17. fejezet: A démonok éjszakája (Castiel szemszöge)

Ma van a buli napja. Valamiért nagyon fáj a nyakam... Mit csináltam tegnap este? Arra emlékszem, hogy Dimmel söröztünk, aztán egyszer csak valami furcsa volt a szemével, aztán filmszakadás. Megnézem a tükörben, hátha látszik valami. Megnéztem és látszott kettő pötty. Majd megkérdezem Dimet.
- Csá, Dim beszélhetnénk?
- Persze, mondjad.
- Mi volt tegnap este?- kérdeztem mire sóhajtott.
- Gyere az erdő közepén lévő tisztásra. Két óra múlva ott találkozunk.
- Rendben, ott leszek!
És letette. Nem tudom, hogy miért nem lehet a telefonba elmondani. Most mi lehet Lucyval? Várjunk... ez most hogy jön ide?! Olyan sokat gondolok rá. Amikor Lysnél leszidott még azt is dögösen csinálta. Főleg hogy fehérneműben volt... olyan tökéletes. Na, ideje menni az erdőbe. De tényleg rohadtul fáj a nyakam és most már a fejem is. Mi történt? Ezt addig kérdezgettem magamtól amíg oda nem értem. Dim ott várt.
- Na, mi történt?- senki nincs itt rajtunk kívül.
- Mire emlékszel?- kérdezte.
- Arra még igen, hogy valami volt a szemeddel de utána semmi.
- Látszik valami a nyakadon?- honnan tudja, hogy van seb a nyakamon?
- Két kis pont.
- Hiszel a vámpírokban, Castiel?- ez valamit szívott az tuti!
- Nem. Miért?
- Mert itt áll egy előtted.- hogy mi??!!
- Hiszem, ha látom!
- Ahogy akarod!- és azzal a szeme izzani kezdett és olyan gyorsan mászott fel egy fára, hogy nem is láttam!
- És mit tettél velem?
- Tegnap este már le voltam gyengülve és nagyon vágytam az emberi vérre. Olyannyira, hogy meg is haraptalak így te is át fogsz alakulni vámpírrá. Nem érzel éhséget?
- Most, hogy mondod...- tényleg éhes voltam, de nem ételre.
Azzal megtanított vadászni. Mindent elmondott a vámpírságról és hála Istennek, hogy nem csillogunk a napon. Még csak az kéne, hogy csillámvámpír legyek. Mire végeztünk már délután volt. De ezt hogy fogom tálalni Lucynak? Igaz nem járunk, de ha egyszer újrakezdenénk, bárcsak úgy lenne, hogy mondanám el neki? Így is úgy is el akarom neki mondani, de hogyan? Odaállok elé és mondom hogy: Lucy, figyelj vámpír vagyok és bármikor neked eshetek. Ez milyen már?! És még itt a buli is... Már egyre sápadtabb vagyok és a szemem is izzik, mert éhes vagyok.
Kb. már így néztem ki:

Már a járókelőkben is a nasit látom és érzem a vérük illatát ami olyan, hogy is mondjam...isteni. Végre hazaértem és legszívesebben egyedül lettem volna egész nap. De inkább felhívtam Dimet. Még volt néhány kérdésem.
- Csá, Dim! Kérdezhetek még?
- Persze! Mit szeretnél tudni?
- Hány éves vagy?
- 195
- Szép év! És vannak más természetfeletti lények is vagy csak mi?
- Persze, hogy vannak még. Vannak tündérek, démonok, boszorkányok, szellemek sőt még árnyvadászok is vannak. És még van egy csomó másik lény is.
- És az ő vérük milyen illatú?- ez mért érdekel annyira?!
- Mindegyiké más. Például az árnyvadászoké töményebb mint az embereké.
- Szóval azt majd nekem kell kitapasztalnom. És a barátaink közül van még ilyen lény?
- Van bőven. De majd a bulin felfedezed. Csá!- és le is tette.
