18. fejezet: Harc a pokolban (Lucy szemszöge)

Ma megyek a ruhámért Leighez. Remélem nem csicsázta ki. Bár jól ismer úgyhogy nem aggódom. Ami Castielt illeti... Tegnap éreztem rajta valami furcsát. Már nem ember. Dimitrit ki kell faggatnom. De örülök, hogy már nem ember mivel én sem vagyok az. És már az ujjamat is tetkó díszíti. Van legalább okom felvenni a motoros kesztyűmet. Elmentem Leighez és varrt nekem egy meseszép ruhát. Pont az én ízlésemnek megfelel és biztos anyának is tetszeni fog.
- Köszönöm Leigh! Pont ilyet szerettem volna!- ugrottam a nyakába.
- Örülök, hogy segíthettem. Próbáld fel!
Elszaladtam és felpróbáltam. Mintha rám öntötték volna! Kimentem és Leighnek elállt a szava.
- Istenien nézel ki! Akár egy hercegnő!
- Mert mondjuk az is vagyok!- itt kitört belőlünk a nevetés.
Így néztem ki benne:

Megköszöntem Leighnek és elmentem a ruhámmal. Olyan szép! Mivel ez egész napos lesz, ezért mentem is a pokolba. Ott anyám szó szerint a nyakamba ugrott. Egy hátránya még is van ennek az ünnepnek. Jönnek a rokonok. Én rühellem az egyik unokatesómat Angelikát. Igaz, hogy én vagyok a hercegnő de úgy viselkedik velem szemben is mintha ő lenne.
- Kicsim, hadd nézzem a ruhádat!- mondta anya.
Felvettem és megmutattam neki. Elmondtam neki, hogy a földön Leigh varrta nekem. Vezetett a tanácsterembe és közben beszélgettünk. Beértünk és megláttam. Angelika olyan peckesen ült mintha feldugtak volna a seggébe egy seprű nyelét.
Ő lenne Angelika:

Igaz, hogy az anyja a démonok vezére de akkor is! És az én szárnyam sokkal nagyobb mint az övé. Ez eddig mindig fordítva volt de most végre én vagyok a jobb!
- Luuuu- igen, ő így hív. Úgy leperzselném a haját!
- Angeeeeeel- mondtam én is. Csak nem fogom Ann-nek hívni!
Amint ez elhangzott elkezdődött a tánc. Mivel én hercegnő vagyok, én választom ki, hogy kivel szeretnék táncolni. Ez Angelikának nem adatott meg így ő egy szatírral táncolt. Én mindig más partnert választok és idén is így tettem. Dante-t  választottam. Táncoltunk és a fülembe súgott.
- Miért engem?- kérdezte.
- Mert úgy láttam, hogy te soha, senkinek nem vagy a párja.
- Ez így van. Azért mert úgy vannak vele, hogy testőr nem táncolhat.
- Keresztülhúztam a számításaikat.
Vége lett a táncnak és megköszöntem Dante-nak a táncot. Most jött az evés. Falatoztunk és utána jött a kedvenc részem. A harc. Ha az örökös betöltötte az 1800-at meg kell küzdenie a démonok vezérével, akit most Angelika képviselt. Bevonultunk a harctérre és varázslattal lecseréltük a ruhánkat.
Én így néztem ki harci felszerelésben:

Angelika harci cuccban:

Elkezdtük és néhány órás küzdelem volt. De én bevetettem egy olyan varázslatot amit tiltottnak mondtak. A közönség el volt képedve ahogy előhívtam a tűzsárkányt. Ezzel legyőztem Angelikát és elfoglaltam a helyemet anya mellett. Ő is elfoglalta az ő helyét és ettünk tovább. Anya egyszer csak hozzám fordul.
- Ezt hol tanultad?
- Apámtól.- tényleg tőle tanultam, mert ő egyszer megmutatta a tiltott varázslatokat.
- Ezért még kapni fog!- jobb ha szólok majd neki.
- De legyőztem, nem? Az nincs ott hogy hogyan.- azt jelenti ha legyőztem akkor méltó vagyok majd egyszer irányítani a poklot.
- Ez igaz!
És folytattuk tovább a evést. Amikor ismét táncolni kellett már nem kellett párt választani és táncolni. Dante keresett meg és így szólt:
- Ezt az arénában, hogy csináltad?
- Tanulmányoztam egy kicsit a tiltott varázslatok könyvét.- mosolyogtam. Tényleg, azt is tanulmányoztam.
- Méltó örököse vagy az anyádnak, az biztos!
- Köszi! És ezeket a tiltott dolgokat úgy mondod mintha te nem csinálnád!- mondtam nevetve.
- Jó, igaz. Nem vagyok szent!
- Tényleg? Ezzel egy világ tört össze bennem.- még így elhülyültünk egy darabig, majd jött a vérhold.
Mindenki beállt egy körbe és anyám kezdte a varázsigét amit nekünk kellett folytatni. És a végén olyan történt amire nem számítottam. Amikor kiteljesedett a varázsige, lebegni kezdett a hajam, és izzani kezdett a szemem. Éreztem, ahogy végig áramlik az erő a testemen és bizsergés futott át az arcvonalamon. Kinyitottam a szemem és mindenki döbbenten nézett. Elővarázsoltam egy tükröt és megnéztem az arcomat. Egy vérvörös azték minta húzódott körbe az arcomon. Tök jól nézett ki! Mindenki körbenézett és kérdezgetett. Vége lett a fogadásnak és hazateleportáltam. Szerencsémre a tetkóm vörös részei eltűnnek az emberi testemről. De attól még a hátam tiszta tetkó marad. Ezt a titkomat hogy fogom elmondani Castielnek? Az a jövő titka marad...