- Szia Castiel!
- Szia Lucy! Mi a baj? Remeg a hangod.
- Semmi baj. Csak gyere az erdőben lévő tisztásra olyan 11 óra körül. Meg kell beszélnünk valamit.
- Persze ott leszek!
- Jó, szia!
- Szia!
És most van este 10 óra. Azért hívtam az erdőbe, hogy senki se lásson és halljon minket. Remélem nem lesz semmi baj. Ideje elindulnom. Úgy döntöttem repülve teszem meg az utat és majd leszállok egy közeli fán. Kimentem a teraszra és elrugaszkodtam. Olyan szép fentről a város! Leszálltam az erdőben és láttam, hogy Castiel is most érkezik meg. Bakker, még felkészülési idő sincs!
- Szia Castiel!- rohantam oda hozzá és megöleltem. Ez lehet egy kicsit korai volt.
- Lucy! Mi a baj?
- Semmi, csak tudom, hogy nem vagy ember.- mondtam.- akkor mi vagy?- mondtam úgy mintha nem tudnám.
- Vámpír vagyok, ha hiszed, ha nem.
- Elhiszem. És tudod-e hogy én mi vagyok?
- Nem ember az tuti!- talált, süllyedt.
- Úgy ahogy mondod.
- De akkor mi vagy?- kérdezte kíváncsian.
- Ezt így nem lehet elmondani! Inkább megmutatom. Állj hátrébb!- hátrébb állt és átalakultam szárnyastul, mindenestül. Ő tátott szájjal bámult. Főleg az arcomon az azték jeleket.
- Te mi vagy?- kérdezte lassan. Megértem.
- Én...- mondtam és levegőt vettem- a Sátán lánya vagyok.
- Ezt nem hiszem el. Még a kinézeted ellenére sem.
- Mondd mit csináljak, hogy elhidd?- kérdeztem kihívóan.
- Mondjuk... legyen vörös szemed és hegyes szemfogaid.- mire kimondta visszaalakultam és még rá is vicsorogtam.
- Még valami?- kérdeztem unottan.
- Tudsz alakot váltani?
- Milyen kérdés ez?! Persze hogy tudok! Csak mondd mivé!
- Mondjuk vedd fel az én testemet!- már jó néhányszor megcsináltam! Megcsináltam és megszólaltam a hangján.
- Mondjuk vedd fel a testemet!
- Meggyőző!
- Ha még valamit kitalálsz kettéhasítalak a fejszémmel!- visszaalakultam és előkaptam a két méteres bárdomat.
- Jól van, jól van!- emelte fel a kezét nevetve.- és még van valami különlegesség?
- Igen.- levetettem a felsőmet és megfordultam. Hallottam ahogy levegőért kapkod.- jól megszemlélted? Mert most elviszlek anyához!
- Hogy mi???!!!!- mondta kétségbeesve.- a Sátán feleségével kell, hogy jó pofizzak?- utálom az ilyen embereket akik abban hisznek, hogy mindent a férfiak irányítanak! Villámgyorsan ott termettem és lecsaptam a földre. Ráültem a derekára és dühösen mondtam:
- A Sátán az anyám!
- A Sátán nő?- kérdezte elképedve.
- Mindjárt meglátod, hogy mennyire! És add önmagad!- rámosolyogtam és megnyitottam a kaput.
Mivel a kastélyon kívülre nyitottam meg a kaput így Castiel állt mint egy fadarab.
- Gyere már!- hozzá rángattam is. Mikor bejött becsuktam a kaput. Átalakultam a harci felszerelésembe és persze az azték minták is megjelentek. Láttam a közeli harcosokat, köztük Dante-t.
- Hé, Dante!- kiáltottam és ott termett mellettem.
- Tiszteletem, hercegnő!
- Mondtam, hogy tegezz nyugodtan! Hiszen egy idősek vagyunk!- mondtam és bólintott.
- És mit tehetek érted?- miközben ezt mondta gyanakvóan Castielre pillantott.
