdő közepén lévő tisztásra. Két óra múlva ott találkozunk.
- Rendben, ott leszek!
És letette. Nem tudom, hogy miért nem lehet a telefonba elmondani. Most mi lehet Lucyval? Várjunk... ez most hogy jön ide?! Olyan sokat gondolok rá. Amikor Lysnél leszidott még azt is dögösen csinálta. Főleg hogy fehérneműben volt... olyan tökéletes. Na, ideje menni az erdőbe. De tényleg rohadtul fáj a nyakam és most már a fejem is. Mi történt? Ezt addig kérdezgettem magamtól amíg oda nem értem. Dim ott várt.
- Na, mi történt?- senki nincs itt rajtunk kívül.
- Mire emlékszel?- kérdezte.
- Arra még igen, hogy valami volt a szemeddel de utána semmi.
- Látszik valami a nyakadon?- honnan tudja, hogy van seb a nyakamon?
- Két kis pont.
- Hiszel a vámpírokban, Castiel?- ez valamit szívott az tuti!
- Nem. Miért?
- Mert itt áll egy előtted.- hogy mi??!!
- Hiszem, ha látom!
- Ahogy akarod!- és azzal a szeme izzani kezdett és olyan gyorsan mászott fel egy fára, hogy nem is láttam!
- És mit tettél velem?
- Tegnap este már le voltam gyengülve és nagyon vágytam az emberi vérre. Olyannyira, hogy meg is haraptalak így te is át fogsz alakulni vámpírrá. Nem érzel éhséget?
- Most, hogy mondod...- tényleg éhes voltam, de nem ételre.
Azzal megtanított vadászni. Mindent elmondott a vámpírságról és hála Istennek, hogy nem csillogunk a napon. Még csak az kéne, hogy csillámvámpír legyek. Mire végeztünk már délután volt. De ezt hogy fogom tálalni Lucynak? Igaz nem járunk, de ha egyszer újrakezdenénk, bárcsak úgy lenne, hogy mondanám el neki? Így is úgy is el akarom neki mondani, de hogyan? Odaállok elé és mondom hogy: Lucy, figyelj vámpír vagyok és bármikor neked eshetek. Ez milyen már?! És még itt a buli is... Már egyre sápadtabb vagyok és a szemem is izzik, mert éhes vagyok.
Kb. már így néztem ki:
Már a járókelőkben is a nasit látom és érzem a vérük illatát ami olyan, hogy is mondjam...isteni. Végre hazaértem és legszívesebben egyedül lettem volna egész nap. De inkább felhívtam Dimet. Még volt néhány kérdésem.
- Csá, Dim! Kérdezhetek még?
- Persze! Mit szeretnél tudni?
- Hány éves vagy?
- 195
- Szép év! És vannak más természetfeletti lények is vagy csak mi?
- Persze, hogy vannak még. Vannak tündérek, démonok, boszorkányok, szellemek sőt még árnyvadászok is vannak. És még van egy csomó másik lény is.
- És az ő vérük milyen illatú?- ez mért érdekel annyira?!
- Mindegyiké más. Például az árnyvadászoké töményebb mint az embereké.
- Szóval azt majd nekem kell kitapasztalnom. És a barátaink közül van még ilyen lény?
- Van bőven. De majd a bulin felfedezed. Csá!- és le is tette.
Furcsa... Akkor majd a bulin felfedezem. Vajon Lucy és Lys is természetfeletti lények? Az érdekes lenne. Már elkezdtem készülődni és olyan öt órára kész is lettem. Még belefér egy vadászat! Gyorsan elmentem vadászni és teli hassal jöttem vissza. Akkorára már jött egy-két haver. Konkrétan Dim, Dake és Kentin. Ugye Dim az vámpír és Dake meg Kentin az szerintem ember. Bizarr így kiszaglászni a dolgokat. Most már megértem mit érez Démon. Még szállingóztak a vendégek és mindnél más szagot éreztem. Például Debnél valami hányadékszagot éreztem. Ez a csaj egy az egyben undorító. Megérkezett Lys és az övé töményebb volt mint az embereké. Lehet, hogy ő egy árnyvadász? Megragadtam a karját és kihúztam a konyhába.
- Haver, te egy árnyvadász vagy?- kéreztem mire meglepődött.
- Honnan tudod?
- Mert engem meg tegnap megharapott egy vámpír és én is az lettem. Így érzem a véred illatáról.
- És ugye nem haragszol amiért nem mondtam el?
- Nem, dehogy! De szerinted Lucy is természetfeletti lény?
- Én még nem láttam semmi jelét. De ha látok valamit, szólok.
- Kösz, haver.
Kimentem és fogadtam a vendégeket. Amikor jött Lucy... Egyszerűen eszméletlenül néz ki! Egy Jack Daniel's- es póló és fekete minirövidnadrág volt rajta és még egy bőrdzseki. A haja le van engedve és a derekáig ér. És akkor megéreztem az illatát... Ezt az illatot úgy tudnám leírni, hogy édes és mégis van benne egy kis keserűség. Nem ember az tuti. De akkor mi? Ezen elgondolkoztam és nem vettem észre, hgy ott csettintget az arcom előtt. De őt csak úgy nem vonhatom kérdőre. Ő más, még a szörnyek között is. Még mindig csettintgetett de most megelégelte és helyette megölelt. Erre már felébredtem. Én visszaöleltem és mélyet szívtam az illatából. Ez az illat a legjobb a világon. Elengedett és megszólalt:
- Nem láttad Dimet? Beszélnem kéne vele.
- De persze. A konyhában volt amikor láttam.
És elment a konyha felé. Vajon miről beszélhet Dimmel? Majd megkérdezem. Látom, hogy tök kedvesen beszél vele és utána eltűnik a táncolók között. Most megkérdezem Dimet.
- Hé Dim! Miről beszéltél Lucyval?
- Semmi különösről.
- És szerinted ő milyen lény?
- Tudom, hogy milyen lény.
- És elmondod?
- Nem.
- Miért?
- Mert megígértem neki.
És elment. Szóval Lucy bebiztosította magát. Akkor nekem kell kiderítenem. Bemegyek a táncolók közé és a szememmel őt keresem. De közben megjelent Deb a hányás szagával.
- Casti-cicaaaaaa! Táncolunk?- nyivákolta a fülembe.
- Deb, hagyjál!- mondtam ingerülten.
Tovább folytattam a keresést és látom hogy táncol. Odamegyek mögé és ekkor nekem dörgölőzik. Megfordult és elmosolyodott. Lejtett nekem egy táncot és közel sem olyan kurvásan ahogy Deb szokta. Lucy táncát még élveztem is főleg akkor amikor hozzám simult. De miközben táncolt egyre édesebb és csalogatóbb lett az illata. Már nem bírtam uralkodni magamon amikor megcsókoltam. De úgy láttam ő is akarta mivel olyan keményen visszacsókolt mintha leteperne itt helyben. Tetszik ez az oldala! Amikor vége lett a csóknak akkor kivezetett a tömegből fel az emeletre. És mindezt észrevétlenül.
- Sajnálom, hogy megcsókoltalak, én...- de nem tudtam befejezni mert megcsókolt.
- Miért bántad volna meg?- kérdezte.
- Mert neked pasid van és nem tehetem.
- Már nincs pasim. Szakítottunk. Már el is utazott.- mondta és nagyon megkönnyebbültem.
- Akkor... lennél újra a barátnőm?
- Csak egy feltétellel!
- Mi az?
- Messziről elkerülöd Debet.
- Örömmel teszem.
Ezt egy csókkal pecsételtük meg.
- És csinálhatom azt amit Máté?- kérdeztem perverzen. A falnak nyomós jelenetre céloztam.
- Idővel még többet is!- mondta mosolyogva.
Vége lett a bulinak és mindenki hazament. Lucy sajnos holnap nem ér rá így csak a suliban találkozunk. Bedőltem az ágyba és végre hosszú idő után nyugodtan aludtam el.
- Csá, Dim beszélhetnénk?
- Persze, mondjad.
- Mi volt tegnap este?- kérdeztem mire sóhajtott.
- Gyere az erdő közepén lévő tisztásra. Két óra múlva ott találkozunk.
- Rendben, ott leszek!
És letette. Nem tudom, hogy miért nem lehet a telefonba elmondani. Most mi lehet Lucyval? Várjunk... ez most hogy jön ide?! Olyan sokat gondolok rá. Amikor Lysnél leszidott még azt is dögösen csinálta. Főleg hogy fehérneműben volt... olyan tökéletes. Na, ideje menni az erdőbe. De tényleg rohadtul fáj a nyakam és most már a fejem is. Mi történt? Ezt addig kérdezgettem magamtól amíg oda nem értem. Dim ott várt.
- Na, mi történt?- senki nincs itt rajtunk kívül.
- Mire emlékszel?- kérdezte.
- Arra még igen, hogy valami volt a szemeddel de utána semmi.
- Látszik valami a nyakadon?- honnan tudja, hogy van seb a nyakamon?
- Két kis pont.
- Hiszel a vámpírokban, Castiel?- ez valamit szívott az tuti!
- Nem. Miért?
- Mert itt áll egy előtted.- hogy mi??!!
- Hiszem, ha látom!
- Ahogy akarod!- és azzal a szeme izzani kezdett és olyan gyorsan mászott fel egy fára, hogy nem is láttam!
- És mit tettél velem?
- Tegnap este már le voltam gyengülve és nagyon vágytam az emberi vérre. Olyannyira, hogy meg is haraptalak így te is át fogsz alakulni vámpírrá. Nem érzel éhséget?
- Most, hogy mondod...- tényleg éhes voltam, de nem ételre.
Azzal megtanított vadászni. Mindent elmondott a vámpírságról és hála Istennek, hogy nem csillogunk a napon. Még csak az kéne, hogy csillámvámpír legyek. Mire végeztünk már délután volt. De ezt hogy fogom tálalni Lucynak? Igaz nem járunk, de ha egyszer újrakezdenénk, bárcsak úgy lenne, hogy mondanám el neki? Így is úgy is el akarom neki mondani, de hogyan? Odaállok elé és mondom hogy: Lucy, figyelj vámpír vagyok és bármikor neked eshetek. Ez milyen már?! És még itt a buli is... Már egyre sápadtabb vagyok és a szemem is izzik, mert éhes vagyok.
Kb. már így néztem ki:
- Csá, Dim! Kérdezhetek még?
- Persze! Mit szeretnél tudni?
- Hány éves vagy?
- 195
- Szép év! És vannak más természetfeletti lények is vagy csak mi?
