Novella: Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az? part 3

Castiel hanyagul feltette a kezét. Önkéntelenül is bevágtam egy grimaszt.
- Mondd!- mondtam és felültem a tanári asztalra.
- Mindig is ilyen ficsúr szokott lenni?- mondta gúnyosan és a fiúk elkezdtek rajta röhögni. Én nyugodt maradtam.
- Te pedig mindig ilyen bunkó paraszt szoktál lenni?- kérdeztem vissza és a lányok kezdtek nevetni. Castiel dühös arcot vágott be és betette a fülesét.
Még beszélgettünk az osztállyal. Óra végén megcsörren a telefonom.  Egy név villog a kijelzőn: "Linda". Remegve veszem fel.
- Halló?- kérdeztem bele a telefonba.
- Szia, szívem! Hazafelé vennél tejet?- kérdezte egy női hang.
- Te ki vagy?- kérdeztem döbbenten.
- Meg se ismered a feleséged?! Te bunkó állat, fogadjunk, hogy valami iskolás csitri ölelget most is éppen! Apám az esküvő előtt mondta, hogy nem vagyok hozzád való, de én hülye foggal körömmel ragaszkodtam hozzád! Mekkora hiba volt!- üvöltötte a telefonba.- És a gyerekhez majd mit szól a gimis barátnőd?! Mert én nálad hagyom az tuti! Majd ő pelenkázhatja gyerekfejjel!
Én egyszerűen kinyomtam, mielőtt leharapta volna a fejem telefonon keresztül. Feleségem van, aki terhes. Visszaültem a tanári székre, mert nem bírtam. Ez megint az ördög műve! Belenyúltam a zsebembe és a csipogó ott volt. Beütöttem a 666-ot és elnyelt a sötétség. Az osztályteremben találtam magam és lenéztem. Most szerencsére a padban ültem és a biosz könyv volt kinyitva. A táblánál pedig éppen Dóra (mint tanár) magyarázta az emlősök szoptatását. A fiúk érdeklődve figyelték, mondjuk nem csodálom!

A három lila tincs ismét kiütött vörös hajkoronájából. Úgy látom, hogy Castiel most kivételesen szeretné a tanár kedvence címet. Konkrétan a nyálát csorgatta.
- Befejezésnek pedig jöjjön a házi feladat!- mondta Dóra és a többiek kifejezték nemtetszésüket.- Még nem is mondtam, hogy mi lesz! A házi az, hogy késő estig maradjatok fenn, gépezzetek orrvérzésig és holnap találkozunk olyan dél körül! A koránkelés árt az egészségnek!
Mindenki lepacsizott mindenkivel és kivonultak a teremből. Egyedül én maradtam a helyemen és Dóra odajött hozzám.
- Nati, drágám! Hogy tetszett?- kérdezte visszafojtott röhögéssel.
- Komolyan?! Terhes feleség?!- háborodtam fel.
- Nem azt kérted, hogy esélye is legyen Lynn-nek!
- És ki a franc az a Linda?! Mindig vele teszel keresztbe!
- Majd megtudod, hogy ki ő! Jöhet a 3. kívánság?- kérdezte ásítva.
- Még át kell gondolnom!- mondtam és gondolkodni kezdtem, közben Dóra leült az előttem lévő padra.
- Kész van már?- kérdezte.
- Megvan! Azt kívánom, hogy tudjam meg, milyen pasira vágyik Lynn!- mondtam és Dóra felüdült.
- Ez a beszéd, Nat! Indulunk!- mondta és a száját az enyémre tapasztotta.
Ahogy a puha ajkak hozzáértek a számhoz, fényesség támadt. Mikor Dóra szájától elváltam, egy szobában találtam magam, de Dóra is velem volt.
- Hol vagyunk?- kérdeztem.
- Rosa szobájában!- mondta és leült az ágyra.
- És miért?
- Te kívántad!- mondta és az ajtóra mutatott. Hirtelen a lány osztálytársaim özönlöttek be, kivéve a húgomat és az ölebeit.
Lynn is köztük volt, és egyenesen az ágyhoz ment. Dóra nyugodtan maradt a helyén. Én integettem neki, mint a hülye, de nem jött el onnan. Melody lendítette a kezét és átment rajtam!
- Nyugi, nem látnak, nem éreznek és nem hallanak minket!- mondta Dóra.
- Szóval szellemek vagyunk!- mondtam és Lynn mellé mentem.
Lendítettem a kezem és simán átment rajta. Pizsamában volt, amiben eszméletlenül jól nézett ki. Dóra egy nyalókát szopogatott. A lányok elkezdtek beszélgetni.
- Kinek milyen pasi jön be?- dobta fel a kérdést Rosa.
- Neked van pasid!- mondta Iris.
- De attól még érdekel! Kezd te, ha már belém kötöttél!- mondta nevetve Rosa.
- Nekem az érzelmes pasik jönnek be, de azért ne bőgje el magát a naplementén!- mondta Iris.
- Nekem a művészlelkek!- mondta Viola.- És neked Lynn?
- Hát...nekem...- kezdte Lynn pironkodva. Én is leültem Dóra mellé és kíváncsian figyeltem.- Nekem az intelligens, mégis sportos pasik jönnek be.
A lányok nevetgéltek én pedig lenéztem magamra. Az intelligens része stimmelt, de a sportos... Hát inkább nem beszélek róla! Dóra rám nézett és a lányok elhalkultak, mintha lehalkították volna a hangfalat.
- Na? Jöhet a negyedik?- kérdezte Dóra mosolyogva.
- Juttass ki innen!- mondtam és az utcán termettem.
Dóra nem volt sehol. Másnap félve mentem iskolába. Beültem infóórára és bekapcsoltam a gépem. Beindult a windows és Dóra mosolygós feje jelent meg a képernyőmön.
- Mit keresel itt?!- suttogtam dühösen.
- Még hátra van 1 kívánságod! Nem sürgetlek, de ma jár le a határidőd!- mondta Dóra.
- 1 kívánság?! Nem kettő?!
- Akkor vegyük végig! Voltál menő...
- ...és egy hazug disznó...- tettem hozzá.
- Voltál a lányok álma...- folytatta a felsorolást.
- ...egy idegbeteg feleséggel az oldalamon...
- Megtudtad, hogy mire vágyik Lynn...
- Ez így csak 3!
- Kihagytad, hogy kijuttattalak a szobából!- mondta Dóra könyörtelen arccal.
- Mi??!!!! Az nem kívánság volt!
- Akartad és én megadtam! Szerintem kívánság!
- Oké, ezt megvitattuk, de most tűnj el a képernyőmről!
- Fogj fel úgy, mint a kék halált!
- Rólad a lepra jut az eszembe!- vágtam rá és Dóra sértett fejet vágott.
- Kívánj valamit gyorsan!
- Nem, mert végeztünk!- felpattantam a helyemről és ordibáltam a képernyővel.
- Aláírtad a szerződést!
- Felbontom!
- Nem teheted meg, fatökű! Kicsavarom belőled a lelkedet, ha addig élek is!- ordította, én pedig kiviharzottam a teremből.
A suli után bementem a templomba. Ott, mintha tanácsot kaptam volna az agyonkoptatott padokban. Jézus vérző sebbel nézett rám és mintha szólt volna hozzám. Kisétáltam és nem tudom, hogy hogyan Dórával találkoztam össze. Próbáltam összehúzódni, de ő kiszúrt.
- Utolsó kívánság?
- Nincs.
- Tudod, hogy ez nem járja! Neked jár még egy kívánság, nekem pedig a lelked!- mondta Dóra begurulva.
- De nem kell semmi!
- Lynn sem?
- Úgy is beleköpsz a levesbe! Nem éri meg!- mondtam az utcán.
- Biztos vagy ebben?! Csak fel kell vennem a valódi alakom! Ez a dögös külső csak álca!
- Állok elébe!- mondtam és egy lávafolyam közepén találtam magam.
Az utcából egy vulkán lett, én pedig egy kövön hömpölyögtem az éles sziklaszirt felé. A forró láva sercegett a kő alatt, lassan olvadt a nagy hőtől. Az utolsó kő egy démon alakját vette fel és Dóra hangján kezdett beszélni.
- Idefigyelj, te kis takonypóc! Ez az utolsó esélyed a kívánságra! Ha nem élsz vele, marhasültet csinálok belőled!- ordította. Megijedtem tőle.
- Oké, oké!- odatartotta a fülét, hogy hallja.- Azt kívánom, hogy Lynn legyen boldog!
- Istenem!- mormogta és leestem.
Ordítva zuhantam. Egy nagy feketeség elnyelt, majd kirajzolódott valami fény. A hátam valami keményhez és hideghez ért. Kinyitottam aranybarna szemeimet és az alagsorban találtam magam. Úgy tűnik, hogy elaludtam. A nyakkendőm kilazítva van mellettem, az ingem kigombolva. Az a dohos pinceszag még mindig megvolt. A hátam a hideg kőfalon pihen. A legijesztőbb, hogy nem tudom, mikor aludtam el. Ránéztem a karórámra: 20.30. Jó sokat aludtam! Kinyújtóztattam a fáradt tagjaimat és feltápászkodtam. Kinyitottam a nehéz vasajtót és lementem a tornaterembe. Csak most vettem észre, hogy egy bárpult is fel van állítva. Aztán, mintha egy pillanatra káprázott volna a szemem. Hirtelen Dóra integetett a bárpultnál. Egyet pislogtam és eltűnt. A táncoló tömegen átverekedtem magam és a pulthoz értem, ott leültem. Egy lányt látok meg. Már a kinézete megigézett.

Szemei égettek, ugyanakkor értetlenséget sugároztak. Odamentem hozzá.
- Szia, Nataniel vagyok! Téged hogy hívnak?
- A nevem Linda.- mondta és én csak mosolyogtam.
Szóval Dóra erről beszélt! Még beszélgettünk, nagyon kedves és közvetlen lány. Lynn feledésbe merült, csak Linda maradt. Egész este beszélgettünk. Remélem ebből több is kisül, mint barátság!

Novella: Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az? part 2

- Térjünk rá a dolog üzleti részére!- mondta az ördög.
Bevezetett egy modern irodába. Lehuppant a tölgyfaasztal mögé és kényelmesen elhelyezkedett. Mutatta, hogy üljek le. Leültem és egy szerződés pottyant az ölembe, ami volt vagy 300 (!!!) oldalas. El kezdtem lapozgatni, mikor az ördög a kezemre tette a kezét.
- Ugyan már, nem kell átnézned se! Mindent elrendeztem, neked csak alá kell írnod!- mondta.
- És miből is áll az alku?- kérdeztem, mire az ördög elmosolyodott.
- Én tartozom neked 5 kívánsággal, cserébe megkapom a lelked!- mondta és adott egy tollat.
- Hé, hé! Mi az, hogy megkapod az ÉN lelkem? Nincs már elég?!- mondtam és felpattantam a kényelmes fotelból, ahol eddig ültem.
- Mire mész vele, hiszen nem is érzed! Tudod, hogy mi az a lélek egyáltalán?- kérdezi ártatlan szemekkel.
- Értékes lehet, ha ennyire akarod!- vágtam rá, ő erre felnevetett.
- Eszes fiú! Mindig is kedveltelek, Nat! Csak ne lennél ilyen távolságtartó velem!- mondta és közelebb lépett hozzám.
- Még a rendes nevedet sem tudom!- mondtam mire kezet nyújtott.
- A nevem Dóra. Így jobb?- kezet ráztunk.
- Egy fokkal igen. De nekem kell a lelkem.- mondtam.
- És mégis minek?- kérdezi "ledöbbenve".
- Mert... mert... mert kell és kész!- mondtam.
- Ugyan, Nat! Túl naiv vagy! Nem szeretnéd Lynn szerelmét?- kérdezi a fülembe suttogva.- Én meg tudom neked szerezni!
A falra mutatott, amin 8 képernyő volt összeillesztve. Ezen megjelent Lynn, ahogy egy büfében forgolódik. Egyből odatapadt a tekintetem.
- Még így is gyönyörű!- motyogtam.
- Bizony, és csak rád vár!- suttogta még mindig a fülembe.
A kisfilm folytatódott. Lynn meglátott valakit és elmosolyodott. Egy szőke, rövid hajú fiúhoz odafutott, akin adidas pulcsi volt. Leült mellé és megcsókolta. Elöntött a düh, de ahogy jött, úgy el is párolgott, mivel a srác megfordult. Én voltam az!
- Hú, de dögös vagy rövid hajjal, Nat!- mondta Dóra.
Nem is reagáltam, csak közelebb mentem a képernyőhöz. A lány csókolgatta a srácot, nevettek. Aztán a srác mutogatta, hogy írjam alá. Aztán Lynn is megszólalt.
- Nat, írd alá! Már annyira hiányzol!- mondta Lynn és a kezemet odatettem a képernyőhöz.
Odafordultam Dórához.
- Tényleg megkaphatom?
- De még mennyire! Testestül, lelkestül!- mondta mosolyogva.
Odafutottam az asztalon fekvő szerződéshez és aláírtam. Dóra elvette tőlem a szerződést és berakta egy szekrénybe. A kezembe nyomott egy vörös kütyüt.
- Gyerünk, kívánj!- mondta sürgetve.
- Mi?! Most?
- Szerinted mikor? De siess, van 3 perc múlva egy földrengésem Manhattanban!
- Akkor...- gondolkodnom kellett.- legyek menő... és egy igazi macsó... és Lynn legyen a barátnőm!
- Úgy érzem, hogy egy kívánság van születőben!- mondta mosolyogva.- Tedd hozzá, hogy "Azt kívánom..."
- Azt kívánom, hogy Lynn legyen a barátnőm, legyek menő és féljenek tőlem az emberek!- mondtam és Dóra a tolla hegyével kezdett kopogni az asztalon.
- Hmmm... sok sikert!- mondta és megfordult velem a világ.
A vekkert szólt, én pedig lenyomtam. Nyúzottan keltem fel. Aztán észbe kaptam. Üzletet kötöttem az ördöggel! Gyorsan megkerestem azt a piros kütyüt, amit adott. Az a műanyag bizbasz végre előkerült! Elmentem a fürdőbe, majd öltözni. Ugyanúgy nézek ki, csak valahogy nem idegeskedem. A nyakkendőmet lazán hagytam lógni, az inget kigomboltam felülről. Felvettem egy fekete hosszú dzsekit.

