- Mondd!- mondtam és felültem a tanári asztalra.
- Mindig is ilyen ficsúr szokott lenni?- mondta gúnyosan és a fiúk elkezdtek rajta röhögni. Én nyugodt maradtam.
- Te pedig mindig ilyen bunkó paraszt szoktál lenni?- kérdeztem vissza és a lányok kezdtek nevetni. Castiel dühös arcot vágott be és betette a fülesét.
Még beszélgettünk az osztállyal. Óra végén megcsörren a telefonom. Egy név villog a kijelzőn: "Linda". Remegve veszem fel.
- Halló?- kérdeztem bele a telefonba.
- Szia, szívem! Hazafelé vennél tejet?- kérdezte egy női hang.
- Te ki vagy?- kérdeztem döbbenten.
- Meg se ismered a feleséged?! Te bunkó állat, fogadjunk, hogy valami iskolás csitri ölelget most is éppen! Apám az esküvő előtt mondta, hogy nem vagyok hozzád való, de én hülye foggal körömmel ragaszkodtam hozzád! Mekkora hiba volt!- üvöltötte a telefonba.- És a gyerekhez majd mit szól a gimis barátnőd?! Mert én nálad hagyom az tuti! Majd ő pelenkázhatja gyerekfejjel!
Én egyszerűen kinyomtam, mielőtt leharapta volna a fejem telefonon keresztül. Feleségem van, aki terhes. Visszaültem a tanári székre, mert nem bírtam. Ez megint az ördög műve! Belenyúltam a zsebembe és a csipogó ott volt. Beütöttem a 666-ot és elnyelt a sötétség. Az osztályteremben találtam magam és lenéztem. Most szerencsére a padban ültem és a biosz könyv volt kinyitva. A táblánál pedig éppen Dóra (mint tanár) magyarázta az emlősök szoptatását. A fiúk érdeklődve figyelték, mondjuk nem csodálom!
- Befejezésnek pedig jöjjön a házi feladat!- mondta Dóra és a többiek kifejezték nemtetszésüket.- Még nem is mondtam, hogy mi lesz! A házi az, hogy késő estig maradjatok fenn, gépezzetek orrvérzésig és holnap találkozunk olyan dél körül! A koránkelés árt az egészségnek!
Mindenki lepacsizott mindenkivel és kivonultak a teremből. Egyedül én maradtam a helyemen és Dóra odajött hozzám.
- Nati, drágám! Hogy tetszett?- kérdezte visszafojtott röhögéssel.
- Komolyan?! Terhes feleség?!- háborodtam fel.
- Nem azt kérted, hogy esélye is legyen Lynn-nek!
- És ki a franc az a Linda?! Mindig vele teszel keresztbe!
- Majd megtudod, hogy ki ő! Jöhet a 3. kívánság?- kérdezte ásítva.
- Még át kell gondolnom!- mondtam és gondolkodni kezdtem, közben Dóra leült az előttem lévő padra.
- Kész van már?- kérdezte.
- Megvan! Azt kívánom, hogy tudjam meg, milyen pasira vágyik Lynn!- mondtam és Dóra felüdült.
- Ez a beszéd, Nat! Indulunk!- mondta és a száját az enyémre tapasztotta.
Ahogy a puha ajkak hozzáértek a számhoz, fényesség támadt. Mikor Dóra szájától elváltam, egy szobában találtam magam, de Dóra is velem volt.
- Hol vagyunk?- kérdeztem.
- Rosa szobájában!- mondta és leült az ágyra.
- És miért?
- Te kívántad!- mondta és az ajtóra mutatott. Hirtelen a lány osztálytársaim özönlöttek be, kivéve a húgomat és az ölebeit.
Lynn is köztük volt, és egyenesen az ágyhoz ment. Dóra nyugodtan maradt a helyén. Én integettem neki, mint a hülye, de nem jött el onnan. Melody lendítette a kezét és átment rajtam!
- Nyugi, nem látnak, nem éreznek és nem hallanak minket!- mondta Dóra.
- Szóval szellemek vagyunk!- mondtam és Lynn mellé mentem.
Lendítettem a kezem és simán átment rajta. Pizsamában volt, amiben eszméletlenül jól nézett ki. Dóra egy nyalókát szopogatott. A lányok elkezdtek beszélgetni.
- Kinek milyen pasi jön be?- dobta fel a kérdést Rosa.
- Neked van pasid!- mondta Iris.
- De attól még érdekel! Kezd te, ha már belém kötöttél!- mondta nevetve Rosa.
- Nekem az érzelmes pasik jönnek be, de azért ne bőgje el magát a naplementén!- mondta Iris.
- Nekem a művészlelkek!- mondta Viola.- És neked Lynn?
- Hát...nekem...- kezdte Lynn pironkodva. Én is leültem Dóra mellé és kíváncsian figyeltem.- Nekem az intelligens, mégis sportos pasik jönnek be.
