15. fejezet: Leskelődés és mágia (Lucy szemszöge)

Ma péntek van és itt éjszakáztam a suliban. Mikor a többiek felébredtek alvást színleltem. Csak az volt a baj, hogy nélkülem nem tudtak kimenni. Dake is fennakadt az ajtó előtt...
- Mi van haver, nem tudod kinyitni?- kérdezte Lys nevetve.- Majd én!
Odament és milyen meglepetés! Ő sem tudta kinyitni... Mivel itt még aludtam ezért nem tudtam az ajtón feloldani a zárat. Dake már kezdett bepánikolni. A horrorfilmekhez nincs idegrendszere.
A sikítozására felkeltem és odamentem ásítozva az ajtóhoz.
- Fiúk nem tűnt fel, hogy- már eleve rossz irányba rángatták- befele nyílik az ajtó?- és itt simán kinyitottam.
És mindenki elkezdett röhögni. Mikor abbahagyták a röhögést (olyan 15 perc elteltével) összecuccoltunk és hazamentünk. Most legalább nem kell bemennünk a suliba. Felhívtam Leighet mert nem tudom mi van vele.
- Szia Leigh!
- Szia Lucy! Mit szeretnél?
- Csak szeretném tudni hogy mi van veled. Jól vagy? Olyan gyengének tűnik a hangod!
- Igen, az is mivel már több mint két hete nem sikerült vadásznom.
- Akkor átmegyek hozzád és viszek meglepit!
- Mit hozol?- kérdezte kíváncsian.
- Ha elmondanám nem lenne meglepi! Szaladok! Szia!
- Szia!
Akkor átmegyek Leighez. Hagytam egy cetlit a bátyámnak, hogy ne keressen. Gyorsan odaértem, mert csak két utcával lakik föntebb. Csöngettem és nagyon meglepődtem mert Lys nyitott ajtót. Úgy láttam ő is meglepődött.
- Szia Lys! Leigh itt van?
- Igen, de miért keresed?
- Hogy egy ruhához levegye  méreteimet.- tudok hazudni mint a vízfolyás...
- Akkor gyere be!- mondta és betessékelt.
Legnagyobb meglepetésemre Castiel ült a nappaliban. Én gyorsan felmentem az emeletre de hallottam, hogy Lys meséli, hogy miért jöttem. Bekopogtattam a szoba ajtaján.
- Gyere!- hallatszott bentről.
Benyitottam és láttam, hogy Leigh alig él. Odamentem hozzá.
- Mit hoztál?- kérdezte. De kíváncsi valaki!
- Ezt!
Odatartottam a mellkasához a gyűrűmet amiben volt még lélek. Leighnek egyből jobb színe lett.
- Köszönöm.- mondta és sóhajtott.
- És egyébként hogyhogy itt van Lys?
- Mert ő az öcsém.- ezt sose gondoltam volna! De most, hogy belegondolok...
- Ja és kérhetek tőled egy szívességet?
- Persze!
- Varrnál egy estélyit nekem, mert odahaza nemsokára lesz egy fogadás.
A pokolban százévenként szokott lenni egy fogadás amin a tanácsosok összegyűlnek. Mivel betöltöttem az 1800-at ezért nekem is ott kell lennem. Ez az egész vasárnap este lesz, vérholdkor. Olyankor a legnagyobb az erőnk.
- Akkor leveszem a méreteidet. - levette a méreteimet és egy kicsit elidőzött a mellbőségemnél.
- Szárnyakkal vagy anélkül?
- Anélkül, mert nem férne el.- és intettem a kezemmel, hogy maradjon csendben.
Itt kifele nyílt az ajtó és ez pont kapóra jött. Melltartóban és bugyiban voltam, de nem érdekelt. Odamentem az ajtóhoz és vártam egy kicsit. Leigh már ott kuncogott.  És akkor bevittem egy akkora rúgást, hogy berepedt az ajtó és valaki felordított az ajtó mögül. Kinyitottam az ajtót és Lys meg Cast voltak ott. Lys röhögött Cast pedig a fejét dörzsölte.
- Castiel ezt már megbeszéltük!- mondtam és bólogatott. Lys értetlenül csóválta a fejét.
- Már volt ilyen?
- Igen, de akkor a fürdőszobában lesett meg még mielőtt levetkőztem volna. És még valami...- itt Castielhez fordultam és megragadtam a pólóját.- ha még egyszer rajtakaplak, hogy leskelődsz már nem lesz gyereked!
- De durci valaki!- mondta Cast gúnyolódva.
- Ja és Lys, te leskelődtél vagy csak a majom?
- Majom?- kérdezte felháborodva Cast.
-  Bocsánat.- itt hozzádörgölőztem- orangutánt akartam mondani. Annak ilyen szép vörös a szőre. Nos Lys? Igen vagy nem?
- Nos én....- mondta és tisztára elvörösödött. Inkább hagytam. Visszafordultam Leighez.
- Vasárnapra kész lesz?
- Igen, a butikban majd odaadom és rád igazítom.
- Köszi Leigh!- ezzel visszamentem és felöltöztem.- Sziasztok srácok!- még odasúgtam Leighnek- Szedd ki belőle!
- Meglesz!
És elmentem. Már délután kettő óra volt. Ideje készülődni a pizsibulira. Ahogy mentem, valaki behúzott egy sikátorba. Dante volt az.
- Szükségünk van az erődre!- semmi szia vagy valami. Ez Dante, mindig belecsap a közepébe.
- Nem sikerült elfogni?!
- Nem. Nézted a híradót? Már nyolc embert széttépett az éjszaka folyamán!
- Hova menjek?
- Gyere!- és elteleportált minket a közeli erdőbe. Már messziről láttam...
- Mit kell tennem?
- Neked elég nagy az erőd hozzá, hogy visszateleportáld kapu nélkül.
- Megpróbálom.
Nagyon kezdtem koncentrálni és éreztem, hogy a szemem, a hajam és a tetkóim izzani kezdenek. Dante hátrébb lépett. Én kinyitottam a szemem és a patak tükrében láttam, hogy más a szemem.
Régen így izzott a szemem:

És ehhez képest most ilyen, szerintem nagyon szép:

A lényeg az hogy sikerült visszateleportálnom. Amikor abbahagytam a varázslatot már az eredeti szemem sem volt olyan mint volt. Az eredeti szemem csak simán kék volt és ilyen lett:

Szerintem ez feltűnő...
Na, mindegy. Hazamentem és készülődni kezdtem. Természetesen beraktam egy kontaktlencsét. Mindjárt jönnek a lányok!