Elkészültem és indulni készültem. Az udvaron megláttam egy éjfekete Hondát. Elmosolyodtam és felkaptam a bukót. Végigszáguldottam a suliba tartó utat és bevallom, élveztem. A sulihoz érve leparkoltam a motort és Lynn rohant felém, amint meglátott.
- Szia, Nati!- vetette magát a karjaimba.
- Szia, kislány!- megöleltem és mélyen beszívtam az illatát.
Megcsókoltuk egymást. Egy ideig ott álltunk összesimulva. Aztán elengedtem és ő elrohant a barátnőihez. Eddig tökéletes.És amikor megláttam Castielt, elröhögtem magam. Ez maga a megvalósult álom! Castiel egy kötött pulcsiban, szövetnadrágban, papírokkal a kezében nézett rám megvetően, miközben röhögőgörcsöm volt.
- Örülök, hogy végre beértél csengetésre! Már azt hittem, hogy sose érem meg!- mondta.
Elment mellettem, én pedig csak röhögtem. Bementem órára és egy karóval gazdagabban jöttem ki onnét. Meg akartam keresni Lynn-t. Találkoztam Amberrel és a barátnőivel.
- Hé, Nat! Miért jársz azzal a hülye kis libával? Inkább foglalkozz velem!- mondta és Nat elképedt. Itt nem a húga? Király! Dóra aztán tud valamit!
- Pfff... Majd pont veled foglalkozzak!- mondtam megvetően és elsuhantam mellette.
Amber és a barátnői az ájulás határán voltak, mikor kimentem az udvarra. Lysandert látom meg közeledni, aki megvető tekintettel mér végig. Szóval itt is Castiel haverja... Viszont mögötte Viktor igyekezett felém. Ő a haverom?
- Csá, haver! Akkor a délután áll?- kérdezte, miközben lepacsiztunk.
- Persze!
- Ismét ott lesznek a múlt héti csajok!- mondta nekem mosolyogva.
- Milyen csajok?- kérdeztem döbbenten.
- Hát a vad Linda és a tüzes Kriszta! Tudom, hogy gyors kaland volt, de ennyire nem lehetett az!- mondta vigyorogva.
- Áááá, a Linda!- mondtam, mintha beugrott volna.
- Bizony, és csak téged akarnak! Akkor délután a plázában!
- Oké!- mondtam és mikor eltávolodott, én a hajamba túrtam.
Megcsalom Lynn-t? Ez nem lehet igaz! És ha megtudja?! Mit csinálok akkor?! Így gondolkodtam és egy elhagyatott sarokra tévedek ahol mit látok?! Azt, hogy Lynn éppen Kentint csókolja. Nem vettek észre, így elmentem onnan. Hogy az a...! Legalább nem kell azon agyalnom, hogyan valljam be neki. Tudtam, hogy ilyen tökéletes nem lehet! Hol van az a vörös kütyü?! Mindent kipakoltam a zsebeimből, mire megtaláltam. Mit is kezdjek ezzel? Ez egy kib*szott csipogó!!! Mit is tanultunk valamikor? Az ördög hívószáma a... 444... 888... Beütöttem, ami eszembe jutott. Megvan! 666! Beütöttem és elsötétült minden körülöttem. Elkezdtem zuhanni és az utcán fekve tértem magamhoz. Dóra néz rám, mint egy hülyére. Felpattantam és reklamálni kezdtem, közben ő kiverte egy kisgyerek kezéből a fagyit.
- Mi az, hogy megcsal?!
- Azt mondtad, hogy legyen a barátnőd, arról egy k*rva szót nem szóltál, hogy szeressen is!- mondta és ráijesztett a gyerekekre, mivel egy parkban voltunk.
- Azt hittem, hogy ha valaki jár veled, azt szerelemből teszi!- mondtam, mire elmosolyodott.
- Na és a vad Linda?- kérdezte vigyorogva.
- Azt se tudom, hogy az ki!!!- mondtam a kelleténél kicsit hangosabban. Minden szem ránk szegeződött. Dóra a derekára rakta a kezemet és úgy mentünk tovább.
- És mi a következő kívánságod?- kérdezi kíváncsian. Elgondolkodtam.
- Legyek az, akiről Lynn álmodozik!- mondtam határozottan.
- Azt kívánom...- kezdte a mondatot.
- Azt kívánom, hogy Lynn rólam álmodozzon!- mondtam és Dóra egyet tapsolt.
Egy tanteremben találtam magam, de én álltam a táblánál. Azt hittem, hogy éppen felelek, de nem így történt. A diákok álmos szemmel néztek rám, mivel én voltam a tanár! A diri állt mellettem és a következőt mondta:
- Ő lesz az osztályfőnökötök!- mondta és már el is tűnt.
Itt hagyott engem az "osztályommal". A lányok sóhajtozva néztek rám. A fiúk megvetően pillantottak felém. De hisz... ezek az én osztálytársaim! Automatikusan a saját helyemre néztem, ahol nem ült senki. Meg kellett szólalnom. Így néztem ki:

- Hiányzik valaki?- kérdeztem.
- A létszám teljes, tanár úr!- mondta Melody pironkodva.
- Köszönöm! Akkor sziasztok, a nevem Nathan...- mondtam, de nem ejtettem ki teljesen a nevem. Lynn felemelte a kezét.- Igen?
- Hány éves?- kérdezte és elpirult. A lányok egyből kuncogtak.
- 24 vagyok. Esetleg más kérdés?- kérdeztem gyanútlanul, mire Castiel hanyagul felnyújtotta a kezét.
(Folyt. köv.)

Novella: Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?

"Írói megjegyzés"
Ez nem a Lucy-s sztorimhoz tartozik, ez egy külön történet, külön szereplőkkel. Mint látjátok, ez egy novella, amit nem tervezek hosszúra. Kellemes olvasást hozzá!
"Írói megjegyzés vége"
Egy oltári nagy barom vagyok! Hogy lehetek ekkora balfék?!
- Hahó, Nat!- lengette előttem Lynn a kezét.
- Mi az?- kérdeztem fáradtan.
- Elintézed a papírjaimat?- kérdezi mosolyogva.
- Persze.- mondtam.
Ő kiment az ajtón. Ő Lynn, az új diák, aki 3 hónapja jár ide és ugyanennyi ideje vagyok belezúgva. Itt volt előttem és csak 3 értelmes szót tudtam kinyögni. Szánalmas! Kimentem a folyosóra és kit látnak szemeim? Mr. Tökéletes, a lányok álma, a macsók réme... Nevén szólva Castiel, aki a szöges ellentétem. Ő a legmenőbb, a rocker csávó, én pedig egy stréber. Erről ennyit! Gondolom, hogy a mai bulira sem akar eljönni, amit a suli szervez. Pfff, miért is jönne? Hiszen már minden csaj utána csorgatja a nyálát. Lynn is. Pedig ő olyan ártatlan még, neki még van esélye, hogy ne süllyedjen le Castiel szintjére. Visszamentem a DÖK terembe, ami már a második otthonom és estig dolgoztam. Az igazgatónő miért ad ennyi papírmunkát, nem is értem. Mikor ránéztem az órára, pont 6-ot ütött. Ideje menni. A bulin én csak felügyelő leszek, mint mindig. Miért lenne ma este másképp? Úgy sincs senki, akivel jól érezhetném magam, akkor meg minek? A zenét elindítottuk, megérkeztek az első emberkék. Olyan 8 körül megérkezett Lynn is, Castiel társaságában. Lefehéredtem, mivel Castiel átölelte a vállát, Lynn pedig ott nevetett vele. Végem volt. Úgy éreztem, nincs tovább. Az udvarról bementem az épületbe. A sötét folyosókon nem volt egy teremtett lélek sem. A tanáriba bementem és elvittem az alagsor kulcsát. Engem úgysem szidnak le, majd Castielre fogom. Úgy is csinált már ezelőtt ilyet, szóval le sem tagadhatja. Az alagsor lépcsőjén a cipőm halkan kopogott. A nyakkendőmet kilazítottam és körülnéztem. Az ajtónál lévő asztal mellett döntöttem. Ott leültem a földre és a hátamat nekitámasztottam a falnak. Hideg volt, de nem érdekelt. Gondolhattam volna, hogy Castielnek is tetszik! Hiszen nem vak! És láthattam volna, hogy semmi esélyem nála. Istenem, bármit megteszek, csak Lynn lehessen az enyém! Egyszer csak valaki cigifüstöt fújt rám. Lefehéredtem és félve néztem fel. Egy lányt láttam meg, aki szúrósan nézett rám és a cigijét elnyomta a hamutálban, ami az asztalon volt. Aztán az arcvonalai kisimultak. 3 lila tincs ütött ki vörös hajkoronájából ami fiatal arcát keretezte. Ránézésre annyi idős lehetett mint én, de a vörös szemei másról árulkodtak. Mintha mindent tudna rólam, a szemeivel a lelkembe lát. Kihívóan öltözködik, de visszafogott sminkje van. Határozottan nyers szépség volt.

Barátságos arcára mosoly ült ki.
- Szóval te lennél Nataniel?- kérdezte huncut mosollyal.
- Igen. És te ki vagy?- kérdeztem értetlen arccal.
- Aki a kívánságod valóra válthatja...- mondta sejtelmesen.
- Milyen kívánság?- kérdeztem még mindig értetlenül.
- Egy bizonyos Lynn-ről... Meg tudom neked szerezni...- suttogta immár a fülembe. A lehelete csiklandozta a fülem és megpuszilta a nyakamat.- Valóra tudom váltani minden kívánságodat! Csak engedd, hogy segítsek!- suttogta csábítóan.
Én összerezzentem és kibontakoztam az öleléséből. Felpattantam és kiviharzottam a helyiségből. Kulcsra zártam az ajtót és nekitámaszkodtam az ajtónak. Ez zakkant! Nincs ki mind a 4 kereke! Elnézek a folyosó felé és előttem áll.
- Ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem!- dühös arcot vágott.
- Ki a franc vagy?- kérdeztem félve.
- Többen úgy ismernek, mint Lucifer, az alvilág ura, maga a megtestesült gonoszság és még sorolhatnám...- mondta unott arccal.
- Az ördög?- kérdeztem bizonytalanul.
- Talált, süllyedt!
- Ezt nem hiszem el.- ez képtelenség! Ez a lány az ördög? Na ne!
- Csak egy csettintésembe kerül és ez az iskola a földdel lesz egyenlő!- mondta dühösen. Most jobban hasonlított az ördögre.- Én azért jöttem, hogy teljesítsem 5 kívánságodat!
- Miért nem 7-et?
- Válság van, öcsi! Na, érdekel az üzlet?- még egy cigire rágyújtott és az arcomba fújta.
- És honnan tudjam, hogy nem versz át?
- Ezért!- tapsolt egyet és hirtelen fázni kezdtem. Lenéztem a testemre és nem volt rajtam ruha!
- Te tényleg maga vagy az ördög!- takartam magam, ahogy tudtam.
- Köszönöm a bókot!- mondta és visszavarázsolta a ruhámat.- Gyere velem!- karon ragadott és kivonszolt az utcára. Egy fekete audi állt az iskola előtt. Beültetett és ő a volán mögé ült.

- Lássuk, mit tud a kicsike!- mondta és felbőgette a motort, mire gonosz vigyorra húzta a száját. Én már előre kapaszkodtam. Ez a lány nagyon jól vezet, csak a baj az, hogy közúton 120-al. Egyszer csak megállt egy ódon épület előtt. Kiszálltunk és a kocsit lezárta. Egy híd lábánál voltunk. Az ajtó kinyílt magától és mi beléptünk. Egy szórakozóhelyen találtam magam. Egy night club volt, az emberek jól érezték magukat. Kedvesen köszöngettek nekem és egy csapat lány valahogy elém kerül.
- Nati, táncolsz velünk?- kérdezte egy barna hajú lány.

- Naaaa, gyere!- mondta a vörös.
- Hé, csajok! Ő az én vendégem!- mellém toppant az ördög.
- Majd legközelebb!- a lányok rám kacsintottak és folytatták a táncot.
- Mindenki téged akar, ugye milyen jó érzés?- kérdezte.
- Igen.- tényleg jól esett.
- Akkor gyere!- mondta és elvezetett egy irodáig.- Akkor térjünk rá az üzleti részére!

