2013. december 8., vasárnap

8. fejezet: Na de bátyó! (Lucy szemszöge)

Reggel arra ébredtem fel, hogy az édes, drága, aranyos bátyám püföli az ajtómat.
- Lucy, el fogunk késni!!!
- Honnan?- nyitottam ki az ajtót.
- Hát a moziból, ahova jegyet vettem.- mondta. Úgy meglepődtem, hogy eltátottam a számat.
- Na és mire vettél jegyet?
- A Fűrész 3-ra 3D-ben.- mondta és a nyakába ugrottam.
- Köszi, bátyó!!!!!!
- Neked bármit, hugi!
Bementem a szobámba és végignéztem magamon. Jaj, ne! Már a vállam is tiszta tetoválás! Majd el kell mennünk anyához. Még jó, hogy tél van, így fel kell vennem a kabátot.
- Gyere, hugi!- üvöltött fel Nathan.
- Megyek már!- és ekkor egy puffanás hallatszott majd egy morgás. Gyorsan leszaladtam, és mit látok.....
Devil rajta van Nate-en és habzik a szája.
- Devil, lábhoz!- a kutya hűségesen odacsaholt hozzám.
- Nate, elfelejtettem mondani, ő itt Devil, anya ajándéka.
- Illik hozzád.
- Miért hajtogatja ezt mindenki?!
- Mert igaz. Na mehetünk?
- Igen!
Elmentünk és nagyon jó volt. Utána elmentünk a plázába nézelődni. Az egyik boltban ott voltak a csajok. Vagyis: Iris, Rosa, Viola, Melody.
- Hé, Rosa!- egyből észrevett minket.
- Szia, Lucy! Na és ki a barátod??Nagyon hasonlítotok.- kapkodta  köztünk a tekintetét.
- Igen, mivel a bátyám. Lányok ő itt Nathan de hívjátok csak Nate-nek. Bátyó, ők itt Rosa, Iris, Viola és Melody.- a lányok végig Nathant nézték.
- Sziasztok lányok!- mondta Nate. A lányok majd elolvadtak.
- Sziasztok csajok! Nyugi holnaptól Nate is a sulinkba fog járni.
Azzal elmentünk.
- Kapós leszel bratyó!
Délben hazaértünk és lefeküdtem szunyálni a kanapéra. Közben csöngettek és Nate nyitotta ki az ajtót. Na kinek?! Hát persze, hogy Castielnek.
- Te ki vagy?- hallottam a bátyám hangját. Odamentem a fiúkhoz és közéjük álltam.
- Szia Cast! Ő itt Nathan a BÁTYÁM!- hangsúlyoztam ki a bátyám szót. Egyből megenyhült.- Nate, ő itt Castiel a pasim.
- Szia Castiel. Hé, hugi!- fordultam hátra.- jól választottál.
- Kösz! Csáó bátyó- mondtam nevetve.
- Csá hugi!- azzal becsukta az ajtót és mi Casttal mentünk a fagyos utcán.
- Szóval van egy bátyád.- itt bólintottam.- És hogy értette azt, hogy jól választottál?- kérdezte mosolyogva.
- Tudod, a bátyám az emberekbe lát, szóval nem ajánlatos átverni vagy engem megsérteni, különben ellátja a bajodat!- mondtam vigyorogva.
- Hú de megijedtem!- mondta gúnyosan. Ha tudná, kire mondta....
- És amúgy is. Lehet elveszi a rajongótáborodat hétfőn.- mondtam mire kétségbeesett fejjel rám nézett.
- Csak a rajongóimat ne!!- visította, közben én már szinte a földön fetrengtem a röhögéstől.- egyébként hogy van az, hogy a családodban mindenkinek vörös a haja?
- Ezt nem tudjuk mi se. Pedig egyik szülőnk haja se volt vörös. Anyámé szép barna, apámé meg fekete.
- Persze már... ez csalás! Akkor csak nekem kell festetnem a hajamat!- itt viszont én fogtam padlót.
- Ooookééé.- mondtam, majd elmentünk kajálni és filmet nézni hozzá. Nos a filmnézésből nem lett sok mivel inkább egymással voltunk elfoglalva. Kajáltunk max egy pizzaszeletet. Ezután hazamentem. A sötétben, hogy máshogy?!
- Hé, cica!- kiáltotta nekem egy részeg csávó a haverjaival. Hmmm... a kedvencem! Megfordultam mire megfogta az egyik a seggemet. A szemem izzani kezdett és hátrahőköltek. De nem csak a szemem izzot, hanem a tetkóim is.
"egy kicsivel később"
Nos, az emberek a hátukon feküdnek, és én mindegyiknek szívok el egy kicsit a lelkéből. Mivel anyám a rózsa nyakláncomat is megbűvölte, ezért viszek haza Nate-nek csemegét. A gyűrűm és a nyakláncom teli lett én pedig jól laktam. 5 ember volt, mind az ötöt kihúztam az út szélére. Mintha valami figyelne.... na mindegy. Mint aki jól végezte dolgát, hazamentem.
- Hé, Nate, megjöttem!!!!- kiáltottam és lejött.
- Na, jó volt?
- Igen. És hazafele úton csemegéztem egy jót.- erre egy pillanatra vörösre váltott a szemem. Értette a célzást.- Hoztam neked is ha érdekel....
- De, hogy tároltad?
- A nyakláncomban és a gyűrűmben.- erre odatartottam Nate-hez a gyűrűt és belészállt a benne lévő lélekdarab.
- Kösz, hugi! Finom volt!
- Nehogy éhezz holnap!- erre elnevettük magunkat és lefeküdtünk aludni. Vajon mit hoz a holnap?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Csak őszintén!