22. fejezet: Újév és sok más(Lucy szemszöge)

Nos, eltelt a karácsony. Nem csináltam semmit, csak otthon gépeztem. Engem valahogy nem hat meg Jézus születése. Karácsony után viszont összeültünk a haverokkal kitalálni, hogy mit is csináljunk szilveszterkor.
- Valami ötlet?- kérdezi Lys.
- Menjünk el vacsizni.- mondta Rosa.
- Az uncsi! Vénasszonyok vagyunk vagy mi?!- mondta természetesen Dake.
- Hé, srácok!- mondta Lys a telefonját szorongatva.
- Mi az?- kérdeztem.
- Fellépésünk lesz szilveszter este!- mondta. És mindenki tapsolni kezdett.
- Akkor menjünk próbálni!- mondtam.
- Lucynak igaza van!- mondta Lys és felálltunk.
Jó sokat próbáltunk erre a fellépésre. Konkrétan annyit, hogy amikor meghallom a dal dallamát már éneklem hozzá a szöveget. Eljött a szilveszter este és indultunk a fellépés helyére. A belvárosban volt, egy nagyon nagy házban. Előpakoltunk és akkor láttam meg Ambert és Debet. Ezek mi a francot keresnek itt?! De amint ez a gondolat átsuhant az agyamon már kezdenünk kellett. Felvettem a kék parókát (mért kell ezt viselnem, arról fogalmam sincs) és elkezdtünk játszani.
Lys éneklés közben:

Én és Castiel gitározunk:

És még Nataniel is beállt dobolni:

Más szóval nagyon jó hangulatot csináltunk. Lenyomtunk pár számot és utánunk egy DJ következett. Mi addig táncoltunk és hülyültünk.
"Eközben Amberéknél"
- Nézd, hogy riszálja magát!- mondta Amber.
- Ja, de valahogy csak el tudjuk szedni tőle Cas-t!- mondta Deb.
- Én lehet, hogy tudok valamit!- mondta Amber és beleöntött ey furcsa löttyöt az egyik pohárba aztán megkérte a pincért, hogy vigye oda Lucynak.
- Mi volt ez?- kérdezte Deb.
- Csak egy olyan szer amitől hallucinálni fog és nem ismer fel majd bizonyos személyeket.- kuncogott Amber.
"Lucy"
Hozott egy italt a pincér. Fura... Letettem az italt és félre vonultam. Egyszer csak éles fájdalmat éreztem a tarkómon és elsötétedett minden. Egy szobában ébredtem fel, az ágyhoz kikötözve, méghozzá fehérneműben!!! Az egyik sötét sarokból Dake jött elő.
- Hogy érzed magad?- kérdezte gonosz vigyorral.
- Voltam már jobban is. És miért is csináltad ezt?- kérdeztem unottan.
- Nos azért mert- egyre közelebb jött- megmondtam, hogy megszerezlek magamnak, nem?
- Neeeem!- tényleg nem emlékszem ilyesmire.
- Tényleg?- kérdezte megtorpanva.
- Nem mondtad soha!- mondtam neki tagoltan.
- Akkor most mondom!- mondta mérgesen.
- Nekem nyolc! És mit akarsz?
- Téged!- mondta és taperolni kezdett.
- Hééé! Álljál le mer baj lesz!- mondtam és rugdosni kezdtem.
- Mégis milyen baj?- kérdezte kanos vigyorral.
- Mondjuk ilyen!- és használni kezdtem az erőmet. Elégettem a köteleket és Daket a falhoz nyomtam vörösen izzó szemekkel.
- Mi vagy te?
- Egy olyasvalaki akivel nem jó kitolni!- mondtam és elkábítottam.
Kimentem a szobából és le az emeletről.
"Amber"
- Lenyomta Daket!- mondta Amber és Lucyra mutatott.
- Mi???????- visította Deb.
- De nézd! Cast itta meg az italt!- mondta Amber.
- Az jó!- és Deb odaszambázott Castielhez...
"Lucy"
Lejöttem a lépcsőn és mit látok?! Deb és Cast smárolnak! Ott ahol voltam a táncparkett közepén lerogytam a földre és elordítottam magam. Mindenki rám nézett és izzott a szemem és a hajam is. Kinyújtottam a kezem Deb felé és nem értem hozzá, de úgy szorult a falhoz. Velem van az erő! Ugye én nem tudok sírni, de valami mégis áztatta az arcom. Letöröltem és vér volt az. Odamentem Debhez és elkezdtem az átkot.
- Nézz a szemembe bűnös lélek, éld át azt a kínt s fájdalmat, mit másoknak okoztál.- befejeztem és Deb sikítozott a kíntól. Valaki megfogta hátulról a vállamat. Felé fordultam és Lys volt az.
- Hagyd rá! Nem ér ennyit.- mondta Lys és elfordított Debtől.
- Igazad van.- mondtam és elengedtem Debet.- Köszönöm.- mondtam és megöleltem Lyst. Félre vezetett a tömegből és csak vigasztalt.

- Most már jobb?- kérdezte.
- Igen, köszi. És bocs a felsőd miatt.- mivel teljesen összevéreztem.
- Jobb, ha hazaviszlek!- mondta és én bólogattam.- És üdvözletem Stephania- nak, jól megtanította neked az átkot.- mondta én meg elképedve néztem rá, mire elnevette magát.- Kiszedtem Dimből.- mondta magyarázatként.
Haza gyalogoltunk és közben beszélgettünk. Nem tartott szörnynek amiért a Sátán az anyám. Odaértünk a kapumhoz és búcsúzásként megöleltem.
- Köszönöm, hogy mellettem álltál.- dünnyögtem a kabátjába.
- Mindig melletted fogok állni.- mondta és elment. Felnéztem és kezdődött a tűzi játék.
- Boldog Újévet.- mondtam magamnak.
Hát mit mondhatnék... Volt már jobb szilveszterem is.