- Persze, hogy vannak még. Vannak tündérek, démonok, boszorkányok, szellemek sőt még árnyvadászok is vannak. És még van egy csomó másik lény is.
- És az ő vérük milyen illatú?- ez mért érdekel annyira?!
- Mindegyiké más. Például az árnyvadászoké töményebb mint az embereké.
- Szóval azt majd nekem kell kitapasztalnom. És a barátaink közül van még ilyen lény?
- Van bőven. De majd a bulin felfedezed. Csá!- és le is tette.
Furcsa... Akkor majd a bulin felfedezem. Vajon Lucy és Lys is természetfeletti lények? Az érdekes lenne. Már elkezdtem készülődni és olyan öt órára kész is lettem. Még belefér egy vadászat! Gyorsan elmentem vadászni és teli hassal jöttem vissza. Akkorára már jött egy-két haver. Konkrétan Dim, Dake és Kentin. Ugye Dim az vámpír és Dake meg Kentin az szerintem ember. Bizarr így kiszaglászni a dolgokat. Most már megértem mit érez Démon. Még szállingóztak a vendégek és mindnél más szagot éreztem. Például Debnél valami hányadékszagot éreztem. Ez a csaj egy az egyben undorító. Megérkezett Lys és az övé töményebb volt mint az embereké. Lehet, hogy ő egy árnyvadász? Megragadtam a karját és kihúztam a konyhába.
- Haver, te egy árnyvadász vagy?- kéreztem mire meglepődött.
- Honnan tudod?
- Mert engem meg tegnap megharapott egy vámpír és én is az lettem. Így érzem a véred illatáról.
- És ugye nem haragszol amiért nem mondtam el?
- Nem, dehogy! De szerinted Lucy is természetfeletti lény?
- Én még nem láttam semmi jelét. De ha látok valamit, szólok.
- Kösz, haver.
Kimentem és fogadtam a vendégeket. Amikor jött Lucy... Egyszerűen eszméletlenül néz ki! Egy Jack Daniel's- es póló és fekete minirövidnadrág volt rajta és még egy bőrdzseki. A haja le van engedve és a derekáig ér. És akkor megéreztem az illatát... Ezt az illatot úgy tudnám leírni, hogy édes és mégis van benne egy kis keserűség. Nem ember az tuti. De akkor mi? Ezen elgondolkoztam és nem vettem észre, hgy ott csettintget az arcom előtt. De őt csak úgy nem vonhatom kérdőre. Ő más, még a szörnyek között is. Még mindig csettintgetett de most megelégelte és helyette megölelt. Erre már felébredtem. Én visszaöleltem és mélyet szívtam az illatából. Ez az illat a legjobb a világon. Elengedett és megszólalt:
- Nem láttad Dimet? Beszélnem kéne vele.
- De persze. A konyhában volt amikor láttam.
És elment a konyha felé. Vajon miről beszélhet Dimmel? Majd megkérdezem. Látom, hogy tök kedvesen beszél vele és utána eltűnik a táncolók között. Most megkérdezem Dimet.
- Hé Dim! Miről beszéltél Lucyval?
- Semmi különösről.
- És szerinted ő milyen lény?
- Tudom, hogy milyen lény.
- És elmondod?
- Nem.
- Miért?
- Mert megígértem neki.
És elment. Szóval Lucy bebiztosította magát. Akkor nekem kell kiderítenem. Bemegyek a táncolók közé és a szememmel őt keresem. De közben megjelent Deb a hányás szagával.
- Casti-cicaaaaaa! Táncolunk?- nyivákolta a fülembe.
- Deb, hagyjál!- mondtam ingerülten.
Tovább folytattam a keresést és látom hogy táncol. Odamegyek mögé és ekkor nekem dörgölőzik. Megfordult és elmosolyodott. Lejtett nekem egy táncot és közel sem olyan kurvásan ahogy Deb szokta. Lucy táncát még élveztem is főleg akkor amikor hozzám simult. De miközben táncolt egyre édesebb és csalogatóbb lett az illata. Már nem bírtam uralkodni magamon amikor megcsókoltam. De úgy láttam ő is akarta mivel olyan keményen visszacsókolt mintha leteperne itt helyben. Tetszik ez az oldala! Amikor vége lett a csóknak akkor kivezetett a tömegből fel az emeletre. És mindezt észrevétlenül.
- Sajnálom, hogy megcsókoltalak, én...- de nem tudtam befejezni mert megcsókolt.
- Miért bántad volna meg?- kérdezte.
- Mert neked pasid van és nem tehetem.
- Már nincs pasim. Szakítottunk. Már el is utazott.- mondta és nagyon megkönnyebbültem.
- Akkor... lennél újra a barátnőm?
- Csak egy feltétellel!
- Mi az?
- Messziről elkerülöd Debet.
- Örömmel teszem.
Ezt egy csókkal pecsételtük meg.
- És csinálhatom azt amit Máté?- kérdeztem perverzen. A falnak nyomós jelenetre céloztam.
- Idővel még többet is!- mondta mosolyogva.
Vége lett a bulinak és mindenki hazament. Lucy sajnos holnap nem ér rá így csak a suliban találkozunk. Bedőltem az ágyba és végre hosszú idő után nyugodtan aludtam el.
2013. december 18., szerda
Nem sikerült!
Nem sikerült a szavazás így megismételjük. Mivel Lisanderre és Castielre szavaztatok ezért közülük kell kiválasztani. Hajrá!
Buli
Igen, egy újabb szavazás arról, hogy kinek a szemszögéből írjam meg a folytatást. Kérlek titeket segítsetek nekem eldönteni. A válaszokat előre is köszi!
16. fejezet: Mik ki nem derülnek! (Lucy szemszöge)
A lányokkal négyre beszéltük meg, hogy jönnek. Már három óra volt és semmivel nem vagyok készen. Ekkor csengetést hallottam. Kinyitottam és Rosa mosolygós fejével találtam szembe magam.
- Kell segítség?- ez a lány a fejembe lát vagy mi?!
- Igen, köszi.- mondtam és beengedtem.
Segített elrendezni mindent és közben beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy ma jártam Leighnél ruhapróbálás ügyben és Castielék meglestek.
- Komolyan???- ez volt a reakciója.
- Igen és Lyst is számon kértem és csak dadogott meg elvörösödött.
- Lys elvörösödött??!! És mért nem fényképezted le? Még senki se látta soha Lyst elvörösödni. És itthon lesz a bátyád a pizsibuli alatt?- kérdezte.
- Igen, azt hiszem. De Rosa neked van pasid!!!- mondtam visítva.
- Jól van, na!- mondta nevetve.
Végeztünk mindennel és jöttek a lányok is. Konkrétan: Viola, Iris, Melody, Kim, Rosa és én voltunk. Először megnéztünk egy vígjátékot és ettünk. Utána elkezdtünk beszélgetni és a pasikra terelődött a szó. Leültünk egy körbe és mindenkinek el kellett mondani a fiúkkal való kapcsolatait. Kim kezdte:
- Kim, hány pasival jártál eddig?- kérdezte Iris.
- Nem tudom pontosan a számukat, de volt egy pár.
- És melyik volt a legjobb?- ezt Melody kérdezte.
- Az határozottan Trenttel volt. Ő szakított velem mert újra beleszeretett az exébe.
- A kis szemét!- mondtuk kórusban.
- És te Viola? Neked ki tetszik?- kérdeztem.
- Hát...nekem Alexy- mondta elpirulva.
- Húúúú- mondtuk egyszerre.
- És jársz valakivel?- kérdezte Rosa.
- Még soha nem volt pasim.- mondta és eltátottuk a szánkat.
- Akkor sok sikert Alexyhez.- mondtam.
- Köszi, Lucy!
- Iris, neked ki tetszik?- kérdezte Kim.
- Nekem Nathan.- mondta és a többiek egy emberként fordultak felém.
- Tudok róla és áldásom rátok. És ha már Nate van szóban... meg szeretnétek nézni, hogy alszik?- egyöntetű igen volt a válasz.
Végiglopakodtunk a folyosón Nate szobája felé. Hallottam az egyenletes szuszogását így benyitottam. Nate egy szál boxerben feküdt az ágyán és aludt. Mintha tudta volna, hogy jövünk."Mit nem mondasz, hugi" szólalt meg a fejemben egy hang. Akkor tényleg tudja. A lányoknak majd kicsordult a nyála, mert a tesóm tiszta izmos volt.
- Oké, lányok, elég! Vonuljunk vissza!- nagy nehezen minden lányt kicsalogattam onnan. Visszamentünk a szobámba és folytattuk a kört. Melody következett.
- Neked ki tetszik?- kérdeztem.
- Nataniel.-amikor ezt meghallottam majdnem hátraestem. Na az angyalfiúnak van esélye.
- És eddig mit csináltatok?- kérdeztem.
- Tanultunk, sétáltunk, fagyiztunk....- mondta ezeket egy szerelmes sóhaj kíséretében. Ez a lány beleesett, mint hó a gödörbe.
- Lányok... Segítünk társainkon, hogy megkapják az áhított fiút?- kérdeztem egy kicsi túlzással.
- Segítünk.- mondták a lányok mosolyogva. Mintha egy hadsereget toboroznék.
- És megfogadjátok, hogy nem veszitek el a kiválasztott fiút?
- Megfogadjuk!- mondták és mindannyian nevetésbe törtünk ki.
Ment tovább a kör. Rosa következett.
- Milyen a kapcsolatod Leighel?- kérdeztük.
- Nagyon jól megvagyunk.- mondta mosolyogva.
- És eljutottatok már ADDIG?- kérdezte Kim.
- Hát...- mondta és szegény Rosa elvörösödött.
Mi alaposan kifaggattuk aztán én következtem.
- Nos, Lucy....mikor kezdtél el fiúkkal járni?- kérdezte Rosa.
- Már 16 évesen.
- Hogyhogy?- kérdezték kórusban.
- 16 éves voltam, amikor apa elhagyott minket és anya is új munkát kapott. Azt mondták, hogy tudok gondoskodni magamról így hagytak nekem pénzt és mindketten elmentek. Nem tudtam mitévő legyek így fiúról szálltam fiúra így ezzel együtt városról városra. Sehol nem találtam barátokat. Senkinek nem tetszett hogy ilyen nagy szájú vagyok és nem is maradtam egy helyben. És most itt vagyok barátokkal körülvéve. Köszönöm, hogy ti nem közösítettetek ki.
Mire befejeztem a mesémet a lányok már sírtak. Aztá lehajtottam a fejem és azt veszem észre, hogy Rosa és a többiek megölelnek.
- Mi sosem hagyunk el. Ezt megígérjük!- mondták.
