26. fejezet: A tájfutás 4.nap (Lucy szemszöge)

Érdekes napra ébredtem. Amikor felébredtem Dante hajolt fölém.
- Ááááááá!!!!- akkorát sikítottam, hogy Dante befogta a fülét. Csak most néztem körül. Nem a sátorban voltam, hanem az ágyamban, a pokolban.
- Jó reggelt neked is!- mondta Dante mosolyogva.
- Mit keresek itt?
- Én hoztalak ide, mivel láttam Daket, ahogy a sátorod közelében leskelődött.
- Mit csináltál?- kérdeztem nevetve.
- Úgymond ráhoztam a szívbajt.
- Hogyan?
- Az nem lényeg! De mi van ezzel a horrorházzal?
- Semmi! Úgy is látni fogjátok a gömbön keresztül!
- Ez igaz! De jobb ha mész! Már keresnek.
- Jó és köszi.- mondtam és megöleltem.
Visszamentem a sátorba és Lys tényleg ott pánikolt a sátor előtt. Kijöttem a sátorból és megnyugtattam. Gyorsan elmentünk az ebédlőbe és a többieket is behívtuk.
- Mindenki itt van?
- Iris nincs.
- Akkor ide rángatom!- mondtam és kitrappoltam. Mit látok?! Iris és Nate éppen egymást falták. Odamentem hozzájuk.
- Lucy, ez nem az aminek látszik!- mondta Nate.
- Hmm... Tényleg? Nekem úgy látszik, hogy a barátnőm és a bátyám összejött. Mi baj lenne?- kérdeztem és keresztebe fontam a kezem.
- Óóó akkor az aminek látszik.
- Iris- fordultam Irishez- jönnél az ebédlőbe?
- Persze, mindjárt megyek!
Én eljöttem onnan és a többieket kértem számon. Először Kimhez fordultam.
- Sminkek és ruhaanyagok?
- Megvannak!- itt átfordultam Violához és Melodyhoz.
- Festékek és tanári engedélyek?
- Micsoda kérdés?! Persze, hogy megvannak!
- Lys, a teszt bábuk készen vannak?
- Igen!
- Alexy és Rosa, a ruhák tervei megvannak?
- Igen, el is hoztuk őket!
- Akkor majd együtt átnézzük. Iris, a szerszámok?
- Kifosztottam a gondnokot!
- Remek! A jelentkezési ív és a hangosbemondó a miénk. Szóval minden készen áll. Essünk neki!
Nekiestünk a munkának. Volt jó sok meló például: kiválasztani a ruhákat, kontúrt adni a szobáknak és mindenkinek megtanulni a teendőit, köztük nekem is. Én leszek úgymond a végállomás. Kopogtattak az ebédlő ajtaján. Kidugtam a fejem és Dante volt az. Gyorsan behúztam.
- Mit keresel itt?
- Kell őrző? Mert láttam, hogy mindenki be akar lesni az ablakon.
- Igen, örülnék, ha te őriznéd a bejáratot. Gyere, bemutatlak a többieknek!
Mindenkinek szépen sorban bemutattam mindenkinek és Rosa elhúzott onnan.
- Mindenki ilyen dögös a pokolban?
- Majd egyszer elviszlek, jó?
- Alig várom!
Mire végeztünk addigra már hat óra volt. Felmentem a hangosbemondóhoz ahol Nataniel szerencsétlenkedett. Hiába kérte a figyelmet. Mutattam, hogy álljon arrébb. A két ujjamat a számba tettem és akkorát füttyentettem, hogy besípolt a hangfal. Mindenki most már idefigyelt.
- Oké, kezdjük az elején! Ez egy horrorház, mielőtt bárki félreértené a dögös srácot az ajtóban! És igen, a kérdőívet muszáj kitölteni, hogy beállítsuk a nehézségi fokozatot!- igazából mindenki ugyanazon fog végig menni.- A kilépési jelszó a "Mindjárt bepisilek a félelemtől!" mondat teljes torokból ordítva. Akik végig mentek rajta hátul, egy külön teremben fognak várakozni, nehogy lelőjék a poént. Ja, és még valami! Deborah és Amber, el a kezekkel Dantétól! Köszönöm a figyelmet és kezdődjék a horrorház! De először a kérdőívek!- elléptem a mikrofontól és lementem a többiekhez. Kint az emberek röhögtek, mint az állat. Néhány perc múlva hozta Nataniel a kitöltött kérdőíveket.
- Oké, srácok! Először a lányokat fogom szólítani, később a fiúkat. Mindenki a helyére!- mondtam és a kezembe vettem a kérdőíveket. Ugorjunk neki!