38. fejezet: Ki ez? (Castiel szemszöge)

Reggel, amikor felébredtem Lucy nem volt mellettem. Felkeltem és elindultam utána. Éppen az egyik fán voltam, amikor megláttam Lucyt egy furcsa alakkal beszélgetni. Látszott rajtuk, hogy nem szívlelik egymást. A csávó mégis folyamatosan mosolygott. Egyidősek lehetünk.

 Egyszer csak hirtelen felém mutatott.
- Nyugodtan lejöhetsz, látlak!
Én lesunnyogtam a fáról. Lucy lehajtott fejjel állt. Furcsa szavakat dünnyögött.
- Lucy!- szóltam és felnézett.
- Castiel, mit keresel itt?- kérdezte.
- Sétáltam...- erre a csávó elkezdett röhögni.
- Lucy, megmondtam! Nem bízhatsz senkiben!
- Hazudsz!- ordította Lucy.- Akkor te miért is vagy itt?
- Lucy, Lucy.... én voltam az őrzője, így én is leszek a tolvaj!
- Azt nem teheted!- mondta.
- Egyébként te ki a f*sz vagy?- kérdeztem dühösen.
- Kérdezd Lucyt!- mondta és ördögien kacagott.
Lucy összeesett. A srác eltűnt, én meg bevittem Lucyt a házba. Végre magához tért!
- Szóval, ki volt ez?- kérdeztem kíváncsian.
- Nem fogsz neki örülni.
- Miért, ki ő?
- A neve Spance.- mondta és visszadőlt.
- Ez így nekem nem sokat mond.- céloztam arra, hogy fejtse ki.
- Ő is a pokolból jött, mint én.
- Még valami?- már nagyon érdekelt, ki volt az a hapsi.
- Ígérd meg, hogy nem akadsz ki!
- Megígérem, mond már!!- nem vall rám, de kíváncsi vagyok mint egy öregasszony.
- Ő...- nyelt egyet.- a volt...- nehezen mondta ki az utolsó szót.- vőlegényem.
- Micsoda?- néztem rá elképedve.
- Hozzá akartak adni.- mondta.
- Kitekerem a szemétnek a nyakát.- mondta halkan.
- Tudom, hogy ki akarod nyírni, de várd meg a sztori végét, oké?- bólintottam.
Mindent elmesélt. Néha túl részletesen írta le a kapcsolatát vele. A végére már popcornt kellett volna hozni. Minden jelenetet elképzeltem.

 De a pofonos résznél elkapott a röhögőgörcs. Nem szeretnék úgy járni mint ő. Azt a részt főleg elgondoltam. Valahogy így nézhetett ki:

Kár, hogy nem voltam ott. Amikor vége lett a történetnek, ezt mondta:
- Meg kell akadályoznom a tervét. Így a nyarat Brazíliában fogom tölteni.
- Mikor indulsz?
- Miért?
- Hogy tudjam, mikorra kell összecsomagolnom.
- A szüleid nem fognak keresni?
- A szüleim magasról szarnak a fejemre.
- Akkor gyere!- mondta és elvörösödött.- Lezuhanyozhatok?
- Persze, menj!
Elment zuhanyozni. Harmadjára csak össze fog jönni, hogy meglesem. Elhelyezkedtem az ajtóban.
- Ne is álmodj róla!- hallottam Lucy hangját.
- Jól van, na!- mondtam, de ugyanott maradtam.
- Én szóltam!- hallottam és Lucy belerúgott az ajtóba. De úgy, hogy majdnem a fogam bánta.
Utána kijött egy szál törülközőben.

- Nem untad még meg?- kérdezte. Nekem szinte kicsordult a nyálam.
- Téged soha!
- A végén még elolvadok!- mondta kacéran.- De először felöltözök.
- Miért?- kérdeztem perverzen.
- Mondjuk igazad van!- ölelt meg. Aztán felragyogott a szeme.- Bocs, mennem kell anyához.
Elpárolgott. De miért pont most?! Mindegy... Lefekszem aludni...