45. fejezet: A nagy találkozás (Castiel szemszöge)

Már eltelt két év. Elballagtunk és mindenki szétszéledt. Én itt maradtam, bár ki se dugtam az orromat. Lys és Dim nyaggat, hogy menjek velük ide meg oda. Egy nap elfogadtam a meghívást. Este készülődtem és megakadt a szemem Lucy gyűrűjén. Elgondolkodva néztem, majd eltettem a zsebembe. Lysék csengettek és elindultunk. Eljutottunk a közeli diszkóig és kivel futunk össze? Hát persze, hogy Debbel, mert miért ne? Egyből rám mászott, nyávogott a fülembe, meg mit tudom én. A zsebemben kotorászott (?) és megtalálta a rubint gyűrűt.
- Mi ez? Olyan szép!- mondta és felhúzta az ujjára.
- Vedd le!- mondom és nevetni kezdett.
- Miért, nem az enyém?- nyávogja.
- Nem.
- De most már az enyém. Aki kapja, marja!- nevetett.
Eltűnt a teremben. Utána akartam menni, de a többiek az utamat állták.
- Figyelj, ennek örülni fogsz!- mondta Dake és elhúzott egy sarokba.
- Mi van?
- Egy dögös csaj téged keres.
- És akkor?
- Bent vár az egyik szobában.- mondta és vigyorgott.
Lehet csak Deb szórakozik. Elkenem a száját. Elmentem a sötét folyosón, és az egyik szobába benyitottam. Egy lány ült az ágyon.
- Már vártalak!
Becsukódott az ajtó.

- Ki vagy?
- Meg sem ismersz?- a szeme izzani kezdett.
- Ismernem kéne?- ezzel lejött az ágyról, odajött hozzám és megpofozott.- Ez mire volt jó?!
- Te tiszta hülye vagy!
- Mit pofázol?!
- Tudod jól, hogy mi van!
- Nem tudom, hogy ki vagy és azt sem, hogy mi van itt!
- Ennyire vak nem lehetsz!- mondta és feloltotta a lámpát.- Semmi?- ingatom a fejem.
- Ki vagy te?
- Az nem érdekes. Kérem azt, ami az enyém.- mondta és nekem esett.
- Mi a tiéd?!
- A gyűrű!- mondta. Az nem lehet...
- Lucy...?- kérdeztem félve.
- És lőn világosság!- mondta gúnyosan. Ez biztos, hogy ő!
- De mit keresel itt?
- Vajon mit?- forgatja a szemét majd elmosolyodik.- Hát téged!
- Engem? Miért?- kimondtam és komolyra változott az arca.
- Besötétültél, amíg nem voltam itt?
- Gyere már ide!- mondtam és megöleltem.
- És a gyűrű?
- Ami a gyűrűt illeti...
- Debnél van?
- Honnan tudod?
- Nem rémlik, hogy ki az anyám?- mondta nevetve.- Egyébként a saját sírját ásta meg...
- Hogy hogy?
- A gyűrű nem tűr meg senkit az árulók közül.- mondta keményen.- Szerintem jobb ha megyünk.
Kisiettünk az épületből, már a többiek is kint voltak.
- 3...2...1- suttogta Lucy és bentről egy sikoly hallatszott.
- Szia Lucy! Jó voltál!- mondta Lys.
- Ti is tettétek a dolgotokat!- mondta.
- Mi van?! Ti tudtátok, hogy itt van?!
- Persze!- mondták kórusban.
Lucy elvezetett minket a tömegből és megcsókolt. A gyűrű valahogy ott volt a földön. Elváltam Lucytól és felvettem a gyűrűt. Egy hirtelen gondolattól vezérelve féltérdre ereszkedtem.
- Lucy, leszel a feleségem?- igaz, hogy a pokolból jött, de meglepődött. Teljesen leblokkolt, és két vércsepp csordult végig az arcán.
- Igen.- suttogta a kezébe, én meg megöleltem. Mivoltunk akkor a legboldogabbak. Az ujjára húztam a gyűrűt, ami elkezdett izzani.- Mennünk kell!

"Később"
Megtörtént az esküvő, ami érdekes volt. A lakodalom is és Lucyhoz odament az anyja.
- Gyermekem, gratulálok!
- Köszönöm!
- És mik a terveitek?
- Ami Lucynak jó, azt teszem én is.- vágtam közbe.
- Erre a válaszra számítottam...- mondta mosolyogva.
"Lucy szemszöge"
Elvállaltam, hogy elfoglalom anya helyét. Castiel is itt maradt velem. Született két lányunk, egyik vámpír, egyik démon. És most abbahagyom a nosztalgiázást, mert Castiel már hív egy ideje. Hát ez az én történetem, így lettem Castiel párja, illetve az új sátán.
- Mit csinálsz?- kérdi Castiel egy csók kíséretében.
- Csak visszaemlékeztem a múltra....
Akkor sziasztok!
Írói megjegyzés
Vége lett a történetnek. Aki kíváncsi a másikra itt a link:
www.eleteshalalkozt.blogspot.hu

44. fejezet: Halál. De kinek? (Lucy szemszöge)

Ott álltunk egymással szemben. Mindkettőnk szeméből gyűlölet sugárzott.
- Most itt bámulunk egész nap, vagy harcolunk is?- kérdezte.
- Ahogy óhajtod!- hajoltam meg és kézjeleket formáltam.
Ő hátrébb lépett, és mikor mosolyogni kezdett volna egy hatalmas tűzgolyót köptem. Egy kicsit meglepődött. Én csak mosolyogtam rajta.
- Szóval ilyet is tudsz.
- Ahogy látod!- mondtam.
- Akkor nem fogok veled kesztyűs kézzel bánni!- mondta és eltűnt a szemem elől.
A szagod elárul, görény. Legalább zuhanyozhatott volna! A csapása elől kitértem, de ő letepert és úgy birkóztunk tovább. Én a lábammal körbekulcsoltam a derekát és erősen fogtam. Éreztem, ahogy a testem izzani kezd, és tudtam hogy ez rossz egy vámpírnak. Felordított és kapálózni kezdett. Kiszabadult valahogyan és belém rúgott. Érzékeltem, hogy fogytán van az erőm, így nem tehetek mást.
- Pecsét kiold! Ötágú kereszt!- mondtam. Ezt ő is meghallotta.
- Mi van?
A testem zölden kezdett világítani. Szégyenlem magam, hogy Angelika erejét kellett előhívnom. A démonok gyorsaságával és erejével lettem gazdagabb. Felkeltem a földről és levágtam a talajra Spancet. Csak úgy nyekkent. Még rátérdeltem a hasára és elkezdtem ütni. Már tisztára össze volt verve, amikor megálltam egy pillanatra. Akkor fordított a helyzeten, és egy kést szegezett a torkomnak.
- Szép volt az előadásod, de ezennel vége!- mondja és egy kicsit belemélyeszti a kést a bőrömbe.
- 2-es szint, vadállat stílus!- mondtam és megjelent egy egész állatsereg.
Most sárgán világítottam. Ezt az erőt Csengétől, az állatok úrnőjétől kaptam.

Az ő ereje minden állatra kihat. Még a démoni állatokra is. Egy kutya ráncigálta le rólam. Egy medve is az állatok között volt. Odamentem hozzá, és megsimítottam a bundáját. Az állat szeme vörös lett. Az erőm ment bele és parancsoltam neki, hogy támadja meg Spancet. Engedelmeskedett, de megszívta, mert előhúzott egy kardot és szerencsétlent megölte. Honnan van nála kard?! Az időm lejárt így megnyitottam a harmadik pecsétet.
- 3. ág: Haláli temetés!- ez a képességem neve.
Ezt Ellától kaptam, a szellem csemetétől.

Ő lenne Ella. Az ő képessége, hogy lehetetlen megsebezni. Az ő színe a liláskék. A testem az övéhez vált hasonlóvá, így mikor Spance csapott, egyszerűen a penge átment a testemen.
- Mi a...?
Próbált megütni, de nem sikerült. Amikor ott lihegett én keresztülmentem rajta. Megborzongott így kipróbáltam azt, hogy megszállom. Most a testébe lettem zárva. Elég furcsa... De ha megvágom a testet az nekem is fáj. A hatás elmúlt, kilökődtem a testéből. Nekem támadott a karddal és a mellkasomon megvágott. Folyt a vérem és inni akart belőlem. Azt nem engedem.
- 4. stílus: a halál csókja!- mondtam és ismét izzani kezdtem.
Ezt Klaudiának köszönhetem.

Amikor inni akart megragadtam és megcsókoltam. Meglepődött, de folytatta. Mintha erre vágyott volna. A fejünk felett egy árnyék jelent meg, ez volt Castiel.
- Mit csináltok?!
Spance elkezdett vigyorogni és nem sikerült a mágiám. Castiel nekiesett és egy vámpírküzdelem vette kezdetét. Alig láttam őket. Ki kell próbálnom az adu ászomat, de ha nem sikerül mind itt pusztulunk. Castielt nekivágta egy fának és odalépett elé.
- Hát öcsi, ez nem jött össze!- éppen vágni akart amikor belementem a képbe.
- Ördögi lélekmester!- mondtam és nem izzani kezdtem, hanem az egész testem megváltozott.

- Mi vagy te?!- kérdezte Spance.
- A Sátán lánya!- mondtam és lefejeztem. A lelke itt maradt, már sem a menny sem a pokol nem fogadja be.
Visszaváltoztam és összeestem. Castiel odarohant hozzám és a karjaiba vett.
- Te bolond.- mondtam és nevettem miközben a vér jött a számból.- Nem hagytad...
A kezébe nyomtam a gyűrűmet és ennyit mondtam: Még találkozunk...
Elpárologtam, de a lelkem nézte minden rezdülését. Forgatta a kezében a gyűrűt.

43. fejezet: Osztálykirándulás (Lucy szemszöge)

Írói megjegyzés
Most nem fekszem rá az osztálykirándulás eseményeire, inkább a végét kell figyelni.
Írói megjegyzés vége
Egy kicsit előre szaladtam az időben, de ez nem baj. Ugyanazok történtek, mint mindig, bandáztunk, pizsibuli is volt. De az osztálykirándulás, most érzem, hogy más lesz. Kint voltunk a vasútállomásnál, már csak Lysre vártunk. Gondoltam felhívom. Kicsöng és álmosan beleszól:
- Halló?
- Szia Lys!
- Szia, Lucy! Mizu?
- Hol vagy? Csak rád várunk!
- Miért vártok rám, hisz szombat van!
- Osztálykirándulás van!- hallottam, ahogy a homlokára csap.
- Mennyi idő az indulásig?
- 20 perc. Siess! És tényleg elfelejtetted?
- Igen.
- No comment...
- Jogos! Sietek, szia!
- Mi így szeretünk! Na, csá!
Letettem a telót és Cast állt mögöttem.
- Elfelejtette, mi?
- El hát!
- Nem is ő lenne!- nevetünk fel.
Visszamentünk a többiekhez. Néhány perc múlva megjelenik, az inge kigombolva, a bőrönd cipzárját is út közben húzta be. Mikor odaért, csak nevettünk rajta. Felszálltunk a vonatra, én és Castiel, illetve még Lys, Rosa, Iris. Nathan elment, mondván már nagy lány vagyok. Most képzelem, hogy vitatkozik anyával. Leültünk a srácokkal a kabinba és üvegezni kezdtünk. Csak merés volt, de most nem volt semmi csók, vagy más. Engem pörgetett ki Rosa.
- Menj oda Mr. Farazie-hoz (fogalmam sincs hogy írják) és öleld meg.
- Most komolyan?!
- Ahha!- vágta rá mindenki.
Felálltam és odabattyogtam a tanárok kabinjához és bekopogtattam. A többiek persze a sarkon röhögtek.
- Mit szeretne?- jön ki az áldozatom.
- Mikor érkezünk meg?
- Még 2 óra hossza. Még valami?
- Igen. Olyan magányos vagyok, megölelhetem?- kérdeztem boci szemekkel. Majd lesült a pofámról a bőr, ahogy ezt kimondtam. A tanár, mintha egy hülyét látna maga előtt. Hát én tényleg hülyének éreztem magam.
- Jó.- mondta és megöleltem.
- Köszönöm, most már jobban érzem magam!- úgy mintha most jöttem volna a diliházból.
Eljöttem onnan és visszamentem a kabinunkba. A többiek persze a hasukat fogva röhögtek. Leültem és pörgettem. Castielt pörgettem ki. Ördögien elvigyorodtam.
- Menj a tanári kabinhoz, és öleld meg a kalauzt.
- Mit csináljak?! Inkább mást ölelgetnék!- nézett rajtam végig.
- Előbb a kalauzt!- vágtuk rá.
- Nem!- mondta.- Mit kell csinálnom?
- Akit kipörgetsz, annak adni egy csókot.- pörgetett és engem. Mázlista! Azt hittem, hogy valamelyik fiút fogja!
Az üvegezés végeztével le is kellett szállni. A szállásunk az erdő közepén van. Odaértünk a szállásra és beesteledett. Valami hang kicsalogatott az ágyból, egyenesen a tisztásra. Ott kuksoltam reggelig.

Ezt minden nap megcsináltam, de az utolsó napon nem csak én voltam ott.
- Ki vagy?- kérdeztem. Csak kacagást kaptam válaszul.
Előlépett a sötétből.

