A suliban nagy kavalkád fogadott minket. Rosa elénk ugrott és nekem majd megállt a szívem. Elmehetne mumusnak.
- Mi ez a nagy felhajtás?- kérdeztem.
- Nem hallottad? Tájfutás lesz!- mondta izgatottan.
- És mi az ördög az a tájfutás?- kérdeztem ingerülten.
- A tájfutásnál párokban kell lennünk és átmegyünk az egész erdőn!
Egyből eszembe ötlött az, hogy én és Castiel az erdőben... Egyedül, kettesben....... Nincs se közel, se távol senki....
Oké, elkalandoztam!!!! De nagyon!!!
- És ez mikor lesz?
- Jövő héten!- óóóó addig még van idő!
- Oké akkor mi megyünk! Szia!
- Sziasztok!
Ki legyen a párom??? Mielőtt ezen komolyabban elgondolkoztam volna , a szőke a falhoz nyomott.
- Szállj le Castielről!!!!!!- ordította izomból a fülembe.
- És ha nem?! Akkor mi lesz, vakolt fal???!!! Hmmm, mi lesz?- kérdeztem a szőkét.
- Hogy mi lesz....? Ez!- és megpróbált behúzni. De én gyorsabb voltam és megfogtam az öklét és hátracsavartam.
- Mi a .....- sipákolta a szőke.
(köszönöm Szefinek a mondást!)- Mi a baj ribanctáska? Eltört a csatod?- kérdeztem gúnyosan, majd ellépkedtem a helyszínről. A szőke barátnői ott tátogtak mint a halak.
Közben a bátyám eltűnt mellőlem. Látom, hogy Deborahval beszélget. Deb ott csavargatja a haját remélve, hogy a bátyámat sikerül befűzni. Deb próbálja megcsókolni. De ahelyett, hogy tétlenül nézném, odamegyek.
- Hajrá hugi!- suttogta Nate. Ő egyre hátrébb húzódott és a ribi szeme csukva volt.
- Meglesz bátyó!- és azzal szájon vágtam Castiel exét.
- Le a bátyámról lotyó!- kiabáltam a földön fekvő Debnek. Mivel nagy tolakodás volt, senki nem vett észre semmit.
Siettünk órára. A tanár kihívta a tesómat a táblához.
- Sziasztok Nate vagyok! A húgommal Lucyval élek. És lányok.... kíméljetek!- mondta és leült. A lányok olvadoztak... Vége lett az órának és körbevezettem Nate-et. Egyszer csak elém áll Lys.
- Szia, Lys! Mizu?
- Szia, Lucy! Figyelj, Castiel nevében jövök. Azt mondja, hogy találkozzatok az erdő közepén lévő tisztáson, este 10-kor.
- Kösz, Lys! Ott leszek!
Mi lehet annyira sürgős......
Vége a napnak, go home!Otthon még gondolkodtam.....
Mi lehet az a dolog? Abban maradtam, hogy majd megtudom. még csak este nyolc óra van! Játszottam egy kicsit a tűzlabdákkal és elrepült az a kis idő.
Elmentem a találkahelyre és vártam. Megjelent Cast ijedt képpel.
- Mi történt?- szaladtam oda hozzá aggódva.
- Maradj távol tőlem, szörnyeteg!- mondta halkan de határozottan.
Szörnyeteg.... Ezzel a szívembe szúrt! Aztán megjelent Deborah is.
- Azt hitted szeret?- mondta és megcsókolta.
Mivel a Sátán az anyám, így nem tudok sírni. De most kedvem lett volna.
- Égj el a pokol tüzében, te vérszomjas lotyó! Ezt a kört megnyerted de a háborút én fogom!- suttogtam bele az éjszakába.
- Mit mondtál Lucy? Azt hogy sírni fogsz?- röhögte Deb.
- Nem vagytok rá méltók, hogy lássatok sírni.- ekkor mindkettejük felé fordultam- És ne hidjétek, hogy végeztünk!
Eleresztettem egy gonosz kacajt és fittyet hányva arra hogy látnak, porrá foszlottam szét fentről lefelé és a szél vitte a darabjaimat. Imádom ezt a trükköt! Hazaértem és megnéztünk Nathannal egy horrorfilmet. Attól mindig jobb kedvem lesz.
- Mi a baj Lucy?
- Semmi.- és elmentem aludni.
Miért?
Ez volt aznap az utolsó gondolatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak őszintén!