43. fejezet: Osztálykirándulás (Lucy szemszöge)

Írói megjegyzés
Most nem fekszem rá az osztálykirándulás eseményeire, inkább a végét kell figyelni.
Írói megjegyzés vége
Egy kicsit előre szaladtam az időben, de ez nem baj. Ugyanazok történtek, mint mindig, bandáztunk, pizsibuli is volt. De az osztálykirándulás, most érzem, hogy más lesz. Kint voltunk a vasútállomásnál, már csak Lysre vártunk. Gondoltam felhívom. Kicsöng és álmosan beleszól:
- Halló?
- Szia Lys!
- Szia, Lucy! Mizu?
- Hol vagy? Csak rád várunk!
- Miért vártok rám, hisz szombat van!
- Osztálykirándulás van!- hallottam, ahogy a homlokára csap.
- Mennyi idő az indulásig?
- 20 perc. Siess! És tényleg elfelejtetted?
- Igen.
- No comment...
- Jogos! Sietek, szia!
- Mi így szeretünk! Na, csá!
Letettem a telót és Cast állt mögöttem.
- Elfelejtette, mi?
- El hát!
- Nem is ő lenne!- nevetünk fel.
Visszamentünk a többiekhez. Néhány perc múlva megjelenik, az inge kigombolva, a bőrönd cipzárját is út közben húzta be. Mikor odaért, csak nevettünk rajta. Felszálltunk a vonatra, én és Castiel, illetve még Lys, Rosa, Iris. Nathan elment, mondván már nagy lány vagyok. Most képzelem, hogy vitatkozik anyával. Leültünk a srácokkal a kabinba és üvegezni kezdtünk. Csak merés volt, de most nem volt semmi csók, vagy más. Engem pörgetett ki Rosa.
- Menj oda Mr. Farazie-hoz (fogalmam sincs hogy írják) és öleld meg.
- Most komolyan?!
- Ahha!- vágta rá mindenki.
Felálltam és odabattyogtam a tanárok kabinjához és bekopogtattam. A többiek persze a sarkon röhögtek.
- Mit szeretne?- jön ki az áldozatom.
- Mikor érkezünk meg?
- Még 2 óra hossza. Még valami?
- Igen. Olyan magányos vagyok, megölelhetem?- kérdeztem boci szemekkel. Majd lesült a pofámról a bőr, ahogy ezt kimondtam. A tanár, mintha egy hülyét látna maga előtt. Hát én tényleg hülyének éreztem magam.
- Jó.- mondta és megöleltem.
- Köszönöm, most már jobban érzem magam!- úgy mintha most jöttem volna a diliházból.
Eljöttem onnan és visszamentem a kabinunkba. A többiek persze a hasukat fogva röhögtek. Leültem és pörgettem. Castielt pörgettem ki. Ördögien elvigyorodtam.
- Menj a tanári kabinhoz, és öleld meg a kalauzt.
- Mit csináljak?! Inkább mást ölelgetnék!- nézett rajtam végig.
- Előbb a kalauzt!- vágtuk rá.
- Nem!- mondta.- Mit kell csinálnom?
- Akit kipörgetsz, annak adni egy csókot.- pörgetett és engem. Mázlista! Azt hittem, hogy valamelyik fiút fogja!
Az üvegezés végeztével le is kellett szállni. A szállásunk az erdő közepén van. Odaértünk a szállásra és beesteledett. Valami hang kicsalogatott az ágyból, egyenesen a tisztásra. Ott kuksoltam reggelig.

Ezt minden nap megcsináltam, de az utolsó napon nem csak én voltam ott.
- Ki vagy?- kérdeztem. Csak kacagást kaptam válaszul.
Előlépett a sötétből.

- Hát meg sem ismersz?- kérdezte gúnyosan.
- Szép fiú lettél?
- Tudod, nem csak te változtál a nyáron!
- Mit keresel itt Spance?
- Vajon kit?- mutatott rám.
- Sejtettem. Figyelj, miért nem mész vissza a pokolba? Ott rendbe jöhetnél.
- Milyen kis naiv vagy! Ekkora hatalom nem kerül ám minden emberbe!
- Akkor kénytelen vagyok megölni téged!
- Hajrá cicamica!- és rám kacsintott. Széjjel rúgom a szaros seggét, az biztos!