- Hát meg sem ismersz?- kérdezte gúnyosan.
- Szép fiú lettél?
- Tudod, nem csak te változtál a nyáron!
- Mit keresel itt Spance?
- Vajon kit?- mutatott rám.
- Sejtettem. Figyelj, miért nem mész vissza a pokolba? Ott rendbe jöhetnél.
- Milyen kis naiv vagy! Ekkora hatalom nem kerül ám minden emberbe!
- Akkor kénytelen vagyok megölni téged!
- Hajrá cicamica!- és rám kacsintott. Széjjel rúgom a szaros seggét, az biztos!

42. fejezet: Vadászat, vagy hívjam nyári szünetnek? (Lucy szemszöge)

Egész rohadt nyáron ezt a csávót hajkurásztam, de mindig egy lépéssel előttem járt. Egész Brazíliában kerestem, de semmi! Castiellel mindent bejártunk, de az a szemét utoljára visszajött ide. Legalább szórakoztunk is. Viszont a nyár folyamán a tiltott varázslatok mesterévé váltam. Mindent tudok amit kell, akkor amikor kell. És tudom, hogy ezt Spance is tudja. Castiel szerint már paranoiás vagyok. Mikor hazatértünk, mindenki meglátogatott minket, csak az a baj, hogy egyszerre. Mindenki megdicsérte a frizurámat, mert rövid lett a hajam.

De e az egyik balesetem miatt lett. Maradjunk annyiban, hogy a tűzzel nem szabad játszani. A lényeg, hogy a nyár eltelt. Éppen az évnyitón állok, hallgatom a zenét. Amber még kurvásabb mint volt, a barátnői még talpnyalóbbak. Kentin izmosabb mint valaha, Lys meg elvarázsolt, mint mindig. Armin most is videojátékozik, Alexy meg beszél hozzá. Viola végre letette azt a hatalmas rajztáblát, úgyhogy így néz ki:

Ő még mindig szégyenlős. Ami Melodyt illeti ő ugyanolyan mint volt. Kim most már izmos, Rosa meg vidám, mint azelőtt. Így vágunk neki egy újabb tanévnek. És ki ne felejtsem Castielt. Ő szívdöglesztőbb mint valaha! De lehet, hogy csak én látom úgy. Itt állunk és senki nem figyel az igazgatóra. Csak beszél, és beszél, és beszél. Végre vége lett az évnyitónak és mehetünk haza. Ez az év is érdekes lesz, az biztos!

41. fejezet: Rémségek éjjelén, mikor az Isten nem figyel... part 3 (Amber szemszöge)

Nem igazság! Mióta itt vagyok senki sem figyel rám. Még Li és Charlotte sincs itt emberi alakban. Macskaként semmi hasznuk. Li-t még mindig nem tudtam megtanítani arra, hogy ne egye meg a rúzst, amit neki adok. A lényeg az, hogy van itt vagy 60 pasi, de egyik sem vesz észre. Még Castiel is itt van. Angelikával beszél éppen. Úgy látszik, hogy még a legidegesítőbb némber is szót tud érteni vele, csak én nem. A szertartás elkezdődött és az öt vezetőt előhívták. A nagynéném a főboszorkány, de mégsem számolják az öt vezető közé. Ezek között van Angelika, a démonok úrnőjének gyermeke, még ott van Ella, a szellemek ura, illetve még ott van Klaudia, a halál lánya. És nem utolsó sorban Csenge, a "tűzjaguár". Mivel ő a démoni állatok vezetője. De magának a Sátánnak a kölkét még sose láttam. Ki lehet az? Végre elővánszorgott a tömegből és ki az? Na ki? Hát persze, hogy Lucy, mert miért is ne! Az a kis csitri mindenben jobb mint én. Őfelsége okosabb, stílusosabb és kiderül, hogy még magasabb rangú is, mint én. Legalábbis ezeket mondták. Minden neki adatott meg, nem nekem. Én akarok a helyén állni, én akarom a hatalmat, én akarom Castielt!!!
- Mi az Amber?- kérdezte Deb.
- Semmi. De ez a lotyó mindent megkapott!
- Majd keresztbe teszünk neki!- mondta miközben egy koktélt ivott. Már nem volt józan.
- És megint mi jövünk ki belőle rosszul. Most kell egy terv!- biztos neki is van gyenge pontja. De mi?
Így gondolkodtam és Ann állt elém. Van egy ördögi ötletem! A szertartást néztük és éppen nagynéném fogta Lucy kezét. Azt kívántam, bárcsak szilánkosra törné az összes csontját! De nem ez történt. Éppenhogy ellenkezőleg, mivel erőt adott át. Mindenki természetfeletti alakjában volt, de Lucy még csak most kezdte el az átalakulást. A haja izzott, ahogy a szeme is. A bőre szinte lemállott a testéről, csak tetoválások maradtak rajta. A teste fekete volt, azon világítottak a tetkók. A tömeg arcán ijedtség látszott. Most dől el, hogy kibírja-e ateste azt a sok erőt. A szeme smaragdzölden izzott. A haja kék fényben, a teste lilán izzott. A tetkók egy része vörösen, míg a másik része citromsárgán világított. Ilyet még sose láttam. Az a sok erő megtestesült volna? Egy sikoly hallatszott, és egy puffanás. A kör már nem izzott és Lucy meggyötörten feküdt a földön, ahogy a többiek is. Azóta nem láttam ennyi erőt, hogy feloldottam Spance pecsétjét. A tiltott varázslatok hordoznak ennyi erőt, ami most felszabadult a teremben. Lucyt elvitték és folytatódott minden tovább. Azért érdekelne, hogy mi lesz Lucy sorsa. De inkább fogtam a macskáimat és leléptem. Nagyon lapos volt a hangulat. És semmi kedvem a részeg Deb szájmenését hallgatni.

40. fejezet: Rémségek éjjelén, mikor az Isten nem figyel... part 2 (Castiel szemszöge)

- És nekem ehhez mi közöm?- kérdeztem.
- Nem tudom, hogy anya mit tervez veled. A titkaihoz nincs semmi közöm.- válaszolta. Biztos nem lesz semmi! Ahogy végig néztem az embereken, láttam, hogy furcsállva néznek rám. Az egyik lány engem nézett. Fehér haja a vállára omlott és kis szarvak voltak a fején. A helyén olyan peckesen ült, mintha az övé lenne a világ. Elfordítottam a fejem, de mire visszanéztem, nem volt ott. Megfordultam és ott állt mögöttem. Meghátráltam és ő nevetni kezdett.
- A pokol erős idegzetűeknek való.- jelenti ki úgy mintha azt mondta volna, hogy a láva forró. Újból elkezdett röhögni.- Igazad van.
- Miben?- hiszen nem mondtam semmit.
- Mindegy. Angelika vagyok!- nyújtotta a kezét. Kezet fogtam vele.
- Én Castiel. Gyakran vagy ilyen gyűléseken?
- Eddig mindegyiken ott voltam. De úgy látom, te új vagy. Lucy a földről hozott?
- Igen.
- Hallgass rám! Ő a megtestesült gonosz!
- Akkor te mi vagy?- kérdezek vissza gúnyosan.
- Ott a pont!- nevetett.- Lucy párja vagy?
- Igen...- nem tudom, mit ért pár alatt.
- Nem hittem volna, hogy összejön valakivel a multkori óta.- a beszélgetésünket gong hangja szakította meg. Hét öregasszony lépett be. Mindenki fejet hajtott előttük, még maga Stephania is. Amikor elhaladtak mellettem én is fejet hajtottam, de furcsán néztek rám. Olyan... csodálkozva. A hét öregasszony helyet foglalt, középen egy hosszú hajú, vörös szemű nő foglalt helyet. A haja éjfekete, néhol ősz hajszálakkal. Olyan fenségesnek tűnt. A társaival beszélgetett, amikor mindenki köréjük gyűlt.
- Figyelem, jöjjön elő az öt vezető!- mondta a középső.
Előjött öt ember, köztük Lucy is. A hét hölgy a terem közepére ment. Felfestettek egy ötszöget, közepén egy körrel. A festőanyag vörös por volt. Az öt ember mindegyike odaállt egy-egy csúcshoz. Meglepetésemre Angelika is ott volt közöttük.
- A ceremónia kezdetét veszi.- jelentették ki.
A boszorkányok kézjeleket formáltak. Az öt ember lehajtott fejjel állt. Hirtelen felemelték a fejüket, és csak a fehér látszott. A nyanyák és a vezetők egyszerre mondtak egy versszakot.
- "Rémségek éjjelén, mikor az Isten nem figyel,
    Előjövünk rejtekünkből, rémálmokat hozunk el,
    Tőlünk nincs menekvés, minden kiáltás kevés,
    Mert nincs irgalom, csak vesztés vagy nyerés"
Jó kis vers. De ahogy mondták, az elég ijesztő volt. Mindenki elkezdett énekelni, de én nem. Nem is tudom a szöveget! A boszorkányok tovább folytatták a hadonászást, a fekete hajú fogta Lucy vállát. Az egész terem tűzvörös fényben égett. Az ötszög kiélesedett és izzani kezdett. Minden vezér teste változni kezdett, emberfelettivé vált. Lucy viszont ugyanolyan maradt. A szeme fehér volt, az arca érzelemmentes. A boszorkány súgott neki valamit. Lucy elkezdte a vers második versszakát.
- "Vér és tűzvész mindenütt,
    Senki sem menekült,
    Lelkük égben, testük földben
    Tűzben ég minden percben"
Ki írta ezt a verset?! Nagyon beteg képzelete lehetett. Az ötszög így teljes volt. De engem az  a kör zavart. Az mire lehet jó?
- Hogy tetszik?- kérdezte egy nő.
- Ismerem magát?
- Castiel, igaz hogy régen találkoztunk, de Lucy nekem köszönheti, hogy megerősödött.
- Ann?!
- Végre, hogy rájöttél! Lucy jól bírja, méltó lesz vezetőnek.
- Mindig is erős volt. Kemény, mint a szikla!
- De neki is van gyenge pontja.
- És mi az?
- Ez maradjon az ő titka.
Elfordultam és eltűnt. Mindenki ilyen a pokolban?! Lucy is találomra elpárolog, ezek is megjelennek a hátam mögött... a kör zölden kezdett izzani. Az egyik öregasszony odament és öt csíkot húzott mindegyik csúcshoz. A zöld fény kékre váltott és a vörössel találkozva lila lett. Minden vezető sajátos kézjeleket formált. Lucy csinálta a leggyorsabban. Mikor befejezték a kézjeleket a vezetők kezére tették kezüket a boszorkányok is.

39. fejezet: Rémségek éjjelén, mikor az Isten nem figyel... (Lucy szemszöge)

