25, fejezet: A tájfutás 3.nap (Lucy szemszöge)

Ismét hajnalban keltem és ismét elmentem repkedni egy kicsit. Megint láttam Castielt de ezúttal egyedül. Leszálltam és hallgattam, hogy mit mond a telefonba.
- Szeretem Lucyt, de mit csináljak? Mi történt aznap este?- kérdezte. Szerintem Lyssel beszélt. Válaszoltak neki.
- Hogy mi?! Debbel nem csókolóznék! Bár megittam azt az italt és semmire nem emlékszem.- az a valaki bizonygatta, hogy ezt csinálta.
- És mit reagált Lucy?- és elmondták neki.
- Majdnem megfojtotta Debet? Ezt csak neki hinném el!- mondta és előbújtam a bozótból.
- Akkor elmondom én.- mondtam.
- Majd később visszahívlak!- mondta és letette a telefont.- Lucy mit keresel itt?
- Akkor kíváncsi vagy a történetre vagy nem?- kérdeztem.
- De! Mondd el!- mondta és leült egy kőre.
- Az úgy történt, hogy...- és elmondtam neki mindent. Azt hogy Deb lélekszívó, hogy Amber boszorkány, mindent. Mire befejeztem már majdnem megint vért könnyeztem.
- Akkor azért vagy olyan sokat Lyssel.- mondta én meg bólintottam.
- Ő mindig kiállt mellettem. Még akkor is ha te nem.- mondtam és eltűntem.
Eldöntöttem, hogy be fogok ma vallani mindent a barátaimnak. Visszafeküdtem a sátorba még egy kicsit. Most hagytam, hogy Lys átöleljen, mert szükségem volt rá. Csak arra nem számítottam hogy ébren van.
- Nagyon szeret téged. Menj vissza hozzá.- suttogta a fülembe.
- Még nem megy. Nem tudok bízni benne.- és hozzá bújtam Lyshez.
Csak most éreztem igazán, hogy ő  legjobb barátom és CSAK a barátom. Én Castielhez tartozom, de Lys a legjobb barátom. Egyikőjük nélkül se tudnék élni.
- Köszönöm.- suttogtam.
- Ugyan mit?
- Azt, hogy a legjobb barátom vagy.
- Mindig szívesen voltam az.
"Eközben Lys fejében"
Én a barátomként tekintek rá. Ő a legjobb barátom és nem más! Castiel nagyon jól választott és én nem akarom őket elválasztani.
"Vissza a valóságba"
Még így voltunk egy darabig majd kivánszorogtunk a sátorból. Kint a tanárok vártak minket.
- A mai feladat az hogy nincs feladat. De viszont van egy szabály: lehetőleg ne gyújtsátok fel az erdőt.- mondták a tanárok, mire elnevettük magunkat.
Miután a tanárok végeztek odajött hozzám Nataniel.
- Mizu angyalfiú?- kérdeztem nevetve.
- Kéne a segítséged!- mondta mire komolyan rá néztem.
- Hallgatlak!
- A tanárok holnap akarnak rendezni egy horrorházat, de úgy hogy néhány diák szervezze és valósítsa meg.- arrébb húztam a tömegből.
- És miért én?
- Gondoltam az emberek halálra rémisztése a te asztalod így beajánlottalak.
- Ezt bóknak veszem. És én választhatom ki, hogy kivel dolgozom együtt?
- Persze!
- Akkor szólnál Melodynak, Rosának, Violának, Kimnek, Irisnek, Alexynek és Lysnek hogy jöjjenek az ebédlőbe?
- Már megyek is!- mondta és elrohant.
Én szép komótosan elmentem az ebédlőbe és már mindenki ott volt. Nataniel gyors azt meg kell hagyni!
- Köszönöm hogy eljöttetek! Először is mindent meg szeretnék magyarázni.- és mindent meg is magyaráztam és még bemutatót is tartottam. Mire végeztem mindenki átölelt és mondták, hogy megbocsátanak.
- De most foglalkozzunk a horrorházzal!- mondtam.- Javaslatok?
- Legyen több szobás és több témás!- mondta Iris. A többiek helyeselték.
- De hogy fognak eltalálni a különböző szobákba?- kérdezte Melody.
- Kinevezünk egy horrorisztikus vezetőt. Hogy is van a horrorfilmekben? Egy megijedt kislány? Furcsa történések amik csak bizonyos szobákban játszódnak le?
- A megijedt kislány!- mondták egyhangúan.
- De olyan kéne, aki el bírja húzni az emberkéket egyik szobából a másikba, mert maguktól nem jönnek.- mondta Lys.
- Akkor legyen Kim! Vállalod?- kérdeztem Kimet.
- Ezer örömmel!
- Akkor, Rosa egy kis lány ruhát tudsz holnap estére összehozni?
- Semmi akadálya!
És így ment délután négyig. Egy fantasztikus horrorházat sikerült összehozni. Mindenki ment a rábízott feladat teljesítésére. Az én feladatom az volt, hogy előadjam a tanároknak, hogy mi kéne és mi lesz. Ehhez Nataniel volt a segítségemre. Megbeszéltük, hogy lesz jelentkezési lap és kilépési jelszó (ami természetesen nem működik) a hangszórókba be fogjuk mondani, szóval nagy banzáj lesz. Este összegyűltünk a tanárok előtt és játszottunk.
- Ez egy zászlókeresős játék lesz. Az erdőben el van rejtve öt zászló és két csapatot szervezünk. Az egyik csapatkapitány Lucy a másik Amber. Válasszanak!
Ebből ilyen klánharc lett mivel én kiválasztottam az én barátaimat ő meg az övéit plusz Castielt meg még pár fiút.
- Le foglak alázni!- mondta Castiel.
- Azt még meglátjuk!
Elindult a verseny és már mindkét csapatnak 2-2 zászlója volt. Az ötödiket sehol sem találtuk és meglátom amikor Castiel mutatná fel. Odarohanok hozzá és ráugrom. Ő le akar magáról rázni, én meg elkezdem csókolgatni. Tudom, hogy furcsa taktika de bevált. Ellazult én meg kikaptam a kezéből a zászlót és elrohantam. Kirohantam az erdőből és megmutattam a tanároknak. Mi győztünk! Amikor Cast is kiért az erdőből eljártam neki egy győzelem táncot. Mi vagyunk a királyok! Viszont amikor mentem zuhanyozni egy kéz berántott a tusoló mögé. Eltakarta a szemeimet.
- Ki vagyok?- kérdezte eltorzított hangon.
- A perverz cukros bácsi, ismertebb nevén Castiel.- mondtam. Elvette onnan a kezét és eltaláltam.
- Mér vagyok perverz?- kérdezte mosolyogva.
- Mert rajtad feküdtem és elég erőteljesen éreztem, hogy kívánsz!- suttogtam a fülébe.
- Így van!- mondta és átkulcsolta a derekamat.
- Még kell idő!- mondtam és eltűntem.
Elmentem lefeküdni. Lys vigyorgó fejével találtam magam szembe.
- A te műved volt.- mondtam mosolyogva.
Ő csak bólintott és elaludtunk. Várom már a holnapot!