" Beteg lettem, nem megyek suliba. Délután itt legyél!
Castiel"
Képzelem, mennyire beteg! Kb. annyira, mint én angyali! Nem baj, úgy is terveztem, hogy átmegyek hozzá. Elindultam a suliba, és végig Kentinen járt az agyam. Hogy győzzem meg? Belépek a suliba és az érintett személybe botlok.
- Szia Lucy! Beszélhetnénk négyszemközt?
- Szia! Persze!
Arrébb mentünk és beszélgettünk egy kicsit.
- Miért gondolod, hogy szerelmes vagy belém?
- Nem tudom... csak érzem és kész!
És így folytattuk egy jó darabig. Az egész szünet elment. Amikor vége lett a sulinak, Kentin állt meg előttem.
- Eljössz velem valahova?
- Ma nem jó. Esetleg holnap?
- Holnap akkor beszélünk.
Azzal eltűnt. Sétáltam egy darabig és hallom, hogy valaki füttyentett.
- Nézzétek a cicust!
Már most sem voltak józanok. Egy kicsit gyorsítottam a tempón de ezek utolértek. Odaszorítottak a falhoz és elkezdtek tapizni. Aztán a semmiből megjelent Kentin. Helyben hagyta őket és én beborultam a nyakába.
- Köszönöm.- suttogtam a pólójába.- Hálám örökké üldöz!-amikor ezt kimondtam összeestem.
A vadászás nem sikerült valami jól az utóbbi időben, így túl gyenge voltam még a járáshoz is. Castiel szobájában tértem magamhoz. A nyakam égett és émelyegtem. Valahogy sikerült feltápászkodnom és odatámolyogtam a tükörhöz. Egy tetkó volt a nyakamon.
- Nézd!- mutattam neki a tetkót.
- Tudom, hogy van. Az anyád figyelmeztetett.
- Nekem meg nem szóltál egy rohadt szót se?!- vágtam tarkón.
- De, most szóltam. A lényeg az, hogy nem lesz több tetkód ezen kívül, de ha használod az erődet, ez a tetkó tovább terjed. érted?
- Igen.- anya jól kitalálta! Egyszer csak belém csikart a fájdalom. Castiel karjaiba estem.
- Mi a baj?
- Éhes vagyok.- villogott a szemem és Cast fogta az adást.
- Most mi lesz?
- Tudsz olyan embert aki hamar ide ér?
- Várj!- azzal kiment a szobából. Visszajött és mondta a fejleményeket.- Dake mindjárt itt lesz! Feküdj le, mintha beteg lennél!
Gyorsan befeküdtem az ágyba és vártam. Hát... hogy is mondjam... Dake szabályosan berúgta az ajtót.
- Lucy!!!- úgy mondta mintha a halálomon lennék. Egy kicsit túlzás, nem?
- Gyere ide!- suttogtam gyengén. Ezzel az alakítással megérdemelném az Oscart! Baromi jó színésznő vagyok, mert nem röhögtem el magam! Ez teljesítmény! Odajött és a kezembe fogtam a kezét. Éreztem ahogy jön az energia. Amikor láttam, hogy Dake már sápad, abbahagytam.
- Köszönöm, hogy itt vagy!- mondtam neki mosolyogva. Egyből elpirult.
- Oké, látogatási idő vége!- mondta Cast dühösen. Kivezette és mikor visszajött vigyorgó képpel vártam.
- Féltékeny vagy!- lejtettem egy táncot.
- Nem is!
- De!- beleültem az ölébe.- Nézz a szemembe és mondd hogy tévedek.
- Tévedsz!- kimondta és én felálltam.
- Akkor szia!- mondtam és kimentem a szobából.
Castiel hirtelen ott termett előttem és nekiszorított a falnak.
- Nem engedted hogy befejezzem! Nem csak féltékeny vagyok! Minden fiút aki a közeledbe jön, árgus szemekkel figyelek, nehogy a kezük "véletlenül" rossz helyre csússzon. Például így.- azzal megfogta a fenekemet.
- Helyes válasz!- mondtam és megcsókoltam. Miután vége lett eltoltam.
- Mi az?
- Tudtommal beteg vagy! Nem is szabadna érintkeznem veled!- a lógásnak is vannak következményei!
- Most ez komoly? És mit kell tennem?- mondta duzzogva Castiel.
- Gyógyulj meg és beszélünk! Miután meggyógyultál utána még tartani kell a távolságot egy hétig!- mondtam és teljesen kiakadt.
- Hogy mi?! Nem érhetek hozzád egy hétig?!
- Ha ezt teljesíted, és nem lécelsz le közben, megkapod a jutalmad!- az utolsó részt már a fülébe suttogtam.
- És mi lesz az?
- Majd megtudod!- azzal adtam neki egy hosszú csókot.- Viszlát egy hét múlva!- azzal elpárologtam. Ez a trükk nagyon megy nekem. Egyenesen haza mentem és lefeküdtem aludni. Castiel, tudom hogy fáj, de anya kíváncsi, hogy kitartasz-e mellettem. Már most hiányzik az érintése. Ezekkel gondolatokkal aludtam el. Ma kedd van így jövő hét kedden jár le a határidő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak őszintén!