23. fejezet: Tájfutás 1. nap (Lucy szemszöge)

Hát, a szilveszter után semmi életkedvem nem volt. És még suliba is kellett menni. Amikor először beléptem a szünet után a suliba mindenki bámult. A barátaim szóba se álltak velem, csak Lys. Mivel csak ő állt velem szóba, így szokatlanul sok időt töltöttem vele. Az egész telet együtt töltöttük és csak ő tudott jobb kedvre deríteni.

Eljött a tavasz és vele együtt a tájfutás. Még a tájfutás előtt elvittem anyához, és bemutattam mindenkinek. Dante és ő már össze is haverkodtak. Eldöntöttem, hogy a tájfutáson ő lesz a párom. Elérkezett a tájfutás napja és Lyssel szokásunkhoz híven együtt mentünk suliba. Egy csomót beszélgettünk amíg meg nem érkezett a busz.
- Lys, szerinted hova megyünk?
- A közeli erdőbe.
- És hány napos is a túra?
- 3 napot töltünk a szabad ég alatt. Miért?- kérdezi kíváncsian és mosolyogva. Lassan kezdek elolvadni ettől a mosolytól. Csak ne szeressek belé!
- Csak azért, mert hozni kellett sátrat és sms-eztem Dantéval amikor mondták, hogy miért kell.- mondtam és felhúzta a szemöldökét.
- Miről sms-eztél Dantéval?
- Mi közöd hozzá?- kérdeztem.
- Semmi, semmi!- mondta és elpirult.
- Ne féltékenykedj! Te vagy a legjobb barátom, nem más!- mondtam és mintha csalódott lett volna.
Lys mellett megtanultam odafigyelni az emberek viselkedésére. Mivel ő nem annyira szókimondó, így az arcából kell kivennem, hogy mit érez. Ő többek között előhívta belőlem a művészlelket is. Sokkal több időt töltök írással és rajzolással mostanában. A lényeg az, hogy megérkeztünk az erdőbe, ami csodaszép volt.Egyszer csak felhangzott az igazgatónő hangja:
- Gyerekek! Minden pár kap egy listát amin különböző tárgyak vannak. Ezeket a tárgyakat a 3 nap alatt össze kell gyűjteni. Van az erdő közepén egy tisztás, ahol van egy nagy ház, oda kell jönni minden este. Lesz egy negyedik nap is, amikor programok lesznek és a nap végén egy meglepetés. Szóval nyerjen a legjobb!- mondta és a tanárok mindent kiosztottak.
Minden diák elindult valamerre és mi is elindultunk Lyssel. Egy ideig kóvályogtunk, majd elkezdtük keresni a cuccokat.
- Mi az első a listán?- kérdeztem. A tanárok furfangosak voltak, mivel versben körülírták az adott tárgyat.
- "Égnek mered piros nyele,
Veszélyes, ha nem vigyázol vele."- olvasta fel.
- Szóval piros nyele van, ami fölfele áll.- fejtettem meg az első sort.- De minek van piros nyele?
- Azt írja, hogy veszélyes. Lehet, hogy egy kés?- mondta Lys.
- Igazad van! Akkor keressünk egy piros nyelű kést. De akkor, hogyhogy felfele áll a nyele?
- Talán felkötötték valamire.
Így elkezdtük a fák ágait nézni. Én annyira belemerültem, hogy belerúgtam egy fatuskóba.
- Azt a &#@{>!- kiáltottam el magam. Lys csak röhögött rajtam. Lenéztem a fatuskóra és megláttam beleállítva egy piros nyelű kést. Kihúztam és felmutattam.- Na, látod? Itt az ész!- mondtam és a magasba emeltem, amin még jobban röhögni kezdett.
- Oké, akkor lássuk a másodikat.- adta oda a papírt.
- "Fa ágán találod, a páva nagyon szereti,
De gondolom, te sem veted meg a termését neki."- mit is mondott erről a biosztanár...
- Legalább annyit tudunk, hogy fán van.- mondta Lys.
- Akkor menjünk körbe, hátha megtaláljuk.
El is indultunk és egy tónál találtuk magunkat. A tó szélénél cseresznyefák sorakoztak, amiknek gyönyörű viráguk volt. Elsétáltam odáig és néztem őket egy darabig. Aztán beugrott, hogy mit mondott a biológia tanár: " A páva kedvenc eledele a cseresznyevirág." Nem tudom, hogy jutott eszembe, de nem is lényeg.
- Lys, gyere!- mondtam és odajött.- A cseresznyevirág az!
- Miből gondolod?
- Emlékszem, a biosztanár mondta, mialatt rajzoltam a füzetembe!- mondtam és szedtünk egy maroknyival.- Mi a következő?
- "Éjszaka hagyták itt,
Nem kell senkinek,
A tölgy lábánál fekszik,
Törötten s elgyötörten"
- Hol van a tölgy?- kérdeztem.
- Gyere!- kézen fogott és elvezetett egy nagy tölgyhöz.- Valahol biztos itt van!
- A fa lábánál, vagyis a gyökerénél!- mondtam és körbenéztük a fát.
- Megvan!- hallom Lys hangját és látom a kezét, ami egy törött sörösüveget szorongat.
- Lys, te vérzel!- mondtam és a kezére néztem, amiből folyt a vér.
Körülnéztem és megbizonyosodtam róla, hogy senki sem figyel. A kezembe vettem a kezét és egy kicsit megszorítottam. A vére folyt az ujjaim között és felemeltem a fejemet és mormoltam néhány szót. Lys furcsán nézett. Ránéztem a vérére és belecsókoltam a tenyerébe.
- Nem is tudtam hogy ilyet is tudsz!- mondta és a meggyógyult kezére nézett.
- De tudok és olvasd a következőt!- mondtam elpirulva. De miért is pirultam el? Hiszen Lys csak a barátom. Nem szerethetek belé!
- "Így szól a mondás: Nincsen ... tövis nélkül."
- Szóval rózsát kell keresnünk.- mondtam és azt vettem észre, hogy Lys majd levetkőztetett a szemével. Amikor odafordultam egyből abbahagyta.- Mi volt ez?
- Mi mi volt?- kérdezte mintha nem csinált volna semmit. Én ezen csak mosolyogtam.
- Az a valami a szemeddel.- mondtam és mentem a rózsabokorhoz. Benyúltam a tüskék közé és a legbelső rózsát szedtem ki. Amikor kihúztam a kezem csak úgy csorgott a vér a kezemről. Ökölbe szorítottam a kezem és eltűntek karcolások. Mivel már sötétedett elindultunk a tisztásra. Már szinte mindenki ott volt és mindenkin volt seb bőven. Leadtuk a tárgyakat és felállítottuk a sátrat. Lezuhanyoztunk és befeküdtem a sátorba, Lys mellé. Tartottuk a távolságot és úgy aludtunk el. Vajon mit hoz a holnap?