Írói megjegyzés
Nos gyerekek mosz elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol szófosásom lesz. Ezt a konkrét részt legalább három részre bontom. És remélhetőleg mindegyik ilyen hosszú lesz. Jó olvasást mindenkinek! És majd megtudjátok, hogy miért választottam ezt a címet.
Írói megjegyzés vége
Anya hívott és mennem kellett. Mikor megérkeztem teljes káosz fogadott. Gyorsan leszólítottam egy őrt.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Hercegnő, kiszökött Pandora őrzője!- ez Spance. Az őr továbbállt.
Elmentem a palotába és beléptem a tanácsterembe. Anya éppen vitatkozott a bölcsekkel.Amíg végeztek, én végiggondoltam. Ki engedhette ki? Még anyának sincs akkora hatalma, hogy feloldhassa a pecsétet. Egy boszorkány lehetett. De ki?
- Kicsim, hallasz?- kérdezte anya.
- Igen, mond csak!
- A pokol romokban áll és mindez miatta van! Felment a Földre és ki tudja mit akar ott.
- Én tudom, összefutottunk.
- Ugye nem ivott belőled?
- Nem hagytam.
- Akkor jó. És mi a célja?
- Én voltam az őrzője, én is leszek a tolvaj, ezt mondta. Te is tudod, hogy ez mit jelent.
- Kell tartanunk egy sürgősségi gyűlést.
- Olyat mint a multkor?- kuncogtam.
- Az vészhelyzet volt!- vágta rá.
- Anya, az csak egy ősz hajszál volt. És ez miatt hívtad össze a hét ősboszorkányt, hogy csináljanak valamit.
- Most ne ezzel foglalkozzunk! A mostani gyűlésre kell koncentrálnunk. Neked is jelen kell lenned.
- De...
- Nincs de! Ha akarod, Castielt is elhozhatod. Úgyis bál keretében lesz.
- Köszönöm anya. A gyűlés most lesz?
- Igen. Siess!
Kirohantam a szobából és elteleportáltam Castiel szobájába. Olyan ártatlannak tűnt.
- Caaaaaasssssssttiiiiiiieeeeeeellllllll.- susogtam a fülébe, úgy mint egy szellem.
- Mi az?- kelt fel.
- Anya téged is hívat. Mennünk kell!
- Most?
- Igen, gyere!- úgy kellett kiráncigálni az ágyból.
Gyorsan elvittem magunkat a pokolba. Átvedlettem a báli ruhámba, ami tűzvörös volt és nem volt háta.
- Hova mész?
- Bálba megyünk! Pokolian jó éjszaka lesz!- mondtam és odaadtam neki egy öltönyt.
Hogy is írjam le szavakkal? Szívdöglesztő volt! Magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Nem akarok menni.- mondta.
- Ahogy akarod... a testőrök közül biztos táncolna valaki velem keringőt...- figyeltem a reakcióját.- Vagy jössz vagy Dante lesz a partnerem.- egyből az ajtónál termett.
- Muszály öltönyt húzni?
- Mi olyan rossz benne?
- Az, hogy bohócnak érzem magam és csak a b*zik szoktak kiöltözni.
- Inkább nézd a jó oldalát!
- Van jó oldala?
- Van. A szívdöglesztő öltönyödben rád száll majd az összes rossz lány!- mondtam és elkezdett mosolyogni.- Köztük én is!
Megérkeztünk és beszélgettem egy kicsit az őrökkel. Jó barátaim a srácok, így kaptak tőlem egy ölelést is. Castiel nem nézte jó szemmel. Ez csak addig tartott, amíg be nem léptünk. Mindenki felénk fordult. A lányok Castielre csorgatták a nyálukat, a fiúk pedig az én dekoltázsomat nézték. Elhangzott a gong, és mindenki leült a helyére. Az egyik oldalamon anya, a másikon Castiel.
- A tanács kezdetét veszi!- hangzott anya hangja. Mindenki leült.- Mondjunk átkot erre az estére, hogy biztos jól sikerüljön!- nálunk az átok olyan mint az áldás. Mindenki felállt a helyéről és mormogták az átkot. A ceremónián meghatározott szöveg lesz. Leültünk és anya mondani kezdte.
- Úgy utálom ezt a karótnyelt stílust. De ezt szabták meg. Mindenki menjen szórakozni, a ceremóniára mindenkit hívni fogok.- azzal mindenki ment táncolni, illetve a büfébe. Mint egy iskolás bál...
- Anya, az erő ceremóniája lesz?
- Nem. Most egy különleges erőnek fogjuk a segítségét kérni.- azzal eltűnt az emberek között.
Ezek a szertartások mindig a gyűléseken folynak. Öt fajtája van: bölcsesség, erő, vér, pecsét és a lélek. Mindig külön tartják meg, de egyszer tartották egybe is. Az ötödik megidézése előtt mindenki belehalt a sok erőbe. Anya szerint ma egy különleges elemet idézünk meg. Melyik lehet az az erő?
- Min gondolkozol ennyire?- kérdezte Castiel.
- A szertartáson. Különleges lesz, az biztos.
- Egyébként miért kellenek szertartások?
- Hogy mindig helyesen tudjunk dönteni. És a hatalom miatt...
- Milyen hatalom?
- Ezek a szertartások felruháznak átmeneti erővel, amit tovább fejleszthetsz.
- És ehhez nekem mi közöm?

38. fejezet: Ki ez? (Castiel szemszöge)

Reggel, amikor felébredtem Lucy nem volt mellettem. Felkeltem és elindultam utána. Éppen az egyik fán voltam, amikor megláttam Lucyt egy furcsa alakkal beszélgetni. Látszott rajtuk, hogy nem szívlelik egymást. A csávó mégis folyamatosan mosolygott. Egyidősek lehetünk.

 Egyszer csak hirtelen felém mutatott.
- Nyugodtan lejöhetsz, látlak!
Én lesunnyogtam a fáról. Lucy lehajtott fejjel állt. Furcsa szavakat dünnyögött.
- Lucy!- szóltam és felnézett.
- Castiel, mit keresel itt?- kérdezte.
- Sétáltam...- erre a csávó elkezdett röhögni.
- Lucy, megmondtam! Nem bízhatsz senkiben!
- Hazudsz!- ordította Lucy.- Akkor te miért is vagy itt?
- Lucy, Lucy.... én voltam az őrzője, így én is leszek a tolvaj!
- Azt nem teheted!- mondta.
- Egyébként te ki a f*sz vagy?- kérdeztem dühösen.
- Kérdezd Lucyt!- mondta és ördögien kacagott.
Lucy összeesett. A srác eltűnt, én meg bevittem Lucyt a házba. Végre magához tért!
- Szóval, ki volt ez?- kérdeztem kíváncsian.
- Nem fogsz neki örülni.
- Miért, ki ő?
- A neve Spance.- mondta és visszadőlt.
- Ez így nekem nem sokat mond.- céloztam arra, hogy fejtse ki.
- Ő is a pokolból jött, mint én.
- Még valami?- már nagyon érdekelt, ki volt az a hapsi.
- Ígérd meg, hogy nem akadsz ki!
- Megígérem, mond már!!- nem vall rám, de kíváncsi vagyok mint egy öregasszony.
- Ő...- nyelt egyet.- a volt...- nehezen mondta ki az utolsó szót.- vőlegényem.
- Micsoda?- néztem rá elképedve.
- Hozzá akartak adni.- mondta.
- Kitekerem a szemétnek a nyakát.- mondta halkan.
- Tudom, hogy ki akarod nyírni, de várd meg a sztori végét, oké?- bólintottam.
Mindent elmesélt. Néha túl részletesen írta le a kapcsolatát vele. A végére már popcornt kellett volna hozni. Minden jelenetet elképzeltem.

 De a pofonos résznél elkapott a röhögőgörcs. Nem szeretnék úgy járni mint ő. Azt a részt főleg elgondoltam. Valahogy így nézhetett ki:

Kár, hogy nem voltam ott. Amikor vége lett a történetnek, ezt mondta:
- Meg kell akadályoznom a tervét. Így a nyarat Brazíliában fogom tölteni.
- Mikor indulsz?
- Miért?
- Hogy tudjam, mikorra kell összecsomagolnom.
- A szüleid nem fognak keresni?
- A szüleim magasról szarnak a fejemre.
- Akkor gyere!- mondta és elvörösödött.- Lezuhanyozhatok?
- Persze, menj!
Elment zuhanyozni. Harmadjára csak össze fog jönni, hogy meglesem. Elhelyezkedtem az ajtóban.
- Ne is álmodj róla!- hallottam Lucy hangját.
- Jól van, na!- mondtam, de ugyanott maradtam.
- Én szóltam!- hallottam és Lucy belerúgott az ajtóba. De úgy, hogy majdnem a fogam bánta.
Utána kijött egy szál törülközőben.

- Nem untad még meg?- kérdezte. Nekem szinte kicsordult a nyálam.
- Téged soha!
- A végén még elolvadok!- mondta kacéran.- De először felöltözök.
- Miért?- kérdeztem perverzen.
- Mondjuk igazad van!- ölelt meg. Aztán felragyogott a szeme.- Bocs, mennem kell anyához.
Elpárolgott. De miért pont most?! Mindegy... Lefekszem aludni...

37. fejezet: Mi is történt valójában?

Írói megjegyzés
" Ez egy visszaemlékező rész, amikor Lucy megismerkedik vele."
Írói megjegyzés vége
"Lucy szemszöge"
Éppen anyámhoz igyekeztem mágiát tanulni. A tiltott varázslatokat vettük számon. Belépek a tanácsterembe és látok egy helyes srácot anya oldalán. Anya észrevett.
- Szia, Lucy! Ő itt Spance (Szpensz).
- Szia!- köszöntem neki. Még csak 1456 éves voltam. Szinte gyerek.
- Szia! Akkor te vagy Lucy.- mondta és rám mosolygott. A mosolya szívdöglesztő volt.
- Lucy mondanom kell valamit.- szólt közbe anya.
- Mit?- kérdeztem mit sem sejtve.
- Spance lesz a vőlegényed.- ezt úgy mondta mintha azt mondta volna, hogy a pokol nem séta galopp. Kiakadtam, filmszakadás, földindulás, minden volt a fejemben.
- Mit dumálsz, Stephania?!- tudom, hogy az anyám meg a Sátán, de akkor is!
- Lucy, nyugodj meg!- mondta anya.
- Lucy, ez nem olyan szörnyű...- mondta Spance.
- Neked meg végképp nincsen hozzászólási jogod ehhez az egészhez!- ordítottam szegény fiú arcába.
Kirohantam az egész palotából és mentem a barátnőimhez. Elmondtam nekik mindent.
- És legalább jó pasi?- kérdezte Shana.
- Hát... igen.
- Akkor nincsen probléma.
- De van!
- Figyelj! Lásd pozitívan a dolgokat!- a pokolban vagyunk, de oké...
- Igaza van! Előbb ismerd meg, utána ítélkezz!- mondta Suzie.
- Rendben, csajok. De csak értetek!
- Úgy legyen.- mondták kórusban.
Szépen visszablattyogtam a palotába.
- Mikor lesz az esküvő?- tettem fel a költői kérdést nekik.
- Akkor előbb ismerjük meg egymást.- mondta Spance.
- Rendben. Délután a holtak árkánál!- mondtam és ő elmosolyodott.- Mit mosolyogsz?
- Imádom, ha a nő van felül...
- Akkor viszlát, perverz!- mondtam mosolyogva.
Igen. Így találkoztunk először. Aztán találkozgattunk. Egymásba szerettünk és járni kezdtünk. De aztán jött neki az első küldetés...
- Miért mész el?
- A Földön zűr van és engem küldtek. Nem hagynálak itt, ha nem lenne muszáj.- és kaptam tőle egy csókot. Igen fülig szerelmes voltam. A küldetés sikerrel járt. Magasabb pozícióba helyezték. Egy különleges feladatot kapott. Neki kellett őriznie Pandora szelencéjét. A rosszak legrosszabbikát. Egyszer újra a Földre ment. De nem ugyanaz az ember tért vissza.
- Mi történt veled?- néztem a nyakát.
- Csak egy seb, semmi más.
- De ez mégis más!
Nem hagyott nyugodni a dolog. Jelentettem anyának a dolgot. Elküldte kivizsgálásra de ő ellenkezett. Végül csak elvitték erőszakkal persze.
- Hogy van?- kérdeztem az ápolót.
- Rendbe fog jönni.
Bementem hozzá. Ez így ment hetekig. Mindig azt felelték, hogy rendbe fog jönni. De csak feküdt. Alig tudott szólni pár szót. Amikor szólt akkor is hülyeséget. Egyszer, amikor egyedül voltunk, intett, hogy menjek közelebb. Odaraktam a kezem a kezébe. Erre ő hirtelen megszorította és a szájához emelte. Azt hittem, hogy kezet akar csókolni. Gyakran csinált ilyet. Beleharapott a kezembe. Az egész világ megfordult velem. Elájultam és utána nem emlékszem semmire. Felébredtem és a karjaiban találtam magam. Éppen futott. Utánunk őrök siettek. Rándultam egyet és kiestem a kezéből. De rántottam magammal őt is. Az őrök egyik része engem védett a másik pedig éppen elfogták a szerelmemet. Ismét elsötétedett minden. Anya mellett tértem magamhoz.
- Úgy megijedtem!- kiáltott fel anya.
- Hol van?- értette és lehajtotta a fejét.
- Őt már nem látod.
- Miért?- kérdeztem hisztérikusan.
- Ő egy szörny.
- Mi történt?
- Amíg a Földön volt, vámpír lett. De ő démon is egyben. Nem lehetnek keverékek. A hatalma veszélyes. Nem lehettek együtt.
- Látni akarom!
- Gyere!
Kimentünk és ott volt. Véresen és összeverten. Ki volt feszítve a keze az előtér gerendáihoz.
- Mi lesz vele?
- A boszorkányok bezárják egy börtönbe és egy átkot mondanak rá. Onnan nem jön ki.
- És nekem mit kell tennem?
- Neked kell kimondani az ítéletet.
Elkezdődött a szertartás. Nyolc boszorkány és ő. Anya és én a trónon ültünk. Elém hozták a bűnöst. Felolvasták a vétkeit. Felálltam és neki címeztem a szavaimat.
- Csak mond meg: miért? Miért tetted ezt?- mondtam érzelemmentesen.
- Érted. Kettőnkért.- rám mosolygott. A vér beterítette az arcát. Megsimogattam a haját és gyengéden végig simítottam az arcát. Aztán teljes erőből arcon ütöttem. Régen kapott már tőlem pofont, de azok ehhez képest pöckölések voltak. Az őröknek úgy kellett megtartani, nehogy hátrarepüljön.
- Ne hazudj!- mondtam.
- Nem hazudok!
- Emlékszel mennyire szerettük egymást?- kérdeztem.
- Igen.- mondta és egy csepp vér kigördült a szememből.
- Így tudom, hogy mikor hazudsz és mikor nem! Szóval miért?- ordítottam. Az egész pokol előtt.
- Sosem tudod meg!- mondta gúnyosan.
- Igazad van. Sosem tudom meg. Az áldásom a bebörtönzésére!- mondtam és elvezették.
- Jól döntöttél.- mondta anya. Én kirohantam volna a világból.
Benne bíztam a legjobban. Őt szerettem a legjobban. Kirohantam a palotából és ott volt Máté. Ő megvígasztalt és segített túltenni magam rajta. De ez az emlék mindig bennem maradt.