A igazi történet az, hogy akiket a barátaimnak hittem, mind csak azért voltak velem, mert hercegnő vagyok. Sosem voltak igazi barátaim amíg rá nem találtam Suziera és Shanara. De az idő múlásával eltávolodtunk egymástól.
Még beszélgettünk egy jó darabig. Átvettük a pizsinket és ismét összeült a kör.
- Lucy, hogy haladsz Castiellel?
- Jól. Jövő héten már facér leszek. Már Máté is visszautazott. Megnézzük erre mit reagál.
- Úgy megnézném.- mondta Kim és Rosa.
-Tudjátok, mit? Felveszem a telefonommal!- mondtam mire helyeseltek.
- És mit csináljunk a többi fiúval?
- Azt még kigondoljuk a hétvégén...- mondtam sejtelmesen mosolyogva.
Voltak tervötletek, de majd kitaláljuk. Amikor már fáradtak voltunk, lefeküdtünk aludni. Én még valahogy megpróbáltam megetetni Devilt és sikerült is. Nagy nehezen elmentem az ágyamig és belefeküdtem és már aludtam is.
- Kell segítség?- ez a lány a fejembe lát vagy mi?!
- Igen, köszi.- mondtam és beengedtem.
Segített elrendezni mindent és közben beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy ma jártam Leighnél ruhapróbálás ügyben és Castielék meglestek.
- Komolyan???- ez volt a reakciója.
- Igen és Lyst is számon kértem és csak dadogott meg elvörösödött.
- Lys elvörösödött??!! És mért nem fényképezted le? Még senki se látta soha Lyst elvörösödni. És itthon lesz a bátyád a pizsibuli alatt?- kérdezte.
- Igen, azt hiszem. De Rosa neked van pasid!!!- mondtam visítva.
- Jól van, na!- mondta nevetve.
Végeztünk mindennel és jöttek a lányok is. Konkrétan: Viola, Iris, Melody, Kim, Rosa és én voltunk. Először megnéztünk egy vígjátékot és ettünk. Utána elkezdtünk beszélgetni és a pasikra terelődött a szó. Leültünk egy körbe és mindenkinek el kellett mondani a fiúkkal való kapcsolatait. Kim kezdte:
- Kim, hány pasival jártál eddig?- kérdezte Iris.
- Nem tudom pontosan a számukat, de volt egy pár.
- És melyik volt a legjobb?- ezt Melody kérdezte.
- Az határozottan Trenttel volt. Ő szakított velem mert újra beleszeretett az exébe.
- A kis szemét!- mondtuk kórusban.
- És te Viola? Neked ki tetszik?- kérdeztem.
- Hát...nekem Alexy- mondta elpirulva.
- Húúúú- mondtuk egyszerre.
- És jársz valakivel?- kérdezte Rosa.
- Még soha nem volt pasim.- mondta és eltátottuk a szánkat.
- Akkor sok sikert Alexyhez.- mondtam.
- Köszi, Lucy!
- Iris, neked ki tetszik?- kérdezte Kim.
- Nekem Nathan.- mondta és a többiek egy emberként fordultak felém.
- Tudok róla és áldásom rátok. És ha már Nate van szóban... meg szeretnétek nézni, hogy alszik?- egyöntetű igen volt a válasz.
Végiglopakodtunk a folyosón Nate szobája felé. Hallottam az egyenletes szuszogását így benyitottam. Nate egy szál boxerben feküdt az ágyán és aludt. Mintha tudta volna, hogy jövünk."Mit nem mondasz, hugi" szólalt meg a fejemben egy hang. Akkor tényleg tudja. A lányoknak majd kicsordult a nyála, mert a tesóm tiszta izmos volt.
- Oké, lányok, elég! Vonuljunk vissza!- nagy nehezen minden lányt kicsalogattam onnan. Visszamentünk a szobámba és folytattuk a kört. Melody következett.
- Neked ki tetszik?- kérdeztem.
- Nataniel.-amikor ezt meghallottam majdnem hátraestem. Na az angyalfiúnak van esélye.
- És eddig mit csináltatok?- kérdeztem.
- Tanultunk, sétáltunk, fagyiztunk....- mondta ezeket egy szerelmes sóhaj kíséretében. Ez a lány beleesett, mint hó a gödörbe.
- Lányok... Segítünk társainkon, hogy megkapják az áhított fiút?- kérdeztem egy kicsi túlzással.
- Segítünk.- mondták a lányok mosolyogva. Mintha egy hadsereget toboroznék.
- És megfogadjátok, hogy nem veszitek el a kiválasztott fiút?
- Megfogadjuk!- mondták és mindannyian nevetésbe törtünk ki.
Ment tovább a kör. Rosa következett.
- Milyen a kapcsolatod Leighel?- kérdeztük.
- Nagyon jól megvagyunk.- mondta mosolyogva.
- És eljutottatok már ADDIG?- kérdezte Kim.
- Hát...- mondta és szegény Rosa elvörösödött.
Mi alaposan kifaggattuk aztán én következtem.
- Nos, Lucy....mikor kezdtél el fiúkkal járni?- kérdezte Rosa.
- Már 16 évesen.
- Hogyhogy?- kérdezték kórusban.
- 16 éves voltam, amikor apa elhagyott minket és anya is új munkát kapott. Azt mondták, hogy tudok gondoskodni magamról így hagytak nekem pénzt és mindketten elmentek. Nem tudtam mitévő legyek így fiúról szálltam fiúra így ezzel együtt városról városra. Sehol nem találtam barátokat. Senkinek nem tetszett hogy ilyen nagy szájú vagyok és nem is maradtam egy helyben. És most itt vagyok barátokkal körülvéve. Köszönöm, hogy ti nem közösítettetek ki.
Mire befejeztem a mesémet a lányok már sírtak. Aztá lehajtottam a fejem és azt veszem észre, hogy Rosa és a többiek megölelnek.
- Mi sosem hagyunk el. Ezt megígérjük!- mondták.
A igazi történet az, hogy akiket a barátaimnak hittem, mind csak azért voltak velem, mert hercegnő vagyok. Sosem voltak igazi barátaim amíg rá nem találtam Suziera és Shanara. De az idő múlásával eltávolodtunk egymástól.
Még beszélgettünk egy jó darabig. Átvettük a pizsinket és ismét összeült a kör.
- Lucy, hogy haladsz Castiellel?
- Jól. Jövő héten már facér leszek. Már Máté is visszautazott. Megnézzük erre mit reagál.
- Úgy megnézném.- mondta Kim és Rosa.
-Tudjátok, mit? Felveszem a telefonommal!- mondtam mire helyeseltek.
- És mit csináljunk a többi fiúval?
- Azt még kigondoljuk a hétvégén...- mondtam sejtelmesen mosolyogva.
Voltak tervötletek, de majd kitaláljuk. Amikor már fáradtak voltunk, lefeküdtünk aludni. Én még valahogy megpróbáltam megetetni Devilt és sikerült is. Nagy nehezen elmentem az ágyamig és belefeküdtem és már aludtam is.
15. fejezet: Leskelődés és mágia (Lucy szemszöge)
Ma péntek van és itt éjszakáztam a suliban. Mikor a többiek felébredtek alvást színleltem. Csak az volt a baj, hogy nélkülem nem tudtak kimenni. Dake is fennakadt az ajtó előtt...
- Mi van haver, nem tudod kinyitni?- kérdezte Lys nevetve.- Majd én!
Odament és milyen meglepetés! Ő sem tudta kinyitni... Mivel itt még aludtam ezért nem tudtam az ajtón feloldani a zárat. Dake már kezdett bepánikolni. A horrorfilmekhez nincs idegrendszere.
A sikítozására felkeltem és odamentem ásítozva az ajtóhoz.
- Fiúk nem tűnt fel, hogy- már eleve rossz irányba rángatták- befele nyílik az ajtó?- és itt simán kinyitottam.
És mindenki elkezdett röhögni. Mikor abbahagyták a röhögést (olyan 15 perc elteltével) összecuccoltunk és hazamentünk. Most legalább nem kell bemennünk a suliba. Felhívtam Leighet mert nem tudom mi van vele.
- Szia Leigh!
- Szia Lucy! Mit szeretnél?
- Csak szeretném tudni hogy mi van veled. Jól vagy? Olyan gyengének tűnik a hangod!
- Igen, az is mivel már több mint két hete nem sikerült vadásznom.
- Akkor átmegyek hozzád és viszek meglepit!
- Mit hozol?- kérdezte kíváncsian.
- Ha elmondanám nem lenne meglepi! Szaladok! Szia!
- Szia!
Akkor átmegyek Leighez. Hagytam egy cetlit a bátyámnak, hogy ne keressen. Gyorsan odaértem, mert csak két utcával lakik föntebb. Csöngettem és nagyon meglepődtem mert Lys nyitott ajtót. Úgy láttam ő is meglepődött.
- Szia Lys! Leigh itt van?
- Igen, de miért keresed?
- Hogy egy ruhához levegye méreteimet.- tudok hazudni mint a vízfolyás...
- Akkor gyere be!- mondta és betessékelt.
Legnagyobb meglepetésemre Castiel ült a nappaliban. Én gyorsan felmentem az emeletre de hallottam, hogy Lys meséli, hogy miért jöttem. Bekopogtattam a szoba ajtaján.
- Gyere!- hallatszott bentről.
Benyitottam és láttam, hogy Leigh alig él. Odamentem hozzá.
- Mit hoztál?- kérdezte. De kíváncsi valaki!
- Ezt!
Odatartottam a mellkasához a gyűrűmet amiben volt még lélek. Leighnek egyből jobb színe lett.
- Köszönöm.- mondta és sóhajtott.
- És egyébként hogyhogy itt van Lys?
- Mert ő az öcsém.- ezt sose gondoltam volna! De most, hogy belegondolok...
- Ja és kérhetek tőled egy szívességet?
- Persze!
- Varrnál egy estélyit nekem, mert odahaza nemsokára lesz egy fogadás.
A pokolban százévenként szokott lenni egy fogadás amin a tanácsosok összegyűlnek. Mivel betöltöttem az 1800-at ezért nekem is ott kell lennem. Ez az egész vasárnap este lesz, vérholdkor. Olyankor a legnagyobb az erőnk.
- Akkor leveszem a méreteidet. - levette a méreteimet és egy kicsit elidőzött a mellbőségemnél.
- Szárnyakkal vagy anélkül?
- Anélkül, mert nem férne el.- és intettem a kezemmel, hogy maradjon csendben.
