12. fejezet: Páratlanul....(Lucy szemszöge)

Írói megjegyzés
Ez a fejezet a bevezető abba a fejezetbe amiről ti szavaztok.
Írói megjegyzés vége
Reggel szomorúan keltem fel. Még csak a második nap van, de úgy el vagyok kenődve, mint a légy a szélvédőn. Lementem a konyhába és látom, hogy a tesóm röhög valamin amit a telefonján nézett.
- Mit nézel?- kérdeztem és odahajoltam hozzá.
- Azt, hogy nagyon jó vagyok mumusnak!- mondta és még mindig röhögött.
- Mit műveltél?- kérdeztem most már én is mosolyogva.
- Este amikor aludtál, bementem hozzád és éreztem, hogy szakított veled a majom....
- Te belementél a fejembe?!- mondtam benyomva a műdurcit.
- Folytathatom?- kérdezte "felháborodva". Az alma nem esik messze....
- Mondjad, bátyó.
- És elmentem a piroshajúhoz aki teljesen leitta magát a borosüvegekből ítélve amit a nappaliban láttam.- itt megállt mert elkapta egy röhögőgörcs- Felmentem a szobájába, átszivárogtam az ajtón....
- Hiszen, hogy máshogy- mondtuk tök egyszerre.
- És kaparásztam egy ideig a bútorokat amíg felébredt és akkor....- mindent elmesélt, persze kommentárokkal együtt. De ezt még hozzáfűzte:
- De látszott, hogy még mielőtt jöttem volna megijedt valamitől... mindegy. A legjobbat nem is mondtam...
- Mit?- már így is a hasamat fogtam a röhögéstől.
- Azt, hogy a mobilomon "véletlenül"- itt idézőjelet mutatott- bekapcsolódott a video gomb így... az egész meg van a mobilomon!!
Megnéztük vagy tízszer. Ezt nem lehet megunni! Az a fej....
- Figyi, Nate! Amit mondtál, hogy megijedt... az én voltam.
- Mit csináltál?- kérdezte vigyorogva.
És elmeséltem neki a történetemet.
- Hát, hugi, sajnálom, hogy szakítottatok, de ez fergeteges poén volt!!! Tudod mit? Látszik, hogy egy vérből vagyunk!- mondta. Én is kezdem ezt érezni.
- Nate, nem vagy éhes?- kérdeztem, közben izzott a szemem. Értette a célzást.
- De Lucy, nagyon.
- Nyugi, holnap szerzünk valamit!- már én is éhes voltam...
Elkészültünk és mentünk suliba. Ahogy odaértünk látjuk, hogy a gerlepár ott nyalja-falja egymást.
- Meg ne fulladjatok!- kiáltottuk egyszerre az édestestvéremmel.
Mindenki röhögésbe tört ki, aki hallotta. Megyünk Nate-tel a folyosón és Iris köszön.
- Sziasztok!- amikor Nate-re  nézett elpirult.- Lucy, elrabolnálak, ha nem bánod.
- Oké, menjünk.
Távolabb húzott engem az emberektől. én egyből tudtam, hogy mi a szitu.
- Neked tetszik a bátyám!- vágtam bele egyből.
- Igen..- mondta és teljesen elpirult. Milyen aranyos!- De ő rám se hederít...
- Figyelj! Lehet a párod a tájfutáson. De aztán nehogy rosszalkodjatok!- mondtam egy perverz mosoly kíséretében.
- Tényleg? Kösziii!!!!- és a nyakamba ugrott.
Még így folytattuk egy darabig majd mentünk órára. A második szünetben odajött hozzám egy lány.
- Hát meg se ismersz?!
- Öhm, bocs ismerlek?- kérdeztem. Tényleg nem ismerős.
- Fel se ismered az edződ!!- mondta "felháborodva".
- Ann?! Mit keresel itt?- közben a nyakába ugrottam.
- Gondoltam itt is edzhetnélek...
- Köszi!!- tiszta deja vu. Nem ezt csinálta Iris?
- És egyébként tök jól nézel ki!
Így néz ki:

- Köszi, te is!
- Mindenki ilyen testet kap odahaza?- azért mondtam így, mert voltak körülöttünk.
- Nagyjából...- mondta ő is elgondolkodva.
- És ide fogsz járni?- kérdeztem suttogva.
- Lucy, én itt 22 éves vagyok. Nem járok iskolába- de kár!
- Akkor mindegy! Majd még talizunk! Szia!
- Csá!- és el is rohant...
Ki legyen a párom a tájfutáson?! Most már tényleg! És mint mindig, most is beleszólt valami a gondolatmenetembe... Nem más mint a hangosbemondó. Ezt hallottuk:
- Gyerekek!- ez a diri- jöjjenek a tornaterembe sürgősen!
Én azért is lassan fogok menni! Mindenki gyorsan megindult és jól be is torlódtak az ajtóban. Itt az ész, kérem szépen! Komótosan odamentem és löktem egyet a társaságon. Azok kiszabadultak és egyből orraestek amikor elsétáltam mellettük. Beértem a tornaterembe. A diri éppen beszélt.
- Azért hívtam ide önöket, hogy elmondjam, hogy a következő 3 napban nincs tanítás de be kell jönniük. Azért mert a napokban kerül megrendezésre a Sport napok, ami annyiból áll, hogy bizonyos osztályoknak kell bejönniük bizonyos napokon. Például: holnap a 11/a és a 11/b jön be és méretkezik meg egymással....- bla bla bla.
Akkor holnap mi és Castielék osztálya fog megméretkezni. Érdekes lesz az biztos...
Szólnom kell Ann-nak és edzenünk kell. A bátyámmal is el kell mennünk enni. Jajj, de sok az elintéznivaló! Akkor először megyek Ann (ejtsd: Enn)-hez utána vadászni. Vége a sulinak és mentem Annhez. Kemény négy órát edzettünk. Aztán mentem a bátyámért.
- Gyere! Megyünk!- dörömböltem az ajtaján.
- Jövök már!- ez a "jövök már" fél óra volt.
Elmentünk és szerencsénkre részegekbe botlottunk. Csemegéztünk aztán jóllakottan hazamentünk. És elkezdtem kifőzni egy tervet Castiellel kapcsolatban...
Ezzel a gondolattal aludtam el...