45. fejezet: A nagy találkozás (Castiel szemszöge)

Már eltelt két év. Elballagtunk és mindenki szétszéledt. Én itt maradtam, bár ki se dugtam az orromat. Lys és Dim nyaggat, hogy menjek velük ide meg oda. Egy nap elfogadtam a meghívást. Este készülődtem és megakadt a szemem Lucy gyűrűjén. Elgondolkodva néztem, majd eltettem a zsebembe. Lysék csengettek és elindultunk. Eljutottunk a közeli diszkóig és kivel futunk össze? Hát persze, hogy Debbel, mert miért ne? Egyből rám mászott, nyávogott a fülembe, meg mit tudom én. A zsebemben kotorászott (?) és megtalálta a rubint gyűrűt.
- Mi ez? Olyan szép!- mondta és felhúzta az ujjára.
- Vedd le!- mondom és nevetni kezdett.
- Miért, nem az enyém?- nyávogja.
- Nem.
- De most már az enyém. Aki kapja, marja!- nevetett.
Eltűnt a teremben. Utána akartam menni, de a többiek az utamat állták.
- Figyelj, ennek örülni fogsz!- mondta Dake és elhúzott egy sarokba.
- Mi van?
- Egy dögös csaj téged keres.
- És akkor?
- Bent vár az egyik szobában.- mondta és vigyorgott.
Lehet csak Deb szórakozik. Elkenem a száját. Elmentem a sötét folyosón, és az egyik szobába benyitottam. Egy lány ült az ágyon.
- Már vártalak!
Becsukódott az ajtó.

- Ki vagy?
- Meg sem ismersz?- a szeme izzani kezdett.
- Ismernem kéne?- ezzel lejött az ágyról, odajött hozzám és megpofozott.- Ez mire volt jó?!
- Te tiszta hülye vagy!
- Mit pofázol?!
- Tudod jól, hogy mi van!
- Nem tudom, hogy ki vagy és azt sem, hogy mi van itt!
- Ennyire vak nem lehetsz!- mondta és feloltotta a lámpát.- Semmi?- ingatom a fejem.
- Ki vagy te?
- Az nem érdekes. Kérem azt, ami az enyém.- mondta és nekem esett.
- Mi a tiéd?!
- A gyűrű!- mondta. Az nem lehet...
- Lucy...?- kérdeztem félve.
- És lőn világosság!- mondta gúnyosan. Ez biztos, hogy ő!
- De mit keresel itt?
- Vajon mit?- forgatja a szemét majd elmosolyodik.- Hát téged!
- Engem? Miért?- kimondtam és komolyra változott az arca.
- Besötétültél, amíg nem voltam itt?
- Gyere már ide!- mondtam és megöleltem.
- És a gyűrű?
- Ami a gyűrűt illeti...
- Debnél van?
- Honnan tudod?
- Nem rémlik, hogy ki az anyám?- mondta nevetve.- Egyébként a saját sírját ásta meg...
- Hogy hogy?
- A gyűrű nem tűr meg senkit az árulók közül.- mondta keményen.- Szerintem jobb ha megyünk.
Kisiettünk az épületből, már a többiek is kint voltak.
- 3...2...1- suttogta Lucy és bentről egy sikoly hallatszott.
- Szia Lucy! Jó voltál!- mondta Lys.
- Ti is tettétek a dolgotokat!- mondta.
- Mi van?! Ti tudtátok, hogy itt van?!
- Persze!- mondták kórusban.
Lucy elvezetett minket a tömegből és megcsókolt. A gyűrű valahogy ott volt a földön. Elváltam Lucytól és felvettem a gyűrűt. Egy hirtelen gondolattól vezérelve féltérdre ereszkedtem.
- Lucy, leszel a feleségem?- igaz, hogy a pokolból jött, de meglepődött. Teljesen leblokkolt, és két vércsepp csordult végig az arcán.
- Igen.- suttogta a kezébe, én meg megöleltem. Mivoltunk akkor a legboldogabbak. Az ujjára húztam a gyűrűt, ami elkezdett izzani.- Mennünk kell!

"Később"
Megtörtént az esküvő, ami érdekes volt. A lakodalom is és Lucyhoz odament az anyja.
- Gyermekem, gratulálok!
- Köszönöm!
- És mik a terveitek?
- Ami Lucynak jó, azt teszem én is.- vágtam közbe.
- Erre a válaszra számítottam...- mondta mosolyogva.
"Lucy szemszöge"
Elvállaltam, hogy elfoglalom anya helyét. Castiel is itt maradt velem. Született két lányunk, egyik vámpír, egyik démon. És most abbahagyom a nosztalgiázást, mert Castiel már hív egy ideje. Hát ez az én történetem, így lettem Castiel párja, illetve az új sátán.
- Mit csinálsz?- kérdi Castiel egy csók kíséretében.
- Csak visszaemlékeztem a múltra....
Akkor sziasztok!
Írói megjegyzés
Vége lett a történetnek. Aki kíváncsi a másikra itt a link:
www.eleteshalalkozt.blogspot.hu