A lányok nevetgéltek én pedig lenéztem magamra. Az intelligens része stimmelt, de a sportos... Hát inkább nem beszélek róla! Dóra rám nézett és a lányok elhalkultak, mintha lehalkították volna a hangfalat.
- Na? Jöhet a negyedik?- kérdezte Dóra mosolyogva.
- Juttass ki innen!- mondtam és az utcán termettem.
Dóra nem volt sehol. Másnap félve mentem iskolába. Beültem infóórára és bekapcsoltam a gépem. Beindult a windows és Dóra mosolygós feje jelent meg a képernyőmön.
- Mit keresel itt?!- suttogtam dühösen.
- Még hátra van 1 kívánságod! Nem sürgetlek, de ma jár le a határidőd!- mondta Dóra.
- 1 kívánság?! Nem kettő?!
- Akkor vegyük végig! Voltál menő...
- ...és egy hazug disznó...- tettem hozzá.
- Voltál a lányok álma...- folytatta a felsorolást.
- ...egy idegbeteg feleséggel az oldalamon...
- Megtudtad, hogy mire vágyik Lynn...
- Ez így csak 3!
- Kihagytad, hogy kijuttattalak a szobából!- mondta Dóra könyörtelen arccal.
- Mi??!!!! Az nem kívánság volt!
- Akartad és én megadtam! Szerintem kívánság!
- Oké, ezt megvitattuk, de most tűnj el a képernyőmről!
- Fogj fel úgy, mint a kék halált!
- Rólad a lepra jut az eszembe!- vágtam rá és Dóra sértett fejet vágott.
- Kívánj valamit gyorsan!
- Nem, mert végeztünk!- felpattantam a helyemről és ordibáltam a képernyővel.
- Aláírtad a szerződést!
- Felbontom!
- Nem teheted meg, fatökű! Kicsavarom belőled a lelkedet, ha addig élek is!- ordította, én pedig kiviharzottam a teremből.
A suli után bementem a templomba. Ott, mintha tanácsot kaptam volna az agyonkoptatott padokban. Jézus vérző sebbel nézett rám és mintha szólt volna hozzám. Kisétáltam és nem tudom, hogy hogyan Dórával találkoztam össze. Próbáltam összehúzódni, de ő kiszúrt.
- Utolsó kívánság?
- Nincs.
- Tudod, hogy ez nem járja! Neked jár még egy kívánság, nekem pedig a lelked!- mondta Dóra begurulva.
- De nem kell semmi!
- Lynn sem?
- Úgy is beleköpsz a levesbe! Nem éri meg!- mondtam az utcán.
- Biztos vagy ebben?! Csak fel kell vennem a valódi alakom! Ez a dögös külső csak álca!
- Állok elébe!- mondtam és egy lávafolyam közepén találtam magam.
Az utcából egy vulkán lett, én pedig egy kövön hömpölyögtem az éles sziklaszirt felé. A forró láva sercegett a kő alatt, lassan olvadt a nagy hőtől. Az utolsó kő egy démon alakját vette fel és Dóra hangján kezdett beszélni.
- Idefigyelj, te kis takonypóc! Ez az utolsó esélyed a kívánságra! Ha nem élsz vele, marhasültet csinálok belőled!- ordította. Megijedtem tőle.
- Oké, oké!- odatartotta a fülét, hogy hallja.- Azt kívánom, hogy Lynn legyen boldog!
- Istenem!- mormogta és leestem.
Ordítva zuhantam. Egy nagy feketeség elnyelt, majd kirajzolódott valami fény. A hátam valami keményhez és hideghez ért. Kinyitottam aranybarna szemeimet és az alagsorban találtam magam. Úgy tűnik, hogy elaludtam. A nyakkendőm kilazítva van mellettem, az ingem kigombolva. Az a dohos pinceszag még mindig megvolt. A hátam a hideg kőfalon pihen. A legijesztőbb, hogy nem tudom, mikor aludtam el. Ránéztem a karórámra: 20.30. Jó sokat aludtam! Kinyújtóztattam a fáradt tagjaimat és feltápászkodtam. Kinyitottam a nehéz vasajtót és lementem a tornaterembe. Csak most vettem észre, hogy egy bárpult is fel van állítva. Aztán, mintha egy pillanatra káprázott volna a szemem. Hirtelen Dóra integetett a bárpultnál. Egyet pislogtam és eltűnt. A táncoló tömegen átverekedtem magam és a pulthoz értem, ott leültem. Egy lányt látok meg. Már a kinézete megigézett.
- Szia, Nataniel vagyok! Téged hogy hívnak?
- A nevem Linda.- mondta és én csak mosolyogtam.
Szóval Dóra erről beszélt! Még beszélgettünk, nagyon kedves és közvetlen lány. Lynn feledésbe merült, csak Linda maradt. Egész este beszélgettünk. Remélem ebből több is kisül, mint barátság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak őszintén!