6. fejezet: Bevásárlókörút (Lucy szemszöge)

Írói megjegyzés
Ez nem a buli utáni nap, hanem már az azutáni
Írói megjegyzés vége
Ma boldogan ébredtem fel. Ilyen se volt még. A buli óta eltelt három nap és a sulit valamilyen okok miatt bezárták. Tiszta jó! Ahogy felkeltem, bizsergést éreztem a bőrömön. Belenéztem a földig érő tükrömbe és olyat láttam amire nem számítottam.....
A hátamon lévő ördögszárnytetkó tovább terjedt. Mostmár nem csak szárny volt ott, hanem a szárnyból még díszítés futott végig. A tetkóm mostmár a derekamig leért és az egész hátamat befedte. El kell mennem anyához. De nem most! Megbeszéltük Casttal, hogy ma elmegyünk a városba. Gyorsan összeszedtem magam és igyekeztem nem a tetkómat bámulni. Mire végeztem csöngettek is. Kinyitottam és az én vörös démonom állt az ajtóban. Ő perverzül végignézett rajtam és füttyentett egyet.
- Mivan, tán tetszem neked?- mondtam mire elmosolyodott.
- Te mindig tetszel, akármiben vagy. Mehetünk?- és nyújtotta a kezét.
- Igen. És mi a mai program?- kérdeztem.
- Gondoltam, elmehetnénk a plázába vásárolni.
- Oké. Ki vagy te és hova vitted a pasimat?- mikor kimondtam, akkor esett le, hogy a pasimnak neveztem. Amikor ez átfutott az agyamon, olyan vörös lettem mint Cast haja. Ő ezt látva elvigyorodott, majd leálltunk csókolózni az utca közepén. Mikor befejeztük behúztam a plázába. Ő meglepődötten nézett rám mire én elröhögtem magam.
- Miért lepődtél meg? Hisz te javasoltad! És amúgy is vennem kell valamit.....- mondtam, majd ő kíváncsian méregetett.
- Mégis mit kell venned?- én erre elpirultam. Ugyanis fehérneműt kellett vennem.
- Mindegy nem fontos.
- De az. Mit kell venned?- közben odaszorított a falhoz.- segíteni tudok benne?
- Nem, nem tudsz! Majd megveszem egyedül.- mondtam hadarva.
Gyorsan bementem az egyik ruhaboltba. Ott pont volt fehérneműrészleg, így elkezdtem nézelődni. A kezembe akadt egy olyan melltartó, ami nagyon tetszett. Bementem egy próbafülkébe és felpróbáltam. Kimentem mivel kint volt a tükör a próbafülkék előtt. Volt ott még rajtam kívül egy harminc éves nő, ő is éppen melltartót nézett.Ő meg is találta amit keresett és elment. Most egyedül voltam itt, mert a melltartók egy eldugott részen vannak és külön próbafülkék vannak hozzá. Ekkor mellettem hirtelen megszólalt egy hang.
- Akkor ezért nem mondtad.- konkrétan ugrottam egyet, annyira megijedtem. Castiel volt az, aki végig mért szemtől szembe.
- Segítesz? Én nem tudom, hogy jól áll-e és mivel te fiú vagy......- hebegtem mire ő perverzül elmosolyodott.
- Igen, segítek de ha csak kapok érte valamit.- mondta és közel húzott magához. Én ezt kihasználva a fülébe súgtam a választ.
- Kapsz egy öltáncot, ha segítesz.
- Megegyeztünk.-mondta egyből.
Leült az ott lévő fotelbe és nagyon sok melltartót felpróbáltatott velem. Mindig úgy fordultam, hogy ne lássa a tetkómat, ami így baromi nehéz volt. De sikerült. Végül kiválasztottunk közösen hármat ami kényelmes is volt, meg neki is tetszett.
- Miért nem ezt veszed meg?- kérdezte egy piros csikpésre. Az nekem is tetszett de még tervem van vele. Titokban azt is megvettem.
- Mert nyom - hazudtam. Igazából olyan volt, mintha rámöntötték volna.
- Mi az, hogy nyom?
- Vedd fel és megtudod.
Ezek után nem kérdezett semmit. Mentünk tovább boltról boltra. Segítettem neki én is.
- Csak akkor ha megteszel nekem valamit.- mosolyogtam rá perverzen.
- Amit csak akarsz.-mondta ő is mosolyogva.
- Akkor te  énekelsz nekem, oké?
- Jó.
És segítettem neki.....bőrdzsekit választani.
Komolyan, hány ugyanolyan dzsekije van, azt nem tudom. Aztán elmentünk egy ékszerbolt mellett. A kirakatban egy olyan nyaklánc volt, hogy....hű. Egy fekete rózsa közepén egy vérvörös rubinttal. A lánc ezüstből volt. Castiel észrevette, hogy nagyon nézem.
- Szeretnéd?
- Igen, csak nincs rá pénzem. Majd máskor...
Mire kimondtam, már be is rángatott az üzletbe. Rámutatott és megvette.
- Fordulj!- mondta és megfordultam. A nyakamba rakta a láncot. Olyan szép....
- Nagyon köszönöm. Ezt még meghálálom.- mosolyogtam.
Aztán hazamentünk. Még maradt egy darabig és megkérdezte.
- És mikor kapom meg az öltáncot?- kérdezte vigyorogva.
- Milyet kérsz? Van így alapból, és van vetkőzős és még egyéni.- mondtam halálkomolyan.
- Akkor az egyénit választom.
- Akkor adj időt, hogy rendbe szedjem magam.- mondtam és már el is tűntem a szobámban. Felvettem azt a tűzpiros fehérneműt amit vettem. Kimentem és Cast csak tátotta a száját. Beleültem az ölébe, úgy, hogy arccal felé voltam. Csókoltam ahol értem és még tácoltam is hozzá. Mire észbe kaptam Cast már a falhoz nyomott. Ekkor megszólaltam.
- A-a. Még nem!- tudta mire gondolok. Nyomtam egy csókot a szájára, majd elment. Most akkor térjünk vissza a tetkómhoz. Mikor Castot már messze tudtam, átalakultam. Az alapból a hátam közepéig érő szárnyam most hatalmas volt. Ha kinyitottam kb. kitöltöttem az egész nappalit. És más volt a ruhám is. Most csak egy bikinifelső volt rajtam és szaggatott rövidnadrág. A kaput megnyitottam és anyám elképedt fejével találtam szembe magam.
- Anya, ez mi?
- A legenda teljesül...- motyogta anyám.
- Milyen legenda?
"Folytatjuk......"