Itt kifele nyílt az ajtó és ez pont kapóra jött. Melltartóban és bugyiban voltam, de nem érdekelt. Odamentem az ajtóhoz és vártam egy kicsit. Leigh már ott kuncogott. És akkor bevittem egy akkora rúgást, hogy berepedt az ajtó és valaki felordított az ajtó mögül. Kinyitottam az ajtót és Lys meg Cast voltak ott. Lys röhögött Cast pedig a fejét dörzsölte.
- Castiel ezt már megbeszéltük!- mondtam és bólogatott. Lys értetlenül csóválta a fejét.
- Már volt ilyen?
- Igen, de akkor a fürdőszobában lesett meg még mielőtt levetkőztem volna. És még valami...- itt Castielhez fordultam és megragadtam a pólóját.- ha még egyszer rajtakaplak, hogy leskelődsz már nem lesz gyereked!
- De durci valaki!- mondta Cast gúnyolódva.
- Ja és Lys, te leskelődtél vagy csak a majom?
- Majom?- kérdezte felháborodva Cast.
- Bocsánat.- itt hozzádörgölőztem- orangutánt akartam mondani. Annak ilyen szép vörös a szőre. Nos Lys? Igen vagy nem?
- Nos én....- mondta és tisztára elvörösödött. Inkább hagytam. Visszafordultam Leighez.
- Vasárnapra kész lesz?
- Igen, a butikban majd odaadom és rád igazítom.
- Köszi Leigh!- ezzel visszamentem és felöltöztem.- Sziasztok srácok!- még odasúgtam Leighnek- Szedd ki belőle!
- Meglesz!
És elmentem. Már délután kettő óra volt. Ideje készülődni a pizsibulira. Ahogy mentem, valaki behúzott egy sikátorba. Dante volt az.
- Szükségünk van az erődre!- semmi szia vagy valami. Ez Dante, mindig belecsap a közepébe.
- Nem sikerült elfogni?!
- Nem. Nézted a híradót? Már nyolc embert széttépett az éjszaka folyamán!
- Hova menjek?
- Gyere!- és elteleportált minket a közeli erdőbe. Már messziről láttam...
- Mit kell tennem?
- Neked elég nagy az erőd hozzá, hogy visszateleportáld kapu nélkül.
- Megpróbálom.
Nagyon kezdtem koncentrálni és éreztem, hogy a szemem, a hajam és a tetkóim izzani kezdenek. Dante hátrébb lépett. Én kinyitottam a szemem és a patak tükrében láttam, hogy más a szemem.
Régen így izzott a szemem:
És ehhez képest most ilyen, szerintem nagyon szép:
A lényeg az hogy sikerült visszateleportálnom. Amikor abbahagytam a varázslatot már az eredeti szemem sem volt olyan mint volt. Az eredeti szemem csak simán kék volt és ilyen lett:
Szerintem ez feltűnő...
Na, mindegy. Hazamentem és készülődni kezdtem. Természetesen beraktam egy kontaktlencsét. Mindjárt jönnek a lányok!
- Mi van haver, nem tudod kinyitni?- kérdezte Lys nevetve.- Majd én!
Odament és milyen meglepetés! Ő sem tudta kinyitni... Mivel itt még aludtam ezért nem tudtam az ajtón feloldani a zárat. Dake már kezdett bepánikolni. A horrorfilmekhez nincs idegrendszere.
A sikítozására felkeltem és odamentem ásítozva az ajtóhoz.
- Fiúk nem tűnt fel, hogy- már eleve rossz irányba rángatták- befele nyílik az ajtó?- és itt simán kinyitottam.
És mindenki elkezdett röhögni. Mikor abbahagyták a röhögést (olyan 15 perc elteltével) összecuccoltunk és hazamentünk. Most legalább nem kell bemennünk a suliba. Felhívtam Leighet mert nem tudom mi van vele.
- Szia Leigh!
- Szia Lucy! Mit szeretnél?
- Csak szeretném tudni hogy mi van veled. Jól vagy? Olyan gyengének tűnik a hangod!
- Igen, az is mivel már több mint két hete nem sikerült vadásznom.
- Akkor átmegyek hozzád és viszek meglepit!
- Mit hozol?- kérdezte kíváncsian.
- Ha elmondanám nem lenne meglepi! Szaladok! Szia!
- Szia!
Akkor átmegyek Leighez. Hagytam egy cetlit a bátyámnak, hogy ne keressen. Gyorsan odaértem, mert csak két utcával lakik föntebb. Csöngettem és nagyon meglepődtem mert Lys nyitott ajtót. Úgy láttam ő is meglepődött.
- Szia Lys! Leigh itt van?
- Igen, de miért keresed?
- Hogy egy ruhához levegye méreteimet.- tudok hazudni mint a vízfolyás...
- Akkor gyere be!- mondta és betessékelt.
Legnagyobb meglepetésemre Castiel ült a nappaliban. Én gyorsan felmentem az emeletre de hallottam, hogy Lys meséli, hogy miért jöttem. Bekopogtattam a szoba ajtaján.
- Gyere!- hallatszott bentről.
Benyitottam és láttam, hogy Leigh alig él. Odamentem hozzá.
- Mit hoztál?- kérdezte. De kíváncsi valaki!
- Ezt!
Odatartottam a mellkasához a gyűrűmet amiben volt még lélek. Leighnek egyből jobb színe lett.
- Köszönöm.- mondta és sóhajtott.
- És egyébként hogyhogy itt van Lys?
- Mert ő az öcsém.- ezt sose gondoltam volna! De most, hogy belegondolok...
- Ja és kérhetek tőled egy szívességet?
- Persze!
- Varrnál egy estélyit nekem, mert odahaza nemsokára lesz egy fogadás.
A pokolban százévenként szokott lenni egy fogadás amin a tanácsosok összegyűlnek. Mivel betöltöttem az 1800-at ezért nekem is ott kell lennem. Ez az egész vasárnap este lesz, vérholdkor. Olyankor a legnagyobb az erőnk.
- Akkor leveszem a méreteidet. - levette a méreteimet és egy kicsit elidőzött a mellbőségemnél.
- Szárnyakkal vagy anélkül?
- Anélkül, mert nem férne el.- és intettem a kezemmel, hogy maradjon csendben.
Itt kifele nyílt az ajtó és ez pont kapóra jött. Melltartóban és bugyiban voltam, de nem érdekelt. Odamentem az ajtóhoz és vártam egy kicsit. Leigh már ott kuncogott. És akkor bevittem egy akkora rúgást, hogy berepedt az ajtó és valaki felordított az ajtó mögül. Kinyitottam az ajtót és Lys meg Cast voltak ott. Lys röhögött Cast pedig a fejét dörzsölte.
- Castiel ezt már megbeszéltük!- mondtam és bólogatott. Lys értetlenül csóválta a fejét.
- Már volt ilyen?
- Igen, de akkor a fürdőszobában lesett meg még mielőtt levetkőztem volna. És még valami...- itt Castielhez fordultam és megragadtam a pólóját.- ha még egyszer rajtakaplak, hogy leskelődsz már nem lesz gyereked!
- De durci valaki!- mondta Cast gúnyolódva.
- Ja és Lys, te leskelődtél vagy csak a majom?
- Majom?- kérdezte felháborodva Cast.
- Bocsánat.- itt hozzádörgölőztem- orangutánt akartam mondani. Annak ilyen szép vörös a szőre. Nos Lys? Igen vagy nem?
- Nos én....- mondta és tisztára elvörösödött. Inkább hagytam. Visszafordultam Leighez.
- Vasárnapra kész lesz?
- Igen, a butikban majd odaadom és rád igazítom.
- Köszi Leigh!- ezzel visszamentem és felöltöztem.- Sziasztok srácok!- még odasúgtam Leighnek- Szedd ki belőle!
- Meglesz!
És elmentem. Már délután kettő óra volt. Ideje készülődni a pizsibulira. Ahogy mentem, valaki behúzott egy sikátorba. Dante volt az.
- Szükségünk van az erődre!- semmi szia vagy valami. Ez Dante, mindig belecsap a közepébe.
- Nem sikerült elfogni?!
- Nem. Nézted a híradót? Már nyolc embert széttépett az éjszaka folyamán!
- Hova menjek?
- Gyere!- és elteleportált minket a közeli erdőbe. Már messziről láttam...
- Mit kell tennem?
- Neked elég nagy az erőd hozzá, hogy visszateleportáld kapu nélkül.
- Megpróbálom.
Nagyon kezdtem koncentrálni és éreztem, hogy a szemem, a hajam és a tetkóim izzani kezdenek. Dante hátrébb lépett. Én kinyitottam a szemem és a patak tükrében láttam, hogy más a szemem.
Régen így izzott a szemem:
Na, mindegy. Hazamentem és készülődni kezdtem. Természetesen beraktam egy kontaktlencsét. Mindjárt jönnek a lányok!
2013. december 17., kedd
14. fejezet: Szakítás és hajtépés (Lucy szemszöge)
Elérkezett a reggel. Mivel be lehet menni a suliba ezért, most a szokásosnál is korábban keltem, hogy véghez tudjam vinni a tervemet. Ezek a képek jól mutatnak a mobilomban de plakátokon és szórólapokon még jobban. Már fél hétkor bementem a suliba, szerencsére ilyenkor még nincs senki. Minden szekrénybe raktam szórólapokat és Castiel szekrényébe egy üzenetet is. Még kinyomtattam este, mert felismeri a kézírásom. Ez állt a levélben:
"Sajnálom, hogy ismét megcsalt a barátnőd. Többször ne menj vissza hozzá, mert nem mindig fogok bizonyítékokat keresgetni neked!
Egy Jó Barát"
Ezt bedobtam a szekrényébe és hazamentem. Átlagosan ilyenkor szoktam felkelni. Álomszuszék édestestvérem pedig jön is le a lépcsőn.
- Nem félsz, hogy kiderül, hogy ki csinálta?
- Nem aggódom. Ja és ma este nem vagyok itthon próba lesz.
- Lesz fellépés is?
- Igen, biztosan. Kérsz reggelit?
- Nem, most előbb megye suliba.- mondta legnagyobb meglepetésemre.
- Miben sántikálsz, tesó?
- Majd megtudod.
Bárcsak bele tudnék nézni a fejébe! Ő elment és én meg vártam, hogy Máté jöjjön. Jött is percre pontosan. Elindultunk a suliba és ugyanazt a műsort eljátszottuk mint múltkor. Bementem a suliba és egy verekedés fogadott. Méghozzá az angyalfiú és a vörös verekedett. A kedvenceim közé tartozik a verekedés de nem az iskolán belül. Közéjük ugrottam és mindkettejük kapott egy fülest. Aztán fogtam Natanielt és arrébb húztam és jeleztem a bátyámnak, hogy ugyanezt tegye Castiellel is. Miután eloszlott a tömeg feléjük fordultam dühös ábrázattal. Castielen volt néhány karcolás, Natanielnek viszont volt egy monoklija és fel volt repedve a szája. Először Casthoz fordultam.
