Arra ébredtem, hogy a saját ágyamban fekszek. Akkor összegezzük a tegnapiakat: Lucy a Sátán lánya, aki nő és Lucy bátyja igazából az apja. Lucy már elmúlt 1800 éves amihez képest Dim egy csecsemő. Akkor körbevezetett a pokolban egy Dante nevezetű testőr aki igazából jó arc volt de nagyon kijön Lucyval. És még valami... a pokolbéli háremekhez nem akarok bemenni! Szerintem a tegnap éjszaka hosszúra sikeredett. Csörög a telefonom. Délelőtt 10 óra van, de szerencsére elkezdődött a téli szünet.
- Halló?- szóltam bele kómásan.
- Szia Castiel.- szólt bele Lucy.- Jobban vagy?
- Igen, legalább kihevertem a sokkot. Átjössz?- valamiért annyira hiányoltam.
- Igen, miért is ne? 10 perc és ott vagyok.- furcsa... eddig háromnegyed óra volt mire ideért.- ja és nyisd ki az erkélyi nagy ablakot!- most már értem...
- Jó szia!- és letettem.
De ezt nem bírom felfogni. A barátnőm a pokolban hercegnő. Szóval ha megbántom, akkor az apjától kapok. Akit mellesleg már láttam valahol ördögalakban, csak nem emlékszem hogy hol... Na, a lényeg, hogy nem kéne megbántanom. De nem is akarom. Legyen akármi, legyen akárhány éves én szeretem. Most kinyitottam az üvegablakot és beszállt rajta Lucy. Még így is gyönyörű. Amint leszállt, megöleltem. Meglepődött de ő is visszaölelt.
- Castiel, mi volt ez?- kérdezte miután elengedtem.
- Szeretem az ördögi barátnőmet.- mondtam és felhúzta a szemöldökét.
- Apámtól tartasz?
- Részben igen de tényleg szeretlek.
- Tudod, Castiel, én nem tudok sírni, de ha tudnék, most ott zokognék a válladon. Köszönöm.- mondta és mosolygott.- megyünk filmet nézni?
- Persze, mit szeretnél nézni?
- Válassz te! Én addig hozom a pop-cornt.- azzal eltűnt a konyhában.
Hmm... odafordultam a filmes polcomhoz és kiválasztottam találomra egyet. Ez az egy volt a Szellemlovas. Ideális... Lucy kijött egy nyers pop-cornos zacskóval.
- Nem akartad megcsinálni?- kérdeztem nevetve.
- Nyugi, mindjárt kész.- mondta mosolyogva. Ekkor pattogás hallatszott a zacskóból pedig csak a kezével fogta. Egy idő után abbahagyta és kirepedt a zacskó szája. Odanyújtotta felém.
- Kérsz?- én meg bámultam rá mint borjú az új kapura. Erre elnevette magát.- Kíváncsi voltam, hogy hogy reagálsz!- mondta nevetve.
Én meg csak mosolyogtam és betettem a filmet.
- Be kellett volna sötétíteni!- mondtam és álltam volna fel amikor Lucy beleült az ölembe arccal felém.
- Hagyd csak!- mondta és csettintett egyet, az összes redőny leszaladt és sötét lett. Ekkor Lucy felnézett és mormogott valamit amikor hirtelen a gyertyák meggyulladtak. Én erre csak füttyentettem. Ő kiszállt az ölemből és leült mellém és néztük a filmet. Amikor vége lett, Lucy tapsolt és az összes gyertya elaludt és az összes redőny felhúzódott. Menni készült.
- Várj!- mondtam és megöleltem hátulról.
- Miért?- mondta és éreztem hogy mosolyog.
- Úgy láttam tudod uralni a tüzet. Megmutatod hogy mire vagy képes?- itt belecsókoltam a nyakába. Egyébként nem voltam kíváncsi a képességeire, csak azt akartam, hogy maradjon.
- Ha már ilyen szépen kérted! Ülj le!- mutatott a kanapéra. Én leültem és néztem, hogy eltávolít mindent az útból. Amikor végzett, leült a földre és meditálni kezdett. Én csak néztem és azt vettem észre, hogy megemelkedik olyan fél méterre a földtől. Amikor befejezte a dünnyögést kinyitotta a szemét ami tűzvörösen izzott. Felállt és a ruhája is más lett. Mindössze egy miniszoknya és egy melltartó volt rajta. Amikor megláttam, majdnem kicsordult a nyálam. Kinyújtotta felém az ujjait és kis tűzgömbök jelentek meg az ujjai körül. És még mutatott egy csomó trükköt de én csak a szépségére tudtam figyelni. Mikor befejezte döbbenten ültem a kanapén. Nem váltotta vissza a ruháját, hanem úgy ahogy volt beleült az ölembe és a szemembe nézett. Elmosolyodott és elkezdte csókolgatni a nyakamat, közben a pólóm alatt matatott. Olyan jól esett, hogy azt nem tudom elmondani. Befejezte a nyakam csókolgatását és adott egy olyan csókot a számra mintha itt helyben leteperne. A fülembe súgott:
- Ezt még folytatjuk, de most mennem kell!- és adott egy csókot a homlokomra és kiszállt az ölemből.
- Hova mész?- kérdeztem.
- Majd meglátod! Hamarosan itt van a szülinapod!- mondta és elment.
Csak most vettem észre, hogy milyen éhes vagyok. Elmentem vadászni, de nem sikerült valami jól. Felhívtam Dimet.
- Haver, te honnan szerzed be a vért?
- Én Lucytól szoktam kapni egy zacskónyi embervért hetente.
- Kösz, haver!- és letettem.
Lucy már embervért is szállít? Elmegyek hozzá. Amikor odaértem, becsöngettem. Hát ki nyit ajtót? Hát persze, hogy Dante. Ő elordítja magát.
- Lucy! Téged keresnek!
Lucy is végre előjött.
- Mit keres itt?- mutattam Dante-ra. Látszólag Lucy zavarba jött.
- ....- nem értettem a dolgot, mivel nagyon halkan mondta.
- Mi?- kérdeztem ingerülten. Most már hangosabban beszélt.
- Tanácsot kértem tőle, hogy mit adjak szülinapodra.- mondta és most ő nézett ingerülten.
- Óóó...- most én jöttem zavarba. Erre elmosolyodott.
- Gyere be! Mit tehetek érted?- kérdezte most már kedvesen.
- Úgy hallottam, hogy Dimnek te adsz vért és én is szeretnék kérni.- mondtam és felnevetett.
- Milyen vért kérsz?- kérdezte mire ledöbbentem. Ebből van több fajta is?!- Van 1 hetes és két hetes de van mai is.
- Akkor mait kérek.
- Oké, tessék.- és a kezembe nyomott egy zacskó vért.
- Köszi!
És konkrétan kitolt az ajtón. Én hazamentem és egész délután azon gondolkoztam, hogy majd mit kapok tőle szülinapomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak őszintén!