36. fejezet: Alexy, a legjobb

"Lucy szemszöge"
Kinyílik a vasajtó és Alexy lép be rajta.
- Mi a baj, hercegnő?- mióta hív hercegnőnek?
- Miért hívsz így?
- Nem tudom, csak úgy jött. Mizu?- azt hittem tudja, hogy ki vagyok, de szerencsére nem. Huhh szerencsém van!
- Semmi.
- Akkor miért sírsz?
- Összefutottam egy régi ismerőssel. Nem örültünk egymásnak...
- Semmi baj! Eljössz velem vásárolni? A héten úgyis vége a sulinak.- basszus! Tényleg, péntektől nyári szünet! És ma kedd van.
- Hát hogy a francba ne mennék?! Alexy, megsértettél!
- Mivel?- kérdezte meglepődve.
- Azzal, hogy azt feltételezted, hogy nem megyek!
Lefele jövet a délutánt tervezgettük. Olyan jó kedvem lett! Alexy egy varázsló! De este Castielhez megyek át. Egy romantikus este lesz. Már alig várom! Amíg ezen gondolkodtam, azt vettem észre, hogy perverzen mosolygok. Kezdek olyan lenni, mint Castiel! Mondjuk ez nem baj... Elmentem Castiel mellett és rámosolyogtam. Tovább mentem mire megfogta a karom.
- Mi ez a mosolygás?- kérdezte.
- Semmi. Csak elgondolkodtam...
- És min?- kérdezte ő is mosolyogva.
- A ma estéről.- rákacsintottam.
- Már alig várom.- mondta és szinte levetkőztetett a szemével.
A szemébe néztem és ezt mondtam: - Én jobban!
Elmentem onnan és odamentem Alexyhez.
- Randira mész?
- Olyasmi.
- Akkor kell ruha és frizura! Én majd megcsinálom, oké?
- Ha szeretnéd...
- Most megsértettél.- fordított nekem hátat. Deja vu...
- Mivel?
- Azzal, hogy azt hitted, hogy esetleg nem szeretném.- itt felnevettünk mind ketten.
- Alexy, te vagy a legjobb!
- Óóó köszi!- azzal a lendülettel felkapott és megölelgetett.
- Összetöröd a csontjaimat!- mondtam halkan.
- Bocsi!- igaz, hogy a pokolból jöttem, de jól esik ha megölelnek.
- Nálam vagy nálatok csináljuk?
- Nálunk. Így Armin le tud pontozni.
- Remek, akkor menjünk!- már indultam volna ki a kapun amikor Alexy megragadott.
- Lucy... még csak ötödik óra előtt járunk.
- Tényleg! Tisztára elfelejtettem.
Ezen csak nevettünk, és bementünk a suliba. Végre vége lett az óráknak és mentünk shoppingolni. Alexy nem tudott választani, annyi ruha volt. Én meg... nekem nem tetszett egyik se. Megyünk a pláza folyosóján és meglátom azt a ruhát, amibe egyből beleszerettem. A ruha egy szakított pólóból és egy tépett farmer rövidnadrágból állt. Bementem és felpróbáltam. Kijöttem a fülkéből és Alexy tapsolni kezdett.
- Ez fantasztikusan áll!
Megvettem és indultunk Alexyhez. Megcsinálta a hajam és a sminkem és végre tükörbe nézhettem. A hajam szögegyenesre kivasalva és egy natúr smink. De az összhatás nagyon jó lett! Bementem a szobába teljes szerelésben. Armin eltátotta a száját.
- Na, milyen?- kérdeztem félve.
- Castiel homokos ha nem tetszel neki!- mondta Armin.
- Ha nem tetszik neki küldd át!- mondta Alexy, és csak nevettünk.
Itt az idő! Itt állok Castiel háza előtt. Mielőtt megnyomhattam volna a csengőt, kinyílt az ajtó.
- Dögös vagy!
- Te is!- más ruha volt rajta, de így is szívdöglesztő volt. Bementünk.- Mi a program?
- Nos úgy gondoltam, hogy vacsora utána filmnézés.
- Még valamit nem terveztél be?- nagyon közel mentem hozzá.
- Hmmm... most hogy mondod...
Megvacsiztunk és betettünk egy filmet. A végéről lemaradtunk, mert ott már egymással voltunk elfoglalva. Vettünk egy közös fürdőt is. Miután Castiel is végzett, alvást színleltem. Befeküdt mellém és átkarolt. Szembefordultam vele és csókolgatni kezdtem. Ez csókcsatába majd valami másba ment át, amit nem szeretnék kifejteni. Reggel még hajnalban eljöttem.
- Lucy, Lucy... régen nem te mondtad, hogy a minőség sokat számít?- szólt egy hang mögülem. Ez ő...

35. fejezet: Szerelem és veszedelem

"Lucy szemszöge"
Valami nem stimmel. Olyan állatiasan érzem magam. Mintha bármikor megtámadnék valakit. A tegnapi az erdőben nem volt véletlen. Inkább megyek suliba. Elindultam és út közben úgy éreztem mintha figyelnének. Amikor odaértem a sulihoz, mindenki valami új diákról beszélt. Gyorsan megkeresem Rosát! De ő nincs sehol. Odamentem Violához.
- Szia, nem tudod, hol van Rosa?
- Szerintem beteg. Már tegnap is rosszul nézett ki. Miért keresed?
- Az új diákról akartam kérdezni. Te tudsz róla valamit?
- Csak azt, hogy fiú. Többet én sem tudok.
- Köszi, ez is sokat segít.
- Örülök.
Rossz erőt érzek. Még az enyémnél is gonoszabbat.
- Te lennél Lucy?- szólt egy fiú hang.
- Igen. Miért?- fordultam meg. Egy egész helyes srác állt előttem.
- Az igazgatónő azt mondta, hogy körbevezetsz.
- Ezt mondta?- mért bíz rám ilyesmit?
- Igen.
- Akkor gyere!- karon ragadtam és elcibáltam.- Hogy hívnak?
- Rob.- éjfekete haja és sötét szeme van. De a szeme... engem nyugtalanít.
A szeme olyan sötét zöld mintha a szívembe is belelátna.
- Mi a baj?- kérdezte. Egy kicsit elbambultam.
- Semmi.
- Ki az ott?- mutatott Violára.
- Gyere, bemutatlak neki!- úgy kellett elráncigálnom odáig.
- Szia! Ő ki?- kérdezte Viola.
- Ő itt Rob, az új diák. Rob, ő itt Viola.
- Örülök a találkozásnak, Rob!
- Én is!- mondta gépiesen.
- Figyelj Viola! Körbevezetnéd? Nekem van egy kis elintéznivalóm.- mondtam és már ott is hagytam őket.
Engem ez a Rob nyugtalanít! Annyira elgondolkodtam, hogy nem találtam a szekrényemben a könyvemet. Kotorásztam, kotorásztam nem találtam meg. Erővel becsaptam a szekrény ajtaját és belevertem egyet.
- Kire vagy mérges?- kérdezte egy hang.
- A kémia könyvemre. Egyszerűen nem találom.
- Szóval azért vertél be a szekrénynek, mert nem találsz valamit?
- Igen.
- Egy biztos. Akkora fülest tudsz lekeverni, mint a ház.- csak most vettem észre, hogy ez Castiel.
- Te még nem tudsz semmit az én erőmről!- mondtam, szembefordultam vele és gonoszan kezdtem vigyorogni.
Erre felmentem a tetőre. Mi lelt engem? Mintha az épületet megszállta volna a gonosz. Ehhez anyának is köze van. Felültem a korlátra és megtapogattam a sebhelyet a kezemen. Ez az erdőben történt. Amikor találkoztam vele. A szemem láttára szívta ki az emberek vérét. Gyermekemnek szólított. És én hittem neki. Elhittem, hogy rossz emberek vérét szívja ki. Elkezdtem könnyezni. Az én esetemben vér csurgott a szememből. Azt mondta, hogy anyám önként engedte ki! De akkor miért akart inni a véremből? Ezeken gondolkoztam amikor kinyílott az ajtó...
"Armin szemszöge"
Olyan furcsa minden. Igaz, hogy én a játékommal vagyok elfoglalva, de feltűnt, hogy valami megváltozott. A folyosók csendesebbek, és az emberek zombiként járkálnak. Mintha minden lelassult volna. Ma nem találtam a játékkonzolomat. Még a tesómat is megkérdeztem.
- Elvesztetted a játékodat?
- Igen.- mondtam duzzogva.
- De hogy, amikor mindig a kezedben van?
- Éppen ez az!
- Hol jártunk ma?
- Te a butikban, én a suliban.- amikor Alexy beteg, mindig elmegy vásárolni. Szerinte jobban gyógyít mint az orvosság.
- De a suliban hol?
- Voltam a tetőn, a folyosón meg a teremben.
- Nem hagytad a tetőn?
- Most hogy mondod...
- Akkor nézz fel!- igen, nekünk úgymond "mindent látó" szemünk van. Szóval átlátunk a falon, fán, de a ruhákon nem! A Nagyfőnök direkt úgy intézte. A lényeg az, hogy felnéztem és tényleg ott volt a játékom. De mást is láttam. Lucy fent sírdogált.
- Alexy, meló van!
- Micsoda?
- Lucy fent sírdogál. Vigasztald meg és ha ott vagy lehoznád a játékomat?
- De miért nem te mész fel?
- Én nem értek a vigasztaláshoz. Én férfi vagyok!- úgy hadonásztam a kezemmel, hogy bevágtam a kezem és felordítottam.
- Jól van, te férfi állat!- mondta gúnyosan Alexy.
Néztem ahogy Alexy felmegy.

34. fejezet: Ki van ott? (Castiel szemszöge)

Ma van a megvonás első napja. Szerintem Lucy csak poénkodott. Bár nem tudom... Azért elmegyek hozzá. Odaértem és egy cetlit találtam az ajtón. Ez állt rajta: Komolyan mondtam!
Ez olvas a fejemben, vagy mi?! Elmentem a suliba. Hát azt látom, hogy Lucy a fiúk gyűrűjében van. Egy atléta trikó és egy fekete nadrág volt rajta. A haja felkötve. Odamentem és...
" Eközben a pokolban..."
- Nem durva ez egy kicsit?- kérdezte Dante.
- Lehet, de így megtanulja, hogy kell kiállni valaki mellett.- mondta Stephania (Sátán).
- De...
- Nincs de! Menj vissza, segíts a többieknek!
- Igenis!- mondta és meghajolt.
Stephania odament a mindentlátó gömbhöz. Beletekintett és ezt gondolta.
- Jó lecke ez Castielnek. Tetszik nekem ez a fiú. Kár lenne érte. Lucy szereti őt. De hogy ezt az ötletet támogatta látszik, hogy az én lányom!
"Suli"
... számonkértem a fiúkat, hogy mit csinálnak.
- Nyugi, Castiel! A jövő heti meccsről beszélgettünk.
És ez így megy még egy teljes hétig?!
" 3 nap múlva "
EZT NEM BÍROM. Lucy tekintete is csábító. Még ne is beszéljek a hangjáról és a testéről. Tesiórán is összefut a nyál a számban, ahogy ránézek mikor nyújt. Mit csináljak? Ne jöjjek suliba, vagy mi? Jaj, ne, itt jön!
- Szia, Castiel! Hogy bírod?- kérdezte Lucy nagy szemekkel.
- Egész jól...- hazudtam és lenéztem a földre.
- Tényleg? Azt hittem megőrülsz majd.- túl jól ismersz... mi ez az illat? Felkaptam a fejem és ránéztem.
- Mit nézel így?- úgy méregetett mint valami ételt. Olyan éhesen nézett, mintha fel akarna falni.
- Téged.- mondta és tovább nézett. A szeme felizzott és agyarai lettek. Olyanok voltak, mint az enyéim, csak nagyobbak.

Egyszer csak észbe kapott.
- Hétvégén találkozunk!- és elrohant.
Az a nézés.... Tényleg, erről jut eszembe, vadásznom kéne. Vége lett a sulinak, és elmentem a közeli erdőbe. A legfurcsább az volt, hogy összeakadtam Lyssel.
- Csá, haver! Mit csinálsz itt?
- Láttam, hogy néhány ember bejött az erdőbe, és ordítozás kezdődött. Amikor vége lett, egy emberalakot láttam elsuhanni.
- Haver, nem ártott meg a sok olvasás?- túl sok fantasyt olvas...
- Gyere, megmutatom, hogy mit találtam.- elvezetett egy tisztásra.- Nézd!
- Mi a...

- Szerinted ki lehetett az?- kérdezte Lys.
- Fogalmam sincs...
Visszatakartuk a szerencsétlent. Teljesen szárazra szívták. Egy vámpír van a dologban. De ki? El kell mennem Dimitrihez.
- Engem kerestél?- szólt egy hang a hátuk mögül.
- Lucy! Nincs semmi bajod?
- Nincs. Miért lenne?- vér van a ruháján.
- Miért véres a ruhád?
- Ja, ez? A tüskék felsértették a bőrömet.
Kijöttünk az erdőből, és én indultam Dimhez. Én szeretnék hinni Lucynak, de ő is lehetett. Az ördög lánya, ki tudja, hogy mire képes.