- Tudom, hogy Debbel csókolózott, de a ringyó kapta le őt és nem fordítva. Világos?
- Ha te mondod....
- És menj szakíts vele mert ha nem én teszem meg és az fájni fog. Ilyet te sem érdemelsz! Arra a csajra szájkosarat kéne tenni!- mondtam mire elnevette magát.
- Igazad van, megyek is.
Most pedig Nataniel jön. Ő csak állt megszeppenve. Elhúztam őt egy eldugott helyre.
- Ide figyelj! Tudom, hogy a mennyből jöttél, de álljon meg a menet! Azért védekezni szabad, nem?
- Tudod, hogy mi vagyok?- csak ennyit értett abból amit mondtam?
- Oké! Kezdjük elölről! Lucy vagyok, a Sátán lánya. És te?- mondtam mire ledöbbent.
- Én Nataniel vagyok, Gabriel angyal fia.- mondta még mindig döbbenten.- és ha jól értettem, a pokolból jöttél?
- Igen.
- Átalakulsz?- kérdezte mire én ledöbbentem. Erre nem számítottam.
- Igen de csak ha te is és csak a tetőn.
Felmentünk, megvolt, ő is ledöbbent a szárnyamon és én is az övén. Szóval elváltak az útjaink amikor a ribi nyom a falhoz.
- Miattad van az egész!!!!!- ordította.
- Tévedsz, mert ha nem csókolnál meg minden pasit, aki szembejön az utcán, akkor most nem tartanánk itt.- mondtam.
Kimondtam és a ribanc megfogta a hajamat. Erre én is az övét és így lerántottam a földre és ott hagytam. Eltelt a nap és elérkezett a próba ideje. Sajnos hiányzott az egyik gitáros.
- Ki tud még gitározni?- kérdezte Lys.
- Én.- mondtam és előreléptem, erre a fiúk nevetni kezdtek.
Megálljatok! Dühösen elvettem az elektromos gitárt és a fiúk nevetve figyeltek. Lenyomtam nekik egy 20 perces gitárszólót, amit akár egy profi is megirigyelhetne.
- Valaki, párbaj?- vigyorogtam kihívóan.
- Majd én!- mondta Dake.
Kis pisis kezdő! Még a boci boci tarkát se tudja eljátszani. A következő Dim volt. Ő olyan közepes.... Aztán jött Castiel. Ő viszont vérprofi és vele játszottam a legtovább. Végül kiegyeztünk egy döntetlenben. Beesteledett és nem volt már kedvünk próbálni. Számítottam erre és felvetettem, hogy nézzünk horrorfilmet mivel hoztam magammal.
- Miket hoztál?- kérdezte Rosa. Igen, ő a ruhákért felelős.
- Hoztam a Chucky átkát, a Visszatérés a kísértet hegyre, akkor még van a Viaszbábuk és még a Fűrész trilógia és a Machete. Válasszatok!- kiterítettem eléjük a filmeket. Még egyikük se látta a Chucky átkát! Nagyon nagy hiba!!! Úgyhogy ezt szavazták meg.
- Jó választás! Ez a személyes kedvencem.- mondtam miközben betettem a filmet.
Rosa végig rettegett és a fiúk is megijedtek jó-párszor főleg Dake. Amikor meglátta Chucky valódi arcát, felsikított. Imádom ezt a filmet! Aztán magunk találtunk ki rémmeséket. Mondjuk én egy valódi történetet meséltem el. A pokolban sok minden történik. Ezt addig csináltuk, míg el nem aludtunk. Vagyis azt hittem...
A gyűrűm és ezzel együtt a tetkóim, most furcsán ragyogtak. Kimentem és megszűnt a ragyogás, de volt valaki rajtam kívül az utcán. Anyám egyik őre az.
- Dante (ejtsd:Dánté)??? Hogy kerülsz ide????
- Figyelj! Védd a barátaidat, mert az egyik szörny elszabadult a pokolból. Mire befogjuk az két nap.
- És melyik szörny szabadult el?
- Egy Pennumbra- azzal eltűnt.
Egyébként így néz ki egy Pennumbra:
É így néz ki Dante:
A kezét régen műtötték mert régen leharapta egy Pennumbra. Berohantam és egy védőburkot vontam a barátaim köré. Felhívtam Mátét és mondtam, hogy gyűjtse össze a bátyámat és Ann-t. Mindenki biztonságban van... Így virrasztottam egész éjszaka, mert a Pennumbra éjszakai vadász.
"Sajnálom, hogy ismét megcsalt a barátnőd. Többször ne menj vissza hozzá, mert nem mindig fogok bizonyítékokat keresgetni neked!
Egy Jó Barát"
Ezt bedobtam a szekrényébe és hazamentem. Átlagosan ilyenkor szoktam felkelni. Álomszuszék édestestvérem pedig jön is le a lépcsőn.
- Nem félsz, hogy kiderül, hogy ki csinálta?
- Nem aggódom. Ja és ma este nem vagyok itthon próba lesz.
- Lesz fellépés is?
- Igen, biztosan. Kérsz reggelit?
- Nem, most előbb megye suliba.- mondta legnagyobb meglepetésemre.
- Miben sántikálsz, tesó?
- Majd megtudod.
Bárcsak bele tudnék nézni a fejébe! Ő elment és én meg vártam, hogy Máté jöjjön. Jött is percre pontosan. Elindultunk a suliba és ugyanazt a műsort eljátszottuk mint múltkor. Bementem a suliba és egy verekedés fogadott. Méghozzá az angyalfiú és a vörös verekedett. A kedvenceim közé tartozik a verekedés de nem az iskolán belül. Közéjük ugrottam és mindkettejük kapott egy fülest. Aztán fogtam Natanielt és arrébb húztam és jeleztem a bátyámnak, hogy ugyanezt tegye Castiellel is. Miután eloszlott a tömeg feléjük fordultam dühös ábrázattal. Castielen volt néhány karcolás, Natanielnek viszont volt egy monoklija és fel volt repedve a szája. Először Casthoz fordultam.
- Tudom, hogy Debbel csókolózott, de a ringyó kapta le őt és nem fordítva. Világos?
- Ha te mondod....
- És menj szakíts vele mert ha nem én teszem meg és az fájni fog. Ilyet te sem érdemelsz! Arra a csajra szájkosarat kéne tenni!- mondtam mire elnevette magát.
- Igazad van, megyek is.
Most pedig Nataniel jön. Ő csak állt megszeppenve. Elhúztam őt egy eldugott helyre.
- Ide figyelj! Tudom, hogy a mennyből jöttél, de álljon meg a menet! Azért védekezni szabad, nem?
- Tudod, hogy mi vagyok?- csak ennyit értett abból amit mondtam?
- Oké! Kezdjük elölről! Lucy vagyok, a Sátán lánya. És te?- mondtam mire ledöbbent.
- Én Nataniel vagyok, Gabriel angyal fia.- mondta még mindig döbbenten.- és ha jól értettem, a pokolból jöttél?
- Igen.
- Átalakulsz?- kérdezte mire én ledöbbentem. Erre nem számítottam.
- Igen de csak ha te is és csak a tetőn.
Felmentünk, megvolt, ő is ledöbbent a szárnyamon és én is az övén. Szóval elváltak az útjaink amikor a ribi nyom a falhoz.
- Miattad van az egész!!!!!- ordította.
- Tévedsz, mert ha nem csókolnál meg minden pasit, aki szembejön az utcán, akkor most nem tartanánk itt.- mondtam.
Kimondtam és a ribanc megfogta a hajamat. Erre én is az övét és így lerántottam a földre és ott hagytam. Eltelt a nap és elérkezett a próba ideje. Sajnos hiányzott az egyik gitáros.
- Ki tud még gitározni?- kérdezte Lys.
- Én.- mondtam és előreléptem, erre a fiúk nevetni kezdtek.
Megálljatok! Dühösen elvettem az elektromos gitárt és a fiúk nevetve figyeltek. Lenyomtam nekik egy 20 perces gitárszólót, amit akár egy profi is megirigyelhetne.
- Valaki, párbaj?- vigyorogtam kihívóan.
- Majd én!- mondta Dake.
Kis pisis kezdő! Még a boci boci tarkát se tudja eljátszani. A következő Dim volt. Ő olyan közepes.... Aztán jött Castiel. Ő viszont vérprofi és vele játszottam a legtovább. Végül kiegyeztünk egy döntetlenben. Beesteledett és nem volt már kedvünk próbálni. Számítottam erre és felvetettem, hogy nézzünk horrorfilmet mivel hoztam magammal.
- Miket hoztál?- kérdezte Rosa. Igen, ő a ruhákért felelős.
- Hoztam a Chucky átkát, a Visszatérés a kísértet hegyre, akkor még van a Viaszbábuk és még a Fűrész trilógia és a Machete. Válasszatok!- kiterítettem eléjük a filmeket. Még egyikük se látta a Chucky átkát! Nagyon nagy hiba!!! Úgyhogy ezt szavazták meg.
- Jó választás! Ez a személyes kedvencem.- mondtam miközben betettem a filmet.
Rosa végig rettegett és a fiúk is megijedtek jó-párszor főleg Dake. Amikor meglátta Chucky valódi arcát, felsikított. Imádom ezt a filmet! Aztán magunk találtunk ki rémmeséket. Mondjuk én egy valódi történetet meséltem el. A pokolban sok minden történik. Ezt addig csináltuk, míg el nem aludtunk. Vagyis azt hittem...
A gyűrűm és ezzel együtt a tetkóim, most furcsán ragyogtak. Kimentem és megszűnt a ragyogás, de volt valaki rajtam kívül az utcán. Anyám egyik őre az.
- Dante (ejtsd:Dánté)??? Hogy kerülsz ide????
- Figyelj! Védd a barátaidat, mert az egyik szörny elszabadult a pokolból. Mire befogjuk az két nap.
- És melyik szörny szabadult el?
- Egy Pennumbra- azzal eltűnt.
Egyébként így néz ki egy Pennumbra:
2013. december 16., hétfő
13. fejezet: Győztes vagy vesztes? (Lucy szemszöge) part 2
Jött a második versenyszám.
- A második versenyszám pedig- mondta a pedofil- a kötélmászás!
Na, jól kiszemelték! Én ebből vagyok pont rossz!
- Nyerni fogok!- suttogta hátulról és átkarolt, az arcomat látva.
- Azt kétlem!- mondtam dühösen.
