34. fejezet: Ki van ott? (Castiel szemszöge)

Ma van a megvonás első napja. Szerintem Lucy csak poénkodott. Bár nem tudom... Azért elmegyek hozzá. Odaértem és egy cetlit találtam az ajtón. Ez állt rajta: Komolyan mondtam!
Ez olvas a fejemben, vagy mi?! Elmentem a suliba. Hát azt látom, hogy Lucy a fiúk gyűrűjében van. Egy atléta trikó és egy fekete nadrág volt rajta. A haja felkötve. Odamentem és...
" Eközben a pokolban..."
- Nem durva ez egy kicsit?- kérdezte Dante.
- Lehet, de így megtanulja, hogy kell kiállni valaki mellett.- mondta Stephania (Sátán).
- De...
- Nincs de! Menj vissza, segíts a többieknek!
- Igenis!- mondta és meghajolt.
Stephania odament a mindentlátó gömbhöz. Beletekintett és ezt gondolta.
- Jó lecke ez Castielnek. Tetszik nekem ez a fiú. Kár lenne érte. Lucy szereti őt. De hogy ezt az ötletet támogatta látszik, hogy az én lányom!
"Suli"
... számonkértem a fiúkat, hogy mit csinálnak.
- Nyugi, Castiel! A jövő heti meccsről beszélgettünk.
És ez így megy még egy teljes hétig?!
" 3 nap múlva "
EZT NEM BÍROM. Lucy tekintete is csábító. Még ne is beszéljek a hangjáról és a testéről. Tesiórán is összefut a nyál a számban, ahogy ránézek mikor nyújt. Mit csináljak? Ne jöjjek suliba, vagy mi? Jaj, ne, itt jön!
- Szia, Castiel! Hogy bírod?- kérdezte Lucy nagy szemekkel.
- Egész jól...- hazudtam és lenéztem a földre.
- Tényleg? Azt hittem megőrülsz majd.- túl jól ismersz... mi ez az illat? Felkaptam a fejem és ránéztem.
- Mit nézel így?- úgy méregetett mint valami ételt. Olyan éhesen nézett, mintha fel akarna falni.
- Téged.- mondta és tovább nézett. A szeme felizzott és agyarai lettek. Olyanok voltak, mint az enyéim, csak nagyobbak.

Egyszer csak észbe kapott.
- Hétvégén találkozunk!- és elrohant.
Az a nézés.... Tényleg, erről jut eszembe, vadásznom kéne. Vége lett a sulinak, és elmentem a közeli erdőbe. A legfurcsább az volt, hogy összeakadtam Lyssel.
- Csá, haver! Mit csinálsz itt?
- Láttam, hogy néhány ember bejött az erdőbe, és ordítozás kezdődött. Amikor vége lett, egy emberalakot láttam elsuhanni.
- Haver, nem ártott meg a sok olvasás?- túl sok fantasyt olvas...
- Gyere, megmutatom, hogy mit találtam.- elvezetett egy tisztásra.- Nézd!
- Mi a...

- Szerinted ki lehetett az?- kérdezte Lys.
- Fogalmam sincs...
Visszatakartuk a szerencsétlent. Teljesen szárazra szívták. Egy vámpír van a dologban. De ki? El kell mennem Dimitrihez.
- Engem kerestél?- szólt egy hang a hátuk mögül.
- Lucy! Nincs semmi bajod?
- Nincs. Miért lenne?- vér van a ruháján.
- Miért véres a ruhád?
- Ja, ez? A tüskék felsértették a bőrömet.
Kijöttünk az erdőből, és én indultam Dimhez. Én szeretnék hinni Lucynak, de ő is lehetett. Az ördög lánya, ki tudja, hogy mire képes.