5. fejezet: Egy délután....(Lucy szemszöge) part 2

Kihoztam egy rögtönzött bábut majd leraktam a fűbe az udvaron.
- Miért megyünk ki?
- Majd meglátod!- mondtam sejtelmesen mosolyogva.
Majd Devilre néztem.
- Állj hátrébb!- mondtam Castielnek.
- Miért?
- Oké, ha nem akkor nem!- mondtam, mire ő győzedelmesen vigyorgott. De nem sokáig! Elkiáltottam magam.
- Devil, attaque (támadás:francia)!- anyám a francia nyelv megszállotja.
- Ez mit...- de már nem bírta befejezni, mivel Devil ráugrott. Gyorsan lerántottam róla és belehajoltam az arcába.
- Jól vagy?- kérdeztem aggódva. Furcsa...senkiért sem szoktam aggódni. És az arcunk olyan közel volt egymáshoz. De mielőtt bármi történt volna megszólalt.
- Mostmár igen.- és közeledett az arca az enyémhez. Megcsókolt, és én hagytam. Elváltunk egymástól majd mélyen a szemembe nézett. Én meg felugrottam.
- Akkor jó. És most félreállsz vagy ezt megismételjük.- mondtam mire felnevetett.
- Megismételhetjük, nekem jó volt.
- Én arra gondoltam, amikor a kutya rád ugrott.- mondtam elpirulva.
Félreállt és megismételtem. Devil rohant, majd a bábura vetette magát. Mire a kutya végzett a bábuból csak néhány cafat maradt, Castiel mosolygós arcából pedig egy ledöbbent fej maradt.
- Mi ez, c4-es harcikutya?
- Nem, még az anyám tanította be.
- És ő hol van most?
- Brazíliában.
Többet nem is kérdezett csak hátulról átölelt. Nagyon jól esett. Aztán a fülembe súgott.
- Akkor megmutatod az éneked?- kérdezte mosolyogva.
- Máris, uram. Menjünk a szobámba.- mondtam- de csak akkor tudok menni, ha elengedsz.
- Ja, tényleg.
Elengedett majd fölment a szbámba. Én még elmentem a gitáromért, mire visszaértem a vöri a kiskönyvemet lapozgatta amibe rajzolni szoktam. Még nagyon az elején járt, de nem akartam, hogy a végére jusson. Az utolsó kb. 20 rajz mind róla van. Nem vett észre, így a háta mögé lopóztam és rávetettem magamat.
- Mit.....- csak ennyit tudott kinyögni, mivel a hátán voltam és nyúltam a kiskönyvért. Ő észre is vette, hogy mi kéne, így nem adta ide a rajzaimat. Ekkor leugrottam a hátáról és szemből támadtam rá. Csak akkora lendülettel veselgettem neki, hogy mindketten az ágyon kötöttünk ki. Most már taktikát váltottam. Elkezdtem csókolgatni a nyakát amit ő meglepettséggel fogadott de aztán elkezdte élvezni. Már teljesen ellazult, amikor kikaptam a kezéből a kiskönyvemet. Szívem szerint folytattam volna, de én nem vagyok Deborah.
- Köszi!- mondtam, miközben lekászálódtam róla.
- Hé!
- Bocs, ilyen a játék.- elzártam a könyvemet biztos helyre.
- De, mi az hogy nem engeded hogy megnézzem a rajzaidat!
- Mert nem és kész!
- Jól van! Add ide azt a gitárt, biztos nem tudsz vele bánni.
- Dehogynem! Versenyt akarsz?! Hajrá, te kezded!- mondtam és odaadtam neki a gitárt. Hát mit ne mondjak....tényleg baromi jó volt.
- Te jössz! Neked énekelni is kell!
- Jó! Így is lenyomlak!-mondtam de ezen csak mosolygott. Egészen addig, amíg el nem kezdtem énekelni. Az alsó C-től a felső D-ig mindent elénekeltem neki. Mikor befejeztem ő elképedve nézett, és elkezdett tapsolni.
- Asszem te nyertél!
- Kösz!
- Majd beajánlak a bandának.
Remek! Még egy kicsit beszélgettünk, majd hazament Démonnal. Én elindultam a sulihoz és Leighnek igaza volt. Kész patália. Mostmár megvan a betevőm is valami Dajantól. Hazamentem és az édesanyám már várt. Mindenről kikérdezett és én mindenre válaszoltam. Elment és én lefeküdtem. Este Castiellel álmodtam.....