Sajnos tegnap nem tudtam elmenni a fogadásra mert még régen kitiltottak onnan. Reggel arra ébredtem, hogy a testvérem pankrátor ugrásban rám vetette magát.
- Hé ezt miért kellett?!- úgy beletérdelt a gyomromba, hogy szerintem be is horpadt.
- Azért mert a szép szóra nem keltél fel!- vágta rá. Ott a pont!
- És mit akarsz hajnalok hajnalán?- még csak 6 óra volt.
- Anya bosszút fog állni rajtad!
- Mit csináltam?- kérdeztem félálomba.
- Megmutattad nekem a tiltott varázslatokat és tegnap a tűzsárkánnyal győztem le Angelikát!
- Legyőzted? Kár, hogy nem lehettem ott!
- És ezt nézd!- átalakult és vérvörös azték minta jelent meg az arcán és a nyakán.
- Ezeket hol szerezted?
- Tegnap a vérhold mágia után.- majdnem kiestem az ágyból.
- Nekem ez sok! Inkább menjünk le reggelizni!
Lementünk reggelizni és pontban 7.30-kor megszólalt a csengő. Lucy mosolyogva szinte kitépte az ajtót a helyéről. És a vöri állt ott, ki más? Lucy elmesélte a szombati történetet és ahogy ott állt Castiel, ránéztem és egyből tudtam, hogy vámpír. Majdnem leestem a székről ahogy néztem. Igen, minden stimmel. A hulla sápadt arc, a felfallak tekintet, a furcsa mosolya ahogy próbálja elrejteni a fogait. Körül kell majd néznem a suliban! Azt már tudom, hogy Deborah lélekszívó, Lys árnyvadász és Amber meg boszorkány. De ki lehet még vámpír a suliban? Olyan 7.45-kor ismét megszólal a csengő. Biztos Iris az. Ja és Iris az szirén.
- Szia!-nyitom ki neki az ajtót és megcsókolom. Igen, végül összejöttünk.
- Szia! Mehetünk?
- Igen!- elindultunk és megfogtuk egymás kezét.
Iris olyan jó társaság! Végig beszélgettük az utat és megvitattuk, hogy lassan ezt meg kell tudnia Lucynak is. A suliban elváltunk és elkezdtem nagyon nézni a diákokat. Végül az udvaron találtam meg akit kerestem. Idő közben elkezdett esni a hó is. És reggel bejelentették, hogy elmarad a tájfutás és tavaszra teszik át. Egy hosszú barna hajú, érdekesen öltözködő fiúnál tudtam biztosan, hogy vámpír. Aztán leesett, hogy az Dim akinek Lucy bemutatott.
- Szia Dim!- remélem, hogy felismer.
- Szia, Nate!- na azért!- Mi kéne?
- Te vámpír vagy?
- Igen, de azt hittem tudod! Hiszen a húgod lát el néha vérrel.
- Ahha... csak azt akartam kérdezni, hogy te változtattad át Castielt?
- Igen. Már nagyon kívántam a vért és véletlenül nekiestem.
- És Lucy tudja, hogy Castiel vámpír?
- Szerintem nem. De eszes lány, biztos rájön.
- És Castiel tudja, hogy Lucy micsoda?- reménykedtem benne, hogy nem.
- Nem. Nem árultam el neki. Majd Lucy elmondja, ha akarja.
- Köszönöm. És vannak itt rajtad és Castielen kívül más vámpírok is?
- Igen, persze! Gyere, bemutatlak nekik!
Elvezetett az emeletre és benyitott egy ajtón. Hat fiú és öt lány volt bent. Ott volt köztük Kim is meg Armin és Alexy. Nem gondoltam volna róluk! Mindenkinek bemutatott és utána kimentünk.
- Ők voltak a friss vámpírok. Azért zártam be őket, nehogy megtámadjanak valakit.
- És Castielt hogyhogy nem zártad be?
- Ő valamiért különleges.Kiváló önuralmat tanúsít. Hát nézz rá!- mutatott Castiel és Lucy irányába.
- Hogy lehet az, hogy nem támad rá senkire?
- A húgod illata miatt. Mivel ő sokkal erősebb mint egy normális démon, így az illata sokkal édesebb. Én is amikor először megéreztem szinte rabul ejtett. De Castielnél más. Mivel ő szereti is Lucyt ezért ő sokkal csalogatóbbnak tartja.
- Szóval ha Lucy mellette van nem támad senkire?
- Úgy ahogy mondod! Max Lucynak fog nekiesni, de nem a véréért.
- Kösz az infót! Szia!
- Szia!
Szóval Lucy a védőfal. El kell mondanom neki azokat amiket megtudtam. Vége az iskolának és mentem haza. Lucynak nyolc órája van. Szegény! Megvártam amíg hazaért és nekikezdtem a mesémnek.
- Lucy, képzeld Castiel vámpír!
- Tényleg?! Akkor ezért volt olyan fura kisugárzása. De honnan tudod?
- Dimtől. Mivel ő változtatta át.
- És akkor miért nem mondta el azt hogy vámpír?
- Azért amiért te sem, hogy az anyád a Sátán.
- Akkor értem már. Ma mindent bevallok neki. Hiszen most már ő is szörny. Nincs mitől félnem.- próbálta magát nyugtatgatni, nem sok sikerrel.- És mi van ha szakít velem emiatt? Akkor mi lesz?- kérdezte már hisztérikusan. Ennyire szétesve még sosem láttam.
- Nyugi. Szeret téged! Nem fog elhagyni! Ha még is én gondoskodom arról hogy találkozzon anyáddal.- mondtam összehúzott szemekkel és erre elkezdett nevetni.
- Köszi!- és megölelt.
- Mit?
- Mindent. Hogy próbálsz lelket önteni belém amikor nincs is lelkem.- erre elnevettük magunkat.
- Hiszen ez a dolgom! Menyj hívd fel és beszéljetek meg egy találkát!- löktem finoman a szobája felé.
- Jó, már megyek is!- mondta jókedvűen. Remélem sikerül megbeszélniük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak őszintén!