- Arra kérlek, hogy vezesd körbe Castielt. Mutasd meg hogy mennek itt a dolgok. És ne méregesd ilyen gyanakvóan, mert nem ember.- egyből megnyugodott.- és ne mutasd meg neki a háremeket. Nem bírná! A többit viszont mutasd meg!
- Oké, Lucy! És az anyád már vár!
- Már megyek is!- azzal kibontottam a szárnyaimat és elrepültem a kastélyig. Ott volt már a fogadóbizottság, köztük Máté is. ő odasuttogta:
- Meg fogja nézni.- Castielre értette.
- Tudom. Azért mondtam, hogy ne nézze meg.
Bementem és anya a nyakamba borult.
- Végre eljött ez a nap is! Miért húztad ilyen sokáig?
- Nem hiszem, hogy minden pasi repesne az örömtől, hogyha bemutatnám a Sátánnak.
- Hihi, ez igaz! De gyere inkább!- odavezetett a mindent látó gömbhöz. Éppen Castiel volt benne.
- Mit fogunk látni?
- Éppen a háremekhez mennek...- mondta röhögőgörccsel.
Mentek a háremekhez és a háromfejű kutyánk nekiugrott. Már ezen is nevettem, nem hogy a következőn. Ugyanis a háremvölgyet őrzik.
szellemek...
Ilyen egy háremcsoport:
De az a fej... amit Castiel vágott, amikor megjelent az első zombi... arra nincsenek szavak. Anyámmal ott fetrengtünk a röhögéstől.
- Na, attól nem kell félned, hogy bemegy a háremekhez.- mondta visítva a röhögéstől.
Amikor befejeztük a röhögést olyan bő fél óra elteltével akkor még beszélgettünk, amíg a fiúk meg nem jöttek.
- Na, fiúk, milyen volt a háremeknél?- kérdeztem fuldokolva a röhögéstől.
- Én oda vissza nem megyek, az tuti!- mondta Castiel.
Dante ott röhögött mellette és én odasúgtam neki:
- Ugye felvetted?
- Minden egyes percét.- mondta még mindig nevetve.
- Hé!- szólalt meg Castiel- azért nem volt olyan vicces.
Odavezettük a gömbhöz és megmutattuk.
- Jó, de csak egy kicsit.- mondta kuncogva.
- Na, ideje, hogy megismerd a szüleimet!- odavezettem a kanapéhoz. Anyám illedelmesen a kezét nyújtotta.
- Szia én Stephania vagyok! Ismertebb nevemen a Sátán.- mondta és Castiel ledöbbent.
- Ilyen fiatal anyukád van?
- Azért már nem vagyok olyan fiatal! Idén töltöm a 9860- at.- mondta és Castielnek az álla a földet söpörte.
- Akkor te hány éves vagy?- kérdezte és hozzám fordult.
- Idén töltöttem be az 1800-at!- mondtam büszkén.
- Szép életév! Ja és Castiel vagyok!
- Tudom- mondta anya. Csak most vettem észre, hogy Nathan is ott áll a teremben. biztos ő riasztotta az egész poklot.- és ideje, hogy megismerd Lucy apját. Akit szerintem már ismersz is.- Nathan előjött persze ördögi alakjában.
- Nem, nem ismerem.
- Így jobb?- szólalt meg Nathan és felvette az emberi alakját. Castiel kiakadt. Hozzám fordult és mielőtt bármit szólt volna megválaszoltam a kérdéseit.
- Ő nem a bátyám, hanem az apám és igen együtt lakunk.
- Ez nekem sok!
- Lucy vidd haza és holnap folytatjuk, jó?- mondta anya.
- Igen...- és már a réten álltunk.- Gyere, hazaviszlek!- mondtam és nyújtottam a kezem.
- Jó.- csak ennyit tudott kinyögni. Elvittem a szobájába és ledöntöttem az ágyra. Nyomtam egy csókot a homlokára és belesuttogtam a fülébe:
- Minden rendben lesz!
Kimentem a házból és védőburkot vontam a ház köré. Nincs annyi lélekjelenléte hogy meg tudja magát védeni. Hazamentem és elaludtam. Ez egy hosszú éjszaka volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak őszintén!