Még jó hogy Deb bukott és nem látta, hogy Cast átkarolt. Pedig olyan jól esett... Megint a végén voltunk. Csak az volt a baj hogy láb nélkül kellett felmászni időre. Mi jöttünk és persze, hogy Castiel ért fel előbb.
- Mondtam...- suttogta a fülembe. Csak egyet nem értek... Hogy a francba kerül mindig a hátam mögé?!
- 5 versenyszám van és ez még csak a második! Úgyhogy kösd fel a gatyád!- mondtam és felé fordultam. Olyan szép szürke szemei vannak és olyan izmos! Mire észbe kaptam, már a kezét nyomogattam.
- Mit csinálsz?!- kérdezte meglepődve.
- Jó edzésben vagy haver!- mondtam az izmait bámulva.
Erre elmosolyodott és elhúzott a tömegből. mikor egy félreeső részre értünk felemelte a pólóját. Hat szép , kidolgozott kocka nézett velem farkasszemet. Jó szálkásak, mondhatom!
- Hmmm... szépek!- paskoltam meg.- De ezt nézd!
És felemeltem a pólómat a derekamnál. Nekem ott baromi izmos, csak azt nem tudom hogy.
- Azta!- füttyentett mellé.- azt a részt hogy sikerült kidolgozni?
- Őszintén? Nem tudom...- erre elkezdett röhögni.- Na jó! Menjünk vissza!
El kellett odáig húznom! Bivaly erős! És bazi nehéz! De sikerült, ez egy teljesítmény!
Jön a harmadik versenyszám. Az pedig a magasugrás. Az jó!!!!
Be kellett melegíteni és amíg nyújtottam addig a fiúk a fenekemet nézték. Öt méterre voltak tőlem így megpróbáltam hallgatózni.
- ...meg fogom szerezni!- ezt Dake mondta. Ehhez nekem is lesz egy-két szavam!
Tovább bámulták a fenekemet ezért eldöntöttem, hogy megszívatom őket. Alap pózba álltam és nekik így se tűnt fel, hogy mit akarok csinálni. Ekkor hirtelen nyomtam egy hátraszaltót és hasba rúgtam "véletlenül" Daket. A fiúk meglepetten néztek rám.
- Mi az? Szellemet láttatok?- kérdeztem mosolyogva.
- Lucy... a szemed...- mondták megijedve.
Elszaladtam és megnéztem. Hát persze hogy tűzvörösen izzott! Remek! Visszamentem a fiúkhoz már az eredeti szemszínemmel...
- Fiúk, csak poén volt!- mondtam mire furcsán néztek rám.
- Akkor hogy csináltad azt a szemeddel?
- Van foszforeszkálós, vörös kontaklencsém.- mondtam, mire fellélegeztek. Otthon tényleg van...
Elkezdődött a magasugrás. Ez már hosszabb volt, mivel itt addig ugráltak amíg a másik le nem verte a lécet. Ismét a sor végén voltunk...Addig beszélgettünk a fiúkkal. Ezt Castiel nem nézte jó szemmel, főleg azt nem, hogy Dake megpróbált hozzám érni. Amikor éreztem a derekamon a kezét nagyon gyorsan reagáltam. Mire észbekaptam akkor már Dake keze hátra volt csavarva.
- Ne ijessz meg!- mondtam nyugodtan.
- Oké, felfogtam!- mondta vékony hangon. Nevetve elengedtem.
- Haver, lever egy lány?- mondta Cast röhögve.
- Próbáld ki! A termetéhez képest nagyon erős!
És már ugrottunk is. Castiellel nagyon sokáig ugráltunk, mire leverte a lábával 145 centinél. Én nyertem!!!
- Gyerekek! Tartsanak szünetet!- mondta a pedofil és egyenesen rám kacsintott. Várjunk csak...WTF???!!!!
- Bejössz a tesitanárnak...- és befogta a szememet.- na ki vagyok?
- Castiel!- vágtam rá.
- Honnan tudtad?- kérdezte.
- A hosszú hajad birizgálja a fülem és az izmos karodról.- ezt kimondtam és otthagytam. Meg kell keresnem Natanielt, hogy kiszedjem belőle mik lesznek a feladatok. Benyitok a terembe, hát mit látok... A ringyó ledugja Nataniel torkán a nyelvét. Szerencsére nem vettek észre. Szép komótosan előszedem a mobilom és lekapom őket több szögből is. Csendben lelépek...
Ezekkel a képekkel tervem van...
De megtudtam a feladatokat is. A 4. a felülés az 5. a harcművészet. Húzós az biztos...
A képekre visszatérve még nem mutatom meg Castielnek. Éppen Lys jön velem szembe.
- Szia Lys! Mikor lesz próba?
- Szia Lucy! Csütörtök egész este! Itt töltjük az egész éjszakát! Készülj fel!
Kezdődött a negyedik menet ahol Castiel remekelt. Eljárt nekem egy győzelem táncot.
- Jól van! Eddig döntetlen, az utolsó kör a nyerő.- mondtam harciasan.
Jön az ötödik a harcművészet.
- Bármi szabályos kivéve a harapás és az övön aluli ütés!
Bakker. Akkor hívom Ann-t.
- Szia Lucy! Mizu?
- Figyelj! Hogy lehet legyőzni egy izompacsirta fiút, akibe szerelmes vagyok?
- Kemény dió! Várj... használd a csábításból jeles figurát!
- Az nem durva egy kicsit?
- Nem! Nyugi, a fiú élvezni fogja!- és letette.
A csábításból jeles figura....
Ez a figura a férfiak ellen készült. Még anyám találta fel. A lényege a közelharc.... a NAGYON közelharc. Az ellenségnek neki kell dörgölőzni satöbbi.... Ezt másképp Háremtáncnak is nevezik. A férfi így meglepődik és utána ellazul, így a földhöz tudom vágni. Ez Castnál tuti működik. Átcseréltem a pólómat egy haskihagyós topra, hogy tudjak mozogni. Azta! Van egy fekete köldökpiercingem! Anya, ne szórakozz velem!!! A tetkóm alsó részét alapozóval lekentem, így nem látszik. Harcra fel! Ahogy kimentem egyből szembeötlött az, hogy Cast félmeztelen. Az a felsőtest.... majdnem kicsordult a nyálam. Rajtam egy minirövidnadrág egy top és be volt tekerve a kezem fáslival. Szóval úgy néztem ki mint egy női birkózó. Ismét mi voltunk az utolsók.
- Hmmm....- hümmögtem miközben Castiel felsőtestén járt az eszem, közben megnyaltam a számat.
- Min jár az eszed?- kérdezte vöröske.
- Rajtad.- mondtam mire elmosolyodott.
- Hogyhogy rajtam?- kérdezte és felhúzta a szemöldökét.
- Azon hogy te hogy edzel hogy ilyen izmos vagy. Mondjuk Máténak is ilyen szálkás a felsőteste de ő különlegesen edz.- mondtam. Tényleg ő arénában küzd.
Összekötöttem a hajam lófarokba mert mindjárt mi jöttünk.
- Castiel, ne fáraszd magad, mert legyőzlek.- mondtam.
- Álmaidban kislány!
És elkezdtük. A csj figurát aduászként akartam alkalmazni. Kerülgettük egymást és védekeztünk mind a ketten. Én villámgyorsan átcsúsztam a lába közt és lehúztam a földre. 10 másodpercig tartani kell de csak 8-ig bírtam tartani, utána lefeszített. Én alatta és ő rajtam fekszik. Még jó hogy ennek a versenyszámnak a kedvéért felhúztak egy egész ringet. Azt hittem más alkalomkor leszünk ilyen formációban... naaaa mindegy! Elkalandoztam! A lábaimmal átkarolom a derekát és a kezemmel közel húzom magamhoz. Meglepődött rendesen. Amikor elég közel húztam magamhoz a fülébe súgtam:
- Nehogy azt hidd!
És fordítottam a helyzeten és ezzel a manőverrel én nyertem, mert Castielt lesokkoltam. Kijöttünk a ringből és nekem támadott.
- Mi volt ez?- közben a fiúk is néztek.
- Győzelem, és ugye lesz pia a szombati bulin?- kérdeztem és lepacsiztam Kentinnel.
- Úgy értem mi volt az, hogy közel húztál magadhoz?
- Az edzőm javasolta ezt a módszert.
- És ki az edződ?
- Gyere velem, délután úgy is lesz edzésem.
- Oké.
Elmentünk Ann-hez és bemutattam neki Castielt aztán edzette is egy kicsit. Ann kemény tanár, de megéri. Aztán elváltunk a parknál és találkoztam Mátéval és kézenfogva mentünk haza. A holnapi nap érdekes lesz...
- A második versenyszám pedig- mondta a pedofil- a kötélmászás!
Na, jól kiszemelték! Én ebből vagyok pont rossz!
- Nyerni fogok!- suttogta hátulról és átkarolt, az arcomat látva.
- Azt kétlem!- mondtam dühösen.
Még jó hogy Deb bukott és nem látta, hogy Cast átkarolt. Pedig olyan jól esett... Megint a végén voltunk. Csak az volt a baj hogy láb nélkül kellett felmászni időre. Mi jöttünk és persze, hogy Castiel ért fel előbb.
- Mondtam...- suttogta a fülembe. Csak egyet nem értek... Hogy a francba kerül mindig a hátam mögé?!
- 5 versenyszám van és ez még csak a második! Úgyhogy kösd fel a gatyád!- mondtam és felé fordultam. Olyan szép szürke szemei vannak és olyan izmos! Mire észbe kaptam, már a kezét nyomogattam.
- Mit csinálsz?!- kérdezte meglepődve.
- Jó edzésben vagy haver!- mondtam az izmait bámulva.
Erre elmosolyodott és elhúzott a tömegből. mikor egy félreeső részre értünk felemelte a pólóját. Hat szép , kidolgozott kocka nézett velem farkasszemet. Jó szálkásak, mondhatom!
- Hmmm... szépek!- paskoltam meg.- De ezt nézd!
És felemeltem a pólómat a derekamnál. Nekem ott baromi izmos, csak azt nem tudom hogy.
- Azta!- füttyentett mellé.- azt a részt hogy sikerült kidolgozni?
- Őszintén? Nem tudom...- erre elkezdett röhögni.- Na jó! Menjünk vissza!
El kellett odáig húznom! Bivaly erős! És bazi nehéz! De sikerült, ez egy teljesítmény!
Jön a harmadik versenyszám. Az pedig a magasugrás. Az jó!!!!
Be kellett melegíteni és amíg nyújtottam addig a fiúk a fenekemet nézték. Öt méterre voltak tőlem így megpróbáltam hallgatózni.