33. fejezet: Győzködés és sok más (Lucy szemszöge)

Meg kell győznöm Kentint! Ezzel a gondolattal ébredtem. Nyögve, nyelve levánszorogtam és ettem. Nate csak röhögött az állapotomon. Megetettem a kutyámat és pittyegni kezdett a telefonom.
" Beteg lettem, nem megyek suliba. Délután itt legyél!
Castiel"
Képzelem, mennyire beteg! Kb. annyira, mint én angyali! Nem baj, úgy is terveztem, hogy átmegyek hozzá. Elindultam a suliba, és végig Kentinen járt az agyam. Hogy győzzem meg? Belépek a suliba és az érintett személybe botlok.
- Szia Lucy! Beszélhetnénk négyszemközt?
- Szia! Persze!
Arrébb mentünk és beszélgettünk egy kicsit.
- Miért gondolod, hogy szerelmes vagy belém?
- Nem tudom... csak érzem és kész!
És így folytattuk egy jó darabig. Az egész szünet elment. Amikor vége lett a sulinak, Kentin állt meg előttem.
- Eljössz velem valahova?
- Ma nem jó. Esetleg holnap?
- Holnap akkor beszélünk.
Azzal eltűnt. Sétáltam egy darabig és hallom, hogy valaki füttyentett.
- Nézzétek a cicust!
Már most sem voltak józanok. Egy kicsit gyorsítottam a tempón de ezek utolértek. Odaszorítottak a falhoz és elkezdtek tapizni. Aztán a semmiből megjelent Kentin. Helyben hagyta őket és én beborultam a nyakába.
- Köszönöm.- suttogtam a pólójába.- Hálám örökké üldöz!-amikor ezt kimondtam összeestem.
A vadászás nem sikerült valami jól az utóbbi időben, így túl gyenge voltam még a járáshoz is. Castiel szobájában tértem magamhoz. A nyakam égett és émelyegtem. Valahogy sikerült feltápászkodnom és odatámolyogtam a tükörhöz. Egy tetkó volt a nyakamon.

Megnéztem a derekamat, a hátamat, a csípőmet. Eltűntek a tetkók! Csak ez az egy volt. Bejött Castiel és átölelt hátulról.
- Nézd!- mutattam neki a tetkót.
- Tudom, hogy van. Az anyád figyelmeztetett.
- Nekem meg nem szóltál egy rohadt szót se?!- vágtam tarkón.
- De, most szóltam. A lényeg az, hogy nem lesz több tetkód ezen kívül, de ha használod az erődet, ez a tetkó tovább terjed. érted?
- Igen.- anya jól kitalálta! Egyszer csak belém csikart a fájdalom. Castiel karjaiba estem.
- Mi a baj?
- Éhes vagyok.- villogott a szemem és Cast fogta az adást.
- Most mi lesz?
- Tudsz olyan embert aki hamar ide ér?
- Várj!- azzal kiment a szobából. Visszajött és mondta a fejleményeket.- Dake mindjárt itt lesz! Feküdj le, mintha beteg lennél!
Gyorsan befeküdtem az ágyba és vártam. Hát... hogy is mondjam... Dake szabályosan berúgta az ajtót.
- Lucy!!!- úgy mondta mintha a halálomon lennék. Egy kicsit túlzás, nem?
- Gyere ide!- suttogtam gyengén. Ezzel az alakítással megérdemelném az Oscart! Baromi jó színésznő vagyok, mert nem röhögtem el magam! Ez teljesítmény! Odajött és a kezembe fogtam a kezét. Éreztem ahogy jön az energia. Amikor láttam, hogy Dake már sápad, abbahagytam.
- Köszönöm, hogy itt vagy!- mondtam neki mosolyogva. Egyből elpirult.
- Oké, látogatási idő vége!- mondta Cast dühösen. Kivezette és mikor visszajött vigyorgó képpel vártam.
- Féltékeny vagy!- lejtettem egy táncot.
- Nem is!
- De!- beleültem az ölébe.- Nézz a szemembe és mondd hogy tévedek.
- Tévedsz!- kimondta és én felálltam.
- Akkor szia!- mondtam és kimentem a szobából.
Castiel hirtelen ott termett előttem és nekiszorított a falnak.
- Nem engedted hogy befejezzem! Nem csak féltékeny vagyok! Minden fiút aki a közeledbe jön, árgus szemekkel figyelek, nehogy a kezük "véletlenül" rossz helyre csússzon. Például így.- azzal megfogta a fenekemet.
- Helyes válasz!- mondtam és megcsókoltam. Miután vége lett eltoltam.
- Mi az?
- Tudtommal beteg vagy! Nem is szabadna érintkeznem veled!- a lógásnak is vannak következményei!
- Most ez komoly? És mit kell tennem?- mondta duzzogva Castiel.
- Gyógyulj meg és beszélünk! Miután meggyógyultál utána még tartani kell a távolságot egy hétig!- mondtam és teljesen kiakadt.
- Hogy mi?! Nem érhetek hozzád egy hétig?!
- Ha ezt teljesíted, és nem lécelsz le közben, megkapod a jutalmad!- az utolsó részt már a fülébe suttogtam.
- És mi lesz az?
- Majd megtudod!- azzal adtam neki egy hosszú csókot.- Viszlát egy hét múlva!- azzal elpárologtam. Ez a trükk nagyon megy nekem. Egyenesen haza mentem és lefeküdtem aludni. Castiel, tudom hogy fáj, de anya kíváncsi, hogy kitartasz-e mellettem. Már most hiányzik az érintése. Ezekkel  gondolatokkal aludtam el. Ma kedd van így jövő hét kedden jár le a határidő.

32. fejezet: Életem legjobb napja. Vagy a legrosszabb? (Lucy szemszöge)

Eljött a suli ideje is. Legalább már nincsen annyi hátra. Már májusban vagyunk. Nyárias idő van, így ahhoz illő ruhát választottam. Egy minirövidnadrágot, egy inget és egy strandpapucsot. Az inget megkötöttem a derekamnál, így a ki volt a hasam. Gyorsan reggeliztem, fogat mostam és megetettem Devilt. Szegénnyel alig foglalkozom mostanában. Ma délután csak vele leszek! Pontosan fél nyolckor megszólalt a csengő. Ez Cast lesz! Kinyitottam és a vöri mosolyával találtam szembe magam.
- Jó reggelt!- mondom és adok neki egy csókot.
- Neked is! Mi ez a ruha?- néz végig rajtam.
- Ez egy nyári ruha!
- Akkor nagyon meleg van, ha ilyen ruhát veszel fel!
- Nyugi! Neked mindegy nem?
- Mondjuk igen.
- Na ugye? Tőled aztán kimehetnék meztelenül is az utcára.
- Hé, azt azért nem! Nem adjuk meg másnak azt az örömöt!
- Jól van! Inkább menjünk!
Elindultunk és beszélgettünk minden féléről. Egyszer azt veszem észre, hogy amikor beszélünk, nem a szemembe néz hanem a mellemre.
- Ki ne essen a szemed!
- Aha...- néz még mindig a mellemre. Megpofozom.- Hé, ezt miért kellett?
- Azért, mert nem figyeltél rám.
Ballagtunk tovább és megérkeztünk a sulihoz. Bementünk a kapun és külön teremben lesz óránk. Nekidöntött a szekrénysornak és úgy csókolóztunk. Valahogy deja vu érzésem volt...    mikor befejeztük ő elment a terem irányába, én viszont elmentem megkeresni Rosát. Meg is találtam, a folyosó végén természetesen.
- Szia Lucy!
- Szia Rosa! Mi történt veled a szünetben?
- Semmi különös! Felvásároltam szinte az egész butikot. Leighhel jól elvoltunk.- perverzen mosolygott.- És veled?
- Mi is Casttal jól elvoltunk, ha érted!- kacsintottam.
- Gratulálok!- poénból kezet is fogtunk.
Elmentem a mészárlás helyszínére, hétköznapibb nevén kémia órára. Lys a párom kémián, és egyszer majdnem leöntöttem kénsavval. Most viszont csak jóddal dolgoztunk.
- Történt valami érdekes veled a szünetben?- kérdeztem kíváncsian.
- Csak írogattam. De gyanítom, hogy veled történt valami.- mondta és mosolygott.
- Úgy látszik, hogy a fiúk is pletykálkodnak.
- Bizony!- mondta nevetve.
Kijöttünk kémia óráról és Dake jön velünk szemben. De furcsálltam, hogy be van verve a jobb szeme.
- Balhé volt?- kérdeztem aggódva Daketől.
- Igen. Olyan lánnyal flörtöltem, akinek kidobó a pasija.- mi csak röhögtünk Lyssel. Cast is szembe jött.
- Mi a nevetés tárgya?- ölel át.
- Dake bénázása.
- Mit csináltál már megint?- fordult Dakehez. Neki is elmesélte, és a térdét csapkodta, annyira röhögött.
Egyszer halljuk, hogy az udvaron ordibálás van. Mi is kimentünk és bunyó volt. Kentin verekedett az angyalfiúval. Közéjük léptem, mert tudtam, ha akarnának, se tudnának megütni. Éppen lendült mindkettejük ökle és én megfogtam őket.
- Tűnés! Nincs itt semmi látnivaló.- üvöltöttem a tömegnek.- Mi a gond fiúk?
- Semmi!- vágta rá Kentin és elviharzott. Mint egy durcis kislány.
- Mi a baj?- fordultam Natanielhez.
- Kentin szerelmes beléd, de én azt mondtam neki, hogy úgysem kap meg téged, erre nekem esett.
- Várj, várj! Hogy mi?! Ezt nem szabad Castielnek megtudnia.
- Késő!- hallom a hátam mögül.
- Castiel, várj!- futottam utána. Megfogtam a kezét, de csak nem állt meg.
- Utolsó kívánság?
- Miért?
- Mert ha félholtra verek valakit, börtönbe csuknak.
- Ne csináld! Kérlek! Majd én megbeszélem vele.
- Rendben.
Azzal elment. Már nem láttam aznap. Végigszenvedtem az órákat, és mentem haza. Délután Devillel kimentünk a parkba. Nagyon örült neki. Végre én is boldog voltam. A lágy szellő simogatta az arcom, az időjárás pont jó volt. A levegőt bejárta a tavaszi virágok illata, mintha csak április volna. Csak a kutyámmal foglalkoztam, semmi mással. Késő délután értünk haza és bátyám kajával várt. Ilyen se volt még! Lefeküdtem aludni, és csak azon járt az eszem, hogy veszem rá Kentint, hogy kiszeressen belőlem...

31. fejezet: Ottalvás... (Castiel szemszöge)

Nos... megúsztuk ép bőrrel. És Lucyt jobban szeretem mint valaha. Ma Lucynál alszom. Már délelőtt átmentem és Lucy nyitott ajtót. Még félkómásan is szép volt.
- Mit keresel itt hajnalok hajnalán?- kérdi félálomban.
- Lucy... tíz óra van.- mondom neki a röhögés szélén.
- Nekem ez még hajnal!- mondta és behívott.- Kérsz esetleg valamit?
- Nem.- furcsálltam ezt egy kicsit.
- Mert én kérek valamit!
- Mit?- egyre közelebb jött és megfogta a pólómat.
- Téged!- mondta és megcsókolt.
- Hé, hugi!- hallom Nate hangját.
- Mi az, tesó?- kérdi a bátyjához fordulva.
- Átmegyek Irishez. Ne várj haza!
- Sok sikert!- mondta Lucy, azzal a bátyja elviharzott.
- Mi volt ez?- az előző jelenetre céloztam.
- Ja, ez? Semmi. Én felmegyek, te addig kiválasztanál valamilyen filmet?- meg se várta a válaszomat, felment.
Elkezdtem átnézni a filmjeit, tipikus akció, horror, ski-fi, véres filmek. De volt egy ami kilógott a sorból... Egy Adam Sandler film volt, Az 50 első randi. Én ezt még nem láttam, úgyhogy ezt választottam. Lucy lejött az emeletről, fitten és fürgén.
- Anya ezt küldi neked!- mit küldhet nekem a Sátán? Már előre féltem. De ez felesleges volt,mivel előhúzott a háta mögül egy whiskey-s üveget.
- Öhm... kösz?- nem tudom, hogy ilyenkor mit kell mondani.
- Anya szívesen küldi! Milyen filmet választottál?
- Az 50 első randi.
- Az is megvan? Nem is láttam még!
Beraktuk és megnéztük. Elég érdekes története van az biztos! Belegondoltam, hogy milyen szar lehet, ha mindenre emlékeztetni kell valakit. Lucyval elhülyültük az időt, ami csókcsatába ment át. Felálltunk és én odanyomtam a falhoz. Ő is jócskán belemelegedett a csókolózásba, és átkulcsolta a lábával a derekamat. Én megálltam egy pillanatra.
- Biztos?- értette a célzást.
- Figyelj, bízom benned, és történjen, aminek történnie kell!- erre vártam, és felmentünk a szobájába.
Írói megjegyzés
Ezt nem részletezném tovább. Bocs, de az ilyenekhez nincs fantáziám.
Írói megjegyzés vége
Megtörtént aminek kellett és elviselhetetlenül jó volt! Boxerben fekszem az ágyon és egyszer csak Lucy felkel mellőlem.
- Mi az?
- Gondoltam csinálok reggelit! Jól jön az energia!- itt rám kacsintott.
- Megyek veled!- lementünk és megálltunk a konyha közepén.
- Mit csináljunk?- kérdezi.
- Legyen... palacsinta!
- Tudod, hogy kell csinálni?
- Én nem, de az internet igen!- vágtam rá.
Megnéztük a receptet és nekiláttunk. Pár tojás összetört és engem majdnem megcsapott az áram. Amikor Lucy sütötte a palacsintának elnevezett masszát, hátulról átöleltem.
- Mikor lesz kész?- kérdeztem. Olyan szexi, ahogy fehérneműben süt!
- Nyugi, mindjárt!- nevetett fel. Belecsókoltam a nyakába és ő felém fordult. Megölelt és megcsókolt. Visszafordult a palacsintához és ezt mondta.- te jössz!
- Muszály?
- Igen!- vágta rá.
Nekifogtam sütni, boxerben természetesen. Teljesen elmerültem a gondolataimban, és azt veszem észre, hogy Lucy ölel át hátulról.
- Olyan szívdöglesztő vagy ahogy sütsz! Bár az hogy boxerben vagy még hozzáad a látványhoz!- mondta perverzen Lucy.
- Te sem panaszkodhatsz, ami a látványt illeti!- néztem rajta végig.
Így folytattuk amíg kész nem lett a reggeli. Vagyis, ez nem is igazán nevezhető ételnek. Na mindegy. Együtt töltöttük az egész napot. Kíváncsi vagyok mi lesz a suliban. Igaz szívesebben maradnék otthon...

