Írói megjegyzés
most ez a rész a kelleténél hosszabb lesz, így több részbe szedem
Írói megjegyzés vége
Korán keltem, konkrétan hajnali négykor. Már egy kész terv volt a fejemben. Castielt megpróbálom kicsit féltékennyé tenni. Egy próbát megér...
Ehhez külső ember kell! Ellátogathatnék a pokolba, és anyám egyik testőre jó lenne... Úgyis mindegyik izmos és jóképű. Egyszer még jártam is az egyikkel. Igen... ehhez Máté kell! A szakításunk oka pedig... már nem emlékszem. Jó, nevessetek ki, de 200 évvel ezelőttre nehéz visszaemlékezni. Elmentem a pokolba és elsoroltam a gondjaimat anyának.
- Látszik, hogy az én lányom vagy! Én is csináltam már ilyet....- és a gondolataiba mélyedt.
- Anya, akkor kikérhetem Mátét?- egyből felriadt.
- Persze, kicsim, vidd csak! Dante! Hívd ide Mátét!- az őr hívta és... egy nagyon dögös pasi jött elő.
Ez nem lehet Máté. Régen olyan kis aranyos volt, most meg... tiszta Adonisz.
Így nézett ki régen:
És így néz ki most:
Ugye hogy van különbség!? Nos kijött és amint meglátott elmosolyodott.
- Lucy, te vagy az?- kérdezte hitetlenkedve.
- Ki más?!- mondtam és megöleltem.
- Nagyon megváltoztál. Mit tehetek érted?- kérdezte. Igen jó barátok maradtunk a kapcsolatunk után is. A megváltozásról szólva... Ezt nem hiszem el... Megint másképp nézek ki!!!!
Most így nézek ki:
Elég érdekes ez a ruha...
- Te is megváltoztál! Elvégezted végül a testőr iskolát?
- Hát... igen. Ennyire látszik?- mondta nevetve.- Na de térjünk a lényegre! Most nem számít, hogy milyen dögös vagy...va-vagyis...- szerencsétlen dadogott és még el is pirult. Én ezen csak mosolyogtam.
- Na, azt szeretném tőled kérni, hogy...- és elmeséltem neki mindent. Az elporladást ő is jó poénnak tartotta.
- Hogy legyek a pasid, hogy be tudj etetni egy másikat? Oké benne vagyok!- mondta és mosolygott a reakciómon, ami az volt hogy a nyakába ugrottam.- És még valamit akarok kérdezni... azt csináljuk mint akkor amikor jártunk?
Ezt végig kell gondolni... Amikor jártunk az utcán kézenfogva járkáltunk és csókolóztunk midenhol.... Ja, ez még belefér...
- Igen, pontosan azt!
Még beszélgettünk aztán visszateleportáltunk a szobámba. Összecuccoltunk és megbeszéltük, hogy elkísér a suliig.
Kb. így nézhettem ki:
A sulis tesicucc nagyon szűk....
Szerencsére amikor odaérünk akkor le lehet cserélni. Én egy kosarastrikóra és egy minirövidnadrágra fogom cserélni. Elindultunk Mátéval és egész jót elbeszélgettünk a régi időkről. Odaértünk a sulihoz kézenfogva és mindenki minket nézett. Mátét nem érdekelte ki látja és ki nem, nekinyomott a falnak és elkezdtünk csókolózni. A csókolózás lassan tapizásba ment át, így befejeztük. Még adtunk egymásnak egy búcsúcsókot és elment. Mindenki engem nézett beleértve Castielt is. Látom, hogy ökölbe szorul a keze. Wow, nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan hat... Ajjaj látom, hogy közelít.
- Ki volt ez!?- kérdezte mérgesen.
- Miért kérded?- kérdeztem halál nyugodtan.
- Mert....- láttam, hogy keres egy jó indokot.
Amikor jött Deborah és már beszélt is. Láttam Castielen hogy már unja a csajt. Nem csodálom!
- Sziasztok!- köszöntem el és siettem az öltözőbe. Ott a lányok elkaptak és kifaggattak. Elmondtam nekik hogy csak Castot akarom féltékennyé tenni. Még jó, hogy nem volt benn Deb meg a szőke. A lelkükre kötöttem, hogy ne beszéljenek erről senkinek.
- De komolyan, ki ő és hogyan tudtad rávenni hogy játssza el a pasidat?
- A neve Máté és ő az egyik expasim. Ráadásul 20 éves így nem is jár ide.
- Az egyik? Miért hány van?- kérdezte Rosa.
- Péntek este pizsibuli nálam és mindent elmesélek.- mondtam és helyeselték.
Még beszélgettünk majd kimentünk az udvarra, mert ott lesznek a feladatok. Kint a diri várt.
- Gyerekek, 5 versenyszám lesz amit kettesével csináltok. A párok úgy lesznek, hogy - és elkezdte felolvasni a neveket. Én csak két szót hallottam belőle.- .....Lucy-Castiel.....
Hogy mi???!!! Én Castiellel leszek versenytárs? Anyám, segíts meg! Gondoltam és éreztem ahogy az energia végigfolyik a testemen.
- Az első versenyszám- hallottam a tesitanár hangját, aki nem kicsit nézett ki pedofilnak- az atlétika! Bármit bemutathattok, csak legyen benne nyújtás, fekvés vagy valami a levegőben.
Óóó, akkor én tudom mit fogok bemutatni...
Ezt a figurát a pokolban tanultam. Mi Castiellel a végén voltunk és beszélgettünk egy kicsit. Kiszedte belőlem Máté nevét és korát. Hőbörgött egy sort majd így szólt.
- Úgyis én fogok nyerni, ne fáraszd magad!
- Akár fogadnál is rá?- ezt nem kellett volna...
- Persze, ha te nyersz, szombat este buli nálam, eljöhetsz!
- Ha pedig te nyersz, azt kérhetsz tőlem amit akarsz!- erre perverzül végignézett rajtam.
- Oké!- és kezet ráztunk.
Néztük a többiek bemutatóját és voltak esések. Kiderült, hogy ezt a végzős diákok zsűrizik és csak fiúkból áll... még előnyöm is van. Mi következünk Castiellel.
- Csak utánad, Mr. Nagymenő....- mondtam Castnak mire elröhögte magát.
Lenyomott egy olyan műsort.... A végzősök elszégyellték magukat.
- Maga jön, Hercegnő...- mondta Cast miután majdnem mindenre max pontot kapott.
Végre egy igazi ellenfél! Lássuk a medvét! Éreztem, hogy vörösen csillog a szemem. Intettek, hogy kezdhetem. A végzősök elnézően néztek rám. Álljon meg a díszes menet! Felelevenítettem az edzéseket Ann-el és belekezdtem. Leguggoltam és egy bukfenc, amiből átmentem spárgába és megtámaszkodtam a kezeimen, így lett kézenállás, amiben kinyújtottam a lábaimat oldalra. Átlendültem és talpra érkeztem. Talpból egyből cigánykerék, abból szaltó. Három egymás után. Aztán egy harcibemutató konkrétan.
Egy szó mint száz a végére mindenki tátott szájjal nézett. Én győztem az első versenyszámban. De hol van még az ötödik.....
Folytatjuk...




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak őszintén!