- ...meg fogom szerezni!- ezt Dake mondta. Ehhez nekem is lesz egy-két szavam!
Tovább bámulták a fenekemet ezért eldöntöttem, hogy megszívatom őket. Alap pózba álltam és nekik így se tűnt fel, hogy mit akarok csinálni. Ekkor hirtelen nyomtam egy hátraszaltót és hasba rúgtam "véletlenül" Daket. A fiúk meglepetten néztek rám.
- Mi az? Szellemet láttatok?- kérdeztem mosolyogva.
- Lucy... a szemed...- mondták megijedve.
Elszaladtam és megnéztem. Hát persze hogy tűzvörösen izzott! Remek! Visszamentem a fiúkhoz már az eredeti szemszínemmel...
- Fiúk, csak poén volt!- mondtam mire furcsán néztek rám.
- Akkor hogy csináltad azt a szemeddel?
- Van foszforeszkálós, vörös kontaklencsém.- mondtam, mire fellélegeztek. Otthon tényleg van...
Elkezdődött a magasugrás. Ez már hosszabb volt, mivel itt addig ugráltak amíg a másik le nem verte a lécet. Ismét a sor végén voltunk...Addig beszélgettünk a fiúkkal. Ezt Castiel nem nézte jó szemmel, főleg azt nem, hogy Dake megpróbált hozzám érni. Amikor éreztem a derekamon a kezét nagyon gyorsan reagáltam. Mire észbekaptam akkor már Dake keze hátra volt csavarva.
- Ne ijessz meg!- mondtam nyugodtan.
- Oké, felfogtam!- mondta vékony hangon. Nevetve elengedtem.
- Haver, lever egy lány?- mondta Cast röhögve.
- Próbáld ki! A termetéhez képest nagyon erős!
És már ugrottunk is. Castiellel nagyon sokáig ugráltunk, mire leverte a lábával 145 centinél. Én nyertem!!!
- Gyerekek! Tartsanak szünetet!- mondta a pedofil és egyenesen rám kacsintott. Várjunk csak...WTF???!!!!
- Bejössz a tesitanárnak...- és befogta a szememet.- na ki vagyok?
- Castiel!- vágtam rá.
- Honnan tudtad?- kérdezte.
- A hosszú hajad birizgálja a fülem és az izmos karodról.- ezt kimondtam és otthagytam. Meg kell keresnem Natanielt, hogy kiszedjem belőle mik lesznek a feladatok. Benyitok a terembe, hát mit látok... A ringyó ledugja Nataniel torkán a nyelvét. Szerencsére nem vettek észre. Szép komótosan előszedem a mobilom és lekapom őket több szögből is. Csendben lelépek...
Ezekkel a képekkel tervem van...
De megtudtam a feladatokat is. A 4. a felülés az 5. a harcművészet. Húzós az biztos...
A képekre visszatérve még nem mutatom meg Castielnek. Éppen Lys jön velem szembe.
- Szia Lys! Mikor lesz próba?
- Szia Lucy! Csütörtök egész este! Itt töltjük az egész éjszakát! Készülj fel!
Kezdődött a negyedik menet ahol Castiel remekelt. Eljárt nekem egy győzelem táncot.
- Jól van! Eddig döntetlen, az utolsó kör a nyerő.- mondtam harciasan.
Jön az ötödik a harcművészet.
- Bármi szabályos kivéve a harapás és az övön aluli ütés!
Bakker. Akkor hívom Ann-t.
- Szia Lucy! Mizu?
- Figyelj! Hogy lehet legyőzni egy izompacsirta fiút, akibe szerelmes vagyok?
- Kemény dió! Várj... használd a csábításból jeles figurát!
- Az nem durva egy kicsit?
- Nem! Nyugi, a fiú élvezni fogja!- és letette.
A csábításból jeles figura....
Ez a figura a férfiak ellen készült. Még anyám találta fel. A lényege a közelharc.... a NAGYON közelharc. Az ellenségnek neki kell dörgölőzni satöbbi.... Ezt másképp Háremtáncnak is nevezik. A férfi így meglepődik és utána ellazul, így a földhöz tudom vágni. Ez Castnál tuti működik. Átcseréltem a pólómat egy haskihagyós topra, hogy tudjak mozogni. Azta! Van egy fekete köldökpiercingem! Anya, ne szórakozz velem!!! A tetkóm alsó részét alapozóval lekentem, így nem látszik. Harcra fel! Ahogy kimentem egyből szembeötlött az, hogy Cast félmeztelen. Az a felsőtest.... majdnem kicsordult a nyálam. Rajtam egy minirövidnadrág egy top és be volt tekerve a kezem fáslival. Szóval úgy néztem ki mint egy női birkózó. Ismét mi voltunk az utolsók.
- Hmmm....- hümmögtem miközben Castiel felsőtestén járt az eszem, közben megnyaltam a számat.
- Min jár az eszed?- kérdezte vöröske.
- Rajtad.- mondtam mire elmosolyodott.
- Hogyhogy rajtam?- kérdezte és felhúzta a szemöldökét.
- Azon hogy te hogy edzel hogy ilyen izmos vagy. Mondjuk Máténak is ilyen szálkás a felsőteste de ő különlegesen edz.- mondtam. Tényleg ő arénában küzd.
Összekötöttem a hajam lófarokba mert mindjárt mi jöttünk.
- Castiel, ne fáraszd magad, mert legyőzlek.- mondtam.
- Álmaidban kislány!
És elkezdtük. A csj figurát aduászként akartam alkalmazni. Kerülgettük egymást és védekeztünk mind a ketten. Én villámgyorsan átcsúsztam a lába közt és lehúztam a földre. 10 másodpercig tartani kell de csak 8-ig bírtam tartani, utána lefeszített. Én alatta és ő rajtam fekszik. Még jó hogy ennek a versenyszámnak a kedvéért felhúztak egy egész ringet. Azt hittem más alkalomkor leszünk ilyen formációban... naaaa mindegy! Elkalandoztam! A lábaimmal átkarolom a derekát és a kezemmel közel húzom magamhoz. Meglepődött rendesen. Amikor elég közel húztam magamhoz a fülébe súgtam:
- Nehogy azt hidd!
És fordítottam a helyzeten és ezzel a manőverrel én nyertem, mert Castielt lesokkoltam. Kijöttünk a ringből és nekem támadott.
- Mi volt ez?- közben a fiúk is néztek.
- Győzelem, és ugye lesz pia a szombati bulin?- kérdeztem és lepacsiztam Kentinnel.
- Úgy értem mi volt az, hogy közel húztál magadhoz?
- Az edzőm javasolta ezt a módszert.
- És ki az edződ?
- Gyere velem, délután úgy is lesz edzésem.
- Oké.
Elmentünk Ann-hez és bemutattam neki Castielt aztán edzette is egy kicsit. Ann kemény tanár, de megéri. Aztán elváltunk a parknál és találkoztam Mátéval és kézenfogva mentünk haza. A holnapi nap érdekes lesz...
2013. december 15., vasárnap
13. fejezet: Győztes vagy vesztes? (Lucy szemszöge) part 1
Írói megjegyzés
most ez a rész a kelleténél hosszabb lesz, így több részbe szedem
Írói megjegyzés vége
Korán keltem, konkrétan hajnali négykor. Már egy kész terv volt a fejemben. Castielt megpróbálom kicsit féltékennyé tenni. Egy próbát megér...
Ehhez külső ember kell! Ellátogathatnék a pokolba, és anyám egyik testőre jó lenne... Úgyis mindegyik izmos és jóképű. Egyszer még jártam is az egyikkel. Igen... ehhez Máté kell! A szakításunk oka pedig... már nem emlékszem. Jó, nevessetek ki, de 200 évvel ezelőttre nehéz visszaemlékezni. Elmentem a pokolba és elsoroltam a gondjaimat anyának.
- Látszik, hogy az én lányom vagy! Én is csináltam már ilyet....- és a gondolataiba mélyedt.
- Anya, akkor kikérhetem Mátét?- egyből felriadt.
- Persze, kicsim, vidd csak! Dante! Hívd ide Mátét!- az őr hívta és... egy nagyon dögös pasi jött elő.
Ez nem lehet Máté. Régen olyan kis aranyos volt, most meg... tiszta Adonisz.
Így nézett ki régen:
És így néz ki most:
Ugye hogy van különbség!? Nos kijött és amint meglátott elmosolyodott.
- Lucy, te vagy az?- kérdezte hitetlenkedve.
- Ki más?!- mondtam és megöleltem.
- Nagyon megváltoztál. Mit tehetek érted?- kérdezte. Igen jó barátok maradtunk a kapcsolatunk után is. A megváltozásról szólva... Ezt nem hiszem el... Megint másképp nézek ki!!!!
Most így nézek ki:
Elég érdekes ez a ruha...
- Te is megváltoztál! Elvégezted végül a testőr iskolát?
- Hát... igen. Ennyire látszik?- mondta nevetve.- Na de térjünk a lényegre! Most nem számít, hogy milyen dögös vagy...va-vagyis...- szerencsétlen dadogott és még el is pirult. Én ezen csak mosolyogtam.
- Na, azt szeretném tőled kérni, hogy...- és elmeséltem neki mindent. Az elporladást ő is jó poénnak tartotta.
- Hogy legyek a pasid, hogy be tudj etetni egy másikat? Oké benne vagyok!- mondta és mosolygott a reakciómon, ami az volt hogy a nyakába ugrottam.- És még valamit akarok kérdezni... azt csináljuk mint akkor amikor jártunk?
Ezt végig kell gondolni... Amikor jártunk az utcán kézenfogva járkáltunk és csókolóztunk midenhol.... Ja, ez még belefér...
- Igen, pontosan azt!
Még beszélgettünk aztán visszateleportáltunk a szobámba. Összecuccoltunk és megbeszéltük, hogy elkísér a suliig.
Kb. így nézhettem ki:
A sulis tesicucc nagyon szűk....
Szerencsére amikor odaérünk akkor le lehet cserélni. Én egy kosarastrikóra és egy minirövidnadrágra fogom cserélni. Elindultunk Mátéval és egész jót elbeszélgettünk a régi időkről. Odaértünk a sulihoz kézenfogva és mindenki minket nézett. Mátét nem érdekelte ki látja és ki nem, nekinyomott a falnak és elkezdtünk csókolózni. A csókolózás lassan tapizásba ment át, így befejeztük. Még adtunk egymásnak egy búcsúcsókot és elment. Mindenki engem nézett beleértve Castielt is. Látom, hogy ökölbe szorul a keze. Wow, nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan hat... Ajjaj látom, hogy közelít.