Egy kis reklám...

Elkezdtem egy új blogot és szeretném ha véleményeznétek. Egy lány, aki egy assassin (bérgyilkos) rendbe tartozik, feladatot kap: el kell vegyülnie egy gimiben és meg kell találnia egy bizonyos személyt... de nem csak a személy talál rá, hanem a szerelem is...
http://eleteshalalkozt.blogspot.hu/

30. fejezet: Titkok part 3 (Lucy szemszöge)

A bátyám végre hazahozott. Juhhééé! Laptopozok amikor egy ajtó csapódást hallok és egy puffanást. Mi a szösz? Biztos csak Nate akar rám ijeszteni! Lépteket hallok a lépcső felől. Csak Nate szórakozik! Így nyugtatgattam magam. Izomagyú emberek törnek be a szobámba, sötétzsarunak öltözve. Felkapnak az ágyról és egy kendőt szorítanak a számra. Belélegzem és elvesztem a tudatom. Egy dohos szobában ébredek, kikötözve. Ez nudli! Elégetem a köteleket és kisétálok innét. De van egy kis probléma... egy nagyon kicsi... nem működik az erőm! Csak a kezemnél nem működik, ahol a kötél van. Olyan furcsa illata van. Mintha angyal virág lenne. De az lehetetlen! Itt a földön nem terem. Csak a menny legtávolabbi zugában. De angyal se lehetett aki elkapott. Ők ügyelnek a tisztaságra és a kényelemre. Ha igazam van, végem! Egy démonvadász! Ki kell szabadulnom innét! Ráncigáltam, próbáltam elszakítani de nem ment. Ezt jól előkészítették. Kellek nekik, mivel még nem haltam meg. Körbe kéne nézni, de hogy? Egyszer egy lökést éreztem és megláttam magam előtt a bátyámat.
- Te mit keresel itt?- kérdeztem.
- Engem is elraboltak. Itt vagyok a szomszéd szobában. De most figyelj! Minden démonvadász a bőrünkre hajt. Így elérhetik a poklot és annyi társunkat mészárolhatják le, ahányat akarnak.
- Meg kell akadályoznunk!
- Tudom, hugi! Gondolkodom!- azzal eltűnt.
Nyüszítést hallottam az egyik szobából. Szegény Devilt is elhozták. Kis idő múlva lépteket hallok. Összeroskadok a székemen, és belépnek. Egy nő és két férfi. A nő arcát maszk fedi. Biztos ő a főnök.
- Kicsi Lucy! Nem menekülhetsz mindig!- kacagott fel a nő.
- Ki maga?
- Kicsim, az nem számít, hogy én ki vagyok! Csak az hogy te ki vagy!- mondta gúnyosan.
- De maga tudja, hogy én ki vagyok!
- Ez nagyon is igaz!
- Szóval mondja meg a nevét, vagy vegye le a maszkot, mert azt csak a gyávák viselik.- mondtam kegyetlenül mosolyogva.
- Ne szemtelenkedj!- mondta és arcon ütött. A vér csak úgy folyt az orromból. Felállítottak és egy fekete kocsihoz vezettek. Ott a nő levette a maszkot és egy zöld szempár néz a szemembe.
- Elena...- mondtam undorral.
Elena a főellenségem, de mostanáig nem sikerült elkapnia. Okos nő az biztos! Egyszer járt a pokolban, amire nagyon büszke. Már a harmincas éveiben jár, de vannak gorillái, akik elvégzik helyette a piszkos munkát. Megérkeztünk a dokkhoz és kiszálltunk. Megláttam Castielt és lefehéredtem. Nem akartam belekeverni. Odaállítottak a bátyám mellé a dokk szélére.
- Hugi, nem lesz baj!- én ebben nem vagyok biztos.
- És ha használnom kell az erőmet?
- A sebeid be fognak gyógyulni, vagy nem akarod megmenteni?- bökött Castiel fele.
- Akkor használnom kell.- mondtam halkan, de olyan határozottan, hogy a tesóm bólintott. Ez idő alatt Elena és Castiel tanácskoztak. Odajöttek hozzánk a gorillák. Most veszem észre, hogy Devil is ott van. Ez az! Füttyentettem és a kutya odajött hozzám.
- Tudod, mi a dolgod!- mondtam a kutyámnak és az bólintott. Koncentráltam és megpusziltam a kutyám fejét. Szeme egyből vörös lett. Csendben elintézte a két őrt és éppen rágta a kötelet, amikor Elena elkábította.
- Ügyes, nagyon ügyes!- tapsolt is mellé.
Odajött hozzám és lekevert egy pofont. Csak úgy csattant! Leguggolt hozzám és pont hozzáfértem a nyakához. Most vagy soha! Agyarakat növesztettem és beleharaptam. Így isfel tudom venni a lelket, de így undorító! Végeztem és belelöktem a vízbe. Nem tudom, hogy meghalt vagy csak elkábult. Felálltam és Castiel eloldotta a köteleket. Egymás nyakába borultunk.
- Többet ilyet ne csinálj!- sóhajtotta.
Erre én megcsókoltam jó hosszan. Köhögést hallok.
- Menjetek szobára!- mondja Nate mire elnevettük magunkat.
- Szívesen.- mondja perverzen Castiel.- Vér és Lucy! A két kedvencem.
- Arról ne álmodj, hogy én még egyszer vért szívok! Azt meghagyom neked!
És így mentünk haza. Azt mondta Castiel, hogy valamelyik nap nálunk fog aludni. Ez érdekes lesz...

29. fejezet: Titkok part 2 (Castiel szemszöge)

Itt vagyok Lucy ajtaja előtt de hallom, hogy valaki más is van benn. Odatapasztom a fülem az ajtóhoz és ezt hallom:
- ...vagy a pokolban maradsz erőd teljében.
Mi van?! Ezt nem mondhatja komolyan! Hazamentem és otthon duzzogtam. Tudom hogy nem szokásom, de most jól esett. Lehet, hogy Lucy itt hagy? Nem akartam beletörődni. És csak most jöttem rá, hogy az életemnél is jobban szeretem. Nem csak kihasználni akartam. Felpattantam és visszamentem a kórházba. Benyitottam Lucy szobájába, de üres volt. Kerestem egy orvost.
- Hova lett?- kérdezem a szobára mutatva.
- Ma délután hazaengedtük a bátyjával, azzal a feltétellel, hogy ágyban marad.
- Köszönöm.- mondtam és elrohantam. Ma már nem lesz kilométerhiányom, az biztos!
Elmentem Lucy házához és becsengettem. Ahogy számítottam rá, Nathan nyitott ajtót, mellette Devil ült.
- Menj, már vár téged!- mondta legnagyobb meglepetésemre. Megsimogattam Devilt, és felmentem a lépcsőn. Hallom ahogy csukódik az ajtó. Bekopogok.
- Gyere!- mondta elég gyenge hangon.
Benyitottam és látom, hogy egyedül fekszik a sötétben.

Odamentem és rám nézett. Még mindig volt kötés az arcán és még mindig ott volt a vágás de jól nézett ki.

(tudom, hogy ez Kakashinak a szeme, de nem találtam mást ami hasonlított volna)
- Mit csinálsz itt?- kérdezi lassan.
- Jöttem megnézni, hogy vagy.
- És még?- ült fel az ágyban.
- Hogyhogy még?
- Érzem, hogy akarsz valamit még mondani. Gyere, nekem elmondhatod!- az utolsó mondatnál megölelt.
- Ki vagy te, és mit csináltál Lucyval?- mondtam és elhúzódtam tőle.
- Okos kölyök! Gyere ma este a dokkra és megtudod!- mondta és eltűnt.
Mi??!!! Hol lehet Lucy?! Vártam estig és elmentem a dokkra. Jött egy fekete kocsi és kiszállt belőle megkötözve Lucy. És aki fogva tartotta az nem más volt mint...
Folytatjuk...

28. fejezet: Titkok (Lucy szemszöge)

Befejeztük a horrorházat, és szerintem jól sikerült. Mindenkire ráhoztuk a frászt. A legjobb az Dake volt, ő annyira megijedt, hogy lányosat sikított és sírt hozzá! Illetve amikor az Amnesia rész volt, ő megvárta amíg odaér a szörny! Ami meg a zombikat illeti... lekuporodott a sarokba és pityergett. Na, az a lényeg hogy sikerült, megcsináltuk! Mindenki levetette a jelmezt és lemosta a sminket. Kiengedtük az embereket és Rosa fantasztikus ötletének engedve üvegezni kezdtünk.
- Srácok. én már fáradt vagyok! Én megyek aludni.- mondtam.
- Csak nem félsz?- kérdezte Cast gúnyosan.- Félsz, hogy leverlek?- erre megálltam és villámgyorsasággal ott termettem előtte és a falhoz szorítottam.
- Csak szeretnéd, vöröske!- suttogtam a fülébe.- Játszok!- mondtam a többieknek.
Leültünk egy körbe és Dake pörgetett. Kipörgette Kimet.
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.- mondta Kim.
- Kit játszottál a horrorházban?
- A kislányt, akitől úgy lesápadtál, hogy belefolytál a falba!- mondta Kim, és mindenki fetrengett a röhögéstől. Most Kim pörgetett. Az üveg szája rajtam állt meg.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Mutasd meg az IGAZI alakodat!- hangsúlyozta ki az igazit.
- Biztos vagy benne?
- Igen, mutasd!
- Ti akartátok!- felálltam és koncentrálni kezdtem. Éreztem, hogy energia önti el a testemet és felizzanak a testjeleim. De éppen meghallom Dante hangját.
- Lucy, ne!!!!- mondta és odaugrott elém. Magamhoz tértem a kábulatból és elvesztettem a koncentrációt. Túl sok az energia! Elferdült előttem a kép és elestem. Hallottam ahogy odarohannak hozzám a többiek. Minden elsötétült. Másnap a kórházban tértem magamhoz. Körülnéztem és látom, hogy Castiel ott alszik a széken. Milyen édes! Itt maradt egész este. Nagyon fáj a hátam. De érzem, hogy az arcom is be van kötve. Jön be az orvos.
- Látom, magához tért!
- Mi történt?- kérdeztem.
- Egy halom gyerek az éjszaka közepén behozta önt harmadfokú égési sérülésekkel. A sérülés furcsa mintázatot alkotott a hátán, a csípőjén és az arcán. Azóta itt van.- mutatott rám és Castra.
- Köszönöm a tájékoztatást!- mondtam és az orvos kiment. Elgondolkodtam...
Látom, hogy Castiel is ébredezik. Én alvást színleltem, hogy hallhassam hogy reagál. Felébredt! Odajött az ágyamhoz és ezeket mondta:
- Mikor ébredsz fel? Úgy megijedtem, amikor összeestél. Ha felébredsz soha többé nem engedlek el. Ezt megígérem.- ekkor könny csordult ki a szeméből de gyorsan letörölte.- Még ilyenkor is szép a mosolyod. Te mindig vidám vagy akármi is történjen.- a kezemet a kezébe fogta.
Egy kicsit megijedt amikor megszorítottam a kezét.
- Köszönöm a szép szavakat!- mondtam nevetve. Kinyitottam a szemem és Cast ezt mondta:
- Egy jó darabig nem fogsz tőlem ilyesmit hallani!- mondta és elnevettem magam.
- Azt gondoltam. Gyere közelebb!- intettem és közelebb jött. A kezembe fogtam a kezét és a szívemhez szorítottam a kezét.- Ez itt még jó ideig dobogni fog! Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen!
- Lucy... a szemed nem stimmel!- mondta és hozott egy tükröt.
- Basszus!- mondtam ahogy megláttam a szemem. És az arcomon lévő vágást. Felemás szemem lett.
Még beszélgettünk egy darabig majd hazament. Olyan este tájban megjelent Dante is.
- Mi történt velem?!- faggatom szegényt.
- Jó, ideje megtudnod. A tested egy úgymond "doboz". Ha kiengeded az igazi alakodat a tested elporlad. Ez még a könnyebbik eset volt. És a tetkóid igazából leszorítják az igazi alakodat, ami napról napra erősödik. De ezek sem bírják örökké. Egyszer kiszabadulsz és keresned kell egy másik testet vagy maradsz a pokolban erőd teljében.
- Hogy mi?!
Folytatjuk...