4. fejezet: Egy délután....( Lucy szemszöge ) part 1

Arra ébredtem, hogy hétvége van. De mégsem tudtam aludni. Ahogy ezt gondoltam megjelent egy üzenet a szekrényemen. "Menj el enni" Na igen eljött a táplálkozás ideje. Mivel a pokolbéli lények nem emberek ezért nincsen szükségük emberi ételre az életben maradáshoz. Viszont mivel mi gonoszak vagyunk, bizonyos időközönként tenni kell valami rosszat, hogy életben maradjunk. Mikor lementem, elrendeztem magam és hívtam Leighet mivel ő jártasabb a Földön mint én.
- Szia Leigh itt Lucy, tudnál nekem segíteni?
- Szia Lucy, persze mit szeretnél?
- Táplálkoznom kéne.
- Aha, értem a gondod. Gyere a parkba tízkor és megbeszéljük.
- Oké, szia!
- Szia!
Na jó. Akkor talizunk a parkban tízkor és most van hét óra. Mit csináljak én három óráig?! Akkor ha már van ennyi időm, fölnézek facebookra. Annyi értesítésem volt meg barátfelkérésem hogy az eszméletlen. Mire elrendeztem mindent 9.30 volt. O-ó. Gyorsan felvettem valami elviselhető göncöt és kisminkeltem magam. Gyorsan elindultam Devillel az oldalamon, gondoltam ha már úgy is a parkba megyünk. Mikor kiértünk Leigh ott várt és furcsálva nézett a kutyára.
- Illik hozzád.- mondta mosolyogva.
- Igen, anya ajándéka.
- És mi a neve?
- Devil.
Erre kitört belőle a nevetés és belőlem is. Devilt elengedtem a pórázról had szaladjon. Miután elszaladt, megbeszéltük mi volt egymással amíg nem találkoztunk.
- Na és mit szeretnél tudni az itteni vadászatról?
Igen. A táplálkozásunk nem csak a rosszaság hanem van még egy dolog....
A bűn alanyának ki kell venni egy kis darabot a lelkéből, ami általában testi érintkezéssel szokott megtörténni. Ne tessék rosszra gondolni! Elég ha megfogjuk az ember kezét vagy a homlokát.
- Hát például, hogy találsz alanyt, és mit csinálsz vele?
- Általában valamilyen buliban találok és megsértem vagy összeverekszem vele.
- És én meg mit csináljak?
- Hmmm.... sérts meg valakit vagy dobáld meg, csúfold ki....
- Jól van, jól van! De hol?
- A suli előtt ilyenkor is szoktak lenni. Megpróbálahatod. De este jobb a fogás mert ott kész patáliák szoktak lenni éjszaka.
- Ok, akkor este megpróbálom, ha viszont nem sikerül látogatást teszek a pokolban.
Ekkor viszont Devil húzott el mellettünk Démonnal a nyomában.
- Figyelj, Leigh most mennem kell. Szia!
- Szia!
 Akkor a kutyák után siettem majd megálltam és egy éleset fütyültem. Devil egyből ott termett mellettem. Vele együtt természetesen Démon is. Nem sokat kellett várni Castielre.
- Nem tudod megnevelni a kutyád?- kérdeztem vigyorogva. Miért vigyorgok ha ő is a közelemben van? Nem értem.
- Hahaha - nevetett gúnyosan.
- De most komolyan. Miért nekem kell a te kutyádat folyton összeszedni?
- Mert a kutyám követi a tiédet. Szóval a te hibád. És hogy hallgat rád Devil ilyen jól?
- Gyere át és megtanítom.- amikor ezt kimondtam ő megeresztett egy perverz mosolyt. Majd lesz olyan amikor így mosolyoghatsz, azt garantálom!
- Oké, akkor menjünk.- mondta még mindig ugyanazzal a mosollyal.
Elmentünk hozzám közbe beszélgettünk. Megtudtam tőle az egész Debes sztorit. Mialatt mentünk kiderült, hogy az ízlésünk teljesen megegyezik, és ő játszik egy bandában.
- Tényleg? És kik vannak a bandában?
- Most én, Lysander, Dake, és most énekes híján vagyunk, mert ugye Deb volt az.
- Én tudok énekelni, gitározni és konyítok még néhány hangszerhez.- jó hogy! Ha 1800 évet kuksolsz egy helyben, valamivel el kell ütni az időt.
- Tényleg?! Azt szeretném én látni!
Hazaértünk amíg bányásztam elő a kulcsokat, éreztem, hogy Castiel a fenekemet nézi.
- Elveheted onnan a szemedet ha azt akarod hogy megmaradjanak!
Erre másmerre fordult és magyarázkodott amíg be nem értünk.
- Te itt egyedül laksz?- kérdezte elképedve.
- Igen miért vagy meglepve?
- Mert rám nem bíznának egy ekkora házat.
- Jó, akkor kezdjük az alapoktól, mit tud?
És akkor Cast bemutattatott egy csomó trükköt Démonnal. Csak a maradj! meg a gyere! nem ment.
- Akkor most én.
És mindent megcsináltam Devillel, még többet is.
- Azta! Még tud valamit?
- Igen és ez megy neki a legjobban.- kihoztam egy rögtönzött bábut...