Írói megjegyzés:
Némelyik fejezetet megírom Castiel szemszögéből is és azok külön fejezetnek számítanak
Írói megjegyzés vége
Éppen a tűzgömbökkel gyakoroltam amikor a rubintgyűrűm izzani kezdett. Ez azt jelenti, hogy anyám hívat. Még gyorsan megdobtam pár lelket utána jókedvűen mentem a tanácsterembe. Ahogy benyitottam elállt a sutyorgás mindenki engem nézett. Ekkor felcsendült anyám erőteljes hangja:
- Az ülést berekesztem. Menjenek!
Az összes ember aki a tanácsteremben volt szó szerint elpárolgott. Csak én és anya maradtunk ott.
- Hogy telt a napod, kicsim?
- Nagyon jó volt! Fejlesztettem egy kicsit a mágiámat majd elmentem a pokol tornácára szórakozni kicsit az egyensúlyozó lelkekkel.
- Az én lányom! Gyere ülj le egy kicsit, beszélni szeretnék veled.-mondta és kihúzott maga mellett egy széket.
- Lucy tudod, hogy milyen nap van ma?
- Igen. Ma van az évfordulója, hogy nagyapa létrehozta a poklot.
- Bizony. De én másra gondoltam...Ma vagy 1800 éves.
- Tényleg!- csaptam a homlokomra.
- És most választanod kell: itt maradsz a pokolban az idők végtelenségéig vagy leküldelek a Földre ahol úgy élhetsz mint egy ember. Mit választasz?
- Én a Földre szeretnék menni.- nyögtem ki.
- Rendben. Leküldelek. A Sweet Amoris-ba fogsz járni és odaadom a kedvenc emberalakodat.
- Köszi anyu!- és a nyakába borultam.
- De vigyázz! Nem mindenki az aminek látszik! És ne feledd: rossz vagy és az is maradsz!
- Várj, ezt hogy......- ekkor elsötétült minden....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak őszintén!