- Ki volt ez!?- kérdezte mérgesen.
- Miért kérded?- kérdeztem halál nyugodtan.
- Mert....- láttam, hogy keres egy jó indokot.
Amikor jött Deborah és már beszélt is. Láttam Castielen hogy már unja a csajt. Nem csodálom!
- Sziasztok!- köszöntem el és siettem az öltözőbe. Ott a lányok elkaptak és kifaggattak. Elmondtam nekik hogy csak Castot akarom féltékennyé tenni. Még jó, hogy nem volt benn Deb meg a szőke. A lelkükre kötöttem, hogy ne beszéljenek erről senkinek.
- De komolyan, ki ő és hogyan tudtad rávenni hogy játssza el a pasidat?
- A neve Máté és ő az egyik expasim. Ráadásul 20 éves így nem is jár ide.
- Az egyik? Miért hány van?- kérdezte Rosa.
- Péntek este pizsibuli nálam és mindent elmesélek.- mondtam és helyeselték.
Még beszélgettünk majd kimentünk az udvarra, mert ott lesznek a feladatok. Kint a diri várt.
- Gyerekek, 5 versenyszám lesz amit kettesével csináltok. A párok úgy lesznek, hogy - és elkezdte felolvasni a neveket. Én csak két szót hallottam belőle.- .....Lucy-Castiel.....
Hogy mi???!!! Én Castiellel leszek versenytárs? Anyám, segíts meg! Gondoltam és éreztem ahogy az energia végigfolyik a testemen.
- Az első versenyszám- hallottam a tesitanár hangját, aki nem kicsit nézett ki pedofilnak- az atlétika! Bármit bemutathattok, csak legyen benne nyújtás, fekvés vagy valami a levegőben.
Óóó, akkor én tudom mit fogok bemutatni...
Ezt a figurát a pokolban tanultam. Mi Castiellel a végén voltunk és beszélgettünk egy kicsit. Kiszedte belőlem Máté nevét és korát. Hőbörgött egy sort majd így szólt.
- Úgyis én fogok nyerni, ne fáraszd magad!
- Akár fogadnál is rá?- ezt nem kellett volna...
- Persze, ha te nyersz, szombat este buli nálam, eljöhetsz!
- Ha pedig te nyersz, azt kérhetsz tőlem amit akarsz!- erre perverzül végignézett rajtam.
- Oké!- és kezet ráztunk.
Néztük a többiek bemutatóját és voltak esések. Kiderült, hogy ezt a végzős diákok zsűrizik és csak fiúkból áll... még előnyöm is van. Mi következünk Castiellel.
- Csak utánad, Mr. Nagymenő....- mondtam Castnak mire elröhögte magát.
Lenyomott egy olyan műsort.... A végzősök elszégyellték magukat.
- Maga jön, Hercegnő...- mondta Cast miután majdnem mindenre max pontot kapott.
Végre egy igazi ellenfél! Lássuk a medvét! Éreztem, hogy vörösen csillog a szemem. Intettek, hogy kezdhetem. A végzősök elnézően néztek rám. Álljon meg a díszes menet! Felelevenítettem az edzéseket Ann-el és belekezdtem. Leguggoltam és egy bukfenc, amiből átmentem spárgába és megtámaszkodtam a kezeimen, így lett kézenállás, amiben kinyújtottam a lábaimat oldalra. Átlendültem és talpra érkeztem. Talpból egyből cigánykerék, abból szaltó. Három egymás után. Aztán egy harcibemutató konkrétan.
Egy szó mint száz a végére mindenki tátott szájjal nézett. Én győztem az első versenyszámban. De hol van még az ötödik.....
Folytatjuk...
most ez a rész a kelleténél hosszabb lesz, így több részbe szedem
Írói megjegyzés vége
Korán keltem, konkrétan hajnali négykor. Már egy kész terv volt a fejemben. Castielt megpróbálom kicsit féltékennyé tenni. Egy próbát megér...
Ehhez külső ember kell! Ellátogathatnék a pokolba, és anyám egyik testőre jó lenne... Úgyis mindegyik izmos és jóképű. Egyszer még jártam is az egyikkel. Igen... ehhez Máté kell! A szakításunk oka pedig... már nem emlékszem. Jó, nevessetek ki, de 200 évvel ezelőttre nehéz visszaemlékezni. Elmentem a pokolba és elsoroltam a gondjaimat anyának.
- Látszik, hogy az én lányom vagy! Én is csináltam már ilyet....- és a gondolataiba mélyedt.
- Anya, akkor kikérhetem Mátét?- egyből felriadt.
- Persze, kicsim, vidd csak! Dante! Hívd ide Mátét!- az őr hívta és... egy nagyon dögös pasi jött elő.
Ez nem lehet Máté. Régen olyan kis aranyos volt, most meg... tiszta Adonisz.
Így nézett ki régen:
Ugye hogy van különbség!? Nos kijött és amint meglátott elmosolyodott.
- Lucy, te vagy az?- kérdezte hitetlenkedve.
- Ki más?!- mondtam és megöleltem.
- Nagyon megváltoztál. Mit tehetek érted?- kérdezte. Igen jó barátok maradtunk a kapcsolatunk után is. A megváltozásról szólva... Ezt nem hiszem el... Megint másképp nézek ki!!!!
Most így nézek ki:
- Te is megváltoztál! Elvégezted végül a testőr iskolát?
- Hát... igen. Ennyire látszik?- mondta nevetve.- Na de térjünk a lényegre! Most nem számít, hogy milyen dögös vagy...va-vagyis...- szerencsétlen dadogott és még el is pirult. Én ezen csak mosolyogtam.
- Na, azt szeretném tőled kérni, hogy...- és elmeséltem neki mindent. Az elporladást ő is jó poénnak tartotta.
- Hogy legyek a pasid, hogy be tudj etetni egy másikat? Oké benne vagyok!- mondta és mosolygott a reakciómon, ami az volt hogy a nyakába ugrottam.- És még valamit akarok kérdezni... azt csináljuk mint akkor amikor jártunk?
Ezt végig kell gondolni... Amikor jártunk az utcán kézenfogva járkáltunk és csókolóztunk midenhol.... Ja, ez még belefér...
- Igen, pontosan azt!
Még beszélgettünk aztán visszateleportáltunk a szobámba. Összecuccoltunk és megbeszéltük, hogy elkísér a suliig.
Kb. így nézhettem ki:
Szerencsére amikor odaérünk akkor le lehet cserélni. Én egy kosarastrikóra és egy minirövidnadrágra fogom cserélni. Elindultunk Mátéval és egész jót elbeszélgettünk a régi időkről. Odaértünk a sulihoz kézenfogva és mindenki minket nézett. Mátét nem érdekelte ki látja és ki nem, nekinyomott a falnak és elkezdtünk csókolózni. A csókolózás lassan tapizásba ment át, így befejeztük. Még adtunk egymásnak egy búcsúcsókot és elment. Mindenki engem nézett beleértve Castielt is. Látom, hogy ökölbe szorul a keze. Wow, nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan hat... Ajjaj látom, hogy közelít.
- Ki volt ez!?- kérdezte mérgesen.
- Miért kérded?- kérdeztem halál nyugodtan.
- Mert....- láttam, hogy keres egy jó indokot.
Amikor jött Deborah és már beszélt is. Láttam Castielen hogy már unja a csajt. Nem csodálom!
- Sziasztok!- köszöntem el és siettem az öltözőbe. Ott a lányok elkaptak és kifaggattak. Elmondtam nekik hogy csak Castot akarom féltékennyé tenni. Még jó, hogy nem volt benn Deb meg a szőke. A lelkükre kötöttem, hogy ne beszéljenek erről senkinek.
- De komolyan, ki ő és hogyan tudtad rávenni hogy játssza el a pasidat?
- A neve Máté és ő az egyik expasim. Ráadásul 20 éves így nem is jár ide.
- Az egyik? Miért hány van?- kérdezte Rosa.
- Péntek este pizsibuli nálam és mindent elmesélek.- mondtam és helyeselték.
Még beszélgettünk majd kimentünk az udvarra, mert ott lesznek a feladatok. Kint a diri várt.
- Gyerekek, 5 versenyszám lesz amit kettesével csináltok. A párok úgy lesznek, hogy - és elkezdte felolvasni a neveket. Én csak két szót hallottam belőle.- .....Lucy-Castiel.....
Hogy mi???!!! Én Castiellel leszek versenytárs? Anyám, segíts meg! Gondoltam és éreztem ahogy az energia végigfolyik a testemen.
- Az első versenyszám- hallottam a tesitanár hangját, aki nem kicsit nézett ki pedofilnak- az atlétika! Bármit bemutathattok, csak legyen benne nyújtás, fekvés vagy valami a levegőben.
Óóó, akkor én tudom mit fogok bemutatni...
Ezt a figurát a pokolban tanultam. Mi Castiellel a végén voltunk és beszélgettünk egy kicsit. Kiszedte belőlem Máté nevét és korát. Hőbörgött egy sort majd így szólt.
- Úgyis én fogok nyerni, ne fáraszd magad!
- Akár fogadnál is rá?- ezt nem kellett volna...
- Persze, ha te nyersz, szombat este buli nálam, eljöhetsz!
- Ha pedig te nyersz, azt kérhetsz tőlem amit akarsz!- erre perverzül végignézett rajtam.
- Oké!- és kezet ráztunk.
Néztük a többiek bemutatóját és voltak esések. Kiderült, hogy ezt a végzős diákok zsűrizik és csak fiúkból áll... még előnyöm is van. Mi következünk Castiellel.
- Csak utánad, Mr. Nagymenő....- mondtam Castnak mire elröhögte magát.
Lenyomott egy olyan műsort.... A végzősök elszégyellték magukat.
- Maga jön, Hercegnő...- mondta Cast miután majdnem mindenre max pontot kapott.
Végre egy igazi ellenfél! Lássuk a medvét! Éreztem, hogy vörösen csillog a szemem. Intettek, hogy kezdhetem. A végzősök elnézően néztek rám. Álljon meg a díszes menet! Felelevenítettem az edzéseket Ann-el és belekezdtem. Leguggoltam és egy bukfenc, amiből átmentem spárgába és megtámaszkodtam a kezeimen, így lett kézenállás, amiben kinyújtottam a lábaimat oldalra. Átlendültem és talpra érkeztem. Talpból egyből cigánykerék, abból szaltó. Három egymás után. Aztán egy harcibemutató konkrétan.
Egy szó mint száz a végére mindenki tátott szájjal nézett. Én győztem az első versenyszámban. De hol van még az ötödik.....
Folytatjuk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)