7. fejezet: Tiszta vizet a pohárba...(Lucy szemszöge)

- Milyen legenda?- kérdeztem.
- Oké kicsim ülj le. Elmesélem neked.- leültem és kíváncsian néztem rá. Milyen legenda? Rólam? Ezt hallanom kell!
- Az úgy volt, hogy amikor terhes voltam veled elmentem egy urákulumhoz itt a pokolban. Sosem tévedett a jövőt illetően. Ilyeneket kérdezgettem: szép lesz?, erős lesz? Mindenre igennel válaszolt. Én örültem, hogy ilyen tökéletes gyerekem lesz. De akkor folytatta....- itt elsápadt és nyelt egy nagyot.- azt mondta, hogy a földön találkozol egy olyan személlyel akivel meg fogod osztani a halhatatlanságot. De ő hátba szúr. Azt is mondta, hogy a hátadon lesz egy különleges jel ami tovább terjed vagy megszűnik. Az már csak rajtad áll, hogy fog alakulni a sorsod. A tetkóra visszatérve... ha jól döntesz egy adott esetben terjedni fog. Először csak a hátadon, aztán a nyakadra fölmegy és végigmegy az arcvonaladon. Az sem mindegy mit ábrázolnak. Ha megint terjed elviszlek ahhoz az orákulumhoz.
- És mit jelent ez?- és teljesében átalakultam. Anyám meg nézett mint hal a szatyorban.
- El kell vinnem téged apádhoz! - mondta és megragadott. Most repülve mentünk, hogy tudjunk beszélgetni. A pokol egy eldugott szegletében jártunk, ahol még lelkek sem voltak. Itt állt egy hatalmas kastély. Azt hittem ebben nem lakik senki. Úgy látszik tévedtem. Anyám megnyomta a csöngőt. Azt se tudtam, hogy van csengő?! Na jól van...
- Gyere!- hallatszott bentről. Anya bement. Végre láthatom az apámat! Bementem.... ott ült egy régi karosszékben háttal nekem.
- Köszönöm, hogy beengettél minket.
- "ket"? Ki van még itt?- és megfordult. Fekete haja és nagy kabátja volt. Értetlenül nézett rám és én is rá.
- Ő lenne az apám?- néztem anyára. Ő bólintott. A férfi még egy darabig nézett, majd felállt.
- Lucy?- kérdezte csodálkozva.
- Ugyan, Nathan! Persze hogy ő az!- mondta anya kissé ingerülten. Ahha szóval összegezzük: valaki majd hátba fog támadni, van egy terjedő tetkóm, és végre láthattam apámat, akit mint kiderült, Nathannak hívnak. Jobb napom nem is lehetett volna.... hurrá vagy mi.
Nos íme Nathan :

Igen, ő az apám.
- Mit kerestek itt?- ugye, milyen kedves.
- Arra számítottam, hogy tudod ez mit jelent.- mondta anyám és jelzett, hogy alakuljak át. Teljes formámba átalakultam és Nathan eltátotta a száját.
- Ekkora szárnya még a fejedelmeknek sem volt!- kiáltott fel.
Visszaalakultam és megmutattam neki a hátamat.
- Ilyen tetoválást még sosem láttam.- mondta és szembefordultam vele.- Dobj meg egy tűzlabdával! Tiszta erőből!- összegyűjtöttem minden erőmet és koncentráltam. Éreztem ahogy a szemem és a hajam izzani kezd. Megcsináltam egy tűzlabdát majd hozzá akartam vágni, de a tűz kígyózásba ment át és azok megfogták Nathant. Abbahagytam a koncentrációt és a tűz megszűnt.
- Erre nem számítottam!- mondtam a kezeimet nézve.
- Ahogy én se.- mondta a földön fekvő Nathan.- A korához képest nagyon nagy a mágiája.
- Jól van, de én megyek vissza a földre...- de nem tudtam folytatni, mert az édesapám beleszólt.
- Vissza a földre?! Egyedül?!- ekkor odafordult az anyámhoz alkudozni. Egy jó darabig elbeszélgettek majd anyám így szólt.
- Nathan is visszamegy veled a földre, mint az apád.
- De anya, úgy néz ki mint egy 19 éves. Inkább úgy mint a bátyám.- mondtam komolyan.
- Rendben! Nathan így jó lesz?
- Igen, az a lényeg, hogy ott legyek mellette.
Visszarepültünk és elteleportáltunk a földre. Anyám még odasúgta.
- Neki is suliba kell járnia! Nehogy véletlenül elfelejtse mondani.- mondta vihogva.
Visszateleportáltunk a házba és alig ismertem meg emberalakban.
Íme az édestestvérem:

- Hé, jól nézel ki!- mondtam dicséretként.
- Te sem panaszkodhatsz!
- Köszi!
- És most mi jön?
- Elmegyünk neked vásárolni!
- Oké, menjünk!- hmmm... az apám milyen hajlítható!
Elmentünk és bevásároltunk. Elmondtam, hogy neki is suliba kell járnia. Kaptam egy SMS-t.
- Mi az?
- Kaptam egy üzit, hogy hétfőtől ismét suli.
- Nem, úgy értettem mi az a kis kütyü a kezedben?- jó anyám ne hagyj el!
- Mennyi ideje nem voltál a kastélyon kívül?
- Csak, olyan 4000 éve.
Hazamentünk és neki is szereztünk telefont. Egész délután a telefon működését magyaráztam. Legalább gyorsan tanul. Este lett és ő csak állt egy helyben.
- Mire vársz?
- Arra, hogy megfürdessenek.
- Arra várhatsz. Viszont van egy fürdő a folyosó végén, azt használhatod.
És még el kellett magyaráznom, hogy hogy működik a fürdő berendezése. Mire lefürdött, rendbe hoztam a szobáját, varázslattal persze. Belépett a szobájába és csak ámult, bámult. Utána megmutattam neki a zenéimet, mind nagyon tetszett neki. Már szombat van úgyhogy a holnapi napot a "bátyámmal" töltöm. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.