Ezer bocsánat amiért nem írtam, csak mandulaműtétem volt és bent kellett maradni a kórházban. Így most sűrűn hozom a részeket. Jó olvasást!
Írói megjegyzés vége
Ahogy felkeltem, tudtam, hogy ma minden megváltozik. Már a csípőmön is van tetkó. Csak tudnám miért.... Most jelenleg reggel négy óra van. Nem tudok aludni. Átváltoztam és ismét másképpen néztem ki. Mostmár leállhatna ezzel! A hajam begöndörött és egy érdekes fűző volt rajtam. És ráadásul már a szárnyamban is minta volt!
Így néztem ki átváltozva de szárnyak nélkül:
Azonnal el kell mennem anyámhoz.
- Nath ébredj!- törtem be a szobájába.
- Mi van?- mondta félálomban.
- Indulunk!
- Hova?- ilyen hülyét, komolyan!
- Hát anyámhoz!- egyből kiugrott az ágyból. Megnyitottam az átjárót és átmentünk. Én emberalakban mentem. Anya majd kiugrott a bőréből, úgy örült nekünk.
- Mi szél hozott titeket?
- A tetkóm tovább nőtt.- mondtam és anyám ledöbbent.
- Mutasd!- mondta ijesztően. Levetettem a felsőm és megmutattam neki a hátamat.
- Változz át!- mondta de én vonakodtam. De végül átváltoztam, de szárnyak nélkül. Szégyenlősen néztem anyára.
- Gyerünk a szárnyakat is!- mondta egy intés kíséretében.
- Akkor helyet kérek.- hátrébb álltak mire kinyitottam a szárnyaimat. Anya és Nathan úgy néztek rám mint egy hülyére. Köszönöm, éljen a családi szeretet!
- Irány az orákulum!- mondták kórusban. Ők is átváltoztak és elrepültünk az átkozott lelkek erdejébe. Már jól kezdődik. Repülés közben elmondta anya a tudnivalókat.
Megérkeztünk egy kis fakunyhó elé.
Íme az orákulum, név szerint Andrea:
- Elhoztam a lányomat....- de nem tudta befejezni, mert a szellem mellettem termett.
- Szia, Andrea vagyok, te meg gondolom Lucy.- fiatal lehetett amikor meghalt....
- Jól gondolod. Húsz éves voltam, amikor elégettek máglyán.- hűha! Ő már tud valamit.- de most lássuk a jeledet.
Visszaváltoztam emberré és elkezdte nézni a hátamon a szimbólumokat.
- Királynő, kérem jöjjön ide!- és mondott néhány dolgot a tetoválásaimról. Ezeket mondta:
- A lányát edzeni kell, mert ezt a sok mágiát nem fogja elbírni.
- Mégis mennyi mágiája van?- kérdezte anya megrémülve.
- Lassan annyi, hogy akár a poklot megteremthetné még egyszer.- ennyi mágiám van?! Az nem lehet...
Még elmondott néhány infót és mentünk a régi mágiaedzőmhöz Ann- hoz.
Ez lenne Ann:
Ő már jó néhány csatába részt vett, nem mellesleg azon ritka személyek egyike, akiket kedvelek. Úgy látszik anya szólt neki, mivel a kapu előtt várt.
- Hé, rosszaság- így szokott hívni- mizu? Egyébként a szárnyad valami elképesztő!
Mindent elmeséltünk neki, és vállalja az edzésemet.
- Nekünk Nathannal mennünk kell, mert ma suli van. Sziasztok!
Hazateleportáltunk és tudomásul vettük, hogy 6.30.
- Egy repülésverseny?- kérdezte Nate kihívóan. Én erre megállítottam az időt.
- Bármikor!- kimentünk az erkélyre és elrugaszkodtunk. A közeli erdőbe repültünk, ott manőverezgettünk. Egyszer csak látok néhány tanárt. Megállunk és figyelünk. Valamiket elrejtettek az odúban és a fatörzsek mellett.... biztos valami iskolás cucc.
Hazarepültünk és elkészültünk. Furcsa, hogy Cast nem jött..... Mindegy. Akkor megyek a bátyámmal.
Beszélgettünk és bementünk az iskolába, ahol nagy kavalkád fogadott....
"Folytatjuk...."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak őszintén!