Furcsa... Akkor majd a bulin felfedezem. Vajon Lucy és Lys is természetfeletti lények? Az érdekes lenne. Már elkezdtem készülődni és olyan öt órára kész is lettem. Még belefér egy vadászat! Gyorsan elmentem vadászni és teli hassal jöttem vissza. Akkorára már jött egy-két haver. Konkrétan Dim, Dake és Kentin. Ugye Dim az vámpír és Dake meg Kentin az szerintem ember. Bizarr így kiszaglászni a dolgokat. Most már megértem mit érez Démon. Még szállingóztak a vendégek és mindnél más szagot éreztem. Például Debnél valami hányadékszagot éreztem. Ez a csaj egy az egyben undorító. Megérkezett Lys és az övé töményebb volt mint az embereké. Lehet, hogy ő egy árnyvadász? Megragadtam a karját és kihúztam a konyhába.
- Haver, te egy árnyvadász vagy?- kéreztem mire meglepődött.
- Honnan tudod?
- Mert engem meg tegnap megharapott egy vámpír és én is az lettem. Így érzem a véred illatáról.
- És ugye nem haragszol amiért nem mondtam el?
- Nem, dehogy! De szerinted Lucy is természetfeletti lény?
- Én még nem láttam semmi jelét. De ha látok valamit, szólok.
- Kösz, haver.
Kimentem és fogadtam a vendégeket. Amikor jött Lucy... Egyszerűen eszméletlenül néz ki! Egy Jack Daniel's- es póló és fekete minirövidnadrág volt rajta és még egy bőrdzseki. A haja le van engedve és a derekáig ér. És akkor megéreztem az illatát... Ezt az illatot úgy tudnám leírni, hogy édes és mégis van benne egy kis keserűség. Nem ember az tuti. De akkor mi? Ezen elgondolkoztam és nem vettem észre, hgy ott csettintget az arcom előtt. De őt csak úgy nem vonhatom kérdőre. Ő más, még a szörnyek között is. Még mindig csettintgetett de most megelégelte és helyette megölelt. Erre már felébredtem. Én visszaöleltem és mélyet szívtam az illatából. Ez az illat a legjobb a világon. Elengedett és megszólalt:
- Nem láttad Dimet? Beszélnem kéne vele.
- De persze. A konyhában volt amikor láttam.
És elment a konyha felé. Vajon miről beszélhet Dimmel? Majd megkérdezem. Látom, hogy tök kedvesen beszél vele és utána eltűnik a táncolók között. Most megkérdezem Dimet.
- Hé Dim! Miről beszéltél Lucyval?
- Semmi különösről.
- És szerinted ő milyen lény?
- Tudom, hogy milyen lény.
- És elmondod?
- Nem.
- Miért?
- Mert megígértem neki.
És elment. Szóval Lucy bebiztosította magát. Akkor nekem kell kiderítenem. Bemegyek a táncolók közé és a szememmel őt keresem. De közben megjelent Deb a hányás szagával.
- Casti-cicaaaaaa! Táncolunk?- nyivákolta a fülembe.
- Deb, hagyjál!- mondtam ingerülten.
Tovább folytattam a keresést és látom hogy táncol. Odamegyek mögé és ekkor nekem dörgölőzik. Megfordult és elmosolyodott. Lejtett nekem egy táncot és közel sem olyan kurvásan ahogy Deb szokta. Lucy táncát még élveztem is főleg akkor amikor hozzám simult. De miközben táncolt egyre édesebb és csalogatóbb lett az illata. Már nem bírtam uralkodni magamon amikor megcsókoltam. De úgy láttam ő is akarta mivel olyan keményen visszacsókolt mintha leteperne itt helyben. Tetszik ez az oldala! Amikor vége lett a csóknak akkor kivezetett a tömegből fel az emeletre. És mindezt észrevétlenül.
- Sajnálom, hogy megcsókoltalak, én...- de nem tudtam befejezni mert megcsókolt.
- Miért bántad volna meg?- kérdezte.
- Mert neked pasid van és nem tehetem.
- Már nincs pasim. Szakítottunk. Már el is utazott.- mondta és nagyon megkönnyebbültem.
- Akkor... lennél újra a barátnőm?
- Csak egy feltétellel!
- Mi az?
- Messziről elkerülöd Debet.
- Örömmel teszem.
Ezt egy csókkal pecsételtük meg.
- És csinálhatom azt amit Máté?- kérdeztem perverzen. A falnak nyomós jelenetre céloztam.
- Idővel még többet is!- mondta mosolyogva.
Vége lett a bulinak és mindenki hazament. Lucy sajnos holnap nem ér rá így csak a suliban találkozunk. Bedőltem az ágyba és végre hosszú idő után nyugodtan aludtam el.